A magyarországi tavak, holtágak nagy részét sok helyen és gyakran, nagy számban borítja sárga vízitök (Nuphar lutea). A tündérózsák családjához tartozó faj szépsége mellett, fantasztikus haltartó képessége az, ami nekünk horgászoknak igazán fontos Van, akinek hatalmas kihívást jelent egy sűrűn benőtt tökösben kifogni egy komolyabb pontyot, de vannak, akiket elriaszt már a látványa is az olyan tónak, ahol " több a töklevél mint a víz". Sokan elképzelni sem tudják, hogyan lehet onnan nagyobb halat kivenni. Pedig higyjék el, sokkal könnyebb, mint gondolnák. A címben szereplő" bojlis "megnevezést képletesen értem, mivel bojli helyet természetesen bármi mást is használhatunk csaliként. Csupán a nagy testű halak horgászatára a hajszál előkés módszerre és természetesen az ezzel járó mentalitásra próbáltam utalni. Az alábbiakban pontról pontra vesszük azokat a fortélyokat, trükköket, amikkel sikeresek lehetünk ha belevágunk a nagyponty vagy amúr horgászatba töklevelesek között.

{KEP::50675::634::center::}A 2011-es és 2013-as Háromfai Örömpeca versenyen nem egyszerűpályát választottunk

Bot, orsó, zsinor:

Bot választásnál a 3-3,5 lb. körüliek a legmegfelelőbbek. A lágyabbakkal nehéz a tökben a halat irányítani, a keményebb botok pedig fölösleges sérüléseket okoznak a ponty szályának, ami ráadásul a hal elvesztéséhez is vezethet. Mivel csónakból fárasztunk és dobni sem kell, így hosszra a klasszikus 3,60 vagy annál akár jóval rövidebbm 3 méterkörüli botok a legmegfelelőbbek. Orsónál fontos a megbízhatóság de különös követelmény nincs, használjuk a már megszokott darabokat. És ezzel elértünk a legvitatottabb kérdéshez, a zsinorhoz. Monofil vagy fonott? Vastag vagy vékonyabb? Sokan a fonotra esküsznek mások a monot tartják jobbnak. Nos mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai. Egy erős fonott éles késként vágja el a tökszárak nagy részét, viszont a vastagabb szárakba bevág és megszorul ami egy nagyobb menekülőhalnál gyors zsinorszakításhoz vezethet.

Bizony tavainkban nem rikák a karnyi vastag szárak, gyökerek, amivel a fonott zsinor nem bír el. Ezzel ellentétben egy vastagabb mono elcsúszik és nem vág bele a tökbe, viszont a vékony szárakat majdnem ugyanúgy elvágja. Én régen fonott előtétet használtam, ma már kizárólag monoval horgászom. A zsinor vastagság kiválasztásánál a kifogni kívánt halak méretét, valamint a tök sürűségét, erősségét vegyük figyelembe de gondoljunk rá, hogy igen nagy igénybevételnek lessz a zsinór kitéve. Optimális méret, 35-ös főzsinorhoz kb. 20 méter 50-60 zsinorvastagságú, jó minőségü monofil előtétzsinort kötni.Ez egyáltalán nem túlzás ott ahol egy tökleveles dzsungel közepén, 15-20 kió ,vagy még nagyobb pontyok és 20 feletti amúrokra is számíthatunk. Az orsómon álltalában 35 ös főzsinor van és az adott körülmények szabják meg,hogy milyen vastagságú előtétzsinort használok. Előkének 25-30 lb.-t tartom ideálisnak, de itt is próbáljunk arányosságra törekedni. Hisz a leggyengébb pont határozza meg felszerelésünk erősségét. Fölösleges 60-as előtétzsinort használni ha az előkénk csak 15 lb-s.

