Címkék: Bojlizás,pontyhorgászat,feeder,match,csali,Starbaits,horgászat.
Régóta szerettem volna cikket írni egy természetes vízről, mert számomra egy ilyen vízen matracra csalt pikkelyes értéke, felülmúl, bármely intenzív víz partján pózolva vigyorgó húszpluszossal.
Nagyon szerettem volna összehozni egy Rsd-s írást, mert aki ismer, az tudja, hogy ez a víz talán a legnagyobb szerelmem. De úgy gondolom, már így is több publikáció jelent meg a vízzel kapcsolatban mint kellene, amik sajnos nem csak a becsületes horgászt segítették. Sajnos több tízpluszos példányról tudok, mely nem a C&R jegyében került a partra. Így végül úgy döntöttem, az ág védelme sokkal fontosabb nekem, addig nem fogok ilyen jellegű írást összehozni, amíg csak rend nem lesz a fejekben. De valljuk be, erre, egyenlőre vajh mi kevés esély van.
Gyerekkori cimborám, akivel nem találkoztam már egy ideje meghívott az ő „paradicsomába”. Mivel többnyire a ragadozókat kergeti (nem is kis sikerrel), kíváncsi volt a békésebb halakra, melyeket éjszakánként rendszerint fürdeni hallott. Így hoztunk össze egy olyan pecát, melyen célba vettük a pontyokat.
Miután megkérdeztem, hogy hozzájárul-e egy némi képanyaggal alátámasztott íráshoz, ismerve az én helyzetemet csak úgy adta áldását, hogy a vízről semmilyen konkrétum nem hangozhat el, sem írás, sem pediglen kép formájában. Ezért megértést kérnék tőletek, de az ígéret az ígéret.
A víz jellegét tekintve holtág, elég nagy vízfelülettel. Az adott szakaszon a szélessége ~140m, mélysége 1m-ről fokozatosan mélyülve 4-4,5m-ig. A 4 métert nagyjából 40m után már el is éri. Törések nem nagyon jellemzik, mint ahogy akadók sem. Eléggé iszapos, néhány kisebb kagylósabb rész és pár gyökeres, csökös terület, amit találtam radaros, tapogatós vizsgálattal.
Törpe szerencsére nem jellemzi, hála az égnek a túra során nem is fogtunk belőlük.
Ideális pálya az olyan horgásznak, aki nyugalomra vágyik, mert a szomszédos stég kb. 30m az egyik irányba és jó 300m a másikba. Illetve pontosítok, mert van két stégmaradvány közben, amit szemrevételezve már legalább 10 éve nem használnak. A szemben lévő oldalon fás, bokros rész található, ami ráadásul a partszakasz jellege miatt, horgászatra szinte alkalmatlan. El is döntöttem azonnal, hogy a meghorgászandó területet lehetőleg baloldalon fogom kijelölni, a szabadabb, a kevésbé háborgatott irányban. Némileg meg is könnyítette az elhatározást az-az információ is, hogy zömmel arról a területről hallani/látni több halmozgásra utaló jelet.
Eléggé alaposan próbáltam felderíteni a vízfelszín alatti lehetőségeket, így vagy két-három órát vízen töltöttünk Balázzsal. Elsősorban dobótávban gondolkodtam és a két bóját nagyjából e távon belülre tettük le, de azért szétnéztünk odébb is. Balázs egyébként kényelmes csipeszes J. Mivel csak a ragadozó hal húsáért rajong, így zömmel arra is horgászik, mint írtam. Eléggé értetlenül fogadta ezt a sok számára felesleges hacacárét, amit a vízen tapasztalt. Egyszerűbb módját is megtalálta volna a helymeghatározásnak: egy bóját ide, egyet meg oda, oszt csókolom! Mindenesetre mentem a saját fejem után és mivel messzebb sem találtunk semmi extrát, így erősen balra letettem egy bóját nagyjából 70m-es sávban egy nagyjából 40 négyzetméteres és körülbelül 20-25cm-es kiemelkedésű plató túlsó szélére. Itt a mederalj szinte kopogós volt, néhol nagyon minimális lágyiszapos résszel. Mögötte egy gödröt találtam, aminek ekkor még nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, de azért elraktároztam agytekervényeim valamelyik bugyrába.
