Ígéretemhez hűen, fogadjátok ezt a kis cikkecskét tőlem, remélem senkit nem untatok agyon, első ilyen jellegű kísérletemmel.

Mivel, egyik kedvenc vizemen már erre az időpontra nem sikerült frekventáltabb helyre foglalnom, így ezt a tavat céloztam meg. Amúgy is régóta piszkálta a csőröm, régóta szerettem volna próbára tenni magamat és az idegrendszeremet. Na jó, utóbbit nem annyira, de benne van ez is a pakliban.
Ilyen körülmények közt még nem horgásztam, főleg nem egy hetet egyhuzamban, így az előkészületeket rengeteg információgyűjtéssel kezdtem. Szinte az összes „helyi erővel” felvettem a kapcsolatot, illetve olyan ismerősökkel, akik már horgásztak ott.
Itt szeretném nekik megköszönni a sok nagyon hasznos információt, melyek jelentősen megkönnyítették a felszerelés- és helyválasztást.

A terv valamikor márciusban ténnyé vált, amikor a foglalással lefixáltuk az időpontot és a helyet „Gyula bácsinál” a mindig jó kedélyű halőrnél. Ez pedig május első hetére esett, a halnevelő melletti „7-es” horgászhelyre.
Sok körülményt figyelembe véve esett a választás erre a helyre. Egyrészt ilyenkor eredményesnek mondható, másrészt kevésbé akadós, mint pl. a „szigetes” részek. A legfontosabb érv mégis az volt, hogy egy kényelmes helyen töltsük el párommal ezt a hetet, nomád körülmények közt. Mivel Neki ez az első ilyen jellegű túrája, nem akartam rögtön az elején megutáltatni vele az egészet.

Az előkészület hetei rengeteg melóval teltek, így egy kicsit a felkészülés háttérbe szorult. Mivel a felszerelés szinte teljes egészében egyben volt, már csak az általam megálmodott golyók legyúrása volt hátra. Elhatároztam, hogy nem gyúrok túl nagy mennyiséget, mivel a fagyasztó is tele van az én cuccaimmal otthon, amit mostanában nem igazán néztek jó szemmel. Azért csak sikerült 3*3kg-ot kisírnom otthon, melyeket Starbaits alapanyagokból állítottam össze.
Végül is két féle Starbaits gyári bojli (Hot Demon és SK30), három féle frissen görgetett golyó (egy erősen tigrismogyorós alapú, egy Cryfish és Blue Crab), illetve vagy féltucatnyi fagyasztott, ugyancsak Starbaits alapanyagokból kreált golyó képezte a bevetésre szánt arzenált.

{KEP::15897::474::center::A bevetésre szánt Starbaits bojlik nagyrésze}


Végre eljött a várva várt nap. Az indulást délre terveztük, mert nekem még délelőtt volt némi munkám és eleget kellett tennem a kötelességeknek.
Előző nap már bepakoltuk a legszükségesebb dolgokat, amik persze egy kisbuszt megtöltöttek mennyezetig a csónakkal együtt. Nem tudom,én még sosem tudtam úgy elindulni egy-egy túrára, hogy nem halmozok fel annyi cuccot, hogy külön tervezni kelljen a be- és kipakolást .
Időben sikerült végezni, így nem sokkal dél után neki is indultunk a ~260km-es útnak. Egész úton az járt az eszemben, hogy valóban olyan szép, vadregényes-e a tó, mint ahogy lejön a képekről? Átfutottam gondolatban is a tucatnyi e-mailokat, amik a hely adottságait és lehetőségeit vázolták fel előttem. Már-már a kapitális halakat is láttam magam előtt miközben a kilométereket szeltük, amikor az ábrándozást Gyula bácsi telefonja törte meg.

-András! Jónapot! Merre jár?
-Jónapot Gyula bácsi! Még a 7-esen nyomulok a tó felé?
-Még úton van? Mikor akar bebójázni? Éjfélkor?

