Gyermekkoromban nagyon hamar megtanultam, hogy minél finomabb szerelékkel horgászik az ember, annál több halat téveszt meg, és így többet tud fogni. Ezt a gyakorlati tapasztalatok is igazolták, mert édesapámmal rendre több halat fogunk 20-25-ös zsinórral, és könnyű úszóval, mint akik 30-35-ös zsinórral fenekeztek.
Akkoriban elég kevés bojlihorgászt lehetett látni a környéken, aki ezt megcáfolta és 15 éve még nem vizsgálták ilyen alaposan a halak viselkedési szokásait, mint manapság. Sok-sok évig csak finomszerelékkel horgásztam, amit csak egyszer-egyszer szakított meg a nehéz nádi pontyozás. 10 évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha 100-120 grammos ólmokkal fogok fenekezni, sőt egyenesen utáltam a durva fenekezést.
Elég sok külföldi szakirodalmat olvasok az interneten, de az írások legnagyobb része arról szól, hogy mit fogott az adott szerző, és nem arról, ami engem érdekel: hogyan fogta. Nagy ritkán lehet olyan szerzők cikkeibe beleakadni, mint Kevin Maddocks, Rod Hutchinson vagy Frank Warwick, akik mernek új dolgokat kipróbálni és közreadni a tapasztalatokat. Persze ne higgyük, hogy ezt jószolgálatból teszik. Komoly üzleti érdekek állnak a háttérben, de azért érdemes odafigyelni, hogy mit írnak a nagyok!
Amikor úgy 1 éve olvastam Christian Finkelde cikkét a Stiff Rig-ről, akkor le sem esett, hogy miről van szó. A pontyok próbálgatják a csalit? Felveszik és kifújják? Tiszta hülyeség! - gondoltam. Nekem egészen tavalyig általában olyan kapásaim voltak, hogy a ponty megfogta a csalit, és mint az őrült megindult. Aztán vagy meglett a hal, vagy megszabadult a csalitól, de nagyon ritka volt az óvatos kapás.
A tavalyi év végén már a Balatonon is tapasztaltam, hogy a nagyobb pontyok óvatosabban kapnak. Amikor megláttam, hogy a swinger a botig emelkedik és visszaesik, és megint és megint, akkor már tudtam, hogy 10 kg körüli ponty jár a horog környékén. És tényleg így volt, a harmadik, negyedik húzásra szép lassan megindult a zsinór és szinte kézzel kellett adni a damilt az orsóról.
Ez nem egyszer esett meg velem, hanem 1 hét alatt vagy háromszor. Egy alkalommal luftot ütöttem, de kettő meglett! Tehát az egész évben intenzíven horgászott részen a pontyok, főleg a nagyok óvatosan kaptak.
Talán a villámcsapáshoz tudnám hasonlítani azt az érzést, amikor összeállt bennem a kép és megértettem, miről van szó. Először Zsolti barátomtól hallottam, hogy a nagy pontyok odaúsznak a csali mellé és a mellúszójukkal áramlatot keltenek. (Ezt a Korda videó megerősítette) Ha csali természetesen viselkedik (elemelkedik a fenékről), akkor felveszik, ha nem, akkor hanyagolják. Ezek a halak már megtanulták, hogy a kis sárga/zöld/kék golyók veszélyesek lehetnek.
Christian a cikkében az írta, hogy a pontyok a szeme láttára szívták be a csalit és fújták ki ugyanazzal a lendülettel. Ha a csali természetesen mozgott, akkor felvették, de a horoggal terhelteket otthagyták.
Az angolok sok-sok évvel előttünk járnak a bojlizásban. Egy magyar bojlis számára felesleges flancolásnak tűnhet a sok bonyolult előke és horog, hiszen nálunk a mai napig a hair-rig a legnépszerűbb bojlis szerelék. Az angolok viszont nagyon rég óta bojliznak, és az ottani halak már jól kitanulták a módszereket. Frank ezért ajánl cikkében olyan megoldásokat, amin a magyar bojlis horgászok nagy része röhög.
