Az Etetési technikák címû írásban már súroltam az etetés témakörét, de ebben a cikkben konkrét tippeket adok a kezdõ és gyakorló bojlisoknak.
Írásommal három célt tûztem ki magam elé. Aki elolvassa írásomat, az
<li>olcsóbban fogja megoldani az etetést
<li>több halat fog, mert mindig annyit etet, amennyit a halak meg is esznek
<li>és talán eloszlatok néhány tévhitet, ami a bojlis etetést övezi
Amikor egy horgász elhatározza, hogy a bojlizásra adja a fejét, beszerzi a szükséges eszközöket, felszereléseket, és leszervezi az elsõ túra idõpontját. Rögtön jön az elsõ kérdés, hogy milyen etetõanyagot vigyen magával és mekkora mennyiséget vásároljon.
<b>Mivel etessünk?</b>
Mielõtt elkezdenénk virtuálisan etetni, felsorolom, hogy milyen etetõanyagokat szoktam használni
<li>Kukorica - háromféle formátumban használom: áztatva, fõzve és erjesztve
<li>Búza - ua. mint a kukoricánál
<li>Tigrismogyoró (lásd korábbi cikkem a Tigrismogyoró teóriákat)
<li>Csicseriborsó
<li>Kendermag
<li>Darák
<li>Pellet
<li>Bojli
<b>A hatékony esetés alapja, hogy megismerjük a vizet, ahol horgászni fogunk!</b>
Amikor egy új vízre megyek horgászni, akkor megpróbálom felmérni, hogy mire számíthatok. A fenék szerkezete, a tóban élõ halállomány összetétele, de még víz mélysége is befolyásolja, hogy milyen etetõanyagot állítok össze.
Ha pontyot szeretnék fogni, akkor kétféle halat nem szeretnék a környéken látni: fehérhalat és amúrt.
Ha az adott vízben jelentõs fehérhal állomány él, akkor kerüljük azokat az etetõanyagokat, amelyeket õk is jól tudnak hasznosítani. Az apróbb szemû és a puha állagú etetõanyagokat ilyen esetben jobb ha elhagyjuk. A búza, a darák, az apróbb pelletek mágnesként vonzzák a keszegeket és ha egy 20-50 dekás dévérekbõl álló raj meglepi az etetést, akkor nemcsak az apróbb anyagokat fogják felvenni, hanem a bojlit is lekockázzák, és görcsöt kötnek az elõkére.
A fehérhalak jelenléte azoban nem minden esetben jelent hátrányt. Sok esetben hasznos, ha az etetést az apróbb keszegek is látogatják, hiszen az általuk keltett rezgések és felvillanások felkeltik az éhes pontyok figyelmét és így azok könnyebben odatalálnak az etetésre.
A Korda csapat Underwater c. filmjében megfigyelhetjük, hogy amíg az etetésen nincsen sok ponty, addig a halak nagyon finnyásan táplálkoznak, de amint megjelenik a konkurencia, akkor beindul a kaja utáni hajsza és a pontyok sokkal óvatlanabbak lesznek.
Ezért hasznos, ha a keszegek is ott mozgolódnak a horog körül, de ilyen esetben fokozottan kell figyelnünk rá, hogy olyan méretû és állagú bojlikkal horgásszunk, melyek órákig ellenállnak a kisebb keszegek támadásának. Fontos! Ha kezelhetetlenül sok keszeg van egy vízben, akkor inkább ne kockáztassuk túránk sikerét, etessünk kemény és nagy darabokat. Ilyen esetben érdemes az etetõanyag mennyiségét is korlátozni, de errõl még lesz szó a késõbbiekben.
Sokkal komolyabb problémát jelent, ha egy vízben sok amúr él. Ilyenkor szinte elkerülhetetlen, hogy a ponty helyett amúr kerüljön a horogra. Ismerek több olyan tavat, ahol csak azért maradtak nagy pontyok a vízben, mert az amúrok minden szem kaját felhabzsolnak.
