Ismét egy fordítást teszek közzé a Stég magazin oldalain. A Special Weed Rig c. cikket Kevin Maddocks írta. <a href="http://www.carpanglersgroup.com/ blanketweedrig.html"><b>Forrás</b></a>. Az úriember egyike a legnépszerűbb angol pontyhorgászoknak, és hazájában félistenként tisztelik. Az általa kitalált szerelék tökéletesen alkalmas hinaras, vízinövénnyel sűrűn borított vízben való horgászatra. Erősen ajánlom azon horgásztársak figyelmébe, akik töklevéllel sűrűn borított helyen szeretnének horgászni. (pl Háromfa)
Nagyon meleg volt a nyár Angliában, a hőmérséklet 32 fokig emelkedett. Ennek eredményeképpen azok a pontyos tavak, amelyek normális körülmények között tele voltak vízinövényekkel még inkább fulladoztak a sok zöldségtől és a vízinövények még azokban a vizekben is megjelentek, ahol általában nincs sok belőlük.
A vízinövények legközönségesebb típusa az Angliai vizekben a fonalas zöldalga (filamentous algae), a kanadai átokhínár (Elodea Canadensis - a szerk.) és a vízi liliomok különböző fajtái. Úgy vélem, hogy sok pontyhorgász tart a vízinövények közötti horgászattól, annak ellenére, hogy ismertettem bizonyos módszereket a hinaras vizekre, amikor a híres Ashlea Pool-ban horgásztam néhány évvel ezelőtt. Ezen a vízen nincsen nyílt vízfelület, ezért a halaknak meg kell találniuk a táplálékukat - és a csalinkat - a nagyon sűrű töklevelesben, amely az egész tóban nő a fenéktől a vízfelszínig.
Nyilvánvaló, hogy a vízfelszínen lebegtetett kutyatáppal (pl Pedigree Chum) való horgászat nagyon sikeres, ha a halakat a vízfelszínre tudjuk csábítani. Ezt mi meg is tettük úgy, hogy a kis tó egész felszínét lebegő csalik szőnyegével borítottuk el. A nagy Ashlea-i halak hamar rájöttek, hogy óvakodniuk kell a lebegő anyagoktól, így meg kellett próbálnunk a csalit olyan közel juttatni a fenékhez, amennyire csak lehetséges. Azt fogom most bemutatni, hogyan döntöttem meg a Ashlea Pool-i rekordot a töklevelek sűrűjében.
Szeptemberben érkeztem az Ashlea Pool partjára egy olyan három napos horgászatra, amelyet soha nem fogok elfelejteni. A kis, fél hektáros tó nagyon jól nézett ki, a víz kristálytiszta volt, és a töklevelek is kezdtek hervadni, és várhatóan egy hónapon belül várhatóan mindegyik elhal volna.
Enyhe szellő fújdogált a tó mélyebb része felé, lehetetlenné téve, hogy pontosan lássam a halakat, ezért felmásztam egy magas fügefára, hogy körbenézzek azokon a helyeken, ahol a halakat sejtettem. Nemsokára megláttam jó néhány nagy pontyot, amelyek közül kettő 15 kg feletti volt. Az egyikük az az igen termetes hal volt, amelyiket már rég óta üldöztem. Úgy tűnt, hogy egy tisztáson úszkáltak és gyakran alámerültek a víz alá és bőségesen jöttek fel a buborékok is.
Néhány lebegő csalit juttattam el a szél segítségével a helyre, de ahogy a csalik végigsodródtak a fejük felett, nem mutattak érdeklődést. Kb. éjfél fele két botot állítottam fel közel ahhoz a helyhez, ahol a halakat láttam. A tervem az volt, hogy egy bottal a tisztáson horgászom és egyel pedig a legsűrűbb tökleveles közepében.
A csali egy speciális készítmény volt, amit figyelemre méltó sikerrel használtam számos vízen. A keverék 3 uncia Casilant (porított tejital), három uncia Complan-t és egy uncia Lactalbumint, két uncia bébi tápszert, egy uncia lisztkukacot (Tenebrio molitor L.- a szerk.) és egy uncia porcukrot tartalmazott. Az egészhez három tojást és 15 ml Cream RM30 aromát adtam. Minden csalit 20 milliméteresre (egy inch 2,54 cm, és annak a harmada 1,9 cm- a szerk.) formáztam és 1 perc főzés után 24 órát hagytam keményedni.
Az egyik csalit problémák nélkül be tudtam juttatni a kis tisztásra, de a másik csalit a töklevelek alatt kellett felkínálni, ha bármi esélyt akartam teremteni magamnak, mivel a halak nyilvánvalóan ott táplálkoztak.
