Ezt a kis túrát még a nagy esőzések idején tervezgettük tavasszal, Andris (grass) és István (csarsz) barátaimmal. Akkor még bizonytalan volt a helyfoglalás, és a tározó állapota. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán és bizony, mint később kiderült a tározóból is. Miután lefixáltuk az időpontot és a helyet, már csak a megfelelő bojlik kiválasztása volt soron. Ehhez kaptunk némi segítséget barátainktól, akiknek ezúton is köszönöm a hasznos információkat. Bizony már rég jártam Maconkán, talán 4 éve a feederkupán. Akkor kellemes emlékekkel távoztam, reméltem ez most sem lesz másként.

Közelget az utazás időpontja, mikor kiderült, hogy grass sajnos nem tud velünk tartani, így maradtunk ketten csarsszal, de ő is csak munka után tudott hozzám csatlakozni.

Péntek reggel érkeztem a vízhez, majd a kötelező bejelentkezés után megkezdődhetett a bepakolás az I. szigetre. Próbáltam minimalizálni a cuccaim mennyiségét, de nem nagyon sikerült. Miután betalicskáztam mindent, felállítottam a sátrat és felszereltem a botokat, váltottam pár szót a szomszédokkal, akik nem sok jó hírrel kecsegtettek. A tározón nagy léptékű beruházások vannak folyamatban, part átalakítása, meder iszaptalanítása és kotrása. Ehhez a munkálatokhoz jelentős mértékben csökkentették a vízszintet, a nádas is majdnem szárazon volt. Hol volt már a tavaszi magas vízállás. A gépek folyamatos munkazaja, a rekkenő hőség és az alacsony vízszint negatívan befolyásolták a halak étvágyát, így csak áztatták zsinórjaikat a vízben.

Mivel bojlis módszerrel kívántam horgászni, ezért engedélyezett személyenként egy bója, illetve naponta kétszer csónakos etetés. Elkötöttem egy szimpatikus csónakot a kikötőből és a 30 fokos hőségben megkezdtem a meder feltérképezését. A halőr elmondása szerint 80 méterre a parttól érdemes próbálkozni, ezért GPS segítségével kimértem a távolságot, majd nekiláttam a tapogatásnak. A rod podomtól 90 méter távolságban találtam is egy kis kemény részt, ezért a bójámat odahelyeztem el. Nem tudom mennyire volt iszapos Maconka az áradás előtt, de most a Zagyva biztos nagy mennyiségű hordalékot rakott le a mederben, így különös jelentőséggel bírt számomra az kis tiszta placc.

Először jelentős mennyiségű magmixet rakétáztam be a meghorgászandó helyre, majd elkészítettem Starbaits Hot Demon method mixet. A Starbaits method etetőanyagok nagyon olajosak, rendkívül jól tapadnak, könnyen felvesznek különböző pelleteket, bojlikat vagy akár magokat. A 100 méteres táv eléréséhez nem kell semmilyen nehezítő anyagot hozzáadni, de a biztonság kedvéért Sensas Terra de Fond földet kevertem a kész mixhez. Ha földet adunk a method mixhez, akkor érdemes azt előtte rostán áttörni, hogy homogén legyen az állaga. Készítettem 10-15 darab gombócot, majd beparittyáztam a bójához.

A bal oldali botomat Starbaits Instant Attract szériájához tartozó Óriás rák bojlival csaliztam, míg a jobbos botom horgára a Birdfood Attract családhoz tartozó Vörös Csípős Chili 20mm-es bojlija került. Az idei horgászataim során nagyon megkedveltem ezeket az olcsóbb szériájú bojlikat, sok szép halat fogtam, sokszor hasonló fogási eredményt produkáltak, mint a Performance Concept golyók.

Miután horgaim a helyükre kerültek jöhetett a dobócsövezés. Ez az etetési technika egyelőre a gyengém, de a horgászat végére egész jól ráállt a kezem. A partról történő etetéshez a Starbaits fűszeres bojliját vittem magammal, mivel 2,5kg kiszerelésben kapható, és a minőségéhez képest nagyon jó ár/érték aránnyal rendelkezik. Ez a bojli csak 20mm-es méretben kapható, de megfelelően nehéz és kemény az állaga a dobócsövezéshez. Minden gyakorlat nélkül 110 méterig sikerült eldobni a fűszerest.