{KEP::50676::634::center::}Az ilyen torpedó erős megbízható felszerelést igényel

Végszerelék:

Tökösben kizárólag un. elhagyós végszereléket használok. Vagyis a nehezéknek kapást követően le kell oldania. Ezt többféleképpen is elérhetjük. Klasszikus módszer, amikor az ólomtartó klipsz nagyrészét levágjuk és csak egy rövid részt dugunk a gumiharang alá, így az akadást követően azonnal leold. Ennek másik változata amikor egyszerűen levágás nélkül a harang fölé toljuk a klipszet és ez szorítja meg az ólmot. Ma már lehet kapni olyan ólom tartó klipszeket, amik automatikusan kioldanak kapás esetén. A kioldás erejét 3 fokozatban lehet állítani . Nehezéknek a legkörnyezet- és pénztárcabarátabb, ha külömbözőköveket használunk. A kövek rögzítését megoldhatjuk un.postás gumival, vagy egy erősebb damil felragasztásával a kőre , amire egy forgót helyeztünk elötte fel. Sokan megvágják a követ flexel és a vájatba ragasszák a forgót. A kövek sajnos méretileg nagyobbak egy ólomnál, akiket ez zavar mindenképpen szinterezett ólmokat használjanak. Ujjabban lehet olyan agyagszerű anyagból készült nehezékeket is kapni, amik vízzel érintkezve megszívják magukat és kissebb méretükhöz képest megfelelősúlyt érnek el. Ezek már gyárilag kapoccsal készülnek, esetleg előzetesen díppekbe is áztathatjuk őket és egyúttal, csalogató hatást is elérhetünk a horog körűl.

A nehezék méretét én 120-160 gr. közöt találom optimálisnak. Sokan akár 250 gr.-ig vagy még tovább is elmennek, a biztos akadás végett. A végszerelék rugalmassá tétele igen fontos ha akadósban horgászunk és a tökmezőt igencsak annak tekinthetjük. Erre többféle módszer létezik, én kettőt szeretnék ajánlani annak, aki nem ismeri. Az első Christian Schlott álltal kitalált módszer. Christian az előkét kombinálja erőgumival. A stég magazin videótárába megtaláljuk elkészítésének pontos módját. A másik módszert a Háromfai örömpecán "Totya tanár úr" a verseny szervezője mutta meg.Totya egy kb. 5 cm-es szelepgumi belselyébe egy erős, kb.10cm-es fonottat húz, forgókapocs és gyorskapocs közé rögzíti, majd a gumit is a forgókhoz erősíti és ezt építi be a horogelőke és az ólom közé. / Elkészítését lásd cikk végén 9 – 16 ig kép / Ezekkel a módszerekkel jelentősen megnövelhetjük végszerelékünk hatékonyságát. A gumi nyúlása, rugalmassága óriási előny számunkra akadós terepen. Én tökösbe is használok kb.80 cm-es leedcort. A damil és a leedcor közé pedig még egy felső kisebb ólmot is teszek. Ezzel nem mindenki ért egyet, de nekem ez bevált. Ilyen körűlmények között is fontosnak tartom az utolsó méter lefektetését, bár ez itt nem egyszerűa növényzet miatt.

{KEP::50677::634::center::}

Csónak használat, helykeresés:

Villanymotort szükség esetén a nem túl sűrü tökben tudjuk használni, ha megdöntjük kb. 45 fokban, hogy a propeller minél jobban felfelé nézzen. A lehetőlegkissebb mélységbe eresszük le és kerüljük ki a nagyobb csomókat. Ezt mégis a növényzet megóvása miatt csak ha nagyon indokolt akkor használjuk. Kétpár evezős csónak esetében, amikor meghúzzuk a lapátot, ,várjunk addíg, amig a csónak siklik kb. 50 centit és a tök lecsúszik az evezőtolláról, csak ezután húzzuk a következőt. Ha nem így teszünk a növény rátekeredik a lapátra és a csónak azzonnal megáll. Ha megtaláljuk a ritmust, minden gond nélkül haladhatunk folyamatosan a sűrü részeken is. Olyan részeknél, ahol nagy nyílt víz van mielött elérnék a sűrü részt, ahol a szerelést elhelyeztük ,mint pl. Háromfai tározónál az 1-es 2-es állásnál, használjuk a motort majd elérve a tökös szélét, térjünk át az evezőre. A sűrü töklevelesbe ugyanúgy fontos a vízfelszin alatti világ feltérképezése mint bárhol máshol.

