Immár ötödik alkalommal gyűltek össze –Pálinkó Karcsi szavaival élve – Magyarország „legtökösebb” horgászai, hogy harcba szálljanak a Zöld Pokol Mesterhorgásza címért és az azzal járó 1 millió forintért.
A hosszú, kemény tél után mindenki kiéhezve és rendkívül motiváltan érkezett e gyönyörű víz partjára. Reményeinket csak táplálta, hogy az eddigiektől eltérően jó időt, felmelegedést ígértek az időjósok, ami csak jótékony hatással lehet a pontyok kapókedvére.
Robival és még pár fanatikus pecással már vasárnap megérkeztünk, hogy egy kis információt szerezzünk a tóról, na és hogy barátainkkal, Bikafejűvel és Bélával (DT Carp Team) elbeszélgessünk az élet nagy dolgairól (például, hogy mivel helyettesíthető a Labello szükség esetén).
{KEP::18734::507::center::Hidegtál}
Aztán némi alvás és forgolódás után végre eljött a hétfő reggel! A versenyszabályzatban idén történt egy nagyon fontos változtatás. Amellett, hogy nem kellett a helyszínem bojli készítéssel bajlódni –mindenki saját hozott bojliját használhatta -, engedélyezett volta tigrismogyoró használata mind etetésre, mind csalizásra. Ettől az újítástól egyértelműen több halat várt a mezőny és a rendezők is.
A sorsolás a megszokott mederben folyt: előbb a húzási sorrendet, majd a helyet sorsoltuk ki. Az első húzás (Robi szerencsétlen kezére hivatkozott) teljes egészében az enyém volt. A szerencse mellettünk volt, mert viszonylag jó helyre sorsoltunk. A 25-ös helyre kerültünk, ami a közkedvelt „Karcsi udvara” névre hallgat. Nagy területünk volt, és ami nagyon fontos, innen meghorgászható a sekélyebb vízű homokpad.
{KEP::18735::507::center::Első fordulós hely}
Némi tapogatózás után kibólyáztuk az általunk jónak vélt helyeket, majd 14:45-re helyükön voltak a szerelékeink is. Egy bottal az öbölben balra, a parthoz közel próbálkoztunk, 2 szerelék a homokpadra került, míg a negyedikkel szemben hosszan, egy keményebb részt vallattunk. Pontyos mozgást egyáltalán nem láttunk, csak a kisebb halak gyűrűzései mutatkoztak a homokpadon.
Az első kapásra 16:45-ig kellett várni. Robi homokpadra letett 1 szem S-Carp ananászos pop-upjára jelentkezett valami, de mikor odaértünk, csalódottan tapasztaltuk, hogy a fluorkarbon előkezsinórt valami elharapta. Csukára gyanakodtunk. Később Robi fogott egy 60-70 dekás gyönyörű vörösszárnyút, de az első ponty nem akart megjönni.
Aztán 18:55-kor sikerült megfogni első halunkat. Ejtős kapás után ugrottunk csónakba, majd pár perces nagyon kíméletes fárasztás után Robi megszákolta 9,85 kilós tükrösömet, mely 2 szem kivi aromába áztatott tigrismogyoróra éhezett meg.
{KEP::18736::507::center::Az első 9,85 kg}
Szerelékem a jól bevált 6-os méretű Prologic C4-es horog volt Supernova előkezsinórral. Itt szeretném megjegyezni az etetés fontosságát. A hideg víz miatt semmiképpen sem szabad sokat etetni, ami Háromfán amúgy sem divat. Egy versenyre, ahol a halak nagy nyomásnak és viszonylag sok vízbe szórt etetőanyagnak vannak kitéve, ez fokozottan igaz. A tigrismogyoróról is tudni kell, hogy hamar eltelíti a halakat, amely szintén nem célunk. Ezek elkerülése végett legtöbbször mindössze 1 marék tigrist szórtunk be. Nem próbáltuk a halakat etetésünkre szoktatni, inkább kerestük őket.