Az első kapásig kora délutánig kellett várnom, de sajnos a hal az akasztás után lefordult. Utána gyorsan fogtam egy kisebb pontyot a másik botommal, majd ismét rontottam egy kapást. Az két rontott kapás az iszapról jött, ezért először az ólom méretét csökkentettem, így kevésbé ragadt a felszerelés az iszapba. Az előkéket Starbaits Evidence fonott zsinórra cseréltem, mely tökéletesen alkalmas a nagy távolságokhoz való horgászatra.

A végszerelékemet a Starbaits biztonsági rig-ből készítettem el, ez a szerelék nagyon hatásos a dobásoknál, a zárógumi szinte rátapad a biztonsági kapocsra, így dobáskor nem fordulhat elő, hogy az ólom leold. Miután átvariáltam a végszerelékemet nem volt több rontott kapásom a túra végéig. Érdemes több variációra is felkészülni a parton, minden víz más és más kombinációkat igényelhet a sikeres horgászathoz.

Délután István is befutott végre, majd miután túljutott a kínkeserves pakoláson és táborépítésen, kiválasztottuk a csalijait. Elsőként a Hot Demont és az SK30 bojlit választotta. A Hot Demon a Starbaits egyik favorit bojlija, szinte minden vízen nagyon jó eredményeket produkál.

Csarsz fogott is gyorsan egy 3kg körüli pontyot a démoni golyóval. Még az este beállta előtt fogtunk pár 2-3kg körüli pontyot. Úgy beszéltük meg előzetesen, hogy István majd az esti csónakos etetés alkalmával teszi be bójáját, így lassan elérkezett az idő. De hiába noszogattam, nem bírtam rávenni, hogy bebójázzon, és kihasználjuk az esti csónakos etetést, így komolyabb etetés nélkül vágtunk neki az éjszakának.

Az etetést napközben elég sűrűn, 2-3 óránként megismételtem, azért bíztam benne, hogy találnak táplálékot maguknak a bóják a körül a maconkai pontyok. Az este meglepő módon csendben telt el. Némi vigaszt jelentett, hogy a szigeten horgászok közül senki nem tudott halat fogni az éjjel folyamán. A halak valószínűleg elvonultak a tározó más részeibe, nem sikerült helyben tartanunk őket a maconkai viszonylatban minimálisnak mondható etetéssel. Reggel csarsz végre rászánta magát a csónakázásra, és míg a bójáját elhelyezte, alaposan megszórta bojlival az egész területet előttünk.

A magmix rakétázása és a method golyók beparittyázása már-már automatikus módon történt kis időközökként. A halak elég hamar reagáltak a friss etetésre, folyamatosan fogtuk a halakat.
Ha 10 percig nem volt kapás újra kellett csalizni a szereléket. A délelőtt folyamán főleg csarsz jeleskedett, sok szép maconkai pontyot szákolt meg, igaz egyik se volt 5kg-nál nagyobb, de a sekély vízben igen erősen küzdöttek, így jól szórakoztunk.

Délfelé már szinte elviselhetetlen volt a hőség, egyetlen felhő sem volt az égen. A halak is megérezhették a nap állásának változását, kapókedvük erősen lecsökkent. Egy kis pihenő jól jött nekünk is, így leheveredtünk ernyőink alá.

Elterveztem, hogy a délután folyamán taktikát váltok, és az egyik botomon lecserélem a 20mm-es bojlit nagyobbra, a másikra pedig hóember csalit teszek. A hóembert egy szem 20mm-es Hot Demon, és egy szem 14mm-es Prawn&Pepper bojli képezte. A két bojli pont tökéletesen kibalanszírozta a horgomat, a nagyobb éppen a feküdt a horog mellett, a kisebb pedig lebegett felette.