Bár a tökleveles alapból is remek haltartó hely, mégis találhatunk olyan részeket, amit a halak még szivesebben látogatnak. Ilyenek lehetnek pl.: régi patakmedrek, homokpadok, gát környéki aljzat betonos részei, törések, kagylópadok, stb. Ne sajnáljuk az időt helykeresésre fordítani mert az kamatostúl térül meg számunkra. Felderítéshez sajnos a halradarnak nem sok hasznát vesszük. Inkább javasolom egy hosszú tapogató rudat amivel átvizsgálhatjuk az aljzatot, megtalálhatjuk a nekünk szimpatikus helyeket, kitapogathatjuk a keményebb, lágyabb részeket. Észre fogjuk venni, hogy sokszor találunk víz alatti gyökereket, tökszárakat olyan helyen is, ahol a vízfelszinen egyáltalán nincs tök. Erre nagyon ügyelni kell, mert ha beletesszük egy víz alatti sűrübe csalinkat, bizony várhatjuk a kapást. Ez főleg előfordulhat tavasszal, amikor a levelek nagy része még nem jött fel. Ilyenkor fokozottan figyeljünk erre a problémára és alaposan vizsgáljuk át az aljzatot.

{KEP::50678::634::center::}

Szerelék elhelyezése:

Ez talán a legfontosabb pont a siker érdekében. Egy precízen elhelyezett szerelékkel nagy lépést teszünk egy eredményes horgászat felé.Töklevelesbe kizárólag behordásos módszer jöhet szóba. Ne féljünk akár a legsűrübb tökös közepébe belehelyezni szerelékünket. Sokszor ott találjuk a legjobb haltartó helyeket. Sokan csak a tökös szélét horgásszák vagy akár 1-2 méterre elé teszik le a csalit mondván, onnan nagyobb esélyel veszik fel a küzdelmet az esetleges hallal. Ez pedig álltalában nem igaz. A hal nagy valószínüséggel azonnal be fog rohanni a sűrübe, tehát ugyanott vagyunk mintha már eleve bent lett volna. Viszont azt biztosan állíthatom, hogy minél sűrübb részen horgászunk, annál több kapásunk lesz.A nagyobb halak nem szivesen hagyják el a biztonságot nyujtó növényzetet. Inkább azt javaslom, hogy a sűrü részen keressünk egy kis tisztást, ahol le tudjuk engedni a végszereléket. Arra viszont figyeljünk, hogy mindenképp egy olyan lukat vegyünk célba, ahol az utolsó leadcoros részt le tudjuk fektetni.

Ezért nekem azok a kedvenc részeim, ahol vékony csíkban nincs töklevél. Álltalában találunk ilyeta legsűrübb helyeken is. A leengedést követően ha elötte nem vizsgáltam át az aljzatot, pászor megemelem a szerelést, megnézve nincs -e alul gyökér, amibe beleakadhat a horog. Ha tiszta az aljzat, óvatosan lefektetem a végszereléket. Ezután én felvezetem egy töklevél tetelyére a damílt és kifelé menet szépen a levelek tetelyén fektetem végig a partig. A parton magasra az ég felé állított roodpodra helyezem a botot. A növényzet tetején vezetett zsinorvezetés nagy szélben, ha sok a felszakított sodródó töklevél nem működik, ilyenkor a felszin alatt 30-40 centivel húzom végig a zsinort. Ha túl sok az aljzaton a gyökér, próbáljunk az ólom alá egy pva zacskóba helyezni, némi etetőanyag közé a csalit, esetleg csináljunk egy pva hálóból hurkát, amibe beleszúrjuk a horgunkat. A pva elolvadása után az így elkészített és leengedett csalink horga remélhetőleg kevésbé fog beleakadni a gyökerekbe.

{KEP::50679::634::center::}Szerelék a sűrűben

Fárasztás, szákolás:

Kapás esetén nem vágok be, hanem gyors csónakba szálást követően lazán tekerem fel a zsinort. Ha elérem a végszerelék lerakásának helyét, akkor feszítek csak rá. Az a tapasztalatom, hogy a megakasztott hal így nem mindíg menekül messzire. Sokszor csak pár méterre távolodik el az akasztás helyétöl, mivel nem érzi az ellenállást megnyugszik, meglapul. Igy sokkal könnyebb a dolgunk, mintha 20-30 métert már rohant volna a sűrűben. Fokozatosan menjünk halunk után tökről-tökre. Közben ha tökszárra tekeri magát halunk, tartsuk feszesen zsinorunkat, mert néha magától ki is tekeri azt. Van, hogy alsó gyökerek alatt fűzi át magát, ilyenkor jön jól egy vágóhorog vagy kampó hosszú szárral, amivel le tudunk nyúlni a gyökerekhez. Természetesen ezt mindig kiméletesen nagy elővigyázatosággal tegyük, hogy a növényzetben a legkevesebb kárt okozzuk. Sokszor előfordult, hogy az alsó gyökérből nem tudtam kiszabadítani a zsinort, viszont a másik oldalon fel tudtam húzni.