A másik bója nagyjából szemben, olyan 110m-es távolságban fellelt, 5-7m széles sávban húzódó kagylósabb rész mögé került, ahol olyan 20-25cm-es iszapvastagságot találtam, viszonylag sok kagylóval.
Miután bekerültek a bóják, körbejártam a környéket, hátha el tudok lesni egy-két hasznos dolgot a helyiek specialitásából. Nem csalódtam, szinte az Rsd partján éreztem magamat a látottak alapján. 150-300g-os teleszkópos botok, 50-es békebeli orsók, 40-50-es madzagok, minimálisan 1/0-s horgok. Etetőkosaras szerelék 3 horoggal. Csali zömmel egy szem átfúrt kukorica plusz egy hungarocell golyó felhúzva a horog öblére. Ennek később jelentősége lesz...
Az etetésre nagyjából 10-15L irtó büdös kukorica-búza keveréket szórtak, amire az erjesztett fogalom helyett a rohasztott illett volna jobban.
A kérdésemre, hogy mi az oka ennek a kemény felszerelésnek, a válasz szinte mindenhol az volt, hogy ha akasztanak egy nagyobb halat, legyen esélyük megfogni. Mosolyogtam magamban, viszont ami elszomorított, senkinél nem láttam sem felkészültségben, sem fejben, hogy a meg fogott halat, esetleg vissza is szeretnék engedni. Valahogy „deja vue” érzésem volt, mint amikor megkérdezem a tisztelt sporit a Kis-Duna partján, hogy ugyan már, miért nem engedi el azt az alig 20cm-es pontyocskát, mikor már fogott vagy fél tucat méreteset előtte és a képembe vágja, hogy kifizette az engedély árával. Sajnos, ezeket az embereket sem jó szóval, sem érvekkel nem lehet meggyőzni arról, hogy horgászati lehetőséget és nem halat vett meg a területi jeggyel.
Nagyon nem kellett rákészülni a pár napos horgászatra „csalikészítésileg”, mivel a fagyasztóláda tartalmának további gyérítésének érdekében, onnan készültem. Pár napos kiszárítással, ki is neveztem kétféle ízvilágú bojlit, amik természetesen nagy arányban Starbaits alapanyagokból készültek. Egy Japanese squid-Banán és egy némileg élelmiszeripari fűszerkeverékekkel felturbózott Fish&fish-Indian spice bojlik kaptak bizalmat. Egyrészt ezekből volt szinte a legtöbb, másrészt ezek tűntek szimpatikusnak.
Etetésnek a bojlik mellé, egy otthon elkészített magmixet szántam, és természetesen nagyméretű halas pelletet, illetve gyors oldódású pisztrángtápot. A magmixet zömmel kukorica és tigrismogyoró tette ki, de tartalmazott csicseriborsót és juharmagot, illetve nem kevés aprómagot is. Mivel a horgászatot úgy terveztem, hogy két hét múlva fogom elkezdeni, meghagytam Balázsnak, hogy minden nap megismételve, a platós részre a Spice, míg a kagylósra a Squid ízesítésből szórjon 40 szem bojlit és a magmixből 3-4 kilónyit mellé bójánként, illetve nagyjából fél-fél kg pelletet. Mindezt, viszonylag nagy területen szétszórva az első héten, míg a másodiktól fele mennyiség mag mellett, 60 szem bojlit. Itt a pellett mennyisége maradt. Ezt minden este, nagyjából azonos időben. Az első etetést szemléltetésképpen együtt elvégeztük, biztos ami zicher.
Sajnos, a távolság és a meló miatt, csak úgy tudtam kivitelezni ezt a túrát, hogy előzetes szervezkedések után, szabaddá tettem két hétvégét, megtoldva a pénteki napokkal. Így csütörtök estétől hétfő reggelig, majd szintén csütörtök estétől vasárnap délutánig terveztem a holtág pontyainak minél nagyobb részét matracra fektetni, persze azt is lehetőleg a nagyjából.
