Harsányban jártunk egy hosszú hétvége erejéig. Etetési taktikák, sok hal, majd a koronát Csarsz hala tette fel a túrára, mely csak 30dkg-al maradt el a tórekordtól. A Starbaits bojlik ismét jól működtek, sőt harmadik társunk is ennek a segítségével kezdte el fogni a halakat.
Csapjunk is bele!
Főszereplők:
Kucsma István-Csarsz
Hudomiet János-Hudo (tiszteletbeli Starbaits tagunk )
Inhof András-Grass, azaz jómagam.
Valamikor április elején csörgött a telefonom. A vonal végén csapattársam, s jó barátom volt azzal a kérdéssel, hogy van-e kedvem elmenni velük egy hosszú hétvégére Harsányba? Ha igen, bő egy hét múlva indulunk.
Már tavaly ősszel jártam a tavon és már akkor nagyon megtetszett. Szép környezet, jó halállomány, kedves vendégbarát tógazda. Mi kell még? Ráadásul dobálós peca, mely az utóbbi időben egyre jobban kezd bejönni. Azonnal igent mondtam és már kezdtem is fejben összerakni mindent, ami ezzel a horgászattal kapcsolatos.
A túrát egy csütörtöktől-vasárnapig terjedő időszakra terveztük az 1-es és a 2-es állásra. Mivel sekélyvíz melletti állásokról van szó, úgy gondoltam ebben az időszakban ez nagyon jó választás lesz. Csaliknak ismét gyári Starbaits golyókat szántunk.
A napok gyorsan peregtek, és máris a tó partján voltunk. Mi Hudoval már csütörtök délelőtt leértünk, Csarsz barátunk csak kora délután csatlakozott a csapathoz. Természetesen nem maradt le semmiről, mert addig mi körbejártuk a tavat és egy kis információt gyűjtöttünk a halak kapókedvéről és a kedvelt ízekről. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a halak éppen csak csipegetnek. Nincs gond –gondoltuk- hátha csak ránk vártak eddig és majd ezután mutatják meg mennyire falánkak így tavasz elején.
Miután teljes lett a létszám, megbeszéltük, hogy ki hova ül. Vagyis elvileg ez így lett volna, de mielőtt ez szóba került én felvázoltam a többiek előtt azt az elképzelésemet, hogy ha nincs kifogásuk ellene én kiülnék a szélire, a gáthoz közelebbi oldalra. Ezt a tervemet maradéktalanul elfogadták. Itt szeretném megköszönni nekik a hozzájárulásukat!
Tehát bal oldalt ültem én, majd Csarsz és a sort Hudo zárta. Vártuk még egy barátunkat Czofy-t, de ő csak az utolsó 1 napra tudott csatlakozni hozzánk. A helyet mindenesetre fenn tartottuk neki.
Kényelmes helyzetben voltam, mert a többiek kedvességének köszönhetően így egy picit nagyobb területet tudtam meghorgászni.
A túrát táborállítással kezdtük, majd előkerültek a bottartó állványok, botok, orsók, és az összes apró kis kütyü, ami a felszerelésünk komplettírozásához szükséges volt . Kényelmesen összeállítottuk tehát a felszerelést, vízre tettük a csónakot, és felcsaliztuk az előkéket elképzelésünk szerint.
Miután az utolsó előke végén is bojli fityegett, elindultunk bójázni.
Három sávot terveztünk meghorgászni, ki-ki felszereléséhez és dobási képességéhez mérten. Hudo bójáit 115-120m-re tettük be, Csarszét 105-115-re, az enyéimet meg 115-re és 135-re. Úgy terveztük, hogy a három-három botnak két-két bóját teszünk be fejenként és a középső bottal közé horgászunk. Ez nálam annyiban módosult, hogy a nagyobb területnek köszönhetően a távolabbi bójám két oldalát meg tudtam egyszerre -és ami lényeges- kényelmesen horgászni. Próbáltunk ígéretes helyeket keresni. Kisebb gödröket, púpokat, nádtorzsás részeket. A sajátjaim közül a közelebbi az két nád torzsás sáv közé, míg a messzebb lévő a második torzsás sáv mögött kapott bizalmat. A helyeket egyben meg is etettük. Társaim úgy döntöttek, hogy az etetést bojlival és pellettel végzik.
Hudo egy más cég termékével próbálkozott, míg Csarsz a Performance Concept széria két kiváló újdonságával, a Prawn&Pepper illetve a Tuna Max bojlijával vág neki a túrának.
Az én előkéimre a közelebbi bójára A High Attraction család „Ginger” bojlija került, míg a távolabbira a Performance Concept két kiválósága, a jól ismert Hot Demon és az Instinct Factor. Teljesen más etetési módot választottam, mint társaim. A bojli és a pellet mellé egy erősen magvas/aprómagvas etetést csináltam, melynek egy részét az ízhez rendelt Method mixszel-, a nagyobbik részét rakétával juttattam be az etetni kívánt helyre.