Sötétedéskor 2 szereléknek új helyet kerestük, majd bizakodással vártuk az éjszakát. 22 órakor egy csippanást követő visítós kapásra ébredtünk. Ezúttal a másik botomon, a homokpadra letett 2 szem natúr tigrisre volt jelentkező. Az előbbihez képest annyiban különbözött a végszerelékem, hogy az előkéhez egy kb. 8 centis erőgumit kötöttem, amely a ponty fejrázásait hivatott csillapítani, ezáltal nagyobb esély van rá, hogy nem tudja kirázni a horgot. Második halunk egy 8,18 kg-os tőponty volt.
{KEP::18737::507::center::8,18 kg}
Aztán az éjszaka alvással telt. Reggel 5-kor egy úszó sziget borzolta idegeinket, amely egész éjjel ébren tartotta az 1-es helyen horgászó Best Baits Teamet, tulajdonképpen tönkretéve az egész napjukat.
7 órakor aztán újracsaliztunk lelkiismeretünk megnyugtatása végett. Ennek lett is eredménye, mert 7:10-kor botrázás jelezte Robi botján a kapást. Ez a hal is tigrismogyoróra jött. Sajnos úgy látszik átok ült csapattársamon, ugyanis ezúttal a fonott előke fityegett horog nélkül. Valami ezt is elharapta. Itt már az amur is szóba került, mint gyanúsított. Mondanom sem kell, hogy Robi idegeit némileg megviselték a történtek, pedig most jött csak a java. 8:05-től 9:05-ig 4 kapásunk volt, amiből egyet sem sikerült megfogni. Egyszerűen annyira befűzték magukat az alattomos gyökerek közé, hogy hiába volt elhagyós ólmos, elhagyós kavicsos szerelék, lehetetlen volt kibányászni őket.
A versenyszabályzatnak van egy pontja, miszerint a tök védelmének érdekében nem lehet kampós végű segédeszközzel feltépni a gyökereket. Ez erősen megosztja a horgászokat, mert igaz, hogy védi ezt az egyedülálló dzsungelt, de vajon hány széttépett szájú hal szenved miatta? Persze mindkét álláspontot meg lehet érteni, vita nem is volt ezzel kapcsolatban.
Két halunkkal így is az 5. helyen álltunk az első forduló után. Az élen egyáltalán nem meglepetésre a cseh Max Carposok álltak 4 megfogott hallal. Idén volt még egy újítás. Minden forduló után az adott forduló legnagyobb pontyát fogó horgász „jutalma” egy hihetetlenül szexi rózsaszín hálóing, amit a következő fordulóban viselnie kellett. Az első nyertes a King Baits-es Sándor Imre 13 kiló 70 dekás halával.
{KEP::18738::507::center::Az első forduló legnagyobb haláért}
{KEP::18739::507::center::2. forduló sorsolás}
{KEP::18740::507::center::2. forduló, 5-ös hely}
A második fordulót sajnos részünkről pár mondattal el lehet intézni. A magas vízállás miatt sártengerré változott 5-ös helyet húztuk, ahol kapást sem sikerült kicsikarnunk. Koubáék viszont 3 halat is fogtak, ezáltal megerősítették vezető helyüket. Az egyetlen pozitívum, hogy aludtunk egy jót. A hálókosztümöt Georgiadis Jorgos kapta 16,65-ös pontyáért.
{KEP::18741::507::center::2. forduló legnagyobb haláért}
A harmadik körben aztán Fortuna mellénk állt. A hőn áhított VIP stéget húztuk ki! Igaz, hogy Sidó Lóriék előttünk eseménytelen napot zártak ezen a helyen (sokat panaszkodtak a randalírozó hattyúkra), de biztosak voltunk benne, hogy itt halat kell fognunk. Van úgy, hogy az ember megérzi a halat.