Ezek reményében hagytam ott cimborámat arra a majd két hétre, mely olyan lassan akart eltelni, mintha 2 évig tartana.
Mialatt a naptárból folyamatosan fogytak a napok, egyre izgatottabb és feszültebb lettem. Nagyon felcsigázott az a tény, hogy egy olyan vizet horgászok meg, melyen nem igazán horgásznak sem ezzel a módszerrel, sem ezzel a csalival. Legalábbis információink szerint. Szinte nap, mint nap telefonáltam, mert meg kellett győződnöm, hogy minden úgy történik-e, ahogyan azt megbeszéltük.
Nagyon lassan, eljött a várva várt indulás napja. Munkahelyi és otthoni teendőim kedvező alakulása miatt időben végeztem, délben már a kiváló minőségű magyar útrendszer kilométereit hasítottam vasparipámmal. Sokat nem kellett cuccolnom, mivel a csali- és etetőanyag, szinte teljes egészében lenn várt a helyszínen. Botzsák, szerelékes táska, rod pod, jelzők, ágy, szék, hálózsák, egy fél sátor, némi ruha, étel, ital és némi ezmegaz, ami azért megtöltötte a szekerem, amiből már előzőleg kivettem a Jobb1-et a helytérfogat növelése érdekében.
Némi zötykölődés után, megérkeztem a helyszínre kora délután. Olyan 4 óra tájt állt a kismutató, úgyhogy szép kényelmesen elkezdtem összeállítani a felszerelésemet. Az időjárás is éppen kellemes volt, az időjósok a hétvégére nem túl erős szelet és szórványos esőt ígértek. Nosza, gondoltam ez nem hangzik túl rosszul, mert az időjárás változások általában, kedvezően szoktak hatni a halak étvágyára. Persze ha mégsem, akkor úgyis keresünk más magyarázatot az okára…
A stég mögött kapott helyet a fél sátor, helyére került a rodpod, összeálltak a botok, és előkészítettem mindent az esti bevetésre. Közben a kimelegedés és vízveszteség pótlására, hűvös seritalt kortyolgatva beszéltük át a részleteket. Vagyis én beszéltem, cimborám meg csak bólogatott, mint amaz a kiskutyus a békebeli Ladák kalaptartóján . Sajnos úgy alakult, hogy neki péntek reggel haza kell majd mennie, majd éppen csak visszaér vasárnapra. Így, ő abban maradt önmagával, hogy csak beejt a szokásos módon két süllőző botot reggelig, lesz ami lesz alapon.
Mivel behúzós pecára készültem fel, a szerelékem a következő módon nézett ki:
31-es főzsinór, 110g-os ólom running-ra kötve. Vagyis az önakasztás után szabadonfutóvá válik a szerelék. Általában ezt a megoldást szoktam használni nyílt vízen, behúzós horgászaton. Az előke 20lbs Fox Coratex, a horog 4-es Hayabusa K1 hair-rigbe, illetve 4-es Tandem Baits Specialist Continental karomnak kötve. Ez utóbbitól sokat vártam, mert előzőleg a vizemen sok szép akadást értem el alkalmazásával. Mivel leadcore-t nem szoktam használni, így az ólom fölé 2m-el kötött ütköző mögé természetesen egy 10g-os cseppólmot felfűztem, mint egy Slidert.
Az előkére minden esetben felfűztem egy picike PVA csomagot, ez nálam már másképpen nem is mehet.
{KEP::17100::482::center::A szerelék, Pva csomag nélkül}
Nem volt még 7 óra, mire elkezdtem betárazni. Az etetésekre, közben a cimborám által, frissen elkészített magmixből a készülődés elején kivettem két kisvödörnyit. Az egyiket Starbaits Japanise squid boosterrel, míg a másikat Starbaits Spice boosterrel meglocsoltam. Majd ezekbe belekevertem a gyors oldódású pelletből is egy keveset. Továbbá bekészítettem a bojlikat és a Halibut pelletet, majd elindultam, hatalmas nagy reményekkel a bóják felé.