Hogy miért? Mert mi egyelőre olyan vizeken horgászunk, amik még nincsenek agyon-bojlizva. A bojlizás még gyerekcipőben jár, de a pontyok tanulnak, és azt fogjuk észrevenni, hogy idővel kevesebb bojlis halat fogunk, és a megfogott halak átlagsúlya csökken. Ezt egy olyan vízen, mint a Balaton nyugodtan lehet a rapsicok és a bojlisoknak nem nevezhető halrablók számlájára írni, de mi a helyzet egy olyan vízzel, ahol vigyáznak a halakra?
Nos ott mindig van telepítés és az újoncok gondolkodás nélkül fogják felvenni a horgot. Mivel sok horgász nem vezet naplót, vagy csak 1-1 hétre jár le egy adott vízre, így nem fog feltűnni, hogy csökkeni fog a rekordlistás fogások száma, és majd jönnek a 2-3 kilós újoncok helyettük.
Tavaly használtam először a hair-rig-től eltérő szereléket és magam is meglepődtem azon, hogy milyen biztonsággal akasztottam meg a halakat. Nem mondom, hogy több kapásom volt, de több halat fogtam! Addig mindig ott volt bennem a félsz, amikor megszólalt a jelző, hogy na most vajon meglesz a hal, vagy luftot ütök. Ez a Lebegtessünk c. írásom első részében bemutatott szerelék használatával szinte teljesen eltűnt és októberig elő sem jött a para.
Tavalyi utolsó bojlizásomon azonban érdekes dolgot tapasztaltam. Egész éjszaka alig volt kapásunk, mindössze két halat fogtunk és délelőtt sok olyan kapás volt, hogy a hal 20-30-50 centit húzott, de mire a bothoz értünk, addigra megállt a kapás. És ez vagy 4x megismétlődött néhány óra alatt.
Akkor még nem tudtam, hogy a halak az egész éves zaklatásnak köszönhetően kezdték kitanulni a csíziót és próbálgatták a csalit. Óvatosan kaptak, és ha valamit elhibáztak, akkor egy pillanatra megakadtak a horgon. Ilyenkor volt egy rövid húzás, de mivel óvatosak voltak, így képesek voltak megszabadulni a horogtól.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs értelme a finom szereléknek! A finomszerelékes horgászok ezek után is megfogják majd a halakat, mert a finom szerelékkel a csali természetesebben viselkedik, mint egy fenekezős szerelék. Sajnos mi bojlihorgászok nem tudunk a végletekig lefinomítani, ezért új típusú szerelékekre van szükségünk, hogy valahogy átverjük a halakat.
Sajnos Christian Finkelde cikkét csak az októberi fiaskó után olvastam újra, és végre leesett miről van szó. Az angolok már jó régen kitalálták a Stiff Rig-et, ami pont az ilyen óvatos halak átverésére találtak ki.
Ha elolvasunk egy írást a Stiff Rig-ről, akkor már ott röhögünk egyet, amikor 40-es zsinórt emlegetnek az írók. 40-es zsinórral a nádasban horgásztam utoljára és már akkor is jobb volt fonottal horgászni, mert az vékonyabb volt ugyanakkora teherbírás mellett.
De ezek a fránya angolok csak nyomják, hogy 40-es zsinór kell. Most vegyük komolyan őket, vagy röhögjünk a szemükbe? Az előzőeket figyelembe véve oda kell figyelnünk arra, amit mondanak. A pontyok nem tudják mi az, hogy horog és damil. Még amelyik látott is már horgot, az sem tudja pontosan, hogy mi az.
A horog és a damil nem egy olyan dolog, amit meglátva menekülnek. Megpróbálják felvenni a csalit, és ha valami miatt GYANÚS a cucc, akkor nem eszik meg. Miért lehet gyanús egy bojli? Ha nem úgy emelkedik, mint a többi vagy nem úgy mozog, mint a többi. Tehát ha olyan 40-es zsinórt adunk nekik, amitől a bojli úgy mozog mint a többi, akkor nem fogja zavarni őket a cucc.
