STÉG CIKKÍRÓ PÁLYÁZAT 2010!!!

A 12 pályamunka. Olvassátok,értékeljétek!
Felhívjuk figyelmeteket a pályázatban kiírt szabályok betartására!

üdv: Stég Team!

Valamikor réges-régen egy messzi messzi galaxisban………,húú de ezt hagyjuk ez egy másik sztory és amúgy is már megírták.A történetet kezdem talán az úgyneveztt „csipeszes”korszak végén,amikoris etetőkosárral és két horoggal vettem üldözőbe egyik közkedvelt nemeshalunkat a pontyot.Tehát ott kezdődött hogy csak ültem a vízparton,szerelék a vízben, és a” csipesz” a damilon.Vártam a kapást, ami olykor be is következett hol vehemensebb, hol pedig csak gyengébb formában.Előfordult, hogy torpedóként indult a bot a víz felé.Akkoriban még mit sem tudtam a nyeletőfékről,nem is igen volt, de még a fék megfelelő beállítása is kisebb nagyobb gondokat okozott. Abban az időben javarészt csemegekukorica,annak ízesített változatai,csontkukac,és giliszta szerepelt a főmenüben mint csali.Ekkor már léteztek pelletek is sőt bojlik is de kellő tudás és tapasztalat hiányában nem csaliztam e remek csalikkal.

Visszatérve a dolog lényegéhez kapás után jött a fárasztás és szákolás.Itt kezdődtek a gondok,legalábbis nálam.A hal a horgon volt ugyan de csak az egyiken.Kivétel mikor mindkettőn kárász ficánkolt.Ez a jelenség csak 100-ból talán egyszer fordult elő.Tehát szákolásnál egyik horgom minden esetben de hogy kivételt tegyek 20-ból 19-szer a merítőhálóba akadt,melyből sokszor kínkeserves munka árán tudtam kiszabadítani.Nem beszélve arról hogy már dobásnál össze-vissza tekeredet és gubancolódott az egész szerelék.Na de ezzel már kibékültem, gondolván ez úgyis így lesz amíg világ a világ.

Termetesebb pontyról csak álmodni mertem ugyanis a közelébe nem jutottam.Álomhatár ekkor még az 5 kg. volt.Aztán egyszer egy horgászatom során amire akkoriban igen sűrűn volt lehetőségem,összetalálkoztam egy horgásztárssal(sporival)a parton.Egymás mellett pecáztunk,és ő sorban fogta a szebbnél szebb pikkelyeseket míg én elvétve tudtam kapáshoz jutni ,és akkor is csak apraja jutott.Néztem sóvárogva gyönyörű kapásait majd merítőbe került halait.Már biztosan tudtam hogy a horgászat nem a szerencsén múlik.Sokat vaciláltam odamenjek-e vagy sem mert valahogy muszály megtudnom hogyan csinálja.De mi lesz ha megzavarom, és elküld a balfenéken melegebb éghajlatokra tücsköt szedni.

A végén aztán erőt vettem magamon és bátorkodtam megzavarni halkitermelés közben.A halkitermelést a szó nemesebbik értelmében értem.Kellemes csalódás ért ,mert rendkivül segítőkész volt.Megmutatott minden fortélyt( ami akkor és ott az időbe belefért) ahogyan ő végezte feladatát, és elmondta hogy már ő is gondolkozott azon odajöjjön-e segíteni nekem, látva mit össze bénázok.Persze finobban kifejezve de a lényeg ez volt.Megmutatta miként kell a pelletet felcsalizni(ekkor még csak szilikonelőkével és karikával)és hogyan kell az egyhorgos szereléket hadrendbe állítani.Mit ad isten vagy inkább a szerlékváltásnak és azért a szerencsének is köszönhetően még aznap megfogtam álomhatáron felüli pontyomat,mely hatalmas boldogsággal töltött el.

Még aznap ott a parton elhatároztam,hogy innetől már magasabbra teszem a lécet ami 10 kilogramm lett.Kicsit elbizakodott célkitűzés volt de gondoltam miért is ne sikerülhetne.Hazaérkezvén sokat gondolkoztam az eseményeken és elkezdtem bújni a szakirodalmakat. Számos „sporival”beszélgettem kértem tőlük tanácsot(felbuzdulva első kellemes csalódásomon a sporiban)mígnem azon kaptam magam hogy megvettem az első bojlisbotjaimat ,elktromos kapásjelzőimet szvingerrel, és nyeletőfékes orsóimat.Nemsokkal ezután beszereztem első rodpodomat is.Nem voltak minőségi felszerelések de kezdetnek megtette.Ezek után már csak pellettel és bojlival csaliztam és folyamatosan sikerült elsajátítani a fortélyokat.Persze nem az összeset.

