Szeretném egy kicsit megmagyarázni a címválasztásomat. Eredetileg azt a címet akartam adni írásomnak, hogy a "Bojlizás jövője". Ezt a címet némi gondolkodás után elvetettem, mert ha én olvasó lennénk, akkor rögtön arra gondolnék, hogy megint valami morális töprengés jön oldalszámra. Ezért egy hosszabb címet választottam a cikkemnek, ami ugyan nem felel meg annak a követelménynek, hogy a cím legyen tömör és figyelemfelkeltő, de a cikket jobban jellemzi.

A másik apróság, ami talán néhány embernek feltűnt, hogy a bojlizás szót is kihagytam a címből. Angliában a bojlival horgászókat pontyhorgászoknak hívják. A bojlihorgász szót nagyon ritkán lehet látni a szakirodalomban. Hogy miért? Mert az angol bojlis horgászat sokrétűbb és a bojlisok kénytelenek elszakadni a 100 grammos rögzített ólmoktól és az elektromos kapásjelzőktől.

Ennek komoly oka van, és ha kicsit elemezzük a helyzetet, akkor az angol példa alapján olyan következtetéseket tudunk levonni, mely hosszú távon komolyan befolyásolja az eredményességünket. Erről szól az írásom.

Említettem már, hogy az angol, német és francia bojlis vizeken nagyon sokan horgásznak. Ezek a vizek akár már több évtizede háborgatva vannak a bojlizók tömegei által. Az egész évben keményen horgászott vizeken a halak kitanulták a szakmát és nagyon nehéz őket megfogni a hagyományos módszerekkel.

Nem olyan régen beszélgettem egy magyar versenyhorgásszal és ő nagyon negatívan nyilatkozott a pontyokról. Azt mondta, hogy a ponty olyan, mint a disznó, csak meg kell etetni és tömegekben lehet fogni. Az említett versenyzőnek részben igaza van, mert a néhány kilós telepített pontyok tényleg nagyon hevesen kapnak és az etetőanyagra nagyon hálásan reagálnak. Azonban én is tudnék órákat mesélni azokról a halakról, amelyek Tihany ősnádasaiban akár fél óráig is kerülgették a csalimat, mielőtt felvették, vagy gyanúsnak találták a felkínált falatot.

Az agyonhorgászott vizeken a pontyok állandó stressz alatt vannak és egy néhány hektáros vízen előbb utóbb szinte mindegyik ponty találkozik majd a veszélyes vasdarabbal. Ez Angliában, Franciaországban már évekkel ezelőtt bekövetkezett, és hazánkban is mutatkoznak már jelei.

Az elmúlt hétvégi tereskei peca alatt legalább 10 olyan mozdításunk volt, hogy a hal meghúzta a swingert és otthagyta a csalit. Ezen kívül legalább 2 olyan esetre emlékszem, hogy 1 métert lehúzott a hal, mielőtt megszabadult volna a horogtól. Az is érdekes, hogy szinte nincs olyan hétvégénk, hogy legalább 1 pontyot ne akasszunk kívülről.

Ez hogyan lehetséges? A pontyok ott kavarnak a kaja körül, mert sokan vannak és nagy a konkurrencia. Tudják, hogy enniük kell, mert már van kellemetlen tapasztalatuk. Ezért nagyon óvatosan táplálkoznak. Az ilyen vizeken, ha a hagyományos 80-100 grammos fixen rögzített szerelékkel és a kedvenc fonott előkénkkel horgászunk, akkor biztosan fogunk halat, de abban is biztosak lehetünk, hogy ha visszatekintünk 1 év távlatából, akkor csökken majd a kifogott halak száma és átlagsúlya.

Cikkem következő részében felvázolok néhány olyan módszert, amit a magyar bojlisok még nem használnak tömegesen. Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb kis hazánk pontyhorgászainak is rákényszerülnek, hogy felemelkedjenek a bojlis székből és kicsit variáljanak a szereléken az eredményesség érdekében:

<b>Kényelem vs figyelem</b>

Mi bojlis horgászok hajlamosak vagyunk a végletekig kihasználni az elektromos kapásjelző nyújtotta előnyöket. Alszunk a sátorban, dumálunk, szomszédolunk és rohanunk, ha a jelző csipog. Gondolkodjunk egy kicsit, hogy valójában mire való az elektromos jelző! A bojlis horgászat nehéz ipar, mert az ember nem tud egy hétig folyamatosan a jelzőre figyelni. Ilyenkor segít a jelző. De mi van akkor, ha csak 1-2 napra megyünk horgászni? Elvileg ilyenkor simán tudnánk figyelni a jelzőket, de mi mégsem tesszük. Felrakjuk a nagy ólmot, lerögzítjük és várjuk, hogy a hal megakassza magát.

