Az idei év első horgászatát az Atkai holtágra terveztem barátaimmal, Dáviddal, édesapjával, annak barátjával és természetesen csapattársammal, Andrissal (Grass). A víz egy 107 hektáros Tiszai holtág, átlagmélysége 6,5 méter. Az Atkai Holt-Tisza és környezete tájvédelmi körzet, ezért szigorú szabályok kötik az idelátogató horgászokat, elsődleges cél a természet megóvása. Horgászni éjszaka csónakból bárhol, partról csak a holtág belső ívén szabad. A felszerelés behordása és a bójázás csak a kijelölt „bojlis szakaszon” engedélyezett. A bojlis helyek a kíméleti terület mellett vannak kijelölve, így a fogás szinte garantált. Mi nem a bojlis szakaszon foglaltunk helyet, hanem a holtág elején béreltünk egy 6 személyes faházat, így kényelmesen elfértünk. Horgászhelyünkön a víz szélessége 200 méter, mélysége 4 méter, és teljesen akadómentes volt.

Vasárnap délelőtt 11 órakor érkeztünk meg, egyelőre csak négyen, Grass csak később, csütörtökön csatlakozott hozzánk. A kipakolás, és az engedélyek kiváltása után a víz szemrevételezése következett.
A vízállás a korábbi évek tapasztalataihoz képest majd 1 méterrel magasabb volt. A Starbaits Feeling markerúszó nagy segítségemre volt a meder feltérképezésében. Mivel sem törést, sem akadót nem találtam, ezért szabadon választhattam meg az etetés helyét. A meghorgászandó távolságot – figyelembe véve társaim dobóképességét – 105 méternél jelöltem ki, GPS segítségével. Nem említettem még, de a házhoz egy csónak is jár, így az etetés némileg egyszerűbb. Saját podomat a stég jobb oldalán állítottam fel, mellettem foglalt helyett Dávid, majd következett Grass képzeletbeli rod podja. Így hárman egy sávos etetést tudtunk létrehozni, ezzel is egy kicsit koncentrálva a halakat. Grass etetését picit távolabb 120 méteren jelöltem ki. Mint említettem, ő csak pár nap múlva érkezett le hozzánk, de természetesen folyamatosan etettünk neki is.
Az etetés bojlival és főtt magvakkal történt. A holtágban elég sok a törpeharcsa, ezért készülnöm kellett ellenük. Erre a célra a Starbaits Joker bojliját vittem magammal, ami nem vonzza annyira a törpeharcsákat. Az illata kicsit édeskés, kicsit fűszeres, az állaga elég kemény, hogy akár több órát is kibírjon a hajszálelőkén.





A Performance Concept családba tartozó Joker etetőbojlit az ízben, illatban azonos DIP Attractorral próbáltam vonzóbbá tenni a halak számára.





Az egyik horgomra tehát Joker került, a másikra pedig egy újdonságot a Tuna Max-ot választottam. A Tuna viszonylag puha, többféle hallisztből készült bojli. A tonhalliszt és az őrölt tonhal adalék erőteljes illatot ad a golyóknak.





Dáviddal még a túra előtt megbeszéltük, hogy minél több ízt megpróbálunk bevetni, és majd a halak eldöntik, melyik tetszik nekik a legjobban. Az egyik választása szintén egy 2010-es újdonságra, a Prawn & Pepper bojlicsaládra esett. Ebben a bojliban én is bíztam, a borsos vagy fűszeres ízek jól szoktak működni az Atkai holtágon.





A másik kiszemelt az Instant Attract széria Strawberry, azaz „Érett eper” bojlija volt. Az Instant Attract széria a rövid horgászatokra, a gyors eredmények elérésének szellemében lett megalkotva. A horgásztúra első napjaiban úgy gondoltam mindenképpen érdemes valami gyorshatású bojlit bevetni, ezzel is tesztelve a halak kapókedvét, ráadásul az eper ízt a törpék is kevésbé szeretik.









Grass kérésére a kijelölt helyét SK30 bojlival etettük a megérkezéséig.
Etetésnek az elmúlt évek tapasztalatai alapján botonként körül-belül 20-25 szem bojlit, illetve 2-3 etetőkanálnyi szemest szórtunk be. A három etetés távolsága egymástól 10-15 méterre lett elhelyezve, a már említett 105-120 méterre a stégtől. Egyrészt nem volt több helyünk oldalirányban, másrészt így össze tudtuk kötni az etetéseket, illetve hamar kiderült, hogy melyik bojli ízlik a halaknak a legjobban.





