Mint minden év, így az idei is a finom szerelékes horgászat jegyében kezdődött nálam. Akik ismernek tudják, nálam nem csak „golyós pecából” áll a horgászat. Olvadás után már túl voltam néhány zalaszentmihályi rövid bevetésen. Ez nagyrészt csónakos match botozást jelenetett a téli táplálékhiány okán éhes pontyokra. De néha kiszorultam a stégre az orkán erejű szél miatt, itt a feeder is előkerült. A finom szerelék hatékonyságának köszönhetően mindíg sikerült fényképezni való halat fognom, így nem panaszkodom.
Ezek ellenére április elején már igen csak jól esett volna a kapásjelző hangjára ébredni. Kapóra is jött Áron barátom invitálása, hogy lesz egy szabad hétvégéje, irány a vízpart. Abban a pillanatban nem tudtam neki igent mondani, mert egyeztetnem kellett munkahelyen szabadság ügyben. Több lehetőség is felmerült a 3 napos horgászat helyszínéül. Szóba kerültek a már általunk ismert tőzeg tavak és az ismeretlen Zalacsány is. Illetve csak részben ismeretlen, mert finom szerelékkel már megfordultam ott is néhányszor.
Másnap a munkahelyen egyből mentem a főnökömhöz a szabadság igényemmel. Szerencsémre rábólintott. Hívtam is Áront, hogy mehetünk. Közölte is nyomban, hogy előre megelőlegezve lefoglalta 4-es házat Zalacsányban. Örültem neki, hogy az idei első bojlizás nem „dzsungel pecával” fog eltelni. Be lehet vetni a finomabb szereléseket, nincs rizikózás a fák miatt, na szóval nyugis pecára készülhettem.
Meg is kezdtem az előkészületeket, mag áztatás-főzés, némi kötögetés finomabb előkék formájában az akadó mentes pályára, és egy kis gyúrás. Az etetés nem szerettem volna túlzásba vinni, így készültem 3 kiló tigrismogyoróval, amit a peca előtt egy héttel beáztattam 24 órára. Az áztatáshoz használt vízbe csak Stég melaszt tettem, némi további édesítés gyanánt. Mogyoró esetén az aromázást nem szoktam alkalmazni, mert szernintem úgy jó, ahogy a természet megalkotta. A főzés az áztató lében történt, addig, amig a szemek megduzzadtak, a ráncok kisimultak rajtuk. Saját levében hagytam kihűlni, és várta a bevetést 4 napon keresztül. Az aprómagokat közvetlen a peca előtti napon főztem meg, szintén 24 óra áztatás után. A keverékem 50% arányban kenderből, a fennmaradó rész pedig vegyesen kölesből, repcéből, és fénymagból állt. Itt főzéskor a körülbelül 5 kilónyi aprómaghoz adtam 3 zacskó csili port és egy púpozott evőkanál sót.
A pecát vasárnap reggeltől terveztük, így szerdára beiktattam egy gyors gyúrást, hogy friss csalival érkezhessek. Korábban már készítettem egy édes jellegű oldódó bojlit, így most a fűszeres és büdös íz világ felé koncentráltam.Az egyik elképzelésem egy halas alapon belachanos golyó volt. Ennek alapját halas Stég mix képezte, melyet Stég tonhal liszttel tettem még fehérje dúsabbá. A száraz anyagot kiegészítettem Stég búzacsírával, és minimális Robin Red-el. A másik terv, egy erősen Robin Red-es, fokhagymás bojli volt. Ennek gyártásához is Stég termékeket használtam, úgy mint a fűszeres mix, tonhal liszt, búza csíra, Robin Red, aminó és betain.