Ezen a problémán sokat gondolkodtam korábban, és már felkészültem a megoldására. Először is egy kb. 40 grammos Arsley bombát rögzítettem a zsinórra egy forgókapocs segítségével, melyet egy kis Berkely kapoccsal ütköztettem meg. A horogelőke kb. 15 centis és egy PVA zsinórral van az ólomra rákötve. A horog hegye minden esetben szabadon marad, de egy PVA zsinórral teljesen be van tekerve. Ezt azért csináltam, hogy a megakadályozzam a horog beakadását a süllyedés közben.
Az Arslesey bombát Richard Walker találta ki. A szerelék az azonos nevű tóról kapta a nevét. A bomba tulajdonképpen egy speciális ólom, amivel könnyen lehet dobni, mivel aerodinamikailag kedvező formájú és alakjából adódóan kisebb az esélye, hogy beleragad az aljzatba. - a szerk.
{KEP::1688::50::center::}
{KEP::1689::50::center::}
Ennek a bolt rignek előnye, hogy áttöri a sűrű leveleket. Eleinte aggódtam, hogy a zsinór függőleges lesz a töklevelek között, aztán rájöttem, hogy ha egyszer a hal felveszi a csalit, akkor a bolt rig úgy is megakasztja a halat és az nem fog törődni olyankor már a zsinór ellenállással.
Miután a botokat elhelyeztem, jól megszórtam a területet, visszaültem a helyemre és vártam. Kb. hajnali 2 órakor kapásom volt, bevágtam, de elszalasztottam az érdeklődőt. A többi ponty követte őt, és másnap délutánig semmi érdekes sem történt.
Estére minden hal visszatért az eredeti helyre és őrültként falták a korábban említett csalikat. Néhány csalit PVA zsinórral egy kőhöz kötöttem azért, hogy jobb eséllyel érjem el velük a feneket. A második éjszakára magabiztosan telepedtem le azzal a tudattal, hogy valami történni fog. Újra megetettem a helyet és beállítottam egy harmadik botot, mellyel egy olyan helyet horgásztam meg, ahol folyamatosan jöttek fel a buborékok.
Sötétedés után erősen esni kezdett és minden magabiztosságom elszállt, de éjfél körül végre elállt az eső, a szél is alábbhagyott és elég hideg lett. A jelek bíztatónak tűntek és tudtam, hogy lesz némi akció a későbbiekben. Kb. hajnali 2 körül egy 15 centis emelésem volt a baloldali boton, de más nem történt. Egy órával később néhány 10 centis mozdításom volt a harmadik pálcán. Semmi más nem történt, de 30 perccel később heves kapásom volt.
Azonnal bevágtam és kemény ellenállásba ütköztem. Teljesen sötét volt és nem tudtam, hogy mi történik. Nem éreztem vagy láttam mozgást a bot végén, így azt gondoltam, hogy elakadtam a zöldségekben. Erősebben húztam a szereléket és végre kezdtem érezni, hogy a hal mozog és néhány másodpercen belül a bal oldali szerelékemen is mozgott a zsinór. Rájöttem, hogy a hal keresztbe úszott a másik zsinórón.
A horgászhely elég szűk volt, és tudtam, hogy a hal közel jár az elsüllyedt fügefa ágaihoz, ezért leengedtem a bot végét a vízig és visszapumpáltam a halat. Kb. 30 másodperc múlva a hal felfeküdt a víz tetejére és készen állt a szákolásra. Előttem egy kb. 1 méteres szabad hely volt, ezért a halat szinte a másik zsinóron kellett megmerítenem.
Leengedtem a másik botot és kézbe fogtam a merítőhálómat. Amikor már biztos voltam benne, hogy a hal a háló felett van, megemeltem a nehéz halat és kitettem a partra. Ahogy néztem a halat megpróbáltam meghatározni, hogy mekkora, de a sötét miatt nem láttam a méretét. Elővettem a kis zseblámpámat a táskámból és megpróbáltam bekapcsolni, de nem sikerült. Az elem valószínűleg vizes lett az esőzésben.