{KEP::17101::482::center::Magok}
{KEP::17102::482::center::Bojlik}
A meghorgászandó területekre nagyjából 1-1,5kg mag, úgy 40 szem bojli és két marék pellet került. Úgy gondoltam, hogy ha muszáj, majd inkább újracsalizásonként rászórok egy keveset. Egy picit bosszús voltam, hogy csak 1-1 bottal tudjuk meghorgászni az etetést, mert kipróbáltam volna a siker érdekében pár dolgot, de ez most így alakult.
Mire mindennel végeztem, szinte szürkült is. Egy picit fáradtan, az elmúlt hetek hajtásától, de mégis reményekkel tele foglaltuk el az éjszakai őrhelyünket. Úgy éjfélig még kibeszéltük a ki-mit-hova-hogyan-miértet, majd Balázs a kisházba, én a pod mögé állított ágyamba tértem. Az első éjszaka várakozáson alul telt. A benti bójámról fogtam két kisebb pontyot, míg a platóról vagy fél tucat dévért és kárászt. Reggel el is határoztam, hogy a horog köré innentől csak pár marék magot szórok plusz a golyókat. A pelletet és az aprómagot meg odébb szórom szét, hogy lekössék a fehérhalak figyelmét, illetve azok majd felkeltsék az elképzelt Big fishek érdeklődését.
Közben Balázs is megérkezett egy kávéval. Az éjszaka neki is betli volt, de folyamatosan azt hajtogatta, hogy itt vannak a nagyok is nyugi, ő hallotta folyamatosan fürdeni őket egész héten. Majd egy kis eszmefuttatás után elbúcsúzott és rám bízta a kis bungiját a hétvégére. A nap ugyanúgy telt, mint az éjszaka, vagyis komolyabb kapás nélkül. A kagylós bójánál volt két szerelékvesztésem is, tehát azt a botot át kellett szerelnem oly módon, hogy kötöttem 15m kagylóálló zsinórt előtétnek. Az esti frissítésig 4-5db pontyot sikerült matracra csalni, de a legnagyobb is alig súrolta a 3kg-ot. Nincs mese, lekerültek a 20mm-es golyók és az egyik botot 24-es míg a másikat, másfél ugyanilyen méretű golyóval csaliztam. Az estét már úgy kezdtem, ahogyan azt megálmodtam napközben. Mire bekerültek a botok, megjelentek a mellettünk elhelyezkedő telektulajdonosok is. Szerencsére a jobbos szomszédok nem zavarták meg a nyugalmat, de ebben bíztam is, mivel állítólag nagyon ritkán járnak le. Balra meg ugye messze van a következő horgász.
A második éjszaka ismételten gyenge volt. Jött pár apróbb ponty, bár volt köztük már egy öttízes. A platós bója, szinte egész éjjel hallgatott. Másnap pirkadatkor még egy tízes forma amur tréfált meg a stég előtt, így megint csak gondolkodásra kényszerültem. Még egy jó félórát törtem a fejem, de végül úgy döntöttem alszom még egy picit, aztán átalakítom az egész hóbelebancot, úgy ahogy van. Nem sokkal később arra ébredtem, hogy egy helyi kisöreg áll az ágyam mellett és úgy kémleli a bottartó állványt, mintha azt hinné, hogy valami Nasa által kitelepített rakétakilövő állomás lenne. Gyors bemutatkozás után barátságosan elbeszélgettünk. A beszélgetést két kisebb csippanás törte meg és én tudtam, hogy a platóról ismét egy dévért fogok kihúzni. No ez így is történt. A szerelékem láttán a tata próbált rávilágítani a hibára. Mint kiderült, 3 horgot kell felkötni, mert így nagyobb az esély. Megígértem, hogy megfontolom, majd el is búcsúztunk egymástól. Úgy döntöttem a plató környékét ismételten áttapogatom, mert két éjszaka alatt egyetlen pontyot sem adott, igaz az amur onnan lépett le. Végül áttapogattam a kiemelkedés mögött az éles letörést, ami a 6-8 négyzetméteres gödörbe végződött, kopogós aljzattal. Nagyjából 50cm-el volt mélyebben, mint a plató. Ígéretesnek tűnt és reméltem, hogy nem harcsa által kifeküdt gödröt találtam. Elég komolyan körbetapogattam, mert úgy gondoltam, hogy a szereléket hol bele, hol a közvetlen szélére próbálom majd letenni. Mivel a stéghez képest a plató túl oldalára esett ez a rész, muszáj voltam ezt a botot is előtétzsinórozni. Már majdnem nekiláttam behúzni új helyemre, amikor eszembe jutott a helyiektől látott technika. Nem…. Nem kell megijedni! Eszem ágában sem volt felkötni még két előkét! Viszont úgy gondoltam, nem véletlenül húznak hungarocell golyócskát a kukorica mellé. Azonnal neki is álltam ezt a szereléket kiegyensúlyozni. Szivaccsal, parafa rudacskákkal, parafa koronggal, illetve fél pop-up bojlival könnyítettem ki, majd faragtam a bojlikat addig, míg a horog éppenhogy elemelkedik a fenéktől. Arra számítottam, amint megázik egy picit a csalim, a horog pont a meder alján fog feküdni, míg a csali szinte súlytalanul lebeg körülötte.