A felhúzott zsinort elvágtam, majd újra kötve sikeresen befelyeztem a fárasztást. A fárasztás végénél szákoláshoz próbáljuk halunkat olyan részhez irányítani, ahol ritkás, vagy egyáltalán nincs tök. A legsűrübb helyeken is vannak mindig ilyen részek. Ha megszákoltuk a halat, emeljük be a csónakba és helyezzük egy előre bekészített matracra. Ha úgy mennénk ki, hogy közben a halunk a merítőbe a vízbe van, minden tökbe bele akadnán kifelé menet. A merítőszáknál még fontos megemlíteni az olyan eseteket,ami velem tökösben többször is előfordult már. Azokra az esetekre gondolok amikor nincs kapásunk mégis, amikor bemegyünk cserélni a csalit, meglepetésünkre hal van a horgon. Az esetek nagy részében, vagy egyáltalán nem észleltem kapást, vagy egy-egy pittyenést halottam csupán és azt követően a hal nem indult el. Ezt a jelenséget az elhagyós módszernek tudom be. Mint már írtam, leoldás után nincs ellenálás és a hal az ilyetség után a tökben meglapul és semmilyen jelzést nem ad.

Tehát fontos, hogy merítőmindíg legyen a csónakban ha bemegyünk csalit frissíteni, nehogy meglepetés érjen bennünket.A tökösben a fárasztás igazi türelemjáték és fizikailag is sokszor nagyon megterhelő. Ha lehet mindig legyen egy megbízható társunk, aki végíg segít a fárasztás alatt. Az Ő feladata a csónakot rányítani és a bányászás, amíg mi tartjuk a botot. Bányászásnak hívjuk, amikor a csónakban térdelve a tökszárakközt szedjük fel az elakadt zsinort. Természetesen egyedül is próbálkozhatunk, de nem lesz egyszerű mindezeket magunk végezni, sokszor egy időben többfélét is. De akár van társunk, akár nincs, egy ilyen helyen kifogott halnak a sportértéke hatalmas. Ha ráérzünk a helyes módszerre és egy kis szerencsével, egyre több sikeres fárasztást élhetünk át. Legutolsó alkalommal 8 kapásbó 8-at megfogtam, pedig a tó egyik legdzsungelesebb részén horgásztam. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor bármit megteszünk, végül a hal győz. De hát ez a szép a horgászatban ,hogy soha, semmi sem biztos.

{KEP::50680::634::center::}Amúrra, pontyra tökösben kitűnő csali, tigrismogyoró Stég Product fokhagymás aromába dippelve

Sok évvel ezelött Renátó barátommal az elsőháromfai halunkat fárasztottuk éjfél körül a sűrűtökösben. Úgy negyed óra fárasztás után a lámpa fényénél a csónak alatt megláttunk egy óriási tőpontyott. Egy pillanatra mozdulatnul állt, majd hatalmas narancssárga farokúszójával villámgyorsan tovább úszot. Az adrenalin szintje mindkettőnknek az egekbe szökött és elkezdett remegni a lábunk. A hal még párszor megugrott 5-6 métert de végül megszákotuk. Az élmény leírhatatlan volt, akkor és ott szívembe zártam háromfát és a tökösben való horgászatot. Kívánom mindenkinek, hogy hasonló élményeket éljenek át és bátran vágjanak neki egy izgalmas horgászatnak töklevelesben.

Pintér Zsolt

Stég Product-Big Boilie team

{KEP::50681::634::center::}

A megbízható társ fontos a nehéz terepen.

Gumis előke elkészítése Totya módra, lépésenként:

{KEP::50682::634::center::}
{KEP::50683::634::center::}
{KEP::50684::634::center::}
{KEP::50685::634::center::}
{KEP::50686::634::center::}
{KEP::50687::634::center::}
{KEP::50688::634::center::}


teteje | vissza