A method mixet Sensas TTX és PV1 segítségével alakítottam olyan állagúra, hogy jelentős mennyiségű magot, pelletet és bojlit tudjon magába venni anélkül, hogy a parittyázásnál szétesne.
Miután bekerültek a botok jó alaposan megszórtam velük a területet. Az etetésben nagy segítségemre volt csapattársam, aki „töltötte” a rakétát/parittyát közben, így nem jöttem ki a ritmusból.
Mire mindennel végeztünk szinte besötétedett, így a „fotelunkban” kényelmesen hátradőlve vártuk az első kapást. Közben kitárgyaltuk, hogy kivel mi történt az elmúlt találkozás utáni időszakban, illetve az ilyenkor szokásos sztorizás volt az idő kitöltésére a menü.
Az első halra sokat kellett várni. Már mindenki a sátrában pihent, amikor éjfél magasságában jelentkezett, folyamatos kihúzós kapással. Akasztásnál éreztem, hogy viszonylag jobb hallal lesz dolgom. 10 perces fárasztás után már a matracon pihegett a 10,80kg-os szépséges tövesem.
A túra első hala, 10,80 kg
Ezt a halat -és később még pár darabot- Péter, a tógazda előzetes engedélyével betároltuk a cikkhez készülendő jobb fotók érdekében. Itt is szeretném megköszönni Neki a kivételes lehetőséget!
Újracsaliztam a botot és az etetésre jutattam. Örömmel konstatáltam, hogy ez a túrám, ez a túránk is jól kezdődik. Éppenhogy hatalmába kerített az álommanó, ugyanaz a szerelékem ismételten bejelzett. Hasonló fárasztás után hasonló örömben volt részem, mert egy ugyancsak szépséges tövest tudtam matracra fektetni a maga 11,70kg-jával.
És a második, 11,70 kg
Frissítés után beindult az, amire nagyon vágytam. Kapás kapást ért, és egészen hajnalig fárasztottam, majd újradobtam. Apropó… a dobást, illetve a pontosságot megkönnyítette az a marker jelölő zsinór, melyet az első pontos dobás után kötöttem a zsinórra még nappali fénynél. Így csak a dobás irányára kellett figyelni, a távolságot utána már könnyen tudtam kontrollálni. Utólag már bánom, hogy erről nem készítettem fotót.
Reggelig több mint tucatnyi halat fogtam és Csarsz barátom is horogvégre csalt néhány példányt. Nekem túlnyomó részt a távolabb kialakított etetés adta a halat, de azért jött pár darab a közelebbiről is. A reggeli fotózás előtt még jött mindkettőnknek egy szűk tízese, melyet a terítékes fotó kedvéért átmeneti fogságba kényszerítettünk.
Az első éjszaka említésre méltó halai
Persze a fotózás sem volt egyszerű, mert az egyik szerelékem pont akkor gondolta úgy, hogy megindul a tó túlpartja felé, amikor nekikészültünk a pózolásnak. Gyors fárasztás után egy „kisebb” potyeszt engedtünk útjára, hogy folytatni tudjuk a megkezdett tevékenységet.
Az első éjszaka tanulságait levonva a magvas, method mixes etetés nyerőnek bizonyult, így gyorsan meg is szórtam a területet a fotózás után. Érdekes tapasztalat volt az is, hogy etetés után hirtelen volt 2-3 kapás szinte mindig.
Éppenhogy végeztünk a csalik frissítésével, kaptuk a hírt, hogy elég komoly vihar jön felénk.
Gyorsan beparittyáztunk egy pár gombócot, melyet végigkameráztunk annak reményében, hogy be tudunk szúrni belőle egy kis részletet a videó anyagba. Miután végeztünk, biztonságba helyeztünk mindent, és még a vihar érkezte előtt sikerült egy tizenegyfelest kicsalni, majd leszakadt az ég.
11,50 kg
A vihart nagy szél nem kísérte, de az égi áldás ömlött, mintha dézsából öntenék. Hol esőcsepp, hol apró jégdarabok formájában kaptuk úgy, mintha két hétig nem is akarná abbahagyni. És természetesen mikor legyen az embernek kapása, ha nem akkor amikor a legjobban szakad?! Szinte háttal a víznek tudtam csak fárasztani a szemből jövő apró kis jégdarabkák miatt. Jobb halat akasztottam mint eddig, ez a negyedórás küzdelem után be is bizonyosodott.
12,70-es a jégesőből
A vihar alatt jött mégegy és Csarsznak is egy, csak hogy ne maradjon száraz az esőruhánk.