Itt két fontos dolgot megemlítenék. Az egyik, hogy a szivacsos megoldásnál a szivacsot előbb víz alá merítettem, majd ott szépen kipréseltem a levegőt belőle az ujjaimmal. Így meggyorsítva azt a folyamatot, míg megázik és beáll a csalink. Utána jöhet a faragás a pontos egyensúly elérése érdekében. A pop-upos könnyítésnél egyszerűen ólompasztával állítottam be a kívánt magasságot.
{KEP::17103::482::center::Parafa koronggal és rúddal kikönnyített bojli}
{KEP::17104::482::center::Szivaccsal és fél pop-uppal kikönnyített szerelék.Itt a hangsúly az élénk színeken van, ami figyelemfelkeltő szerepet is ellát.}
Új reményekkel újra húztam a botot és vártam. És vártam….. meg vártam. A jobbos botom is eléggé csendben múlatta a napot. Nem történt semmi egészen késő délutánig. Ekkor a balos botomról komótosan megindult a zsinór lefelé. Azonnal megemeltem a botot és szinte biztos voltam benne, hogy leakadtam. Aztán csak-csak bólogatott a spicc majd megfordult a hal és kezdtem pumpálni kifelé. Nem ment se jobbra, se balra csak komótosan bólogatott a botspicc. Itt már tudtam, hogy jó hal lesz. Negyedórás küzdelem után, szákba tereltem első jobb halamat. Gyors mérlegelést követően felállítottam az állványt és készítettem pár fotót, majd útjára engedtem ezt a pocakos tövest, aki egyébként 10,5kg ot nyomott. Nagyon boldog voltam és rögtön küldtem egy mms-t a cimborámnak.
{KEP::17105::482::center::Az első jobb halam, 10,50}
Az újra tárazást úgy oldottam meg, hogy éjszakára már ne kelljen újra bemenni, max ha közben kapásom lesz. Neki is álltam a másik botomra is balanszírozott csalit készíteni. Mivel amikor még ezeket a golyókat gyúrtam, nem csináltam külön balansz golyókat, így egy kicsit kényelmetlenebb módon kellett elérnem ezt a hatást.
Frissítés után úgy döntöttem magamon is frissítek és beálltam a zuhany alá. Persze nem egyszerű törvényeket hozott ez a Murphy, és pont mikor a legjobban habzott habtestem, folyamatos sípolásba kezdett a legutóbb frissített jobbos botom. Természetesen mire odaértem a bothoz, már benn volt a szerelékem egy gyökeres részben az etetés mögött úgy 30m-el a túlparton. A halat természetesen elvesztettem, de mindenképpen bizakodásra adott okot a változtatás utáni két kapás.
