STÉG CIKKÍRÓ PÁLYÁZAT 2010!!!

A hetedik pályamunka. Olvassátok,értékeljétek!
Felhívjuk figyelmeteket a pályázatban kiírt szabályok betartására!

üdv: Stég Team!

jelige vagy kód:Csapat született

Az úgy volt...... avagy hogyan lettem bojlis horgász !

Szóval az úgy volt, hogy sok év horgászat után egyre többször gondoltam arra , hogy időszerü lenne már egy igazán nagy halat fogni. Álmaimban egy jóval 10 kiló feletti hal szerepelt, amit természetesen hosszú fárasztás után sikerül csak kifogni. Pedig halat rengeteget fogtam már, de valahogy az igazán nagyok vagy elkerültek vagy mint a legutólsó harcsa kalandnál a fárasztás a hal győzelmével zárult. Pedig ez a hal is igazán nagy volt. Simán húzta a hat méteres faladikot, de úgy 10 perc küzdelem után bemenekült a szomszéd stég alá. Valamint már nem jelentett kihívást a 2-3 kilós pontyok kifárasztása sem, azonkívűl viszolyogtam a fogást követő hentesmunkától. Mert a zsákmányt természetessen haza kellett vinni feldolgozni, jobb esetben a rokonságnak, esetleg szomszédnak ajándékozni. Ez így volt természetes, hisz így tanították.

Csodálkozva láttuk a külföldről behozott harcsázó filmekben, hogy a horgászok a hatalmas kifogott harcsákat visszaengedik a vízbe. Kicsit bolondnak is hittük Őket. Ennyi drága húst csak úgy visszaengedni. Ugyanilyen érthetetlen volt azon német túristák viselkedése, akik a Balatonnál fogott nyolc kilós, pányvára kikötött pontyomat akarták elengedni az éjszaka folyamán. Csak éberségemnek és határozott fellépésemnek köszönhetően sikerült szándékuktól eltéríteni Őket.

És akkor az úgy volt, hogy a Renató barátom szólt, hogy a hét végén ki szeretne menni egy Pest közeli tóra horgászni. Ekkor éreztem, eljött az én időm. Gondolataimban valami kezdett körvonalazódni. Kik fogják álltalában a nagy pontyokat? Hát persze: a bojlisok. Mindig némi irígységgel nézegettem a horgászújságokban az általuk kifogott hihetetlen óriásokat. A felismerés villámként csapott belém: Nekem bojlizni kell!
Csak egy kis probléma volt: fogalmam sem volt róla, hogyan kell azt csinálni.
És akkor az úgy volt , hogy elmentem egy ismert horgász áruházba és megkérdeztem az eladót , tud-e nekem valami oktató filmet adni bojlis horgászathoz. Mondta, van itt valami Ladányi nevü, az csinált ilyen filmeket. Boldogan mentem haza a filmmel, valamint az eladó által ajánlott bojlival. Valami Imperiál nevezetű, számomra teljesen ismeretlen márkát javasolt, halas ízben. Ki hallott már ilyet? Halas? Nem nagyon bíztam benne, úgyhogy egy zacskó epreset is vettem.
Még aznap délután töbször megnéztem a filmet. Lenyűgözött a halak hatalmas mérete, és egy új világ tárult elém. Megismertem az alap végszerelékek elkészítését, csalizási módokat, etetési tecnikákat. Délután hatra éreztem: én már mindent tudok a bojlizásról!

Ekkor tévedtem először….
És akkor az úgy volt, hogy elérkezett a hétvége. Hárman vágtunk neki a túrának, Renátó barátom, feleségem Eta és én. Már a vízparton voltunk amikor mondtam Rencsának:
-Te, én bojlizni fogok.
Ő nem lepődött meg, mert hétköznap már mondtam neki, hogy ezt tervezem. És mivel Ő sem szeretett volna lemaradni a nagyhal fogásáról , így válaszolt:
- Jól van, ha megmutatod én is megpróbálom.
- Nem gond, válaszoltam. Hiszen a videóból tanultak és a horgászboltos által adott tanácsok magabiztossá tettek.
Felszereltük a botokat, felcsaliztunk, csónakból beetettünk a filmen látottak szerint. Már vagy 5 órája bojliztunk de kapásunk az nem volt. Körülöttünk szinte mindenki fogott kissebb nagyobb pontyokat. Persze Ők nem bojliztak.
A nagy lelkesedés lassan csalódotságba kezdett átmenni. Lehet , hogy ezeket a fura golyókat meg sem eszik a pontyok? Lehet, hogy átverés az egész? A nagy halról szóló álomkép lassan kezdett köddé válni. Hirtelen a horgászboltos is gyanússá vált. Majdnem 10.000-ft-ot fizettem két kiló hülye golyóért ami olyan büdös és úgy is néz ki, mint a birka ürülék. Átverés az egész. Este 7 körül nem bírtam tovább. Az egyik szerelésemről levettem a bojlit és kukoricát raktam a helyére. Biztos ami biztos, legalább egy bottal legyen esélyem a halfogásra. Majd hétfőn visszamegyek a boltba és megmondom a magamét az eladónak, gondoltam.

