(Pályázaton kívüli írás)
Ebben a kis írásban a 2010-es év első túrájáról írnám meg élményeimet, melyre kizárólag a Starbaits idei bojlijaiból válogattam össze néhányat és kizárólag ezekkel is horgásztam. A túra igazából nem volt betervezve. Hirtelen jött ötletből indult, és nagyjából 3-4 nap alatt kellett átszerveznem az életem hozzá, de ez nem volt túl bonyolult.
Mivel az elmúlt 3 hetem kőkemény tanulással telt, úgy gondoltam összekötném a kellemeset a hasznossal és „Baranya gyöngyszemén”, Merenyén, horgászattal egybekötve készülnék fel a vizsgáimra. Eleinte csak piszkált a gondolat, majd bökdöste az agytekervényeim és végül már nem is tudtam másképpen elképzelni a felkészülést. A gondolatot terv követte, a tervet tett. Fogtam is a klaviatúrát, és a tananyag helyett máris a kiszemelt tó honlapján nézegettem a foglalási táblázatot. Mivel az idő jósai felmelegedést ígértek, így mindenképpen a sekély oldal közelébe szerettem volna ülni. Az egyik kedvencem a 7-es már foglalt volt, de a 10-es, 11-es, illetve a 14-es, 15-ös állásokra még be tudtam volna kéredzkedni a táblázat alapján a tervezett 4 napos túrára. A 10-est nagyjából ismertem, oda ültem volna be elsődlegesen, a 14-esre meg másod szándékból, mivel ott még nem horgásztam. Megragadtam hát a telefont és felhívtam a tó mindenható gazdáinak egyikét, Regős Gyuri barátomat. Mivel Ő nem volt gépközelben, ígéretet kaptam rá, hogy a hely az enyém, este be is írja foglalásom.

Innentől fixé vált a túra és rögtön el is kezdtem szervezni amit kellett. Indulásig még 3 nap volt, így neki álltam összekészíteni minden fontosnak vélt dolgot, ami mint mindig, most is kitett egy kisbusznyi holmit. Már nem is idegeskedek rajta, hogy képtelen vagyok elindulni ennyi táska, vödör és egyéb kiegészítők nélkül horgászni…
Már bepakoltam a fele dolgot az autóba, amikor este csörgött a telefon. A vonal végén Gyuri volt, és azt a sajnálatos hírt közölte velem, hogy a megbeszélt hely sajnos mégsem szabad. De rögtön fel is ajánlotta a 12-est, melyre mindenféle visszamondás nélkül egyszerűen csak nem jelent meg a csapat, mely igényét jelezte előzetesen egy ott eltöltendő túrára. Az ilyen dolgok egy picit felmérgesítenek, mert nem értem, hogy miért nincs annyi tisztelet az emberben, hogy ha közbe jön valami, lemondja a túrát. Csak egy telefon az egész, Bendi még sosem tépett ketté senkit ilyen miatt. Rugalmasan kezeli az ilyen dolgokat is…
Szóval Gyuri bebiztosított róla, hogy ha másnap reggelig nem érkeznek meg, akkor enyém a hely! Ennek nagyon örültem, mivel az a hely is azon állások közül való, ahol még nem tudtam megkörnyékezni a pontyok vélt táborozási helyét. Reggelre biztossá vált, hogy itt a lehetőség.
Ritka alkalmak egyike volt a mostani, amikor már indulás előtt bő egy nappal menetkész voltam. Így utolsó napra már csak a magok elkészítése maradt. Miután mindennel végeztem, végiggondoltam még egyszer, hogy minden benn van-e, illetve a tanulnivalómat is leellenőriztem, hogy betettem-e mindent, amire szükségem lesz.