A harmadik éjszakát teli reményekkel kezdtem. Élveztem a csendet és vártam a halak érdeklődését. A dévéreket sikerült távol tartani a végszerelékeimtől, ami már önmagában eredmény volt. Ráadásul pár pontyot is sikerült átmeneti fogságba kényszeríteni. A plató mögé tett szerelék három pontyot adott, melyből a legnagyobb szűk nyolcas volt. A távolabbi bójámról két halat tudtam levenni, viszont mind a két tízpluszos volt. Hihetetlen! Semmi mást nem csináltam, csak egy picit kikönnyítettem a csalit. Létezik, hogy eddig is ott voltak a nagyobbak, csak ilyen finnyásak és rafináltak? Egyébiránt a nagyobbiknál csónakba kellett szállnom, mert olyan erővel húzott, azt hittem sosem akar megállni. Az akasztás helyszínétől jó 100 méterre tudtam csak megszákolni, nagyjából 20 perces küzdelem után. Nagyon jó ellenfél volt.
{KEP::17106::482::center::10,60-as tövesem}
{KEP::17107::482::center::Hibátlan 13,90-es nyurgatestű}
Mondanom sem kell, hogy fülig ért a szám. Vasárnap reggelre visszatért vendéglátóm és nagy örömmel fogadta az eredményeket. Persze, Ő megmondta! Ezt jó párszor a fejemhez is vágta, de nem bántam sem ezt, sem, hogy igaza lett. Nappal még fogtam 3-4 pontyot, majd mivel beszerveztek nekem hétfő kora reggelre egy fontos munkát, fájó szívvel, de összepakoltam és hazamentem. Inkább még aznap mint, hogy hajnalban kapkodjak az úton hazafelé.
A hétfői munka végeztével, átgondoltam a teendőket a következő hétvégére. Egyrészt a squid-banános bojlim eléggé elfogyott, ami annak volt köszönhető, hogy a legtöbb halat azzal fogtam, így sűrűbben kellet szórni. Persze aggódnom nem kellett, mert feltérképezve a fagyasztóládát, találtam benne egy pár zacskó Squid-őszibarackot. Természetesen ez is Starbaits termékekből lett komponálva anno. Az eredményesség érdekében mind a fűszeresből, mind az előbb említettből, legyúrtam fél-fél kg balanszírozottat csalizni. Ezt azért is fontosnak tartottam, mert egész héten tartottam a kapcsolatot Balázzsal, akinek közben elmagyaráztam, hogy mit hogyan tegyen. Nem fogott sokat a héten, igaz ő éjszakára egy bottal rablózott és nem pepecselt a kikönnyítéssel. Ezzel nyilvánvalóvá vált nekem, hogy erre kellő figyelmet kell fordítani.
Egy picit megijedtem, mert sikerült túlkönnyíteni a csalikat. Próbára pohárba tettem őket és lebegtek! Végül is úgy gondoltam hagyom ázni egy picit, max. ha nem merül, akkor ólompasztával segítek neki. Szerencsére nagyjából egy órás áztatás után már a fenéken figyeltek kifele a poharacskából, így megnyugodtam.
{KEP::17108::482::center::Balanszírozott bojli vízbe éréskor...}
{KEP::17109::482::center::....és kb egy órával később.Sorry a poharas szemléltetésért, de csak erre volt lehetőségem.}
Pikk-pakk eljött a csütörtök és már döcögtem is lefelé. Az idő jósai 6-8 fokos visszahűlést ígértek, ami ismét bizakodásra adott okot. Útközben vendéglátóm bebiztosított, hogy mire leérek, kész a vacsora, mely egy kis vadpörkölt lesz. Továbbá, lefőzte sokadjára frissiben a magokat, és a stégen vár a teljes felszerelésem tettre készen.
Miután megérkeztem lepacsiztunk, bontottunk egy üveg serecskét majd élménybeszámolót tartott. Elmondta, hogy nappalra mindkét helyet meghorgászta, de nem balanszírozott. Az ott hagyott pop-up bojlimból is feltett (teljes előkehosszban lebegtetve…pffff ), de csak pár apróbb halat sikerült fognia. Kíváncsiságból az egyik boton lecserélte a csalit kukoricára és azt meglebegtette. Kárász, kisponty és az egyik napon, állítása szerint 5-6db amur volt az érdeklődő iránta.