{KEP::25831::550::center::Finomságok}
Ólom lábakon ugyan, de eljött a hétvége is. Áron már szombaton megkezdte a pecát. Én sajnos csak vasárnap reggel tudtam hozzá csatlakozni. Kora reggel érkeztem, és a bepakolás után kisétáltunk a büféhez elrendezni az anyagiakat. Ha már ott voltunk megejtettünk egy gyors reggelit is, és feltöltődve indultunk vissza a 4-es faházhoz. Sajnos sem a tógazda, sem az ott horgászó csapatok nem kecsegtettek semmi jóval, erős kapástalanságra panaszkodtak már jó ideje. Áronnál sem volt az előző nap semmi esemény. Amiben bíztam, azok az apró magok. Ide járó ismerősömtől kaptam a tippet, hogy mindenképp készüljek vele, mert nála nagyon szokta adni az aprómagos etetés.
Áron eddig csak bojlit és pelletet szórt, így bizakodtam, hogy a taktika váltás talán ad egy-két halat.Visszaérkezéskor mi is lehetne a legfontosabb, mint megszaglászni, és megízlelni egymás csaliját, és elismerően hümmögni. Áron is házi készítésű bojlikkal érkezett, melyeket Szép Zoli barátja gyúrt a számára, magas minőségben.Ezen procedúra letudása után elkezdtem a felszerelésemet összeállítani, és helyet keresni. Bal oldali botom került a rövidebb távra a fűszeres golyóval, melyet szivaccsal könnyítettem ki.
{KEP::25832::550::center::Balanszírozott fokhagymás}
A 15 lb-s előke végére zsugorcsővel módosított Grippa került, alatta a balanszírozott bojlival. Melyet épp csak a horog súlya tartott a fenéken, így az etetésen keresgélő halnak könnyen megszerezhető falatot jelent.
{KEP::25833::550::center::Kikönnyítve}
A távolabbi etetésre gondoltam lerakni a belachanos bojli, banános pop-upal kombinált hóember verzióban. Ezt a végszereléket is Grippa horoggal kötöttem, karom szerelékként.
{KEP::25835::550::center::Hóember}
A 20-as süllyedő bojlit gyönyörűen beállított a fölé fűzött 16-os pop-up.
{KEP::25836::550::center::Működés közben}
Az etetésemet a bojlin kívül aprómag keverék, tigrismogyoró, és halibut pellet alkotta, mindenből 2-3 marékkal. A fűszeres etetést kicsit megbolondítottam kevés fűszeres Stég CSL-el, melyben fél órát ázott a csalogató anyag vízbejuttatás előtt. Többfélével készültem, így Áronnak is jutott az egyik bojlijához ízben passzoló tintahal-polipos csalogató anyag. Ha már itt tartunk, akkor essen szó Áron csali választósáról is. A legtávolabbi etetésére az említett tintahal-polip ízvilágú bojli került, majd fél távra rakott egy fűszereset, és balra az öbölbe pedig egy erősen halas lazacos csali várta a pontyokat.
A nappal eseménytelenül telt, rég találkoztunk Áronnal, így beszélgetéssel múlattuk az időt, néhány doboz sör mellett.Bíztunk benn, hogy az éjszaka talán meghozza az uszonyosok étvágyát. Reményekkel telten hajtottuk álomra a fejünk a bemelegített faházban. A pihenésünk a vevőm erőteljes csipogása szakította félve, erős húzós kapást közvetítve. Ráemelést követően már éreztem, nem életem halával küzdök. Gyorsan megadta magát az 5 kiló körüli tőponty, melynek a belachanos hóember keltette fel az érdeklődését.