Kora reggel… mit reggel, hajnalban elindultam hát az idei év első bevetésére. Bíztam benne, hogy jó választás lesz a sekély oldal, az elmúlt pár nap meleg időjárásának köszönhetően talán már felúsztak bajszos barátaink a sekélyebb részekre.
Reggel még egy párórás elfoglaltságom volt Pécsett, ahol egy kis programkezelést gyakorolhattam csoporttársamnak köszönhetően. Ezután végre elérkeztem a csodálatos tó partjára, ahol Szakcsi Józsi barátom fogadott. Bebiztosított róla, hogy a szeles időnek köszönhetően a bevezető út felszáradt, így autóval el tudtam menni a táborhelyem közeléig és csak nagyjából 25-30m-t kellett becuccolnom, ami egyáltalán nem volt vészes.
A büfénél még váltottam pár szót 2-3 csapattal, akik a tó elejében ültek és eléggé egykedvűen konstatálták, hogy nem nagyon eszik a hal.
Arra gondoltam, hogy ezek szerint a tó közepe-vége környékén kellene, hogy legyenek és ez bizakodásra adott okot.

Lassan elfoglaltam az állást, összeálltak a botok, vízre került a csónak, készen álltak a bóják és már is a vizet szeltem a meghorgászandó terület feltérképezésére. Az etetésre szánt anyagot is vittem magammal, hogy rögtön meg is etessem a bójákat. Először dobótávon próbáltam keresni valamit, mert az volt a terv, hogy egy bottal egy picit gyakorlom a dobálós pecát. Mivel szinte világ életemben behúzós körülmények között kergettem a halakat, ez a módszer még megkíván nálam némi csiszolnivalót.
Az égvilágon semmit nem találtam, így 130-ra letettem egy bóját egy kevésbé iszapos részre. Ezután befele vettem az irányt, mert azt az infót kaptam, hogy benn találok egy gödröt, ami jó szokott lenni. Sajnos ez valószínűleg már bőven a túlpart felé eső részre esett, mert már a tó képzeletbeli felezővonalán jócskán túlmentem, de még nem találtam meg, így feladtam ezt a lehetőséget, és elkezdtem aprólékosan átvizsgálni a lehetőségeket. Nem szoktam másik szektorba bójázni, hisz én sem örülnék annak, ha elém bójáznának be…
Nagyjából két órát töltöttem a vízen és találtam négy ígéretesnek tűnő pontot. Egy kb 1m-ről 70cm-re feltörő kemény púpot, egy vizinövényzettel bővelkedő iszaposabb rész szélét, egy lágyiszapos púpot és egy kisebb gödröcskét valamivel mélyebb, de keményebb iszappal. Úgy gondoltam szinte minden lehetőségre találtam helyet. Ami egy picit aggasztott, hogy szinte egyetlen egy halszimbólumot nem mutatott ez idő alatt a radar. Hmmmm gondoltam… nem jöttek még fel a halak a sekélybe? Lesz ami lesz, max. legalább tudok majd rendesen tanulni. Ami még egy picit komoly volt, hogy a radar hőmérője szerint 3,1 Celsiusos volt a vízfelszín. Nem tűnt túl soknak, de azért bíztam az elképzelésemben.
A bójákat minimális maggal és nagyméretű pellettel megszórtam, majd a part felé vettem az irányt.
Kint egy pici változtatás mellett döntöttem. Mivel nem volt túl messze a napnyugta, így inkább tábort állítottam és míg minden a helyére nem került nem döntöttem arról, hogy melyik bóját melyik ízzel párosítom. Úgy gondoltam behúzok sötétedés előtt egy picivel, így egy utat megspórolok.

Mindennel végezvén, amikor helyére került a sátor, be volt rendezve, a pod mögött elfoglalta helyét a központi hadtápelosztó –vagyis a csalis félsátor- eljött a csalizás pillanata is. Négyféle ízt vittem magammal. A Performance Concept szériából a Tuna max-ot, ezt szántam dobótávra elsődlegesen.
A belső bójákra meg a High Attraction családból hoztam hármat. A Japanese Squidet, a Monster Crabot illetve a Red Hot Chilit. Ezekből készültem külön, ugyancsak gyári pop-uppal illetve csalizó Dumbbellel is. És természetesen az összeshez ízre szabott dippel.