Miután megmutattam neki az új csalikat, azt vágta a fejemhez, hogy állat vagyok és tuti sosem fog bojlizni, mert ennyit variálni ő bizony nem fog. Meg is kértem, hogy akkor ezt mesélje el lenéző munkatársainak, és biztosítsa be őket arról, a bojlizás nem azonos azzal, hogy behúzzuk a botunkat és egész nap a sátorban feküdve várjuk a jó szerencsét.
Már éppen a vacsorát szerette volna feltálalni, amikor nyugalomra intettem. Majd ha benn lesznek a botok, akkor eszünk, addig rám ne számítson!
A plató mögötti részre maradt a fűszeres variáció, míg a jobbos bóját innentől a Japanese squid-őszibarackkal szórtam tovább. Miután helyére került a két bojlis mellett a két süllőző bot is, leültünk és kegyetlenül belakmároztunk a pöriből. Ez olyannyira sikerült, hogy csak ültünk a székben és pihegtünk. Én azért imádkoztam, hogy ne legyen kapásunk még vagy fél óráig, hagy tudjak egy picit regenerálódni. Úgy látszik ezt az égiek meghallgatták sőt, még egy picit túl is teljesítették, ugyanis már majdnem éjfélnél járt az idő, amikor a jobbos botomról elkezdett szaladni a zsinór. Mivel a hal teljes erővel megindult balra azt hittem amurral lesz dolgunk. Már szinte partközelben járt, amikor kénytelen voltam csónakba szállni, mivel a stég baloldalán lévő 2-3 elhagyatott romokban álló stég miatt, nem mertem bekockáztatni egy beszakadást. Mire fölé értem már meg is adta magát. Egy nagyon testes tükrös volt, mint kiderült a túra hala. Gyors újrahúzás után még le sem ültem, ismét elindult ugyanerről az orsóról a zsinór. Hmmmm….., ennek a fele sem tréfa gondoltam. Akasztás után már érezhető volt, hogy csak egy unokaöcs lesz a horog végén. Szákolás, mérlegelés, nyolchetven. Ismét tárazás, majd kiérve ittunk egy áldást a szép halra.
{KEP::17110::482::center::A túra hala, 14,90kg}
Reggelig még kisegítettem három potyeszt. Kettőt a balos, egyet a jobbos bottal. Közülük egy kereken nyolckilós tükrös volt a bandanagy. Elégedetten konstatáltam az éjszaka termését, melyet Balázs, hajnalban fogott két szép süllője koronázott meg. Egy ötösnek amnesztiát adott, egy fele akkorát meg feláldozott az esti vacsorára. Nem vitatkoztam vele.
Egész nap fülledt időnk volt, érezhető volt az időváltozás. Ez kihatott a halak étvágyára is, mert néhány beleúszáson, becsippanáson kívül, nem sok minden történt. Estére picit le is hűlt az idő, de ezt sem eső, sem pediglen említésre méltó szél nem kísért.
Éjfél körül egy picit megélénkült a szél. Bevallom. örültem neki, mert változást váram tőle ami nem is váratott sokat magára. Ismét a jobbos botom volt aktívabb. Három pikkelyest is adott, bár nem túl nagyokat. Negyedikre viszont, kijött egy gyönyörűséges töves a maga tizenkettőnyolcvanával.
{KEP::17111::482::center::A szépséges töves 12,80kg}
Miközben ismét örömmámorban úsztam, egy picit piszkált is a gondolat, hogy mi lehet az oka annak, hogy a balos botomra nincsen érdeklődő. Már-már a csali váltáson gondolkodtam, amikor egy erős ejtés után megfeszült a zsinór. Leszaladni a dobról már nem volt ideje, mert ráemeltem. Viszonylag gyors fárasztás után már mehetett is vissza az öt körüli tükrös. Reggelig még kijött innen két, a kagylós részről egy ponty, de súlyuk nem volt említésre méltó.