Miután a szerelékek a helyükre kerültek, kíváncsian vártuk az első kapást. Dávid jobbos jelzője szólalt meg először, éjfél után. A hal erőteljes kirohanásokat produkált, eloldalazott vagy jó 30 métert, mire sikerült visszafordítani. Az Atkai pontyok nagyon erősek, igazi vadhalak, össze se lehet hasonlítani egy „mesterséges” halastó bajszosaival. Az első halat a rákos-borsos, azaz a Prawn & Pepper adta.





Aznap éjjel már nem volt több kapásunk. Illetve hajnalban mindkét jelzőm megszólalt egyszerre, de szomorúan konstatáltam, hogy csak a szomszéd stupekje az. Egy kisebb harcsa vitte el a kishalát, majd úszott bele a damiljaimba.
Reggel miután kitekertem a csalikat, meglepődtem. Egyik bojli se volt lerágva, megfaragva. Még a puhának számító Tuna se. Az elmúlt években a törpék rendre lerágták a bojlit, vagy felakasztották magukat a horogra. Talán a keszegek ívását követték a nádba, partszéli vizekbe, hogy ott lakmározzanak, vagy nagyon megritkult az állományuk a tél folyamán. Mindenesetre ez részben jó hír volt, részben rossz. Mindenképpen jó, hogy nem kell védekezni ellenük, de így a Jokert nem lehet megfelelően próbára tenni. Estére váltottam is.
Az előző napon viszonylag kevés időm volt a meder aljzatának pontosabb feltérképezésére, ezért másnap délelőtt az iszapot vizsgáltam egy egyszerű rúd segítségével. Sajnos kemény részeket vagy kagylót nem találtam sehol. Dávid előtt csak pár centi volt az iszap, ezt már a szerelékek bedobásánál is tapasztaltuk. Én az ólmaimat sokkal nehezebben tudtam kiemelni az iszapból a bedobás után.
Dél körül feltámadt a szél, néha az eső is szemerkélt, de azért még jó idő volt. A nap további része eseménytelenül telt el. Ezen a holtágon nagyon nehéz nappal jó halat a horogra csalni. A termetesebb pontyok inkább éjjel táplálkoznak, rendkívül óvatosak. Bizonyos körülmények beálltakor nappal is táplálkoznak a legnagyobbak is, de ehhez szerencse is kell, hogy pont jókor, pont jó helyen legyünk a víz mellett.
Az esti etetésnél csalit váltottam az egyik botomon. A Joker helyére Prawn & Pepper került, ami az addigi egyetlen halunkat adta. Az esti szürkületben egyetlen pontyugrást se lehetett látni a vízen. Még a balinok se kergették a sneciket. Teljesen tükörsima, nyugodt víz látványa tárult elénk. Gondoltam is magamban, ma jót fogok aludni, sajnos nem kell felkelnem a kapásjelző hangjára. Így is lett. A csalik érintetlenek maradtak egész éjjel. Reggel már járt az agyam, vajon mit lehetne változtatni. Helyünk az fix, adott egy terület előttünk, azt kell meghorgászni. Talán az előkén lehetne finomítani, esetleg hosszabb előkét kötni, kisebb horgot. Gyorsan kötöttem is egy lágyabb, hosszabb előkét. A nap ragyogott az égen, meleg volt nagyon. Éppen a házban hűsöltem, amikor jött valaki és a barátaimat kérdezte, hogy nincs e digitális mérlegünk, mert fogtak egy szép halat, de nem tudják lemérni. Természetesen felajánlottam a segítségemet, fogtam a mérleget és a mérlegelő zsákot és megindultunk a mintegy 400 méterrel távolabb lévő stéghez. A Starbaits Specimen mérlegelő zsákot, pont a túra előtt szereztem be, otthon még el is játszottam a gondolattal, hogy majd a legelső hal, amit mérni fogok benne, az 20 kg-on felüli lesz. Hát nem tévedtem. A távoli „szomszéd” gyönyörű, hibátlan 21,80kg súlyú tőpontyot fogott, déli 12 órakor. Legközelebb a pontos részleteket is kidolgozom a fejemben, ha már kívánok valamit…
Késő délután a szokásos időben csónakba szálltam, GPS-el ellenőriztem a bedobott markerúszó helyzetét. Úgy döntöttem egy kicsit több szemest etetek, és kicsit szét is húzom az etetés sávját. Így talán a közelben keresgélő pontyokat is sikerül becsábítanom az etetésre, illetve a szomszéd is rákényszerített. Diszperzites vödörnyi áztatott kukoricát szórt be. Éppen tartottam kifelé, amikor a balos botom elsült. Dávid édesapja kezelte a botom, de sajnos a hal nem lett meg. Az iszapba beragadt ólmot elengedte a biztonsági kapocs, ezért akadhatott rosszul. Estére megint kisimult a víz. Az éjjel nyugalomban telt el, viszont hajnalban megmozdultak a halak.