Hirtelen bokáig érő víz és agyag jellemezte a területet, ahol a táborunk állt,ezért előkerültek a csizmák és a bakancsok.
A nappal hátralévő részében jó néhány pontyot sikerült „zsákmányolnunk”, de méretben elmaradtak az eddigiektől. A szél is elkezdett fújni. Hol gyenge, hol erőteljesebb szembeszél fújt, ami meghatározóvá vált a túra hátralévő részére. Nagyon megnehezítette az újra csalizást, volt, hogy csak tizedikre tudtam a szerelékem az etetésre dobni. Nagyon keményen meg kellett dolgozni minden egyes kapásért.
A második estének úgy indultunk neki, hogy Hudo barátunkat sikerült meggyőzni arról, hogy Starbaits bojlit fűzzön a horga alá. A két meghatározó íz, az Instinct Factor és a Hot Demon közül az utóbbira esett a bizalma és az egyik botját is kitette oldalra egy fa lombkoronája alá, mely a víz fölé hajlott.
Én ismételten megetettem a bójákat bőven, míg a többiek kitartottak az eddigi taktikánál.
Viszonylag korán nyugovóra tértünk, hisz fárasztó nap állt mögöttünk. Úgy látszik ezt tudták kopoltyús barátaink is, mert az éjszaka nem nagyon rángattak ki minket a sátrunkból. Pár halat fogtunk mindössze, azokat is a tízes súlyhatár alatt. Öröm az ürömben, hogy Hudo barátunk is megfogta első halait a Hot Demon segítségével.
Hajnalban aztán megtört a jég és Hudo, az „ABK” atyja megfogta a túra eddigi legnagyobb halát.
Hudo 13,70-ese, mely az utolsó pillanatig a túra hala volt (hot demon)
Benti bójáról jött, megérte a csali váltást. Jó ellenfél volt, megdolgoztatta a botot is, meg azt is aki a botot fogta.
Alig két órával később nekem is sikerült egy alig kisebbet kivarázsolni. Amikor lehetőségünkben állt, segítettük egymást a szákolással, mivel ekkorra már nagyon átázott a partoldal és rendkívül körülményessé vált a mozgás a partszéleken.
13,50-es pocakos
A nappal is ennek a szellemében telt. Bár eső nem esett és a szél is kedvezően hatott a megázott terepre, a partszél nagyon könnyen képes volt beomlani.
A halak kapókedve is megjött, és szépen fogdostuk a pontyot, igaz inkább tíz alatt mint fölött, de ezt egyikünk sem nagyon bánta.
Időközben megérkezett Czofy is. Segítettünk neki becuccolni, tábort állítani. Azt a nem sok kapástalan időszakot sztorizásokkal töltöttük ki, nagyon jó hangulat volt. Délután Csarsz barátom lehozta a kis(nagy)fiát közénk, hagy szokja a közeget. Mivel nem messze lakik, így ez kötelező volt . Ez a tett meg is hálálta magát, mert délután általa csatlakozott ezen túra tízpluszosainak táborához, miután egy nagyon szép tövest sikerült partra terelnie. Apja fia, jó úton halad a már félig kitaposott ösvényen.
Csarsz fiacskája,Tomi, egy 12,70 kg-os tövessel
Így már mindenki elégedett volt és a közeledő utolsó éjszakának is úgy indultunk neki, hogy minden szempontból sikeres és tanulságos túrát fogunk zárni. Mindenki bízott még 1-1 jobb halban, reméltük, hogy a fortuna megajándékoz még minket egy-egy szép hallal.
Az esti frissítésnél ismét úgy jártunk el, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy társaim egy picit nagyobb mennyiségű pelletet és bojlit szórtak a horgaik köré.
A szél erősödésével megpróbáltam a belső etetésem egy picit kijjebb húzni. A lehetőségek korlátozottak voltak, mert a torzsás rész miatt max 10m volt az, amivel számolni lehetett. Minden dobásba keményen bele kellett állni újra tárazásnál.
Sokáig fenn voltunk. Míg a szerencsésebbek a Real-Barca meccset nézték a Tv-ben, addig a még szerencsésebbek a parton a botok mellett viccelődtek egymással. Egy-egy kapásunk volt csak. Már éjfél elmúlt mire mindenki behúzódott a sátrába. Az eső közben folyamatosan szemerkélt.
Egészen hajnalig szinte semmi változás nem történt, aztán valamikor pirkadat előtt megindult egy folyamat, ami aztán a botok mellé szögezett. Kapás kapást ért, nem volt ritka amikor több bot is kinn volt. Az időjárás is a kegyeibe fogadott, mert bár az erős szembeszél megmaradt, az eső elállt. Nem először jártam már úgy, hogy az első és az utolsó éjszaka a legmozgalmasabb, mintha a halak tudnák, hogy illik keretbe foglalni a túrát.