Hogyan lehet ezt elérni egy ilyen durung szerelékkel?
Hát így:
{KEP::1679::48::center::}
Közelebbről:
{KEP::1680::48::center::}
A találmány olyan egyszerű, hogy elkezdünk rajta gondolkodni miért nem mi találtuk ki. Az előkét egy forgókapoccsal vagy valami más eszközzel megszakítjuk. A ponty megszívja a csalit, és mivel az előke meg van törve, a rövid rész bemászik a ponty szájába, és mivel rövid nem is annyira durva, mintha 20 centi hosszú lenne. A hal kifújja a cuccot, de a merev előke megakadályozza, hogy a csali egyenes vonalban távozzon a hal szájából. Az előke egy kis kört ír le és a horog találkozik a hal szájával. A speckó horog megakad és kész a baj. Mármint a halnak! :D
A szkeptikusok rögtön rákérdeznek: de miért kell ehhez damil? A kérdés jogos, mivel a bojlisok nagy része eddig csak fonott előkével találkozott a parton. Elemezzük, hogy miért használunk fonott zsinórokat? Azért mert a fonott zsinór hajlékony és a csali természetesen viselkedik. Másrészről azért, mert a tófenék tele van kagylóval, ágakkal és mindenféle dudvával. A ponty megfogja a csalit és az ólmot métereken keresztül vonszolja magával, mire megakasztjuk. Egy monofil zsinór ilyen igénybevétel mellett hamarabb megsérül, mint a fonott.
Az elmúlt években a horgászcikk gyártás sokat fejlődött és a mono zsinórok is sokkal jobbak lettek. Jelentős újítás a fluorocarbon borítású "lopakodó" zsinór, ami alig látszik a víz alatt. Ezzel kilőttük az első követelményt, a zsinór ugyan olyan láthatatlan lesz, mint a fonott. Egy baj van vele, a damilnak kell, hogy keresztmetszete legyen a teherbíráshoz és ahhoz, hogy elég merev legyen az akasztáshoz. A 30-as damil könnyebben sérül, mint mondjuk a negyvenes, viszont a negyvenes damil inkább kanóc jellegű. Hogyan lehet természetessé tenni a csalit? Csak törjük meg az előkét a közepén, és máris kellemesebben mozog a bojli, ha megfogja a ponty.
Zseniális!
A Stiff Rig-ekről szóló írás következő részében jó néhány stiff rig-et bemutatok és azt is leírom, hogy miként szerelem a cuccot.
<center>***</center>
A Stiff rig viszonylag bonyolult szerelék, elég sok apró dologra lesz szükségünk, hogy összeállítsuk. Az első teendőnk a megfelelő horogelőke kiválasztása. Olyan zsinórra van szükségünk, amely kellően merev ahhoz, hogy a pontyot megakassza, de még sem kelt gyanút a halakban.
Szinte minden bojlis cuccokkal foglalkozó cég gyárt speciális zsinórokat a stiff rig kötéséhez. Ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a sima 40-50-es átmérőjű damilokat becsomagolták és ráírták: Stiff Rig. Ez azért nem teljesen igaz, mert pl a Fox zsinórja olyan bevonatot kapott, ami a vízben jól rejti a damilt és így a pontyok várhatóan kevésbé lesznek óvatosak.
{KEP::1672::48::center::}
{KEP::1674::48::center::}
Ha nem akarunk vagyonokat költeni ezekre a zsinórokra, akkor sima átlátszó damillal is próbálkozhatunk. Nem hinném, hogy olyan jelentős különbség lenne köztük. Annál is inkább, mert sokan a Kryston Super Mantis zsinórját használják stiff rig kötéséhez, és a Mantis nem arról híres, hogy nagyon átlátszó lenne.