Itt tévedtem másodszor…..
Mert ekkor még nem selytettem hogy az éjszaka eseményei alaposan megváltoztatják elképzelésemet és a felelőségre vonás helyett egy máig is tartó barátság, a horgászat terén egy teljessen új, csodálatos szakasz veszi kezdetét.
Az úgy volt , hogy este korán lefeküdtünk. A sátraink közvetlen a botok mellett voltak elhelyezve. A jó levegőnek és a vacsora után elfogyasztott Jagermeisternek köszönhetően gyorsan elaludtunk.
Tíz óra lehetett az idő amikor...................

- Most ahogy ezeket a régi emlékeket felidézem, eszembe jutnak a bojlizással töltött csodálatos évek. A sikerek és természetesen a kudarcok. Az első 10 kiló feletti pontyok után érzett diadal. Az első Háziréti tavon rendezett egyéni verseny, amit Renátó nyert meg egy 10 kg feletti ponttyal, természetessen bojlival csalizva. Vagy az első páros csapatversenyünk ahol egy többfordulós nemzetközi verseny második elődöntőjén harmadikok lettünk, valamint megfogtuk a kupa legnagyobb halát 21,83 kg-al. Eszembe jutnak a garázsban bojli gyúrásával töltött idők, amikor az első sikeres golyók elkészültek. A háromfai nyurgák, Merenyei tükrösök, az Ecsédi tóból fogott harcias pontyok, a Palotási csodaszép tövesek. A családdal, barátokkal víz mellett bojlizva eltöltött nyaralások. Az első újságban megjelent nagyhalakkal készült fotóink. És a kudarcok, amikor is egy versenyen egy hét alatt nem tudtuk 5 kiló feletti halat fogni bármivel is próbálkoztunk. A rosszul elkészített, szétrepedt vagy bepenészedett bojlik, vagy az Ecsédi vihar, ahol a szél elszakította a pontonstéget tartó drótköteleket és a házzal együtt a nádba sodort a szél bennünket. Vagy az utolsó őszi horgászat alkalmával a Tatai Derítő tavon viharba, egy tuskónak ütközve leszakadt a csónakmotor.
De a legfontosabb, amit megtanultuk a halakkal való kultúrált bánásmódot , hogy a viszaengedés legalább akkora örömöt jelent, mint a kifogás diadala. Hogy a halat, amely örömöt okozott, nem kell elpusztítanunk. És ezt kell másokkal is megértetnünk.De térjünk vissza az eredeti történethez.

….az éjszaka csendjébe belehasított az elektromos kapásjelzőm hangja. Merthogy azt is rám beszélt a boltos 2500 ft-ért. Ő ugyan egy másik márkát javasol, de annak az árát elképesztően soknak találtam.
Később ennek az árnak a sokszorosáért vásároltam magamnak egy másikat.
Szóval az úgy volt, hogy álmosan, kapkodva rohantam ki a sátorból. A hal keményen védekezett. Régen éreztem már ilyen erős ellenállást. A fárasztás ettől függetlenül nem vett igénybe olyan hosszú időt. Rövidesen a parton volt a kb.7-8 kiló körüli ponty. És akkor jött a meglepetés, mert a hal szájában a hajszálelőkén ott fityegett a bojli. Tehát mégis működik! Ezzel valóban lehet halat fogni! Boldogságom leírhatatlan volt. A fura kerek golyót még is felszippantotta a hal. Gyors fertőtlenítés következett majd fotózás után kicsit sajnálkozva engedtem vissza. Dehát a videófilben is így láttam. Hiszen bojlis horgászok vagyunk, gondoltam.
Szerintem ekkor tévedtem harmadszor aznap….
Mert onnantól kezdve még jó időnek el kellet ahhoz teljen, hogy ezt bátran kijelenthessük. Nem szaporítom tovább a szót. Azon az éjjelen több mint tíz darab pontyot fogtunk 6-8 kg közöttieket mind kizárólag bojlival. Ez előtte számunkra elképzelhetetlen volt. Az az éjszaka megpecsételte a további horgászsorsunkat . Mind a hármunkét. Mert azon az éjszakán egy csapat született. Egy csapat, akik tagjai a mai napig a bojlizás nélkül már elképzelhetetlennek tartják a horgászatot. Mint ahogy azt is, hogy az általuk kifogott hal ne úszhasson boldogan tovább szeretett vizében. Bár egy-egy pergetés, vagy léki csukázás kedvéért teszünk néhány kitérőt, de a bojlizás most már örökké beleívódott vérünkbe. Ugyan a tíz kiló feletti álomhatárt ezen a hétvégén nem sikerült átlépni, arra várni kellett még a következő túráig.
De az már egy másik történet.


teteje | vissza