Horgászatunkban megfigyelhető volt, hogy amikor szinte csak nem nekem volt kapásom, akkor a keményebb aljzatra bedobott csalit vette fel a hal, csarsz pedig mélyebb iszapban horgászott. Délután bevetettem az újracsalizott végszerelékeket, és vártam. Nem kellett sokáig várni, a 24mm-es Tuna Maxxal csalizott horgomat egy szép spanyol pikkelyes ponty vette fel, majd innentől kezdve folyamatosan szóltak a jelzők.

Csarsz is gyorsan felzárkózott mellém pár kisebb ponttyal. Kapás, kapást követett, volt, hogy egy botom se volt bevetve, szinte alig győztük a pontyok iramát. Érdekességképpen megemlítem, hogy István fogott két balint is a Hot Demon bojlival.

Késő délután a hóember csalira is megéhezett egy jobb potyka. A kontaktus felvétele után egyből éreztem, hogy viszonylag jobb hal lehet, komótosan megindult, nem rázta az ólmot. Rövid fárasztás után sikeresen meg is szákoltuk a túra legnagyobb halát, egy 13,70kg-

os tükörpontyot.

Maconkán a 10kg-on felüli halakat le kell jelenteni a halőröknek, így pontos statisztikát tudnak vezetni a tározó halállományáról. Miután a halőr megmérte és lefotózta a halat, kiderült, hogy a tavaszi nagy esőzések óta nem nagyon fogtak ekkora halat.
Közelget az esti etetés ideje, most én voltam a soron. Nem sajnáltam a magmixet, kettőnk etetésére egy egész vödörrel bement és fejenként legalább 2-2kg bojlit illetve pelletet szórtam bójáink köré, úgy hogy a két bója össze legyen kötve. Reméltem, hogy a nagyobb mennyiségű etetés majd behúzza, illetve helyben tartja a halakat. Mondanom se kell, nem így lett.

Az éjszaka megint majdnem teljes nyugalomban telt el. Tizenegy óra fele valami meghúzgálta a swingerem, igazi maszatolós kapás volt. Adtam neki egy kis időt, hátha elhúzza, majd ráemeltem a botra. Valami visszahúzott, de viszonylag könnyedén jött kifelé. Mikor megláttuk az amurt a víz tetején, azonnal lazítottam a féken, de meglepő módon nem virgonckodott. Volt pár kirohanása, de közel se olyan hevesek, melyek emlékeimben élnek például az Atkai amurokról. István szákolta meg, persze egyből ki akart ugrani a merítőből, de nem sikerült neki Őt berántania a vízbe, így hamar a matracon pihent.

Aznap este már nem volt több kapásunk. Reggel korán keltünk, hogy elkerüljük a meleget, sajnos a horgászatra szánt idő eltelt, így nekiláttunk pakolni. A botokat még bevetve hagytuk az utolsó pillanatig, hátha csarsznak megint akkor sül el, és jön a nagy. De nem jött már semmi sem.

Összességében elégedetten zártuk ezt a horgászatot, sok halat fogtunk, igaz nem nagyokat, de rendkívül erősen küzdöttek a 40-50cm-es vízben. Sikerült begyakorolni pár mozdulatot a dobócsövezésnél, legközelebb már nagyobb rutinnal rendelkezünk, ha megint használni kell ezt a praktikus eszközt. A csalik szelektáló hatása jól működött, a legtöbb hal a Hot Demon bojlira jött. Megtaláltam azt a horog és végszerelék kombinációt is, ami biztosan tartotta a halakat, és a lehető legkisebb sebet ejtette a halak száján. A csalizó bojlikat az elején még dippeltem, de a folyamatos kapásoknak köszönhetően erre már nem volt idő a későbbiekben, viszont a dippelés elmaradtával se csökkent a halak kapókedve. Kíváncsian várom miként alakul át a tározó az átalakításoknak köszönhetően, legközelebb már egy új vízen fogunk horgászni itt, új élményekkel.

Mindenkinek eredményes horgászatot kívánok és „feszüljenek a damilok”.

Nagy pontyok nyomában 4 !
Szerző: Tóth László
Megnézve: 0