Reggel Csarsz fogott még egy 12,70-es példányt, melyhez a közös fotó kedvéért párosítottunk egy általam fogott tizenegyeset.
11,20+12,70 a sokszor viharos erejű szembeszélből
Ezután még jött pár darab, aztán mintha a pontyok is elfáradtak volna, megritkultak a kapásszámok, majd szinte teljesen abba maradtak a jelzőcsipogások.
Az idő teltével bekövetkezett az a fájó pillanat, aminek egyikünk sem örült. El kellett kezdeni tábort bontani. Nagyjából kisikáltuk a sátrakat, illetve a felszerelésünk minden tagját igyekeztünk megtisztítani mielőtt elpakoljuk. Nem kis munka volt az elmúlt pár nap időjárásának köszönhetően. Már szinte mindennel végeztünk, amikor mint derült égből a villámcsapás jött a pillanat, amire mindannyian vártunk, vagyis amiben bár csak titkon, de reménykedtünk.
Csarsz egyetlen bennmaradt botjáról komótosan elkezdett peregni a zsinór lefelé… A bot megemelése után azonnal konstatálta, hogy jó hal lesz a zsinór másik végén. Nyugtattuk folyamatosan, nem szerettük volna, ha elveszti ezt a halat. Nagyjából félórás küzdelem után pillantottuk meg először és én azonnal mondtam, hogy ez 20 feletti! Rögtön lazított barátom a féken én meg szákkal a kezemben begázoltam a vízbe. Olyannyira felment az adrenalin bennem ( de szerintem mindannyiunkban), hogy ha kellett volna nyakig rohanok befelé, csak el ne veszítsük ezt a gyönyörűséget!
A jóisten velünk volt és szerencsésen szákba sikerült terelni ezt a meseszép tükröst! Álomszép hal pihegett a matracon, és boldogságunk határtalan volt. Legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen csodálatosan tudjuk zárni a túrát! Gyors mérlegelés után megállapítottuk, hogy a tükrös súlya 21,40kg, mely egyben barátom egyéni rekordja! Csak amiatt volt némi keserűség a szánkban, hogy mindössze 30dkg-al maradt el a tórekordtól! De ne legyünk telhetetlenek.
És a sluszpoén!
Csarsz 21,40-ese, mely az összepakolás pillanataiban koronázta meg a túrát
Csarsz új egyéni rekordja
A fotók után a halat gyorsan lekezeltük, majd megóvása érdekében minél gyorsabban visszahelyeztük éltető elemébe. Ami még hihetetlen volt, a kapás első másodpercétől a szákolásig megörökítette Hudo a kamerájával. Ugye nem kell abba belemenni, hogy mekkora annak a valószínűsége, hogy pont akkor, pont kézben van az a kis szerkezet?
Innentől már semmi nem számított! Boldogan fejeztük be a pakolást, majd egy kis szomszédi segítséggel összeálltunk egy fotó erejéig, aztán mindenki elindult hazafelé, ki-ki a maga utján.
A csapat
Összegzésül:
Felszerelésünk:
Főzsinórnak a Starbaits Premium Line-t használtuk 0,26-os méretben. Nagyon jó benyomást tett, nyugodt lelkiismerettel merjük ajánlani mindenkinek
Botoknak dobó botokat használtunk, többek közt a Carp Concept széria kísérleti botját 3,75/3lbs-ban. Nagyon kellemes bot, kíváncsian várom a kifejlesztett szériát. Mind dobásnál, mind fárasztásnál jelesre vizsgázott.
Előkének személy szerint Starbaits Invadert használtam 25lbs változatban. Úgy érzem méltó utódja lesz az eddig használt Fox Coratexnek.
Horgoknak a magam részéről Starbaits SB 300 és SB 400-ast használtam 2-es és 4-es méretben. Nagyon jól tartják a halat, kitűnően akadnak és a hegyük is tartós.
Az ólmok saját öntésű 120- és 130g-os súlyok voltak, biztonsági oldalclipses rögzítéssel.
A bojlik 20mm-es méretben szimplán kerültek előkére zömmel, de próbálkoztunk hóember csalizási móddal is. A meghatározó ízek egyértelműen a Hot Demon, az Instinct Factor és a Tuna Max voltak.
Nagyjából 75-80db pontyot sikerült matracra fektetni, ebből úgy tucatnyi volt 10 feletti.
Az általam alkalmazott etetés meghatározó volt a túra során.
Készítettünk a túráról egy kis videót is, ajánljuk figyelmetekbe a hivatkozásra kattintva. Megjegyezném, hogy hobby szinten készült, egyikünk sem vérprofi videós és a felszerelésünk is hobby szintű hozzá. Örömmel csináltuk, ezt értékeljétek .