Azt hiszem erre a beszélgetésre alapozva felvettem a gyorsabb haladás érdekében a nagyobb cipőmet.
A hatás nem maradt el, valamikor 16 óra tájban meg is érkeztünk a sorompóhoz, ahol Gyula bácsi fogadott minket. Gyors bemutatkozás után elkísért minket a horgászhelyig. Huhh, az a látvány az valami fantasztikus volt! Először is egy gondozott tágas, kényelmes horgászhely fogadott bennünket egy hatalmas nagy esőbeállóval, amibe az összes cuccunk elfért. A parton egy hosszú stégbejáró, mellette egy sóderozott partszakasz. El is terveztem rögtön, hogy az egyik podot a bejáró végébe teszem, míg a másikat a sóderozott placc szélére, így nagyjából kényelmes lehet a csónakázás a zsinórok közt. A sátrat pedig ezek mögé a fa alá állítjuk, így nem leszünk messze a botoktól sem, ami itt nem egy nagy hátrány!
Körülbelül így nézett ki alkalmi lakhelyünk a botoktól nézve.

{KEP::15896::474::center::Az átmeneti szállásunk}


A víz egy elárasztott erdőre hasonlított, melyből úgy 100m-re a parttól kezdtek kiemelkedni az ágak. Gyula bácsi gyorsan megnyugtatott minket, hogy ne pánikoljunk, mert ennél lényegesen több fa van, csak azok nem látszanak ki! Nesze neked, lesz itt anyák napja 1-1 beszakadt szerelék után….. óránként!
Aztán táborverés közben azt is megtudtuk a kisöregtől, hogy az előttünk lévő két csapat csak 1-1 halat fogott, nem nagyon eszik mostanság. De azt is hozzátette azonnal, hogy ez ne nagyon vegye el a kedvünket, hisz bármikor-bármi megtörténhet.
–Persze Gyula bácsi! Még az is, hogy nullázunk!

Nagyjából berendeztük szűk egy hetes lakhelyünket, majd miután sikerült rávennem kedvesemet, hogy csónakázzunk egy romantikusat, vízre is szálltunk. Persze egyből leesett Neki a turpisság, amikor bekerült a radar meg a bóják is a csónakba .

A vízen kb. 2 órát töltöttünk. Radaroztunk és tapogattunk minden irányba. Persze a helykeresést a már említett sok segítség jelentősen leegyszerűsítette, de azért szerettem volna tisztában lenni a víz alatt rejlő tuskók, erdők pozíciójával is. Rengeteg tuskót találtunk, melyek leginkább csak tuskók önmagukban, némelyiken egy-egy ággal. Bizakodtam, hogy ezek miatt talán nem vesztünk sok halat, talán könnyen le lehet majd fűzni a zsinórt róluk.
Két törést, két bokorsort, vagy 3 nagy tuskót és egy nádöblöt jelöltünk ki (többnyire csak GPS-en) a meghorgászandó lehetőségekre. Mire végeztünk már szürkült, és baljós árnyak…. Vagyis izé… felhők jelentek meg a horizonton.
Gyorsan megjelöltem bójával 4 helyet és készítettem egy magmixes alapozó etetést mindegyikre. Éppen hogy kiértem, már a felhőt, villámlás és egyre erősödő szél is kísérte, majd még az ég is leszakadt.

Talán ezek hatására, no meg a fáradtság miatt, úgy döntöttem, hogy a horgászatot majd reggel kezdjük meg, nyugodt körülmények közt. Persze ez nem így lett, mert nem hagyott az ösztön nyugodni, és csak belebújva az esőruhába, csak összeraktam a botjaimat.
A felszerelésem 2,75 illetve 3lbs botok, 40-es főzsinór, 55-ös kagylóálló előtétzsinór 20m-es hosszban, majd motorkerékpár belsőből vágott karikába tett kavics, 25lbs Kryston Quicksilver előke,illetve 4-es Hayabusa K1-es horog volt 1 szem 24-28mm-es vagy pedig 2 szem 20mm-es bojlival csalizva.
A kavicstartó gumigyűrűt oly módon rögzítettem a szerelékre, hogy egy sima dupla karikás forgóba belefűztem egy olyan kapcsot, amit pl. a tört gubancgátló csöveken is használnak és ezt akasztottam a gumigyűrű szélétől kb. 2mm-re vágott lyukba. Így abban reménykedtem, hogy ha nem esik ki valami oknál fogva a kavics, vagy éppen a gumigyűrű akadna el, nagy biztonsággal sikerül megszabadulni tőlük egy esetleges elakadás során. Ez az összeállítás a túra során beváltnak bizonyult nálam, így nem is bonyolítottam tovább az egészet.