Mi lenne, ha kicsit feladnánk a kényelmes ágyunkat és kitelepülnénk a bot mellé? Az elmúlt évben egy csomó olyan képet láttam az interneten, ahol a külföldi horgászok elektromos kapásjelző nélkül horgásznak és egy darab könnyű kutyanyelv a jelzőjük. Nem feedereznek a srácok, hanem bojliznak, csak kicsit másképpen. Ezt nem azért teszik, mert ilyen kedvük van. Halat akarnak fogni és a finom kapásokat csak akkor tudják hasznosítani, ha végig nézik a bot és a zsinór minden rezdülését.

Gondolkodtatok már rajta, hogy miért nem lehet 50-60 grammnál könnyebb - bojlizáshoz alkalmas - ólmokat kapni a horgászboltokban? Azért mert valaki kitalálta, hogy 60 gramm alatt nincsen önakasztás. Ez részben igaz, de miért kell szegény pontynak felakasztania magát a szerelékre? A bojlis kapásnál is van egy olyan szakasza, amikor a hal felveszi a csalit és megpróbál vele elúszni. A kapás ezen részét nem látjuk, mert a fix ólom miatt már csak az első pánikszerű kirohanásba húzunk bele.

Frank Warwick lefordított írásában volt szó róla, hogy kisebb ólommal meglepően jó eredményeket tudunk elérni azokon a vizeken, ahol a pontyok már kitanulták, hogyan lehet egy csippanás nélkül leszedni a bojlit a horogról. Próbáljunk meg kisebb ólommal horgászni, szereljünk csúszóra, üljünk a bot mellé és a pontyokat meg fogjuk lepni!

<b>Fonott vs monofil</b>

Ha megkérdezel 10 bojlist, hogy milyen előkét használ, akkor biztos vagyok benne, hogy repkednek majd az egzotikusabbnál egzotikusabb márkanevek. Az elmúlt évben tonnaszámra jelentek meg a jobbnál jobb bojlis cuccok a boltok polcain és ezzel párhuzamosan kialakult egy zsinórfétis a horgászok fejében.

Trendi lett minél drágább és különlegesebb fonott előkéket használni. Én magam is használok drága (5-7.000 Ft-os) előkéket, de nem az áruk érdekel, hanem a hatékonyságuk. A mai napig a Kamasaki Carp a kedvencem, amiből kb. 700 Ft 20 méter.

Elemezzük kicsit, hogy miért használnak a bojlisok fonott előkéket. A monofil zsinórok régebben sokkal sérülékenyebbek voltak, mint fonott társaik, és ha naponta csak egy kapásunk van, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy a nagy testű pontyot azért veszítsük el, mert az előkénk megsérült. A másik ok, hogy a pontyok nehezebben veszik észre a finom fonott előkét, mivel az tökéletesen beleolvad az aljzatba és annyira lágy, hogy a csalit nem akadályozza természetes mozgásában.

Ez a két ok elég volt ahhoz, hogy a pontyhorgászok évtizedeken keresztül a fonott előke bűvöletében éljenek és ne is gondoljanak rá, hogy talán vissza kellene térni a monofil anyagokhoz. A horgászcikk gyártás azonban nagyon sokat fejlődött és manapság már kellően ellenálló monofil zsinórokat is lehet kapni. Ezt külföldön már felfedezték, és előszeretettel használják a flourocarbon borítású "lopakodó zsinórokat". (ESP Stiff Rig, Fox Rigidity Stiff Rig vagy Illusion Stiff Rig, Korda IQ, stb.)

Amikor ezeket a 40-50-es átmérőjű zsinórokat kézbe vesszük, akkor arra gondolunk, hogy nincsen olyan ponty a világon, aki ezt a merev előkét nem veszi észre és maradunk a jól bevált régi előkénknél.