Ha pontyot akarunk fogni, akkor távol kell tartanunk az amúrokat az etetésünktõl. Valamennyire védekezhetünk az amúrok ellen, ha nem alkalmazunk édes, gyümölcsös ízeket, kerüljük a tigrismogyoró és a csicseriborsó használatát, de a legtöbb amúros vízen ez sem tökéletes megoldás, mivel ezek a távol-keleti imporhalak a legbüdösebb bojlikat is szívesen felveszik.
<b>Recept 1.</b>
Ha egy átlagos halállománnyal rendelkezõ tavon horgászunk, netán egy erõsen telepített pontyos vízen, akkor bátran alkalmazhatjuk a fent felsorolt összetevõk keverékét. Dobrai Zsoltnál láttam tavasszal, hogy a fõt kukorica, búza, kendermag keverékét egy nagy diszperzites vödörben tárolta és a mixre aminosav készítményt löttyintett.
Ezt a módszert az angol irodalom „soaking”-nak nevezi. A vödörnyi anyaghoz csak annyi aromát, aminosavat tegyünk, ami a szemes takarmányt kissé benedvesíti. Ellentétben a bojlis dipeléssel itt nem cél, hogy a kukorica és búza magába szívja az anyagokat, elég ha a felületén megtapad az olajos lé. Ez a vízbe érve azonnal robban és az aroma gyorsan terjed.
<b>Recept 2.</b>
Etetési technikák c. írásomban már volt szó róla, hogy dipeléshez jól lehet használni a Starbaits különféle termékeit. Kedvencem a Starbaits cukor alapú Bait Booster készítménye, amelyet kiválóan tudunk alkalmazni a megfõzött kukorica, búza, tigrismogyoró ízesítéséhez. Ha egy fél flakonnal (200 ml) hozzáöntünk egy frissen fõzött diszperzites vödörnyi kukoricához és jól összekeverjük az anyagot, akkor a magok magukba szívják az aromás szirupot és azt fokozatosan eresztik ki a vízben.
{KEP::1746::62::center::}
{KEP::1747::62::center::}
{KEP::1748::62::center::}
{KEP::1749::62::center::}
Ez a módszer már közelebb van a dipeléshez, hiszen itt az aromát a frissen megfõzött szemestakarmány levéhez adjuk és a gõzölgõ, dagadó szemek könnyen magukba szívják az illatokat.
<b>Recept 3.</b>
A következõ receptet elõször Sanyamestertõl hallottam, de utána néhány nappal az amúrspecialista Grasscarphunter is ugyanezt írta le nekem. Áztassunk be egy vödörnyi kukoricát, de tehetünk mellé búzát és extra magokat is. A vödörnyi anyaghoz keverjünk hozzá egy fél literes kaukázusi kefírt. A kefír katalizátorként gondoskodik arról, hogy a tejsavas erjedés beinduljon.
Fontos! A kukoricát nem rohasztani, hanem erjeszteni kell. Az erjedésben lévõ anyagot fedjük le és gondoskodjunk róla, hogy a lé mindig elfedje a keveréket. Ez a recept akkor mûködik, ha a kukoricát legalább 3 hétig hagyjuk erjedni. A mûvelet végén a lé kicsit be fog kocsonyásodni és ha kiveszünk belõle az etetésre szánt adagot, akkor a kukorica nem fog szétesni, mert tiszta kocsonyás lesz a keverék állaga. Ha bõvebb lében áztatjuk a kukorciát, akkor a kocsonyásodás elmarad, de a víz teljesen fehérré válik az erjedés alatt.
Akkor jártunk sikerrel, ha nem rohadásszagot érzünk, hanem érezzük a tejsav savanyú, kesernyés, de jellegzetes szagát.