Jó bojlis is holtig tanul.Meg kell említsem eleinte nem nagyon fogtam a golyókkal halat,de mikor már ráéreztem az előkék Szakszerü megkötésére,nem volt megállás.Kezdtem megszokni a nyeletőfék használatát is amivel kezdetben igencsak sok gondom akadt..Iszonyat mennyiségü zsinort pocsékoltam el (elveszítve a halat is)a feledékenységem miatt, de idővel berögzültek a mozdulatok.Gondolok itt a bevágásra nyeletőfékkel.Hát gyönyörűen nézett ki az orsó körül a zsinór.Sorra kezdtem látogatni a nagyobb pontyok lakta tavakat is.Többszőr terveztem éjszakai és több napos pecát is.Ekkor már megismerkedtem a Catch and release fogalmával és jelentőségével is mely rendkívül fontos mindannyiunk számára.Emellett természetesen a hallal való kíméletes bánásmód is nagy és fontos szerepet tölt be.

Így haladtam előre és előre.Sikerült megismerni az úgynevezett bojlis társadalmat ,és sok ismerősre és barátra tettem szert.Kis idő elteltével sikerült is túlszárnyalni a 10 kg-os álomhatárt (mert azért az erő is velem volt) amit azon nyomban feljebb is emeltem újjabb 5 kilóval.Sokat tanultam a különféle előkékről az etetésről és a a csalival való halak szelektálásáról.Felszerelésem is fejlődött jobbról jobbra mert már más szempontokat is figyelembe kellett vennem,horgászataim során.Rengeteg élménnyel és sok szép fogással gazdagodtam ami csak több lessz az idő múlásával.Legalábbis remélem.Azért hihetelen mire képesek ezek a golyók megfelelő használattal párosítva.Azt hiszem a horgászat eme műfalyát sosem hagyom abba.A szaklapokat és horgászírásokat olvasva melyeket az interneten böngészve rengeteget találtam,olvastam a finomszerelékes horgászat rejtelmeiről.Sosem tudtam elképzelni hogyan lehet egy olyan vékony és gyenge(persze csak az én tudatomban)pálcával egyáltalán bármilyen halat is partra csalni.Horgászataim során számos ismeretségre tettem szert mint már írtam,így voltak páran közűlük akik hódoltak a horgászat ilyes fajta ágának.Egyszer aztán sikerült úgy szervezni a horgászatot hogy az egyik ilyen sporttárssal közösen indultunk a pontyok nyomába.

Égtem a vágytól hogy közelebbről is megismerjem és esetleg meg is tapasztaljam a finomszerelékes horgászat által nyújtott lehetőségek sokaságat.Sikerült is aznap kipróbálnom a feederpálcával való fárasztást és az azzal való dobást.Egy kicsit esetlenül is állt a durva kezemben(na jó tök bénán) ez a finom műszer amit barátom meg is jegyzet viccesen, ám de nem rosszallóan.De sebaj eldöntöttem hogy az első adandó alkalommal amikor anyagi lehetőségeim is megengedik beszerzek magamnak eggyet.Na itt aztán jött hogy milyen legyen mind márkára mind pedig erősségre.Ezt a részét már bojlizás közben is átéltem és nem volt könnyü a választás.Volt illetve van is egy kedvenc márkám ami mellett döntöttem és annak egy alsóbb kategóriáju botját szemeltem ki hevy változatban.Innentől kezdve minden alkalommal magammal vittem bojlis horgászataimra és ha volt lehetőség csatarendbe is állítottam harmadik botként.Ha erre nem adódott lehetőség akkor csökkentettem a bojlis botok számát,szám szerint egyre és másodikként használtam.

Meglepő sikerrel és eredménnyel fejeztem be ezeket a horgászatokat és már gondolkoztam is a párján, ami hamar a birtokomba került.Ez már egy felsőbb kategóriás modell volt és extra hevy változat, mivel szándékomban volt nagyobb halak kifogása is.Rengeteg élményt és halat nyújtott ez az ág is,és szépen kezdtem megtanulni a feederes horgászatot.Kezdtem rájönni mi az az ideális súly a botjaimnak amivel gond nélkül el lehet juttatni nagyobb távolságra is(100-120m) a szereléket.És itt jött egy fordulat amikoris elkezdtem azon gondolkozni hogy miként lehetne kicsit ötvözni a feederhorgászatot a bojlissal. A bojlizásnál hazsnálatos dőlőbóját is bevetettem a cél érdekében.Egy nagyszerü találmány a parittya,és az etetőrakéta is amit szintén a bojlisok használnak általában.Eleinte vékonyabb a finomszerelékes horgászatban általában használt 18-as 20-as főzsinórral és ettől vékonyabb előkezsinórral kissebb 8-as 10-es horoggal szereltem fel botjaim.