Dávid botjai életre keltek, folyamatosan halat fárasztott. Reggel 8 óráig 5 pontyot terelt a merítőbe. Mindegyik halnak a borsos golyó tetszett a legjobban.




Mindkét botját Prawn & Pepper bojlival csalizta fel, egyértelműen ez a bojli működött a legjobban. Ideje volt az esti etetést megismételni. Balos botomon, tehát a Dávidhoz közelebbin meghagytam a Peppert, viszont a jobbos botomra új csali került.
A High Fish Attract szériába tartozó Crayfish & Mussel bojlit választottam. Ez egy rákos, kagylós bojli. A holtágban rengeteg a kagyló, apró rák, próbáltam a halak természetes táplálékához közel állót választani, hátha sikerül kapásra bírni a pontyokat.





Időközben feltámadt a déli szél és komoly szürke felhők jelennek meg az égen. A laptopom és az internet segítségével folyamatosan végigkísértük az időjárás alakulását, tudtuk, hogy jön a frontos idő. Mivel a mélyebb iszap nem adta a halat, ezért megpróbáltam az etetést kicsit balra tolni, hogy legalább egy botom jobb helyre kerüljön. Meg is lett az eredménye. Délután kettőkor erőteljes húzós kapás a balos botomon, majd mikor megemeltem a botot, valami a damil végén majdnem kitépte a kezemből. Lehúzott vagy 20 méter damilt az orsóról, és megindult a túloldal felé. Csónakba szálltunk, majd a hal nyomába eredtünk. Próbáltam visszanyerni a dobról fogyó damilt, éreztem, hogy jobb hal lesz.





Végre megtört a jég, megvan az első. Mikor megszákoltuk a halat, már láttam, hogy megint elhagytam az ólmot, talán ezért is ment ez a hal úgy, mint a gőzmozdony. Szerencsére a horog tökéletesen akadt, fotó és fertőtlenítés után ment vissza. Mindenesetre lecseréltem az egyik botomon a végszerelékét helikopter rigre.









Délután folyamán egymást érték a halak a pontymatracon, főleg Dávid jeleskedett, a legnagyobb kereken 10,00kg volt. Mondanom se kell a csali minden esetben Prawn & Pepper bojli. Kora este aztán véget ért a sorozat, az eső is eleredt. A következő halra éjjel 1 óráig kellett várni. Egy szép nyurgaszerű ponty jelentkezett megint a balos botomon, viszonylag rövid fárasztás után szákba tereltem. Úgy döntöttem ezt a halat pontyzsákba teszem másnap reggelig, hogy megállapítsuk, mi is pontosan az, amit megesznek az etetésen. Újracsaliztam, majd leültem az ernyő alá, és vártam a következő kapást, melyre nem kellett sokat várni. Fél óra múlva berreg a Delkim, itt az újabb jelentkező.
Ez a hal nem adta könnyen magát. Jobbra oldalazott, nem lehetett visszafordítani. Próbáltam erőteljesen húzni, hogy minél közelebb legyen a parthoz, így kevesebb az esélye, hogy összeszedi a jobb oldali szomszéd szerelékeit. A tervem sikerült, csakhogy a partról egy fa lógott be a víz alatt, így most ahhoz került túl közel. Sikerült a fa elöl megfordítani, a fék egy másodpercig se szólalt meg. Sikeres szákolás után láttam, hogy milyen szép hal. Hossza közel 1 méter, kicsit pocakos töves. Hibátlan.





Dávid is fogott még egy 9,00kg körülit, majd 3 óra felé elkezdett szakadni az eső. Négy órakor már teljes erővel tombolt, így beljebb húzódtunk a házba. Több kapásunk már nem volt reggelig. Reggel fogtunk még pár 3-4 kg-os pontyot. Ideje volt, hogy az este leszákolt halat szabadon engedjük, és megvizsgáljuk az táplálkozási szokását. A pontyzsák tele volt kagylótörmelékkel, bojlidarabokkal és kukoricával. De a legtöbb a kagylóhéj volt. Ezek szerint a holtág bővelkedik a halak természetes táplálékával, nehezebb így őket elcsábítani. A környező stégeken nem is fogtak halat, igaz csak szemessel etettek, nagy jelentősége volt tehát a jó minőségű bojlinak.