Végül a halat az autó előtt tettem le, bekapcsoltam a lámpákat és lehajtottam a halról a mérlegelő zsákot. Ő volt az, a híres tükrös. A mérleg nyelve 39 font alatt állt meg és miután levontam a mérlegelő zsák súlyát a valós súly 38,25 font volt (17,4 kg). A legnagyobb hal, amit valaha fogtam. Pontyzsákba raktam a halat, amíg többen megnézték. Lefotóztuk, majd visszaengedtük hinaras otthonába. Ez a hal még mindig tartja a rekordot ezen a híres vízen, ami az egyik legkeményebb pálya Angliában. Úgy vélem, hogy azokon a vizeken, ahol hasonlóan sok vízililiom van, hasonló módszerrel horgásznék.
Angliában sok olyan vizet lehet találni, amelyek tele vannak olyan növényekkel, mint a fonalas alga (amit gyakran algaszőnyegnek hívnak Angliában). Az algaszőnyeg általában sűrű és kb. 15 centi magasságig ér a fenéktől, de gyakran 1 méterre is megnő. Az algaszőnyeg teteje normális esetben lapos, és ezen a szőnyegen kell horgásznunk. Az ilyen vizekben nem nehéz pontyozni, ha a következő módszert használjuk.
A szerelék, amit javaslok - nagyon lassan süllyed és megáll az algák tetején. Ahhoz hogy ezt elérjük a Kesmark Ballast-ot (wolfram paszta - más néven ólompaszta - a szerk.) kell olyan mennyiségben rágyúrnunk egy Berkely forgókapocsra, ami arra elég, hogy elérjük vele azokat a helyeket, ahol horgászni akarunk.
A horog egy Z15-ös Partridge horog legyen (15 mm-es bojlihoz 6-os méretben, 20 mm-es bojlihoz 4-es méretben) amit lebegő bojlival használunk. Én a saját KM lebegő bojlimat használom vadmálna, méz vagy RM30-as Cream ízesítésben. Ahhoz, hogy a szerelék lassan süllyedjen, a zsinór és a horog súlyozására kell figyelnünk. A legújabb módszer erre, ha a Carp "R" Us Iceberg nevű eszközét használjuk. Ez egy alakítható lebegő nehezék, melyet a Ballast köré formázva biztosíthatjuk, hogy a nehezék lassan süllyedjen. Ahhoz, hogy meghatározzuk a megfelelő mennyiséget, ki kell próbálnunk azt a víz szélén.
{KEP::1691::50::center::}
A pop-up szereléket a hagyományos módon szereljük és súlyozzuk a Kesmark Ballasttal. (a Kesmark Ballast a legjobb, mert soha nem csúszik le a zsinórról). Kis mennyiséget gyúrjunk 5 centire a horogtól. Ennyi is elég, hogy süllyedővé tegyük a szereléket. Ezt a szerelék nagyon lassan süllyed és magabiztosan horgászhatunk vele bármilyen mélységű algaszőnyegen. Ez nem önakasztó szerelék, a legjobb normál érzékenységű jelzővel használni.
Bonyolultabb vizeken, ahol a halakat már többször megfogták és ezért nagyon óvatosak, más szereléket használok. Ez egy önakasztós szerelék, ami egy legalább 60 grammos ólommal fixen van rögzítve. Ahhoz, hogy elkerüljük szerelékünk az algaszőnyegbe süllyedését, tudnunk kell, hogy milyen vastag a vízinövények rétege és legalább fél méteres, vagy ennél is hosszabb előkét használjunk, ha az algaszőnyeg vastag. Ha nem tudjuk kideríteni, hogy milyen mély az algaszőnyeg, akkor legalább 1 méteres előkét használjunk.
{KEP::1690::50::center::}
Ezzel a szerelékkel jól lehet dobni, az ólom belesüllyed a növények közé és a csali, ami a korábban említett pop-up bojli - lassan rásüllyed a növények tetejére. Nehezék nem szükséges az ólom környékén és a legjobb előke a Kesmark Octosplice, ami egy süllyedő fonott zsinór és jól használható növények között, kivéve az akadós vizeket. Akadós vizeken a Kryston Quicksilver zsinórját használjuk. Mivel ez egy rögzített szerelék, ezért feszes zsinórral horgásszunk és használjunk jelzőt, ami jelzi az ejtős kapásokat.
Végül mielőtt rohannánk a töklevelesbe horgászni még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Azokon a vizeken, ahol a leírt módon kell horgászni használjunk erős zsinórokat. Vannak olyan vizek, ahol a halak kerülik a növénnyel sűrűn benőtt területeket, ilyenkor eredményesebben horgászhatunk a tisztább részeken. Ha biztosak vagyunk benne, hogy a pontyok a vízinövények között vannak, és ott is szeretnek táplálkozni, akkor használjuk az általam leírt módszereket, melyekkel én már szép sikereket értem el.
Kevin Maddocks