{KEP::1678::48::center::}
A Mantis egy speciális kombi előkezsinór, ami egy fonott multifil belsőből és egy lágygumi (szilikon?) borításból áll. A két kiszerelés között annyi a különbség, hogy az arany színű dobozos Mantis borítása zöldes színű, míg a kék dobozban barnás borítású a fonott előke. Egyébként mindkét fajta Mantis 15 fontos teherbírású, ami kb. 7-7,5 kilót jelent.
A Mantis-szal rengeteg trükköt lehet csinálni szerelések során, mivel a gumi borítás könnyen lefejthető akár a teljes előkéről, vagy annak egy részéről. Stiff rig kötése esetén ne hámozzuk meg a Mantis-t, mert fontos, hogy a zsinór sprőd maradjon.
Nagyon fontos, hogy a stiff rigek esetében a normál hair-rig szerelékeknél használt horgok nem alkalmasak. A stiff rig csak akkor működik megfelelően, ha D-riggel vagy valami nagyon hasonló horoggal használjuk. A D-rig miatt a horog szinte csak egyféleképpen tud csak a hal szájába becsúszni, és ez biztosítja a megfelelő akadást.
D-rig-et vehetünk a boltban, de magunk is csinálhatunk D-riget kedvenc horgainkból. Ha magunk csinálunk D-rig-et, akkor figyeljünk arra, hogy a horog legyen kisebb, mint a hair-rig-ek esetében. Ha nyáron eddig 2-es horgot használtunk, akkor az azonos típusból készített D-rig legyen 4-es vagy 6-os méretű. A D-rig-ek további jellemzője, hogy általában a kontinentális formájú horgokból szeretik készíteni a gyártók. Ezen horgok használhatósága biztosan megfelelő, de a Fox 5-ös szériájából is legalább olyan jó D-riget lehet csinálni, mint egy öblösebb horogból.
Az első képen a UK Carp (Cormoran) D-rigjét lehet látni, a másik képen a Fox 6-os szériáját, amit stiff-righez ajánlanak.
{KEP::1683::48::center::}
{KEP::1673::48::center::}
Kezdésként kössük meg a kiválasztott horgot egy not-a-knot kötéssel, de hagyjunk meg mindkét irányba legalább 10-15 centi zsinórt. Az előkezsinórt hagyjuk kb. 3-5 centi hosszúra (ne legyen hosszabb!) és kössünk a zsinór végére egy pici forgókapcsot vagy egy kis karikát. A bojlielőkére húzzunk fel egy ovális, vagy egy sima acélkarikát, majd a zsinórt húzzuk át felülről lefele a horog szemén és égessük el a zsinórt (vigyázzunk a főzsinórra). Az összeolvadt gombóc nem engedi, hogy a "bojlielőke" kicsússzon a horog szemén. A teljes előkét úgy készítsük el, hogy a horogelőke másik felével együtt az előke teljes hossza ne legyen hosszabb, mint ahogy azt egy hair-rig esetében szoktuk csinálni (20-30 cm).
{KEP::1681::48::center::}
{KEP::1680::48::center::}
{KEP::1682::48::center::}
Csalizásnál egy speciális gumigyűrűvel tudjuk a bojlit megfelelően rögzíteni. Ilyen gumigyűrűt szinte minden nagyobb cég gyárt (én a Fox-ot kedvelem, mert 3 féle méretű gumi van egy csomagban).
<b>Fox stiff rig</b>
A következő linken a Fox szakértője, Ken Townley által készített stiff-rig-et nézhetjük meg. A képeket én is kirakom:
{KEP::1674::48::center::}
{KEP::1675::48::center::}
{KEP::1676::48::center::}
A Fox szerelék és az én szerelékeim között az a különbség, hogy a fox stiff rig a speciális monofil zsinórból szerelik és nem a Korda féle D-rig megoldás használják, mint én, hanem az 5-ös szériájú horog teljes szárán végig fut a horogkötés. A szerelék azért is speciális, mert nem forgókapcsot használnak a két horogelőke összekötéséhez, hanem egy acél karikát.