Sokan nincsenek tisztában vele, hogy az óvatos pontyok étkezés előtt többször körbeudvarolják a csalit és tesztelik azt. Szájba veszik és gyorsan kifújják, a mellúszójukkal vizet hajtanak rá és úgy ellenőrzik a mozgását. A szálakra bomló előke is jó lehet, hiszen azt sem veszik észre a halak, de ilyen esetben egy lopakodó monofil zsinórt is bevethetünk. Persze tudnunk kell, hogyan kell a megfelelő szereléket úgy összeállítani, hogy az ne legyen feltűnő a halak számára. (Erről volt szó korábban a Stiff Rigről szóló írásaimban).

Azt javaslom, hogy az agyonhorgászott vizeken próbálkozzunk ezeknek a modern szerelékeknek a használatával, és ha vezetünk valamii fogási statisztika félét, akkor látni fogjuk a különbséget.

<b>Mi van a horog végén?</b>

Mivel horgászik a bojlis horgász? Sokan rögtön rávágnák: bojlival. Ez nálunk tényleg így van, mivel a bojlis horgászok 99%-a csak bojlival csalizik. A bojlis újdonságok általában Angliából indulnak útjukra és néha meglepően érdekes megoldások születnek. Gondolt volna valaki rá, hogy érdemes kutyátáppal horgászni? Vagy hogy érdemes pelletet sajtolni mindenféle lisztből és azzal csalizni?

Külföldön bevett szokás, hogy a horgászok folyamatosan tesztelik a különféle csalikat. Ha három bottal horgászunk, akkor az egyik szerelékkel nyugodtan tesztelhetjük a csalikat és közben a fogási esélyeink sem csökkennek számottevően.

Próbáljunk meg különleges csalikkal horgászni és ha megtaláljuk, hogy mi kell a halaknak, akkor meglepően jó eredményeket érhetünk el. A halakban előbb-utóbb kialakul a félelem egyes aromákkal, színekkel és formákkal szemben. Ezért lehet, hogy mellettünk a sárga bojlit húzni fogják a pontyok, miközben a mi piros anyagunkhoz hozzá sem nyúlnak.

Már nálunk is rengeteg minőségi pelletet lehet kapni (Pelzer, Dynamite Baits), amelyek fogósság tekintetében vetekednek a gyári bojlikkal. A pelletek sokkal hamarabb oldódnak a vízben, mint a bojlik, ezáltal hamarabb odacsalják az éhes pontyokat a horog közelébe. Ha a pelleteket már unjuk (vagy a pontyok unják), akkor tegyünk fel tigrismogyorót, vagy más egyéb magvat, amelyek kellően vonzóak ahhoz, hogy a természetes táplálékkal vetekedjenek.

<b>Mi az a nagy kosár a horog felett?</b>

Bojlis horgászként sokszor ma is mosolygok azon, amikor meglátom, hogy egy horgász a hagyományos sárgavégű pecával horgászik és a jól megtömött etetőkosárral mindig a túlpartot próbálja elérni. Ugye ismerős szituáció!

Az etetőkosaras fenekezés azonban nem lenézendő horgászmódszer, hiszen a feederezés is ezen az elven alapul és azt még a versenyzők is használják bizonyos szituációkban. Amikor néhány hónapja megláttam a Korda honlapján az ún. method módszert, akkor még biztos voltam benne, hogy megint egy vásárló hülyítő trükkről van szó, hogy minél több pénzt hagyjunk ott a horgászboltban.

Mégsem hagyott nyugodni a téma és azóta is rágódok a dolgon. Külföldön bevett szokás, hogy a sima ólmot egy speciális method kosárral helyettesítik a pontyhorgászok és így bojliznak. A kosárba jófajta nagyhalas etetőanyagot gyúrnak és pellettel vagy bojlival csaliznak. Ez tehát ugyanolyan bojlizás, mint amit mi csinálunk, csak némi etetőanyaggal még erősebb csalogató hatást váltanak ki és a horog köré csábítják a halakat. Még nem próbáltam a módszert, de az olvasott írások alapján nem kell attól tartani, hogy a kisebb pontyok elviszik a bojlit. A részletekről majd következő írásomban lesz szó.
teteje | vissza