<b>Recept 4.</b>
Ez a recept rövid lesz. A kukoricához kefír helyett sört öntsünk. Az erjedést a sörben lévõ élesztõ is beindítja és katalizálja is. Az erjedés így nem tejsavas jellegû, de a kukorica ugyanolyan „büdös” lesz, mint a tejsavas erjesztésnél.
<b>Recept 5.</b>
A Soaking eljárást nem csak kukorica és búza esetében használhatjuk, hanem bojlikat és pelleteket is aromásíthatunk.
Ha az etetésre szánt bojlikat áztatjuk be az általunk készített aromakeverékbe (és állni hagyjuk egy idõre), akkor az olajos keverék megpuhítja a pelletet és bojlit és szinte beszivárog a bojlik héjába. Az így kezelt bojli akár órákig is áraszthatja magából azt az aromát, amibe beáztattuk.
Ne a hagyományos értelemben vett áztatásra gondoljunk, hanem egy olyan olaj alapú keverékre, amit a bojli éppen felvesz. Fél deci olajos alapú aromakoktéllal akár 2-3 kg bojli is kezelhetõ.
{KEP::1744::62::center::}
<b>Recept 6.</b>
Ismét egy Dobrai Zsolt féle recept. Fõzzük meg a kukoricát, és fedõ alatt hagyjuk kihûlni. Kézmeleg állapotban keverjünk 10 liter kukoricához 1-2 kg cukrot, majd hagyjuk állni pár napot. Az így készült keveréket imádják az amúrok, és nem kell 3 hetet várnunk a tejsavas erjedésre.
<b>Elõetetés?</b>
Már fogalmazódik a fejemben egy írás a legnagyobb bojlis tévhitekkel kapcsolatban. Lehet, hogy az egészbõl nem lesz semmi, de az egyik tévhitet már most szeretném eloszlatni. <u>A bojlis horgászatnál már akár az elsõ éjszakán is felveheti a ponty a bojlinkat.</u> Még olyan vízen is, ahol a pontyok korábban nem láttak bojlit.
Néhány évvel ezelõtt jártam úgy, hogy az egyik kéthetes balatoni túrámon kitettem a bójámat a nagy semmi közepébe és a környezetét jól megszórtam búza-kukorica keverékkel. Ugyan kimentem horgászni, de inkább csak azért, hogy ne a parton szerencsétlenkedjek az elsõ napokban. Ugye mondanom sem kell, hogy már az elsõ napon fogtam pontyot.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor szûz terepen már az elsõ éjszakán fogtam halat. Egyszerûen arról van szó, hogy ponty kíváncsi állat és az aromás golyókat megkóstolja. Ha tetszik neki az eredmény, akkor keresni fogja ezt a fajta táplálékot és akkor beindul a bazár. Tápanyagban gazdag vizekben nehezebb dolgunk van, hiszen konkurenciát kell állítanunk, de ha a bojlink jó (megfelelõ arányban tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírokat, ásványi anyagokat és vitaminokat), akkor ez nem jelenthet problémát.
Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan vizek, ahol a halak tényleg csak néhány napos elõetetés után hajlandóak felvenni a bojlit, de addig is horgásszunk egyik bottal bojlival, és a másikon meg fûzzünk fel száraz, áztatott kukoricát, tigrismogyorót vagy valami "természetesebb" csalit.
<b>Mederkotrás elõetetéssel</b>
A tavak nagy része már keletkezésük után elkezd pusztulni, és ha az ember nem avatkozna közbe, akkor egy idõ után szinte minden tó eliszapolódna és mocsarassá válna, majd a végén teljesen feltöltõdne.
Ez természetes folyamat, hiszen minden tónak megvan a mini vízgyûjtõ területe, ahonnan a csapadékvíz termõtalajt szállít a tó vízébe, ami iszapként felhalmozódik a kemény fenéken.
Az iszappal azonban nekünk horgászoknak problémánk van, mivel a vastag iszapréteg miatt a halak nehezebben találják meg a csalinkat, esetleg az iszap annyira szennyezett is lehet, hogy a halak messzire kerülik a mederfeneket. Ilyen esetben vagy meglebegtetjük a szereléket, vagy keresünk egy olyan helyet, ahol az iszapréteg nem olyan vastag.
