„A cikk következő részében ellátogatok egy olyan vízre, ahol bőven van szabad tér előttem, és letesztelhetem igazából, hogy mit tud a bot. Remélem sikerül pár szép halat is fognom vele, hogy leírhassam a tapasztaltakat.” – fejeztem be az előző írásom a bottal kapcsolatban. Egy sikeres Atkai horgászaton vagyok túl, sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodva.
A Starbaits csalik jól működtek most is, talán az idei őszi horgászat alkalmával a Probiotic bojlit tudnám kiemelni, mint a túra favoritja. A Probiotic és a Probiotic Red bojlival 18mm illetve 24mm méretben csaliztam, illetve etettem. Érdekes volt, hogy az amurok először a nagyobb, kizárólag 24mm-es bojlival etetett területet szállták meg.

Természetesen nem hanyagoltam a tavasszal legtöbb halat adó Prawn&Pepper, illetve Hot Demon bojlit sem, de most kevesebb halat fogtam a fűszeresebb ízekkel, ez talán betudható az egyre hidegebb víznek is.

Meglepő módon kevés nagytestű pontyot fogtunk, viszont annál több amurt, melyek egyedszáma az utóbbi években kicsit megfogyatkozott a holtágban. Az amurok vad kirohanásai igazán megdolgoztatták a Milspec botot. A kapások zöme éjjelre esett, lehetetlenné téve a fárasztás fotózását. A 14-15kg-os amurok nagyon jó erőben voltak, a stég előtti három méteres vízben nem adták könnyen magukat. A Milspec LCR utolsó harmadának rugalmassága most nagyon jól jött, egyetlen halat se veszítettem a túra alatt. A hal összes rezdülését, rúgását éreztem a bot nyelében, a 3,5lb bot néha „karikába” hajlott a megterheléstől. A viszonylag rövid nyél a halak fárasztását is kényelmessé tette.

Barátom Dávid, aki most már évek óta elmaradhatatlan társam az Atkai horgászatok alkalmával kifejezetten az amurokra készült a peca előtt, mintha előre tudta volna az előttünk úszkáló halak összetételét. Kevés bojlival, de annál több maggal etetett, egy picit távolabb tőlem, hogy a két etetés ne zavarja egymást. Tesztnek az orsóira, a Starbaits Premium Line monofil zsinórját tettük fel, mely kitűnően vizsgázott, mind a fárasztás, mind a távdobások alkalmával.

A meghorgászott távolság 130 méter volt, melyet a bottal még kényelmesen elértem. Mivel délelőtt volt a legkevesebb kapásom, ezért a dobások tesztelését ebben az időszakban végeztük el. Előttem 200 méter szabad víz, távolság tehát volt bőven. A 130 méteres távolságot a damilomon egy sárga jelölő zsinór mutatta. A holtágon bóját csak az arra kijelölt bojlis állásokon szabad elhelyezni, ezért a távolság megítélésénél ez a jelölés adott támpontot. Igazából nem az volt a lényeg, hogy pontosan mekkora lesz majd a legnagyobb dobás.
A dobásokat 128 grammos ólommal végeztem, ez állt a leginkább kézre nekem a bothoz.
Az orsómon a jól bevált 0,28 mm-es damil, 0,30mm fonott előtét zsinórral volt tekercselve.
Itt jegyzem meg, hogy az orsó fékjét lehetőleg minden esetben ellenőrizzük le, legyen teljesen behúzva, nehogy megcsússzon a fonott, ezzel kárt téve magunkban, illetve a felszerelésünkben. Dobókesztyű használata ajánlott.

Mivel leírni nehéz lenne a tapasztaltakat, ezért fotókkal próbálom szemléletesebbé tenni a bot viselkedését a dobás közben.

2.


3.



4.


5.


6.



7.



8.

Az 1-4 képeken a lendület felvétele, a gyorsítás szakasza látható. Ezeken a képeken jól látszik, hogy a bot kellően merev, nem vesz fel parabola akciót.
Az 5. kép a holtpont, amint elhagyja a testünk vonalát a bot, már csak a végszerelék irányítását tudjuk befolyásolni. A 6. képen „bebólint” a spicc. Ennél a fázisnál a jó bot ismérve a gyors csillapítás, melyet a következő kép igazol. A 8. képen megemelem a picit a bot elejét, hogy a damil a lehető legkisebb súrlódással suhanjon ki a gyűrűk között, ezzel is növelve a dobás távolságát.

Dobás egy másik szemszögből



Hátulról nézve más akciót mutat a bot, mint oldalról,
de ez részben optikai csalódás, mindenesetre nekem tetszik



Körül-belül, mint oldalról a 4. kép



Repül a nagy ólom, ki tudja hol áll meg…



Nincs hal a horgon, a végszerelék bevontatása


Bármilyen hihetetlen itt se fárasztok, a bot hajlékonysága,
mégis vetekszik egy feeder bottal


Ezek után mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a remek botot

A dobások során sikerült párszor elérnem a 145-150 méteres távolságot, mégis úgy érzem, bőven van még tartalék a Milspec LCR-ben, és bennem is. Sok gyakorlással és kitartással ez a távolság biztosabbá tehető, akár növelhető is. Természetesen nem fog mindenki egyből hatalmasakat dobni, de botban benne van a lehetőség és a képesség, hogy elérjük akár álmaink távolságát is.

Nagy pontyok nyomában 4 !
Szerző: Tóth László
Megnézve: 0