{KEP::17851::496::center::Bojlik, csalizó bojlik, pop-upok és dippek, melyek bizalmat kaptak}

A balos bójám volt a legközelebb, cirka 230m-re. Ide a Squid került, majd a legbelső bója egyelőre csak etetve lett a Tuna-val. Ez különben 305m-re helyezkedett el a GPS adatai szerint. Aztán a Chili, majd a másik szélre a Monster. Mivel az előzetes információgyűjtések arra utaltak, hogy a hóemberes cucc a nyerő, így a két szélső botomat ily módon csaliztam, míg a belsőket sima fekvővel. Olyan másfél óra volt még sötétig, így végül nekiálltam a botokat beélesíteni.

{KEP::17852::496::center::Botokhoz rendelt golyók.}

Először a dobótávra szánt bot került helyére, majd elérkezett a behúzás pillanata. Már csak az etetésre szánt pár szem bojlit vittem magammal a botok mellett, mivel bójázáskor beszórtam az etetésre szánt csekélyke mennyiséget.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a harmadik bottal jöttem kifelé. Az a látvány fogadott, hogy az első botom szerelékével valaki szakadatlan erővel rohan. Gyors botcsere után már robogtam is befelé, és egy 10 perces fárasztás után már a merítőben pihegett a 2010-es év első pontya. Mivel 10+ gyanús volt, így matracra került és kivittem mérlegelni. A gyanú beigazolódott, az idei első potyesz 10,20kg-ot nyomott! Soha rosszabb kezdést!

{KEP::17853::496::center::2010 első hala, 10,20kg}

Gyors fotók után, alig engedtem útjára a gyönyörűséget, a másik szélső botomra is érdeklődő jelentkezett. Egyből csónakba ugrás, és hasonló idő alatt ismét szákban volt egy ezúttal szép töves. Tudtam, hogy megint fotózás lesz, ez kint a parton be is bizonyosodott. Tizenkettőharminc!

{KEP::17854::496::center::12,30-as töves}

És ami ekkor elindult az meseszerűen történt. 85%-ban a két szélső bójának köszönhetően ki-be jártam a halakért. Ez nagyon kellemes meglepetés volt, mert mint említettem a radar semmi bíztató jelet nem mutatott helykereséskor hal szempontjából, persze azért bíztam az ígéretesnek tűnő adottságokban. Ami még nagyon meglepett, nem fogtam túl aprókat. Meg voltam győződve indulás előtt, hogy sok kicsi jön majd, de nem úgy indult a túra, hála az égieknek!

A halak jöttek folyamatosan, kapás kapást ért, de igazából csak két bója működött. A dobótávon lévőt hagytam, de a Chiliset újrahúztam hóemberrel nem sokkal 21 óra után. Szinte azonnal meghálálta ezt a cselekedetet egy 12,40-es tükrös.

{KEP::17855::496::center::12,40 es tükrös}

Hihetetlennek tűnt! Alig pár órája horgászom, de már a harmadik tízpluszos jött ki. Szinte le sem tudtam feküdni a sátramban egész éjjel, mert valamelyik jelző rögtön sípolt. A kapások zöme igazi kihúzós pontykapás volt. Egész télen erre az élményre vágytam és tessék, most megadatott!

Alig telt el fél óra ismét kapásom volt. Mire odaértem a rod-podhoz három botot húzott egyszerre! Pedig higgyétek el, egyáltalán nem késlekedtem…

Istenem, mit csináljak? Melyiket vegyem fel? Gyorsan arra a döntésre jutottam, hogy megvárom melyiket húzza tovább és az lesz a nyerő. Egy kis rögtönzött verseny a botok közt . Miután meglett a „győztes”, már mentem is befelé vele és bebizonyosodott, hogy jó döntés volt. Negyedórás küzdelem után, már jöttem is kifele a szép kövér tükrösömmel. Mérlegelésnél a digitális számjegyek kereken tizenháromfelet mutattak. Mint a túra végén kiderült, ez volt a túra hala.