{KEP::18742::507::center::VIP}
Már a bójázás során fülig ért a szánk a sok hal láttán, aztán ami ezután következett, az szinte hihetetlen volt!
Felváltva raktuk le szerelékeinket balról jobbra, az enyém volt az első. Épp a másodikat hordtuk be – Robiét -, mikor észrevettük, hogy az előzőleg letett szerelékem zsinórját valami rángatja. A kapásjelző halk volt, így nem hallottuk. A 2x200 méteres utat Robi villámgyorsan letudta, majd pár perc küzdelem után csónakba emeltünk egy 8,36 kilós tükörpontyot.
{KEP::18743::507::center::8,36 kg}
Folytattuk a behordást, de a 4. szerelék bejuttatása közben megint lejátszódott az előbbi jelenet! Ugyanazon a botomon, szintén 2 szem tigrisre volt kapásom, amit most is a zsinór rángatásából vettünk észre. Az elhagyós kavics jól működött, a C4-es horog pedig biztosan tartotta a halat, így a fél kilóméteres csónakázás, valamint az érthető késlekedés ellenére is megszákolhattuk a 6,45 kilós tőpontyot.
{KEP::18744::507::center:: 6,45 kg}
2 ponty 40 percen belül ugyanazon a boton!!!
{KEP::18745::507::center::8,36 és 6,45 kg}
A szerelékeket – mind a 4-et – egymás mellé tettük le 15-20 méterenként, de mivel estig több kapásunk nem volt, megérett a helyzet a változtatásra. Az egyik botomat a nyugati part mellé húztam. A többit nem bántottuk, mivel nem akartuk megzavarni a helyet. A halaknak ott kellett lenniük és mivel már mindegyik boton tigrismogyoró volt, attól sem kellett tartanunk, hogy a törpeharcsák lerágják a csalit.
Az éjszaka egyértelműen Robié volt, amit kicsit sem bántam. Igaz, hogy a sok evezéstől reggelre sajogtak a karjaim, de megérte. 21:40-kor egy rontott kapással indított, de aztán 3 pontyot is fogott, sorrendben: 7,51 kg, 6,6 kg és 7,46 kg, talán annak is köszönhetően, hogy bevetette a több akadós pályán is bizonyított Gamakatsu Super Rig Hook-ját.
{KEP::18746::507::center::7,51 és 7,46 kg}
{KEP::18747::507::center::6,6 kg}
Közben a Nyugati partszélre letett csalimat is elhúzta valami, de olyan gyökér alá ment, amit meg sem tudtunk mozdítani, így ezt is elveszítettük. Végül a mérlegelők reggeli érkezésekor javítottam és ugyanott fogtam egy 5,4 kilós tükröst.
Összességében egy igen jó horgászattal, szinte alvás nélkül, 8 kapásból 6 halat megfogva, 41,78 kg-ot fogva zártuk a 3. fordulót, amivel feljöttünk a 2. helyre, nem egészen 4 kilóval lemaradva a csehek mögött. Az egyedüli bánatunk az volt, hogy míg sokan fogtak 10 kiló feletti halakat, addig mi az aprajából szemezgettünk. Így hiába mi fogtuk darabra a legtöbb pontyot, „csak” a második helyen álltunk.
Büszkén és fáradtan mentünk a sorsolás helyére. Nem maradhatott el Sidó Lóriék cikizése sem. Ők csak nevettek rajtunk, hogy a hattyú-kifutót, a „röpteret” húztuk, ahol nekik még csak kapásuk sem volt. Természetesen nem állítom, hogy nem tudnak horgászni, sőt! Sokszor bizonyítottak már ezen a tavon. Az egész versenyre az volt a jellemző, hogy ahol az előző körben ment a hal, ott egyszerűen nem lehetett fogni a következőben. Ahol meg nem ment, ott váratlanul sokat fogtak. Hihetetlenül sokat számított egy fok melegedés vagy szélirány változás.