Csapjunk is bele!
Főszereplők:
Kucsma István-Csarsz
Hudomiet János-Hudo (tiszteletbeli Starbaits tagunk )
Inhof András-Grass, azaz jómagam.
Valamikor április elején csörgött a telefonom. A vonal végén csapattársam, s jó barátom volt azzal a kérdéssel, hogy van-e kedvem elmenni velük egy hosszú hétvégére Harsányba? Ha igen, bő egy hét múlva indulunk.
Már tavaly ősszel jártam a tavon és már akkor nagyon megtetszett. Szép környezet, jó halállomány, kedves vendégbarát tógazda. Mi kell még? Ráadásul dobálós peca, mely az utóbbi időben egyre jobban kezd bejönni. Azonnal igent mondtam és már kezdtem is fejben összerakni mindent, ami ezzel a horgászattal kapcsolatos.
A túrát egy csütörtöktől-vasárnapig terjedő időszakra terveztük az 1-es és a 2-es állásra. Mivel sekélyvíz melletti állásokról van szó, úgy gondoltam ebben az időszakban ez nagyon jó választás lesz. Csaliknak ismét gyári Starbaits golyókat szántunk.
A napok gyorsan peregtek, és máris a tó partján voltunk. Mi Hudoval már csütörtök délelőtt leértünk, Csarsz barátunk csak kora délután csatlakozott a csapathoz. Természetesen nem maradt le semmiről, mert addig mi körbejártuk a tavat és egy kis információt gyűjtöttünk a halak kapókedvéről és a kedvelt ízekről. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a halak éppen csak csipegetnek. Nincs gond –gondoltuk- hátha csak ránk vártak eddig és majd ezután mutatják meg mennyire falánkak így tavasz elején.
Miután teljes lett a létszám, megbeszéltük, hogy ki hova ül. Vagyis elvileg ez így lett volna, de mielőtt ez szóba került én felvázoltam a többiek előtt azt az elképzelésemet, hogy ha nincs kifogásuk ellene én kiülnék a szélire, a gáthoz közelebbi oldalra. Ezt a tervemet maradéktalanul elfogadták. Itt szeretném megköszönni nekik a hozzájárulásukat!
Tehát bal oldalt ültem én, majd Csarsz és a sort Hudo zárta. Vártuk még egy barátunkat Czofy-t, de ő csak az utolsó 1 napra tudott csatlakozni hozzánk. A helyet mindenesetre fenn tartottuk neki.
Kényelmes helyzetben voltam, mert a többiek kedvességének köszönhetően így egy picit nagyobb területet tudtam meghorgászni.
A túrát táborállítással kezdtük, majd előkerültek a bottartó állványok, botok, orsók, és az összes apró kis kütyü, ami a felszerelésünk komplettírozásához szükséges volt . Kényelmesen összeállítottuk tehát a felszerelést, vízre tettük a csónakot, és felcsaliztuk az előkéket elképzelésünk szerint.
Miután az utolsó előke végén is bojli fityegett, elindultunk bójázni.
Három sávot terveztünk meghorgászni, ki-ki felszereléséhez és dobási képességéhez mérten. Hudo bójáit 115-120m-re tettük be, Csarszét 105-115-re, az enyéimet meg 115-re és 135-re. Úgy terveztük, hogy a három-három botnak két-két bóját teszünk be fejenként és a középső bottal közé horgászunk. Ez nálam annyiban módosult, hogy a nagyobb területnek köszönhetően a távolabbi bójám két oldalát meg tudtam egyszerre -és ami lényeges- kényelmesen horgászni. Próbáltunk ígéretes helyeket keresni. Kisebb gödröket, púpokat, nádtorzsás részeket. A sajátjaim közül a közelebbi az két nád torzsás sáv közé, míg a messzebb lévő a második torzsás sáv mögött kapott bizalmat. A helyeket egyben meg is etettük. Társaim úgy döntöttek, hogy az etetést bojlival és pellettel végzik.
Hudo egy más cég termékével próbálkozott, míg Csarsz a Performance Concept széria két kiváló újdonságával, a Prawn&Pepper illetve a Tuna Max bojlijával vág neki a túrának.
Az én előkéimre a közelebbi bójára A High Attraction család „Ginger” bojlija került, míg a távolabbira a Performance Concept két kiválósága, a jól ismert Hot Demon és az Instinct Factor. Teljesen más etetési módot választottam, mint társaim. A bojli és a pellet mellé egy erősen magvas/aprómagvas etetést csináltam, melynek egy részét az ízhez rendelt Method mixszel-, a nagyobbik részét rakétával juttattam be az etetni kívánt helyre.