Délután 1-ig nem történt semmi izgalmas, az eső szakadt. Egyszer csak egy furcsa mozgó uszadék jelent meg a vízen jobbról, először nem lehetett látni mi az, és mekkora, de ahogy egyre közelebb jött, egyre nagyobb lett. Egy vízbe bedőlt fa szabadult el, valószínűleg az erőteljes hullámzás választotta le a parttól. Nagyon úgy nézett ki, hogy egyenes a stégünk és a szomszéd stég felé tart.





Gyorsan szóltunk a halőrnek, aki csónakjával először megállította, majd elvontatta az elszabadult fát.





Nem sokkal ezután Grass is megérkezett. Az eső éppen lecsillapodott, így kényelmesen ki tudott pakolni, majd felszerelte botjait. Ezután vízre szálltunk és GPS-el megkerestük az etetett helyét. Dobált párat, hogy eléri-e kényelmesen a kijelölt távot, majd jó alaposan megetette a helyet. Az előkéjére természetesen a megérkezéséig folyamatosan etetett Starbaits SK30 bojli került, amely elsősorban tintahal és Krill-kivonatokat tartalmaz. Ez a bojli már bizonyított neki pár helyen. Mi nem váltottunk, Prawn & Pepper és Crayfish & Mussel került a horgok mellé.
Pont mire végzett, megint eleredt az eső, majd elállt, és ez így ment egész este.





Az első estéje jól alakult, éjféltől három óráig négy pontyot sikerült fognia.





Gyakorlatilag egyedül állta a sarat, mivel az előző éjszaka egy percet sem aludtunk, és az eső is esett, így aznap éjjelre az alvás mellett döntöttünk Dáviddal.





Reggel még fogott kettő pontyot, 7-8 kg körülieket. Napközben megálltak a kapások, és csak pár kisebbet sikerült fogni. A frontos idő negatívan hatott a halak étvágyára. Felváltva esett az eső, és sütött a nap. Hol fújt a szél, máskor meg teljes szélcsend volt. Még napközben eldöntöttem, hogy az esti etetésnél elhagyom a szemest, és csak bojlival fogok etetni, azt is csak módjával. A baloldali etetésemre visszakerült a Tuna Max. Így utólag kiderült, teljesen mindegy volt, mivel etettem, és mivel csaliztam azon a helyen. Egyszerűen a halak elkerülték a mélyebb iszapot. De bíztam a bojlimban. Grass is úgy döntött, hogy estére megpróbálja a tonhalas bojlit. Az éjjel nyugalomban telt el, már ami a halakat illeti. Az égen percenként cikáztak át a villámok, hangos mennydörgések kíséretében. Biztos voltam benne, hogy a halak ilyenkor nem tartózkodnak a nyílt vízen, hanem elbújnak a nádasba, bedőlt fák alá.
Az utolsó napunk reggelén aztán kiderült az ég, elcsendesedett a vihar. Grass fogott gyorsan egy kisebb pontyot, majd miután visszadobta az SK30-al csalizott szereléket fogott még egyet. Ezen felbuzdulva mi is újracsaliztunk. Egy óra elteltével ejtős kapással jelentkezett egy 3kg körüli ponty, természetesen megint a bal oldali botomon. Ez volt a túránk utolsó hala.
Úgy érzem, egy igazán eseménydús, és a helyi viszonyokhoz mérten halban gazdag horgászaton vagyunk túl. A túra csalija egyértelműen a Prawn & Pepper volt. A legtöbb, és a legnagyobb halat is ezzel a golyóval fogtuk. Az etetésnél 20mm-es bojlikat használtunk, horgainkra pedig az adott ízhez tartozó gyárilag könnyítettek kerültek. Minden bojlit több órán keresztül dippeltünk. Egy ízben megpróbáltam a lebegtetett csalit is, de kapást nem sikerült elérni vele. Legközelebb, ha jövünk, és a törpék aktívabbak lesznek, mindenképpen kipróbálom a 24mm bojlival való etetést. Így a kisebb pontyok, és a törpék talán kevesebbet tudnak elfogyasztani az etetésen, több maradhat a később érkező termetesebb halaknak.
A következő írásomban bemutatok pár hasznos kiegészítőt, melyek segítségemre voltak a mostani horgászatom során.

Nagy pontyok nyomában 4 !
Szerző: Tóth László
Megnézve: 0