Nem is volt ezzel gond,szépen fogdostam a szebb halakat is de akadós terepen már nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel a szerelékkel.A bottal nem volt gond nagyszerü élvezetet nyújtott már egy kisebb halnál is és minden esetben jobban bírta az akadók nyújtotta nehézségeket mint a rajta levő zsinór.Az orsórol nem teszek említést mert bár fontos a minősége és mérete jelen esetben ezzel sem volt gond.Annyit azért elárulok hogy mindkettőre 40-es méretü harcifékes orsó került.Kezdetben!Visszatérve átcsévéltem a bojlis horgászatnál használt jobb minőségü 30-as damillal,és előkének már fonott zsinórt abból is 0.08 és 0.12-est szereltem hogy azért némi finomság maradjon is a dologban.A horog mérete is változott 6-osra és 4-esre, attól függően milyen vizen horgásztam és az adott vízből mekkora halat remélhettem.Gubancgátlós feederkosaramat is lecseréltem sima távdobó etetőkosárra amit fixen rögzítettem és quick change kapoccsal láttam el.

Késóbbiek folyamán ezt még elláttam egy általam elnevezett Legalábbis én így hívom) aromaszivaccsal is,amit a mai napig is így használok.Előkéimet már fűzott csalihoz kötöttem hajszálelőkével,ahogyan azt a bojlis horgászatnál szokás.Ezzel a felszereléssel már bátran indultam az adott víz extratavára nagypontyot fogni.Féltem tőle hogy a szerelék ilyen mértékü durvítása kedvezőtlen hatással lesz a kapások számára de nem így lett.Igazolni látszott hogy igazán az utolsó néhány centi ami igazán számít vagyis az előke.Persze ez így teljes mértékben nem igaz de van benne valami.Kis időn belül meg is lett az álomhatárként kitűzött 15 kg-os ponty amit feederbottal sikerült megfogni.Hatalmas küzdelem és hatalmas élmény volt.Nagyon tetszett ahogyan körbeálltak és mindenki várta mikor bukkan fel már végre uszonyos barátunk.Hízott a májam de nem az elfogyasztott nedütől.Csodálva nézték a felszerelést is azaz a botot.Gyönyörü látvány volt ahogy karikába hajlott,sosem fogom elfeledni.A rossz az egészben az volt hogy masina hiányában nem tudtam fotót készíteni gyönyörű halamról.Az ott levők közül többen is lefotózták mondva hogy elküldik majd a hálón.Meg is adtam e-mail címemet de azóta sem kaptam egy fikarcnyi fotót sem.

Ez egy kicsit bánt még a mai napig is de ebbe már bele kell törődnöm.Ezekután az álomhatár megint feljebb került de azóta ezt sajnos még nem sikerült túllépnem.Sőt hogy pontos legyek azóta sem fogtam ekkora halat.De nem adom fel.Feederhorgászataim sokszor egy naposak voltak és ha éjszaka horgásztam akkor a bojlis felszerelés került bevetésre.Sokat próbáltam feederrel is horgászni éjjel de az ember szeme már egész kis idő után is kigúvad ahogy lesi a spiccen levő világítópatront.Ilyenkor el is álmosodik az ember és ha elszenderül nem igen kel fel az orsók hangjára.Próbáltam az elektromos kapásjelzők használatát de a megszokott módon nem igazán működött és ha szvingert is tettem rá csak beakadt és útban volt.Sokat gondolkoztam mindenféle megoldáson amik bonyolultnál bonyolultabbak voltak.

Az ember már csak ilyen az egyszerü dolgokra nem is gondol.Szintén egy sporttárs hívta fel a figyelmemet a megoldásra.Mikor meghallottam a fejem vertem majdnem a falba.Még jó hogy nem volt fal a közelben.Egyszerüen a ferdén beállított bot elé egy harmadik leszúróra a megfeszített zsinór irányában kell elhejezni a jelzőt kicsit megemelve a zsinórt vele .Ebben az esetben ejtős és húzós kapásnál is azonnali a jelezés és bevágásnál sincsen semmi útban.Ezekután bátran használom éjszaka is feederemet és ha úgy adódik hogy a jégermeister vagy csak simán a fáradtság ágynak dönt nem kell attól félnem hogy elszalasztom akár életem halát.Természetesen nem fejeztem be a bojlis horgászat nyújtotta örömöket sem,de ahhoz egy kicsit több idő kell.A feeder úgymond pörgösebb,és gyorsabb eredményekre képes ezért kevesebb idő is elegendő a hal megfogásához.Még rengeteg dolgot lehetne írni erről a témáról de én itt viszont befejezem.Még talán annyit hogy ne szégyelljük tapasztaltabb horgász tanácsát kikérni ha mi is eredményesebbek szeretnénk lenni.Én is nagy hálával gondolok vissza arra az emberre aki kimozdított engem a „csipeszes” krszakból éselindított ezen az úton.Sajnos azóta nem találkoztam vele és hálámat sem tudtam kifejezni, de ha netán olvassa ezt az írást és magára ismer,ezúton köszönöm szépen neki .

www.zs-carp.hu

teteje | vissza