A bevetésre váró anyag
A method mixet Sensas TTX és PV1 segítségével alakítottam olyan állagúra, hogy jelentős mennyiségű magot, pelletet és bojlit tudjon magába venni anélkül, hogy a parittyázásnál szétesne.
Miután bekerültek a botok jó alaposan megszórtam velük a területet. Az etetésben nagy segítségemre volt csapattársam, aki „töltötte” a rakétát/parittyát közben, így nem jöttem ki a ritmusból.
Mire mindennel végeztünk szinte besötétedett, így a „fotelunkban” kényelmesen hátradőlve vártuk az első kapást. Közben kitárgyaltuk, hogy kivel mi történt az elmúlt találkozás utáni időszakban, illetve az ilyenkor szokásos sztorizás volt az idő kitöltésére a menü.
Az első halra sokat kellett várni. Már mindenki a sátrában pihent, amikor éjfél magasságában jelentkezett, folyamatos kihúzós kapással. Akasztásnál éreztem, hogy viszonylag jobb hallal lesz dolgom. 10 perces fárasztás után már a matracon pihegett a 10,80kg-os szépséges tövesem.
A túra első hala, 10,80 kg
Ezt a halat -és később még pár darabot- Péter, a tógazda előzetes engedélyével betároltuk a cikkhez készülendő jobb fotók érdekében. Itt is szeretném megköszönni Neki a kivételes lehetőséget!
Újracsaliztam a botot és az etetésre jutattam. Örömmel konstatáltam, hogy ez a túrám, ez a túránk is jól kezdődik. Éppenhogy hatalmába kerített az álommanó, ugyanaz a szerelékem ismételten bejelzett. Hasonló fárasztás után hasonló örömben volt részem, mert egy ugyancsak szépséges tövest tudtam matracra fektetni a maga 11,70kg-jával.
És a második, 11,70 kg
Frissítés után beindult az, amire nagyon vágytam. Kapás kapást ért, és egészen hajnalig fárasztottam, majd újradobtam. Apropó… a dobást, illetve a pontosságot megkönnyítette az a marker jelölő zsinór, melyet az első pontos dobás után kötöttem a zsinórra még nappali fénynél. Így csak a dobás irányára kellett figyelni, a távolságot utána már könnyen tudtam kontrollálni. Utólag már bánom, hogy erről nem készítettem fotót.
Reggelig több mint tucatnyi halat fogtam és Csarsz barátom is horogvégre csalt néhány példányt. Nekem túlnyomó részt a távolabb kialakított etetés adta a halat, de azért jött pár darab a közelebbiről is. A reggeli fotózás előtt még jött mindkettőnknek egy szűk tízese, melyet a terítékes fotó kedvéért átmeneti fogságba kényszerítettünk.
Az első éjszaka említésre méltó halai
Persze a fotózás sem volt egyszerű, mert az egyik szerelékem pont akkor gondolta úgy, hogy megindul a tó túlpartja felé, amikor nekikészültünk a pózolásnak. Gyors fárasztás után egy „kisebb” potyeszt engedtünk útjára, hogy folytatni tudjuk a megkezdett tevékenységet.
Az első éjszaka tanulságait levonva a magvas, method mixes etetés nyerőnek bizonyult, így gyorsan meg is szórtam a területet a fotózás után. Érdekes tapasztalat volt az is, hogy etetés után hirtelen volt 2-3 kapás szinte mindig.
Éppenhogy végeztünk a csalik frissítésével, kaptuk a hírt, hogy elég komoly vihar jön felénk.
Gyorsan beparittyáztunk egy pár gombócot, melyet végigkameráztunk annak reményében, hogy be tudunk szúrni belőle egy kis részletet a videó anyagba. Miután végeztünk, biztonságba helyeztünk mindent, és még a vihar érkezte előtt sikerült egy tizenegyfelest kicsalni, majd leszakadt az ég.
11,50 kg
A vihart nagy szél nem kísérte, de az égi áldás ömlött, mintha dézsából öntenék. Hol esőcsepp, hol apró jégdarabok formájában kaptuk úgy, mintha két hétig nem is akarná abbahagyni. És természetesen mikor legyen az embernek kapása, ha nem akkor amikor a legjobban szakad?! Szinte háttal a víznek tudtam csak fárasztani a szemből jövő apró kis jégdarabkák miatt. Jobb halat akasztottam mint eddig, ez a negyedórás küzdelem után be is bizonyosodott.
12,70-es a jégesőből
A vihar alatt jött mégegy és Csarsznak is egy, csak hogy ne maradjon száraz az esőruhánk.
Hirtelen bokáig érő víz és agyag jellemezte a területet, ahol a táborunk állt,ezért előkerültek a csizmák és a bakancsok.