{KEP::17856::496::center::13,50-es tükrös, mely egyben a túra hala is}

Gyorsan kikötöttem egy cövekre a mérlegelő zsákkal a vízben és a másik két botommal is megbirkóztam. Mindkét hal meglett, de tíz alattiak voltak. Majd miután végeztem, gyors fotók, és már mehetett is vissza a pocakosom. Nagyon tetszett az eddig eltelt időszak! A csalizó bojlik olyannyira jól viselkedtek az előkén, hogy szinte 3-4 hal megfogása után cseréltem csak felcsalizott előkét. Természetesen, mint mindig, ilyen előkék most is voltak élesbe bekészítve pár szem etetnivaló bojlival a csónakban. Minden kapás után 4-5 szem bojlit szórtam szét a letett szerelékem köré, nagyjából ugyanennyi nagy szemű pellettel.

Nem volt szinte egyetlen félóra sem, ami unalmasan telt volna. Hol egyik, hol másik botommal akcióban voltam. És általában mire kiértem, már valamelyik swingerem nem úgy állt, mint ahogy otthagytam azelőtt. Jöttek folyamatosan a potyeszok, melyek zöme 8-10kg közötti volt. Annyi éppenhogy 10 alattit fogtam, hogy betettem a mérlegelőt és a mérleget a csónakba, hogy tényleg csak azokkal a halakkal jöjjek ki, melyeket fotómasina elé állítok majd. Hajnalra úgy elfáradtam, hogy azt a botot, amelyiken kapás volt, már jóval- legalább 15-20m-el a bója mellé tettem le, a szokásos pár szem bojlival. Ez olyannyira „bejött”, hogy aludni is tudtam pirkadatig. Arra ébredtem, hogy eszméletlenül fázom. Mint kiderült, csurom víz voltam, és ez nem egy nagy előny a sátorban, fűtés nélkül 3 fokban. Mert ugye mindent elhoztam magammal, csak a fűtést nem! Meg is alapoztam egy jó kis megfázást.

Gyorsan át is öltöztem és még a napsugarak felcsillanása előtt újrahúztam az összes botot, és becsületesen a tutinak vélt helyre tettem le szerelékeimet. Reggelig ezt az elhatározást meg is hálálta pár bajszos-uszonyos (nem búvár!:P). Itt bizonyossá vált, hogy hiába a jó csali, hiába a sekély víz, a jó helyválasztás nélkülözhetetlen a siker érdekében!

Ahogy felkelt a nap, a kapásszám is jelentősen visszaesett. Sebaj gondoltam, így lesz időm tényleg egy kis tanulásra. Kora délelőtt jött még egy szép szűk tizenkettes töves…

{KEP::17857::496::center::11,80-as töves}

…majd 2-3 hal után egy ippeg tízes. Ez olyannyira jól küzdött, hogy ki is érdemelt egy fotót az erejével. Na persze az sem ment egyszerűen.

A fotózás nagyon körülményes volt, állványról, késleltetővel, fáradtan…. Sokszor 6-8db képet kellet csinálnom, mire 1-2 sikerült, de egyáltalán nem bántam.

{KEP::17858::496::center::Amikor a 10 sec késletetes keves volt felvenni a halat}

{KEP::17859::496::center::Egy 10,30-as, mert olyan jól küzdött, hogy megérdemli, a médiasztárságot}

Innentől viszont megkönyörültek a halak rajtam, és délutánig hellyel-közzel hagytak tanulni. Az első szűk egy nap „termése” kb 36-38db potyesz volt, ebből 9db tíz feletti, számos éppen 10 alatt, és mindössze 2-3db 5 alatti/körüli. Ez mindenképpen több mint bíztató!

A délutánt végigtanultam, és a második estének sokkal bizakodottabban indultam neki. A dobótávon lévő botot is behúztam az eddig csak etetett helyre, mivel egyetlen érdeklődő sem volt felőle, de ízhez rendelt pop-up hiányában sima fekvőként felkínálva.

Az esti betárazás után főztem egy teát magamnak, és egy Aspirin C-vel elkortyolgattam. Reméltem, hogy egy picit csillapítani fogja az éjszaka alatt beszerzett torokfájásomat. Ebből a pezsgőtablettából mindig van nálam, mert már nem egyszer húzott ki a csávából, mentett meg az idő előtti túrabefejezéstől.