A nappal sem telt eseménytelenül. Igaz nagyok nem jöttek, de hol innen, hol onnan kiszaladt egy-egy pontyocska. Elbeszélgettünk, megmutattam pár kötést vendéglátómnak, sőt még a halak éber őrével is váltattunk néhány kedves szót. miután bejegyzett egy ellenőrzést az engedélyünkbe. Látva a halkímélő eszközöket mélységes tiszteletét fejezte ki, majd megkért, hogy ne nagyon publikáljuk a környékbelieknek az eredményességünket. Rögtön szóbahoztam az én helyzetemet ’kevén, így látva megértésemet minden jót kívántunk egymásnak. Még el sem indult, ismét a jobbos botomról szaladt le a zsinór. Megkérdezte, hogy megvárhatja-e az eredményt, amire én igenlően válaszoltam. Miért is ne várhatná meg, számomra már a kérdés is egy picit értetlen volt.
Mivel elakadtam, csónakba kellett szállni. Szerencsére már az előtétzsinór volt leakadva, így viszonylag könnyen és nagyobb biztonsággal tudtam feltépni a fenékről egy kis gyökérdarabot. Sajnos olyan szinten rátekerte magát a hal, hogy hosszú percekig tartott, míg le tudtam gubancolni. Közben attól féltem, hogy az alattam folyamatosan küzdő hal szájában megtágul a seb és elvesztem. Szerencsére az akadás tökéletes volt és gyors szákolás után már a matracon pihent a kereken tizenhármas töves. Partra érvén a halőr osztozott örömünkben, majd fotózás, utókezelés és kíméletes visszaengedés után az áldást is meg kellett innunk rá. Természetesen emiatt egyikünk sem fintorgott.
{KEP::17112::482::center::A 13kg-os töves, mely még a halőrnek is nagyon tetszett}
Estére a szél elállt az eső meg hol esett, hol nem. Hálás voltam az égnek, hogy másnap ismét vizesen pakolhatom össze majd a cuccaimat! De kompromisszumot ajánlottam az Úrnak. Ha fogunk még pár szebb halat, akkor nem bánom.
Az éjszaka csendesen indult és nem is nagyon akaródzott ez változni. Egy picit szomorúan ültem a parton, mivel ez volt az utolsó éjszakám. Az eső még éjfél előtt elállt, viszont az első kapásra fél egyig várni kellett. Ekkor, ismét a jobbos botom sült el, mint már annyiszor. Egy nyolcasforma tövest engedtünk útjára. Még benn voltam újrahúzni, amikor hallottam, hogy becsippan a másik botom jelzője. Majd még egy csipp… majd még egy…. Majd folyamatosan szólt de akkor már pár méterre voltam a stégtől. Gyorsan botot cseréltem és ha már csónakban voltam, hát el is indultam a hal felé. Pár perces fárasztás után már a matracon figyelt a tízharmincas pikkelyes, amiről kiderült, hogy szinte a búcsúhalam volt.
{KEP::17113::482::center::Búcsúponty 10,30kg}
Reggelig még két pontyot sikerült fogni a balos bottal. Aztán az égető nap hamar felszárított mindent és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. 11 magasságában már csak a botjaim voltak benn. De mivel érdeklődő már nem volt irántuk, így összeszedtem a bójákat kivettem a botokat, majd bepakoltam mindent a verdába. Nem volt egyszerű a feladat. Mivel cimborámnak lejárt a szabija, ő is elkezdett pakolászni. Megköszöntem neki a lehetőséget és a szívélyes vendéglátást, majd búcsúpát intve a víznek elindultam hazafelé.
A pár nap eredményével és halak méretével nagyon elégedett voltam.
Ismét egy nagyon tanulságos túra volt és buzdítanék mindenkit, hogy ismeretlen vízen ne sajnálja az időt arra, hogy egy picit körbenéz és ellesi a helyiek mit- hogyan csinálnak. Ne legyen senki rest kérdezni sem, mert maximum nem kap választ, de ilyenért még nem vertek meg senkit.
Nem kötelező mindent felhasználni, de a hasznos információkat ki kell szűrni. Továbbá, nem szabad leragadni egy lehetőségnél, mindig variálni kell ugyanis a halak két lépéssel…. Vagyis farokcsapással előttünk járnak.
Köszönöm a türelmet!
Inhof András „grasscarphunter”, Stég magazin-Starbaits team.