A nappal hátralévő részében jó néhány pontyot sikerült „zsákmányolnunk”, de méretben elmaradtak az eddigiektől. A szél is elkezdett fújni. Hol gyenge, hol erőteljesebb szembeszél fújt, ami meghatározóvá vált a túra hátralévő részére. Nagyon megnehezítette az újra csalizást, volt, hogy csak tizedikre tudtam a szerelékem az etetésre dobni. Nagyon keményen meg kellett dolgozni minden egyes kapásért.
A második estének úgy indultunk neki, hogy Hudo barátunkat sikerült meggyőzni arról, hogy Starbaits bojlit fűzzön a horga alá. A két meghatározó íz, az Instinct Factor és a Hot Demon közül az utóbbira esett a bizalma és az egyik botját is kitette oldalra egy fa lombkoronája alá, mely a víz fölé hajlott.
Én ismételten megetettem a bójákat bőven, míg a többiek kitartottak az eddigi taktikánál.
Viszonylag korán nyugovóra tértünk, hisz fárasztó nap állt mögöttünk. Úgy látszik ezt tudták kopoltyús barátaink is, mert az éjszaka nem nagyon rángattak ki minket a sátrunkból. Pár halat fogtunk mindössze, azokat is a tízes súlyhatár alatt. Öröm az ürömben, hogy Hudo barátunk is megfogta első halait a Hot Demon segítségével.
Hajnalban aztán megtört a jég és Hudo, az „ABK” atyja megfogta a túra eddigi legnagyobb halát.
Hudo 13,70-ese, mely az utolsó pillanatig a túra hala volt (hot demon)
Benti bójáról jött, megérte a csali váltást. Jó ellenfél volt, megdolgoztatta a botot is, meg azt is aki a botot fogta.
Alig két órával később nekem is sikerült egy alig kisebbet kivarázsolni. Amikor lehetőségünkben állt, segítettük egymást a szákolással, mivel ekkorra már nagyon átázott a partoldal és rendkívül körülményessé vált a mozgás a partszéleken.
13,50-es pocakos
A nappal is ennek a szellemében telt. Bár eső nem esett és a szél is kedvezően hatott a megázott terepre, a partszél nagyon könnyen képes volt beomlani.
A halak kapókedve is megjött, és szépen fogdostuk a pontyot, igaz inkább tíz alatt mint fölött, de ezt egyikünk sem nagyon bánta.
Időközben megérkezett Czofy is. Segítettünk neki becuccolni, tábort állítani. Azt a nem sok kapástalan időszakot sztorizásokkal töltöttük ki, nagyon jó hangulat volt. Délután Csarsz barátom lehozta a kis(nagy)fiát közénk, hagy szokja a közeget. Mivel nem messze lakik, így ez kötelező volt . Ez a tett meg is hálálta magát, mert délután általa csatlakozott ezen túra tízpluszosainak táborához, miután egy nagyon szép tövest sikerült partra terelnie. Apja fia, jó úton halad a már félig kitaposott ösvényen.
Csarsz fiacskája,Tomi, egy 12,70 kg-os tövessel
Így már mindenki elégedett volt és a közeledő utolsó éjszakának is úgy indultunk neki, hogy minden szempontból sikeres és tanulságos túrát fogunk zárni. Mindenki bízott még 1-1 jobb halban, reméltük, hogy a fortuna megajándékoz még minket egy-egy szép hallal.
Az esti frissítésnél ismét úgy jártunk el, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy társaim egy picit nagyobb mennyiségű pelletet és bojlit szórtak a horgaik köré.
A szél erősödésével megpróbáltam a belső etetésem egy picit kijjebb húzni. A lehetőségek korlátozottak voltak, mert a torzsás rész miatt max 10m volt az, amivel számolni lehetett. Minden dobásba keményen bele kellett állni újra tárazásnál.
Sokáig fenn voltunk. Míg a szerencsésebbek a Real-Barca meccset nézték a Tv-ben, addig a még szerencsésebbek a parton a botok mellett viccelődtek egymással. Egy-egy kapásunk volt csak. Már éjfél elmúlt mire mindenki behúzódott a sátrába. Az eső közben folyamatosan szemerkélt.
Egészen hajnalig szinte semmi változás nem történt, aztán valamikor pirkadat előtt megindult egy folyamat, ami aztán a botok mellé szögezett. Kapás kapást ért, nem volt ritka amikor több bot is kinn volt. Az időjárás is a kegyeibe fogadott, mert bár az erős szembeszél megmaradt, az eső elállt. Nem először jártam már úgy, hogy az első és az utolsó éjszaka a legmozgalmasabb, mintha a halak tudnák, hogy illik keretbe foglalni a túrát.
Reggel Csarsz fogott még egy 12,70-es példányt, melyhez a közös fotó kedvéért párosítottunk egy általam fogott tizenegyeset.