A második éjszaka már csendesebben telt. Ez bő másfél tucat pontyot jelentett, de tíz feletti nem volt köztük. Viszont legalább számos 9-9,90kg közötti. Emellett talán 1db 5 körüli, úgyhogy nem voltam elégedetlen.

A levegő még lejjebb hűlt. Míg napközben egy szál pólóban ültem, addig hajnalban -0,7 fokot mutatott a hőmérő. Volt olyan időszak, amikor nem volt kapásom szűk egy órán keresztül, és miután kifárasztottam ellenfelem, küzdenem kellett szákolás előtt a csónak orrához fagyott merítővel. Nem volt egyszerű szitu.

Egy picit többet tudtam aludni, mint előző éjjel, és már reggel korábban elő tudtam venni az okosodásom érdekében hozott tananyagot.

{KEP::17860::496::center::A fegyverek az iskolapadból nézve}

A nappal mindkét szempontból hasznosan telt. Egyrészt az anyaggal is jól haladtam, másrészt nagyjából óránként jött egy-egy potyesz. Az első nap Squid és Monster uralma után egyre dominánsabbá vált az ugyancsak hóemberként felkínált Red Hot Chili. És mivel a Tuna max, éppenhogy adott egy-két halat, így kénytelen voltam keresni hozzá egy pop-up bojlit. Sajnos délutánra már tudtam, hogy egy nappal korábban meg kell majd szakítanom a túrámat, mert nem mertem bevállalni az utolsó napot is a tanulás rovására. Sok múlott a vizsgán, ezért fájó döntést kellett hoznom. Így utolsó éjszakámnak már minden botot hóemberrel csalizva szántam nekifutni

{KEP::17861::496::center::Az előkék}

Úgy döntöttem, hogy a Tuna max-val meghorgászott bóját átteszem máshová. Radarral és tapogatóval mentem már be újracsalizni. Mikor a szerelékem fölé értem nagy meglepetésemre visszaszólt a zsinór vége. Olyan erőteljesen küzdött a töves, hogy azt hittem ő lesz a túra nagyja. Ki tudja mióta pihent a horgomon? Mondjuk visszagondolva max 3-4 órája tettem le a szereléket. Ez volt különben a növényzetes rész szélére letett szerelék, és egész túrám alatt szinte mindig elakadt itt-ott a zsinórom fárasztás alatt. Természetesen csak gyenge szárakba, melyből a kiszabadítás egyszer sem okozott gondot. Talán éppen egy ilyen „gaz” miatt nem érzékeltem a kapást.

Szákolás után, mivel egy szép pontyocska volt a jutalom, úgy döntöttem mégsem bójázom át.

{KEP::17862::496::center::A hatalmas hajtóművel rendelkező 11,10-es töves, mely sokáig úgy tűnt, hogy a túra hala lehet.}

Az utolsó felvonás ugyanúgy kezdődött, ahogyan az első. Pillanatok alatt fogtam két-három pontyot, mely arra utalt, hogy mozgalmas éjszakám lesz. Úgy döntöttem számolom…

Mivel egy cikkhez való képanyaggal már ekkor rendelkeztem, arra az elhatározásra jutottam, hogy sötétben csak abban az esetben készítek fotót, ha nagyobb pontyot sikerül fogni, mint eddig. Közben felerősödött a szél, de ekkor még azt gondoltam nem lesz gond, mert nemrég cseréltem akksit és van még egy nagy és egy kisebb. Na persze…..:)

Szó szerint ki-be jártam, egyetlen másodpercet sem pihentem, nemhogy aludtam. Két kezem kellett hozzá, hogy megszámoljam a tíz felettieket és ugyanennyi legalább, hogy az éppen az alattiakat. Kávét akartam főzni, hogy csillapítsam a fáradtságom, de volt, hogy a végén már úgy főztem és fogyasztottam, hogy közben a visított a jelző, pergett lefele a zsinór. Oda is szóltam neki, hogy –húzzad csak, nem érdekelsz! Akkor is megfőzöm most már!