Alternatív megoldást jelenthet, ha az iszapréteget megpróbáljuk a fehérhalak segítségével eltávolítani az etetés helyérõl. Erre akkor van esélyünk, ha az iszapréteg nem túl vastag és van némi áramlás, ami a felkavarodott iszapfelhõt elviszi a helyünkrõl.
Senki ne gondolja, hogy egy zárt vízen a 40 centis iszapot ki tudjuk takaríttatni a keszeg napszámosokkal. A Balatonon láttam már példát rá, hogy a sívó iszaptengerben a bója körül két hét alatt teljesen eltûnt az iszap, de a Balatonon a szél keltette vízmozgás nagyon jelentõs is lehet és ez segít nekünk.
<b>Mennyit etessünk?</b>
Ha eredményes bojlihorgászok akarunk lenni, akkor a mit etessünk kérdés után azonnal tegyük fel magunknak a kérdést: mennyit etessünk? Néha elborzadok azon, hogy egyes bojlisok mennyi drága kaját beszórnak a vízbe, persze teljesen feleslegesen. Komoly tévhit, hogy a bojlis etetésnél kilószámra kell szórni a bojlit. A bojlis etetés célja teljesen azonos a hagyományos etetés céljával, a halakat a horog közelébe csábítani, ott tartani és lehetõleg kapást elérni.
Az elsõ két célkitûzést könnyen teljesíthetjük, ha az etetési mennyiséget a szükséges szint felett állítjuk be, de a harmadik cél csak akkor fog teljesülni, ha az etetésre látogató halak feleszik a vaktöltény bojlikat és közben a horogcsalit is megeszik.
Néhány üdítõ kivételtõl eltekintve a magyar vizekben nem él komoly mennyiségû ponty. Ha egy átlagos tavon horgászunk, akkor jól tesszük, ha az etetési mennyiséget visszafogjuk. Egy kis méretû (néhány hektár) zárt vízen legfeljebb 50-100 szem bojlit és pelletet szórok be elõetetésként. Ehhez jön még hozzá néhány marok kukorica, esetleg tigrismogyoró. A következõ képen a szokásos esti bojli és pellet mennyiséget fényképeztem le. Látható, hogy a 100 szembõl kb. a fele bojli, a többi könnyen oldódó pellet, amivel lehetetlen túletetni.
{KEP::1745::62::center::}
Horgászat közben úgy is látni fogjuk, hogy a halak mennyire aktívak. Ha látszik, hogy ott járnak az etetésen és azért állnak tovább, mert elfogyott a kaja, akkor inkább utólag vigyünk rá etetõanyagot a bójára.
Ha nagyobb méretû vízen horgászom, akkor sem szórok egyszerre sok kaját. A beszórandó bojli mennyiségét nagyban befolyásolja, hogy mekkora és mennyi hal jár az etetésen, de még a Balatonon megelégszem 50-80 szem bojlival. A jobb hónapokban (szeptember, május) akár 200 szem bojlit is beszórok, de csak akkor, ha a halaktól az ólom nem tud a fenékre süllyedni. :]
Minden bojlis horgász álma a nagy hal, ezért feltehetõen nem az átlagos méretû pontyokat szeretnénk megfogni. Ha csak átlagos bojlival etetünk, akkor nagy eséllyel a mohó apróságok felzabálják az etetést, mielõtt az öregponty egyáltalán a közelbe érne. Egy másfél kilós ponty a 20 mm-es bojlit simán betömi a szájába, ezért ne féljünk akár 22-24 mm-es bojlikat is tenni az etetésre, mert így a nagyobb ponty is talál valami maradékot magának.