11,20+12,70 a sokszor viharos erejű szembeszélből
Ezután még jött pár darab, aztán mintha a pontyok is elfáradtak volna, megritkultak a kapásszámok, majd szinte teljesen abba maradtak a jelzőcsipogások.
Az idő teltével bekövetkezett az a fájó pillanat, aminek egyikünk sem örült. El kellett kezdeni tábort bontani. Nagyjából kisikáltuk a sátrakat, illetve a felszerelésünk minden tagját igyekeztünk megtisztítani mielőtt elpakoljuk. Nem kis munka volt az elmúlt pár nap időjárásának köszönhetően. Már szinte mindennel végeztünk, amikor mint derült égből a villámcsapás jött a pillanat, amire mindannyian vártunk, vagyis amiben bár csak titkon, de reménykedtünk.
Csarsz egyetlen bennmaradt botjáról komótosan elkezdett peregni a zsinór lefelé… A bot megemelése után azonnal konstatálta, hogy jó hal lesz a zsinór másik végén. Nyugtattuk folyamatosan, nem szerettük volna, ha elveszti ezt a halat. Nagyjából félórás küzdelem után pillantottuk meg először és én azonnal mondtam, hogy ez 20 feletti! Rögtön lazított barátom a féken én meg szákkal a kezemben begázoltam a vízbe. Olyannyira felment az adrenalin bennem ( de szerintem mindannyiunkban), hogy ha kellett volna nyakig rohanok befelé, csak el ne veszítsük ezt a gyönyörűséget!
A jóisten velünk volt és szerencsésen szákba sikerült terelni ezt a meseszép tükröst! Álomszép hal pihegett a matracon, és boldogságunk határtalan volt. Legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen csodálatosan tudjuk zárni a túrát! Gyors mérlegelés után megállapítottuk, hogy a tükrös súlya 21,40kg, mely egyben barátom egyéni rekordja! Csak amiatt volt némi keserűség a szánkban, hogy mindössze 30dkg-al maradt el a tórekordtól! De ne legyünk telhetetlenek.
És a sluszpoén!
Csarsz 21,40-ese, mely az összepakolás pillanataiban koronázta meg a túrát
Csarsz új egyéni rekordja
A fotók után a halat gyorsan lekezeltük, majd megóvása érdekében minél gyorsabban visszahelyeztük éltető elemébe. Ami még hihetetlen volt, a kapás első másodpercétől a szákolásig megörökítette Hudo a kamerájával. Ugye nem kell abba belemenni, hogy mekkora annak a valószínűsége, hogy pont akkor, pont kézben van az a kis szerkezet?
Innentől már semmi nem számított! Boldogan fejeztük be a pakolást, majd egy kis szomszédi segítséggel összeálltunk egy fotó erejéig, aztán mindenki elindult hazafelé, ki-ki a maga utján.
A csapat
Összegzésül:
Felszerelésünk:
Főzsinórnak a Starbaits Premium Line-t használtuk 0,26-os méretben. Nagyon jó benyomást tett, nyugodt lelkiismerettel merjük ajánlani mindenkinek
Botoknak dobó botokat használtunk, többek közt a Carp Concept széria kísérleti botját 3,75/3lbs-ban. Nagyon kellemes bot, kíváncsian várom a kifejlesztett szériát. Mind dobásnál, mind fárasztásnál jelesre vizsgázott.
Előkének személy szerint Starbaits Invadert használtam 25lbs változatban. Úgy érzem méltó utódja lesz az eddig használt Fox Coratexnek.
Horgoknak a magam részéről Starbaits SB 300 és SB 400-ast használtam 2-es és 4-es méretben. Nagyon jól tartják a halat, kitűnően akadnak és a hegyük is tartós.
Az ólmok saját öntésű 120- és 130g-os súlyok voltak, biztonsági oldalclipses rögzítéssel.
A bojlik 20mm-es méretben szimplán kerültek előkére zömmel, de próbálkoztunk hóember csalizási móddal is. A meghatározó ízek egyértelműen a Hot Demon, az Instinct Factor és a Tuna Max voltak.
Nagyjából 75-80db pontyot sikerült matracra fektetni, ebből úgy tucatnyi volt 10 feletti.
Az általam alkalmazott etetés meghatározó volt a túra során.
Készítettünk a túráról egy kis videót is, ajánljuk figyelmetekbe a hivatkozásra kattintva. Megjegyezném, hogy hobby szinten készült, egyikünk sem vérprofi videós és a felszerelésünk is hobby szintű hozzá. Örömmel csináltuk, ezt értékeljétek .
Köszönöm mindenkinek aki végigolvasta és építő jellegű kritikával illeti esetleg ezt az írást!
Inhof András-grass---Starbaits team
Ui: A túráról készült egy kis amatőr videó is.
Klikk ide, ha meg szeretnéd nézni.