Közben felpillantottam az égre, és megköszöntem az Úrnak, hogy ismét egy fantasztikus túrához segített hozzá! Olyan mozgalmas éjszakám volt, hogy csak úgy észleltem az elteltét, hogy lemerítettem az összes akksim. Persze ehhez hozzásegített az olykor eléggé felerősödő szél is. Hajnalban már a Vanette Cargo akksija volt a csónakban, míg abban meg a lemerült akksi töltődött a járó motornál.

A túra végére a Chili mellé felzárkózott a Tuna max is. Már négy bójám volt, ami folyamatosan adta a halat. Talán az egyetlen olyan túrám volt, ahol nem kellett egyszer sem áttenni bóját.

{KEP::17863::496::center::A 11,80-as tükrös, mely hozta magával a napfelkeltét}

{KEP::17864::496::center::Izzó golyó}

{KEP::17865::496::center::És a 12,60-as tükrös, melyet hozott magával a napfelkete}


Reggelre a kapásszám is csillapodott, és a szél is egyre viharosabban fújt. Ekkor tartottam 37db-nál. Szép kényelmesen nekiálltam összepakolni. Persze, amikor hagytak a halak. Mindent bepakoltam, a botokat hagytam utoljára. Mire azok is kikerültek, negyvenhárom…

Életem egyik legjobb pecája volt még így is, hogy igazán nagy nem jött össze. De úgy gondoltam 3 fokos vízből ez sem rossz. Merenye ismét megmutatta, hogy miket tartogat!

A büfénél megköszöntem a tógazdáknak a lehetőséget, majd fáradtan, de boldogan elindultam hazafelé.

{KEP::17866::496::center::Csak mert tetszik}

Néhány tapasztalat, megjegyzés:
A jó helyválasztásnak akkor is nagy szerepe volt, hogy a halak a sekély részen tartózkodtak zömmel. A nem pontosan lettet szerelék általában sokáig némán várakoztatott.
A hóember szerelék abszolút jelentős volt a siker szempontjából. Sem a fekvőt, sem a súlyozott pop-upot nem húzták úgy.
Életemben először horgásztam ennyit gyári golyókkal. A tapasztalatom abszolút pozitív!Minden bojlival sikerült több tíz feletti példányt fogni.

A golyókról:
-a csalizó bojlik nagyon jól bírták az igénybevételt. Felületük enyhén kocsonyássá vált, de alatta ugyanakkor kemény maradt. Fél nap után is elég jól megtartotta az állagát úgy, mint az illatát.
-a pop-upok szintúgy jelesre vizsgáztak. Volt olyan, amit szándékosan nem cseréltem le 24 órán keresztül, de megőrizték mind lebegőképességüket, mind színpompájukat, mind illatukat.
-a Tuna max ahogy tapasztaltam, enyhén oldódik. Talán ezért is hozott a végére rengeteg szép halat.
Ha ki kellene emelnem egy ízt a négyből, hát gondba lennék…

A halak:
Összesen 68 óra horgászat ~110db pontyot adott. Ebből 21db 10+, legalább ugyanennyi 9-9,90kg közötti, és talán 8-10db 3-5kg körüli.
A pontyok kivétel nélkül szép, erős, egészséges példányok voltak, ami üdvözítő!
Összesen két halat vesztettem, ami nagy örömöt okozott. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen sikeres túrát zárok.

A felszerelés:
1,75Lbs bot, 25-ös madzag és mivel nem volt időm újratekerni a dobokat, felkötöttem 10-10m 30-as madzagot, hogy ne okozzon gondot, ha komolyabban kell húznom a halat.
15lbs Fox Coratex, 4-as Hayabusa K1 és 4-es Tandem Baits Specialist Continental. Mindez karomnak vagy Hair rignek kötve. A Tandem horgok most csalódást okoztak, nagyon sokat kellett csorbulás miatt cserélni. Legközelebb már valószínűleg a Starbaits SB300-Ls-el fogom megpróbálni.

Utóirat: a vizsgáim végül elég jól sikerültek, úgyhogy dupla happy lett a vége

Mindenkinek hasonló évkezdést kívánok a Starbaits Team nevében!

Inhof András-Starbaits Team.

Forrás: www.starbaits.hu
teteje | vissza