{KEP::25837::550::center::Első érdeklődő}
Gyors újra húzás után visszasiettünk a meleg faházba, melyet nem élvezhettünk sokáig. Most Áron jelzője értesített minket, hogy valaki megkívánta a polip-tintahalas bojlit. Furcsa védekezés után egy hosszúkás test törte át a felszínt a fejlámáink fényében. Meglepetten konstatáltuk, hogy amurral van dolgunk. A hideg vízben nem tette próbára a felszerelést és kifogóját, gyorsan a merítőbe, és onnét pontyzsákba került a 8 körüli torpedó. A botot friss csalival visszavitte Áron az etetésre, és kicsit beszélgettünk a fogás érdekességéről a botok mögött. Az éjszaka még egy amur érkezett ledöntve a köztük és a hideg víz-büdös csali közti „ellentétet”
{KEP::25838::550::center::Újabb torpedó}
A hajnali órákban kisebb pontyok találták meg az etetésünk, és tartották csábítónak nálam a belachanos , míg Áronnál a tonhalas golyókat.
{KEP::25839::550::center::Reggeli tükrös}
Világosodáskor az éjszakai zsákmányról készítettünk néhány fotót, és fertőtlenítés után szabadon távozhattak. Megadva nekik az esélyt, hogy újabb élményeket szerezhessenek a horgászoknak.
{KEP::25840::550::center::Mozgalmas éjszaka volt}
A fotók elkészítése után a büfében elfogyasztottunk egy kiadós reggelt, melyet a botok frissítése követett. Friss etetés, friss csalik, új remények. A nappali sziesztázásunkat sok esemény nem zavarta meg. 3 darab érdeklődőnk volt, pontyok képében. Az összes kapásunk a büdös jellegű csalikra érkezett, fűszeres bojlival csalizott botjaink hallgattak.
{KEP::25841::550::center::Belachan faló}
Ebéd után a közelebbi etetésemről kivettem a fokhagymás golyót, és 1 szem 20 mm-es oldódó epres-rákos bojlival csaliztam fel a hajszálelőkét. Az állvány mellé tettem egy kis edénybe kontrol golyót, hogy lássam, hogy áll épp az oldódása a csalinak. Ezek a bojlik Stég oldódó sziruppal készültek, főzés nélkül. Így a felmelegedő vízben 2-2,5 órát bírtak ki. Utána cseréltem őket, és dobtam újra a szereléket. Sajnos ez a verzió sem hozott átütő sikert, nem sikerült vela a délután folyamán kapásig eljutnom.
Éjszakára visszakerült a főzött fokhagymás bojli, hogy ne kelljen csalizás miatt felkelnem. Szürkület előtt nem sokkal érkezett meg mellénk Gábor, akit persze egyből egy hideg sörrel köszöntöttünk. Gyorsan helyére pakolta a szerelését, és rendezte sorait, és éjszakába nyúlóan beszélgettünk hármasban. Éjfél felé takarodót fújtam magamnak, mivel reggel korán kellett haza indulnom a másnapi teendőim miatt.Az éjszaka nyugalmát először Áron 5 kiló körüli pontyocskája törte meg, mely a polip tintahalas bojlit találta csábítónak. Hajnalban az én távolabbi etetésemre letett szerlékemnél jelzett érdeklődőt a vevőm. Az elkövető egy szebbecske amur volt, mely könnyen adta magát, meleg vízben biztos jobban megdolgoztatott volna.
{KEP::25842::550::center::Búcsú hal}
Mivel közel volt a pakolásom kezdete, így ezt a botot már újra sem húztam. Visszafeküdtem még egy órácskára, és a telefonom ébresztett, nekiállhatok az általam a horgászatban legkevésbé kedvelt műveletnek, a pakolásnak, és kicucculásnak. Ezt a tógazda által biztosított kiskocsi nagyban megkönnyíti, nem kell kézben cipekedni. Búcsút vettem Árontól és Gábortól, akiket meg is invitáltam az itt rendezendő nyári Stég Találkozóra, biztosítottak, ha lesz lehetőségük, akkor szívesen eljönnek.Már hazafelé robogtam, mikor végig gondoltam az elmúlt 2 nap eseményeit. Igaz sokat nem fogtam, és óriások sem jöttek, de jó kis bemelegítés volt ez a szezonra, a keményebb pecákra, és nem utolsó sorban a Stég Találkozóra.