A forduló krónikájához még hozzátartozik, hogy a Hart Team a 21-es álláson horgászva csaknem 50 kilót fogva feljött a 3. helyre. A rózsaszín csodadresszt ezúttal a román Dorin Farcas érdemelte ki a verseny legnagyobb halával, egy 16,85 kilós gyönyörű tőponttyal.
{KEP::18748::507::center::3. forduló legnagyobb haláért}
A negyedik sorsolásnál sem voltunk pechesek. A kisorsolt 11-es (eredeti számozás szerinti 6-os, hosszú stég) helyen minden fordulóban 2 halat fogtak, amivel mi is elégedettek lettünk volna.
Ám a 4. kör egy váratlan incidenssel kezdődött. A forduló megkezdése előtt nem sokkal munkások jelentek meg nálunk és elkezdték javítani a stégünket, melynek egyik sarka előtte szakadt le. Hatalmas cölöpöt vertek le, majd pár deszkát is kicseréltek. A kalpács és a motorfűrész zajában ledöbbenve, értetlenül néztünk egymásra. Mivel tulajdonképpen semmi olyan probléma nem volt, ami indokolta volna a halak zargatását, értetlenül álltunk a dolgok mellett. Biztonságosan lehetett volna horgászni róla és még a sátrat is fel lehetett állítani rá. Ráadásul a 2. helyen álltunk. Azt hiszem, példátlan, hogy egy versenyen komoly nevezési díj befizetése mellett ilyen megtörténhet. Nem állítom, hogy ezért nem fogtunk halat egészen másnap reggelig, de nem gondolom, hogy ezek után nekünk kéne magyarázkodnunk.
Mint említettem, ismét jót aludtunk éjszaka, majd reggel felpörögtek az események. 7:40-kor Robi bal oldali, az öböl felé letett botján volt kapás tigrisre, de a gyökerek ismét a halnak kedveztek. Aztán alig, hogy kiértünk, a balos botomon ejtős kapással jelentkezett valaki. Élvezetes fárasztás végén egy 11,6 kilós tükrössel növeltük kilóink számát. Most is a tigrismogyoró volt a nyerő. Sajnos a fárasztás közben Robi balos jelzője is megszólalt. Hihetetlen ütemben húzta le a zsinórt az orsó dobjáról a hal, amit tehetetlenül hallgattunk. A fárasztás után persze siettünk befelé, de már nem volt esélyünk megfogni a halat.
{KEP::18749::507::center::Tigris}
A forduló győztese egyértelműen az A.B.SZ. Carp Team, akik a 14-es helyen 63 kiló halat fogtak, ezzel átvették a vezetést. Őket a Max Carposok követték mindössze 20 dekával lemaradva!!! Nagyon jót horgászott a Cretin Carp Team is. Ők az addig igencsak szerényen teljesítő 5-ös pályán fogtak 55 kilót! De a szlovák Boel Baits-esek is büszkék lehettek majd’ 40 kilós fogásukra. A hálóing Petr Smisekre került, 13 kilós pontyának köszönhetően. Mi az 5. helyre csúsztunk vissza, de hátrányunk cseppet sem volt behozhatatlan.
{KEP::18750::507::center::A.B.SZ. team-mel}
{KEP::18751::507::center::A.B.SZ-es kolbászok}
Utolsónak a 16-os helyet kaptuk. Ez a pálya nem a nagy halairól híres, de bíztunk benne, hogy a sekélyebb részen sikerül néhány pontyot elcsípni, ami sokat érhet. Persze tudtuk, hogy Koubáék immár harmadszor húzták a 4-es helyet, ahol mindig sikerült 2-3 halat kipiszkálniuk, ráadásul nem is az aprajából.
{KEP::18752::507::center::16-os hely}
Sok halat nem láttunk behordáskor, de azért némi mozgás mutatkozott. Ráadásul a csónak mellett úszott el egy 10 kg körüli koi ponty, ami mindenképpen bíztató jel volt.
