Írásom előző részét több mint 4 hónappal ezelőtt írtam. Azóta beszereztem egy digitális fényképezőt és mivel éppen a napokban raktam össze egy újabb adag bojlimixet, ezért úgy gondoltam fényképezem egy kicsit, mert 1 kép néha többet mond száz szónál.

A bojlikészítés egyik fontos momentuma a formázás. Ennek a munkafázisnak a hosszát és nehézségét a tészta minősége határozza meg. Ha tésztánk túl kemény, vagy túl puha, akkor a formázás kész rémálom lesz. A formázást a tésztában lévő anyag szemcsemérete is befolyásolja, mert ha túl sok durva anyaggal dolgozunk, akkor a golyók nehezen formázhatók lesznek és már főzés közben (és után) szétválhatnak.

A nyár eleji balatoni túrámon komoly problémát okozott, hogy a sok durva szemcse és a magok miatt a bojlim laza állagú maradt és a kis pontyok hamar szétverték a golyókat. Azóta a száraz bojlimixet nemcsak átszitálom, hanem a magok és a nagyobb darabok jelentős részét finomra darálom.

A darálást egy közepes teljesítményű mákdarálóval végzem, amelyet csak a bojlihoz szükséges anyagok aprítására használok (kb. 500 wattos a daráló teljesítménye). Ha éves szinten 20-30 kiló bojlit vagy többet használunk el, akkor érdemesebb nagyobb teljesítményű darálót szerezni, mert az én darálóm 1 óra munka után teljesen átforrósodik és ez nem használ az élettartamának.

A ledarált részeket az összekeverés előtt tovább szitálom és így szűröm ki az anyagból a bennemaradó nagyobb darabokat.

Lássuk a képeket:

{KEP::1698::55::center::}
{KEP::1699::55::center::}

A pelletet mindig finomra darálom. Általában zsíros pelletet használok, aminek az állaga meglehetősen puha. Az ilyen állagú anyagot könnyű darálni, de a magas olajtartalom miatt a por könnyen összeragad 0,5-1 centis gumókba. Ezeket a begyúrás előtt még tovább szitálom.

{KEP::1703::55::center::}
{KEP::1704::55::center::}

Jól látható, hogy a garnéla rák igen darabos. Daralás után viszont alig marad egy kis fehérjedús por a daráló alján. A garnéla rák nagyon-nagyon büdös, javaslom, hogy lehetőség szerint az udvaron daráljuk. A bojliba sem érdemes sokat tenni (én 4 kilóhoz teszek egy 10 dekás zacsival), mert nagyon elnyomja a bojli illatát.

{KEP::1700::55::center::}

A kukorica glutén elég finom szemű, de nekem még ez is darabos, így ledarálom a szükséges mennyiséget. A középző zacskóban a magokat tárolom, a felét biztosan egészben rakom a mixhez, csak a másik felét aprítom liszt finomságúra. A jobb oldalon egy búzacsírás zacskó látható. A búzacsíra egyetlen bojliból sem hiányozhat, de a darabos szerkezete miatt én ezt is ledarálom.

{KEP::1702::55::center::}

A kész mixet egy nagy edényben keverem össze, majd jól záródó vödörbe teszem. Egy alkalommal 4-5 kiló mixet keverek össze, melynek körülbelül a felét átdarálom. A mix másik fele finom lisztekből áll, ezeket felesleges tovább darálni.

Figyeljünk arra, hogy nem mindig az a jó, ha a bojli kemény és homogén. Azokon a vizeken, ahol nincs jelentős fehérhal állomány, ott a laza szerkezetű bojli jobb, mivel jobban jön belőle az aroma. Azokon a vizeken, ahol sok a keszeg (pl Balaton) nem jó, ha a bojli szétesik a sok darabos anyagtól, ezért itt darálni és szitálni kell.

Tavasszal érdemes figyelni arra, hogy az édes bojlikban jobban daráljuk össze az összetevőket. A nyári meleg vízben, amikor a halak étvágyuknál vannak, akkor nyugodtan hagyhatjuk durvábbra a bojli alkotóelemeit. (Persze csak akkor, ha a kisebb halak békénhagynak minket.)
teteje | vissza