Egy Tereske méretû vízen 48 óra alatt kb. 2-3 kiló anyagot (bojli és pellet) szórok el úgy, hogy egy alkalommal 30 szemnél többet nem csúzlizok a bójára. Hogyan fogy el mégis 3 kiló anyag? A válasz inkább a következõ bekezdésekben keressétek!
<b>Mikor etessünk?</b>
Erre a kérdésre létezik sablonos válasz. Ha éjszaka horgászunk, akkor este, ha egész nap, akkor reggel és este etessünk. Az esetek legnagyobb részében nem lövünk mellé, ha ezt a sémát alkalmazzuk. Annyival azért kiegészíteném ezt az alapigazságot, hogy akkor etessünk, amikor a halak esznek, hiszen még a legkeményebb bojli is felpuhul egy fél nap alatt és mire a pontyok megindulnak, addigra a keszegek, kárászok martaléka lesz az etetésünk.
Sokkal hatékonyabbak leszünk, ha figyelemmel kísérjük a halak táplálkozását. Mi jelzi, hogy hal jár az etetésen? A túrások, ugrások és fordulások mellett a legkézenfekvõbb jelzõ, ha kapásunk van. Tereskén általában minden második, harmadik hal után 10-30 szem bojlit ráetetek a bójára. Ha éjszaka jön a halam, akkor is csúzlizok, ha esik az esõ, akkor is.
Ha olyan vízen horgászunk, ahol csónakból tudunk etetni, akkor ne legyünk restek, evezzünk be és végezzük el az után etetést. Ne féljünk attól, hogy elverjük a halakat, mivel ha nem dobogunk a csónak alján, akkor a halak ott maradnak az etetésen. Nem egyszer láttam már olyat, hogy a hal szinte a csónak alól vitte el a bojlit.
Az éjszakai etetés másik elõnye, hogy a konkurencia nem látja a mûveletet. Ha csúzlizunk, akkor van hangja az etetésnek, de ha csónakkal megyünk, akkor akár lámpa nélkül is tájékozódhatunk a gyenge holdfényben.
<b>Tipp:</b>
Ebben az évben arra jöttem rá, hogy a bojlit érdemes jól oldódó, de mégis kemény pellettel helyettesíteni. A pellet sokkal intenzívebben nyomja magából az aromát és olcsóbb is mint a drága házi bojli. Mostanában a bojli harmadát, felét pellettel pótolom. (Pellet alatt ne az 5 mm-es kecskebogyóra gondoljatok, hanem a 15-24 mm-es hengeres pelletekre).
<b>Hova etessünk? Hogyan etessünk?<b>
Nem akarom a kályhától kezdeni, maradjunk annyiban, hogy a helyet már kiválasztottuk és a bóját is letettük.
Kisebb vizen általában a két botnak egy-egy bóját teszek ki. A két bója távolsága általában 10-20 méter. Az etetést szinte soha nem a bója köré koncentrálom. A bojlikat általában elég nagy területen szórom szét, hogy az aroma hatás nagyobb területen érvényesüljön és az etetésre beálló pontynak úsznia kelljen a kajáért. Ez azért hasznos, mert így a ponty nem áll be egy-egy nagyobb kupac bojlihoz, hanem keresi a golyókat és így nagyobb esély van, hogy a csalival nehezített bojlit is megtalálja.
{KEP::1743::62::center::}
Ha szemes takarmánnyal etetünk, akkor is érdemes jól szétszórni az etetõanyagot és a hal útvonalának útjában csalogató járatot képezni. Mondok egy példát. Ha egy olyan holtágon horgászunk, ahol a halak a part menti nádasban járnak, akkor a bóját nem érdemes közvetlenül a nádas elé tenni, hiszen a halak kapás közben beugranak a nádba. Valahogy el kell érni, hogy kijöjjenek a biztonságos nádszálak közül. Ilyenkor a bóját érdemes 2-3 méter távolságra tenni és a nádig csalogató etetést húzni. Lehet, hogy így sem jön ki a hal, de azért érdemes megpróbálni.