Mindössze 1 órával a behordás után sikerült is fognom szivaccsal kikönnyített tigrismogyoróval egy 9 kiló 61 dekás tükröst, ami megadta az alaphangot. A szivacsot a törmelékes, növényi maradványokkal teli iszap indokolta.
{KEP::18753::507::center::9,61 kg}
{KEP::18755::507::center::11,26 kg}
Tovább fokozta harci kedvünket, hogy 19:10-kor ismét kapásom volt az előbbi botomon. Már a fárasztás elején gyanús volt a hal viselkedése és a gyanú be is igazolódott. Egy 5-6 kiló közötti amurt sikerült zsákmányolni, az egyetlen növényevőt az egész verseny során. Közben kaptuk a híreket, hogy a Hart Team 14 kg feletti pontyot fogott és a Horogászosok is szépen fognak, így nagy hajrá kellett volna egy jobb helyezéshez.
Az amurra visszatérve, a verseny végén jelentette be Pálinkó Károly tógazda, hogy a következő versenyeken már ezt a halat is mérlegelni fogják, beleszámít a fogásba. A mi esetünkben sokat nem számított volna, mindössze az 5. helyre ugrottunk volna fel, de az első helyek sorsába nem tudtunk volna beleszólni így sem.
Sötétedés előtt egy szereléket kijjebb hoztunk az öböl közepére, hogy más helyeket is meghorgásszunk, de hiába. Éjjel csak egyszer zavarták meg álmunkat a halak. Robinak volt kapása, de a kb. 3 kilós ponty szájából kipattant a horog. Mivel 5 kiló volt az alsó limit, így nagyon nem bánkódtunk. Reggel még újrahúztuk az összes botot, de kapásunk már nem volt.
A mérlegelők reggel aztán pontot tettek minden találgatás végére. Hozták a hírt, hogy a Hart Team szenzációs munkát végezve reggelig 78 kg halat szákolt, ezzel senkinek nem adtak esélyt és biztosan nyerték a versenyt.
Mindenképpen kiemelendő a versenyre jellemző kitűnő hangulat és a sportszerűség. Történt, hogy az utolsó fordulóban a Hart Team nem vett észre egy botrázós kapást – talán a fáradtságtól – amire a nem messze mellettük horgászó Horogászosok figyelmeztették őket, akik szintén versenyben voltak az első helyért.
Végül a versenyt a már említett Hart Team nyerte, ők 2010-ben a Zöld Pokol Mesterhorgászai. Összfogásuk 145,48 kg, 15 db megfogott hallal Második helyen a mindig kiválóan szereplő cseh Max Carposok végeztek 115,95 kg-mal, míg harmadik helyet a Fair Play díjat kiérdemlő Horogász Team szerezte meg 108,14 kilóval. Az összfogás is kimagasló volt: 1441,18 kg, ami 160 db pontyból jött össze.
{KEP::18756::507::center::A győztesekkel}
{KEP::18757::507::center::A Zöld Pokol mesterhorgászai}
Az erős mezőnyben végül a 8. helyen végeztünk 81,02 kg-mal. Elégedettek vagyunk 10 db megfogott halunkkal, bár a sok halvesztés egy jobb helyezéstől fosztott meg minket.
Gratulálunk a győzteseknek, Bíró Sándornak és Kemény Gyulának, valamint az egész mezőnynek!
Egy nagyon jó hangulatú, izgalmas és változatos versenyen vagyunk túl, ami az összfogás tekintetében is nyugodtan állítható, hogy az utóbbi évek egyik legjobb versenye volt. Ehhez nélkülözhetetlen volt a szervezők és a mérlegelők munkája. Külön tiszteletünk nekik! Ősszel visszatérünk és ismét szerencsét próbálunk!
Végezetül szeretnénk köszönetet mondani Sági Tamásnak a támogatásért!
Rózsa Róbert & Nagy Attila
S-Carp Team