{KEP::15898::474::center::Az alkalmazott végszerelék messziről....}
{KEP::15899::474::center::.....és közelről}

Mire mindennel végeztem, az eső is csendesült és nekiálltam behúzni Kriszti segítségével. Úgy döntöttem, hogy első nekifutásra a gyári SK30 mellé a tigrismogyorós, a Cryfish és a Blue Crab kerül bevetésre.
22 óra tájban már minden a helyén volt, és a sátorban vártam teljes készültséggel az első csippanást. Végiggondoltam, hogy mindent jól csináltunk-e, illetve próbáltam úgy kialakítani mindent, hogy a lehető leggyorsabban a botok mellett tudjak lenni, kapás esetén. Az ábrándozást álom követte, melyben böszme nagy pontyokkal viaskodtam a tuskók közt. Az álmot nem sokkal éjfél után egy csippanás törte meg. Nini, ültem fel ágyamon és mielőtt azon gondolkodtam, hogy mi is lehetett ez, olyan erővel indult meg a zsinór a dobról lefelé, mintha soha nem akarna megállni. Pár másodperc alatt már a csónakban is voltam és max. fokozaton igyekeztem a hal után eredni. Útközben egy tuskón tört meg a zsinórom, de minden gond nélkül le tudtam fűzni. Olyan erővel küzdött, hogy alig bírtam a felszínre kényszeríteni őkelmét. 2-3 perc kemény fárasztás után rákényszerítve akaratomat a merítő szákba tereltem ellenfelemet, és megdöbbentem. Sacc-ra 5-6kg körülinek bizonyult. Micsoda? Ilyen erővel küzdenek ezek tényleg? Mi lesz itt, ha akasztok egy 10 felettit?

Gyors újrahúzás után egy picit mérgelődtem, mert megérdemelt volna első pölöskei pontyom egy fotót, de annyira transzban voltam, hogy nem foglalkoztam csak a gyors csalizással.
Bánatom túl sokáig nem tartott, mert bő fél óra múlva ismét felvisított a fék. Jó negyedórás fárasztás után, miközben legalább 4-5 tuskóról sikerült lefűzni a zsinórt, sikerült szákba terelni egy 15,20-as tükröst. Huhh vazze! Csak néztem… csak néztem…. És nagyon boldog voltam.
Szegénykémnek volt egy akkora daganat az oldalán, mint egy körte.

{KEP::15900::474::center::15,20 Kg}

Az előzetes hírekre alapozva boldogságom határtalan volt! Csak álmodoztam arról, hogy sikerül innen egy 10+ -os potyeszt kivarázsolni, de ez már valóság volt.
Ami ez után indult meg, annál meg kívánni sem mertem volna vadabbat. Egymás után füstöltek el a jelzőim. Két órán belül sikerült egy újabb 15 felettit kivarázsolni. Mint kiderült, ez volt a túra legnagyobb megszákolt hala. Ezzel legalább 40 percet töltöttem a vízen, mert vagy féltucatnyi tuskóról kellett lefűznöm. Volt, hogy már szinte feladtam, annyira felcsavarta magát, de a Fortuna végig a kegyeibe fogadott. Mire kiértem egyik botommal Kriszti birkózott , de partról nem lehetett kivenni, talált egy tuskót magának a hal.
Szinte nem volt egyetlen olyan fárasztásom sem, amikor ne fedeztem volna fel egy-egy újabb tuskót a víz alatt. Hihetetlen volt!

{KEP::15901::474::center::A túra hala,mely 15,80kg-ot nyomott.}

Hajnalban éppen a kávémat főztem, amikor láttam közeledni az öreget a kutyájával. Oda is kiabáltam neki, hogy főzhetek-e egy duplát? Igenlő válaszára, mire odaért már vártam is vele.
- Kialudták magukat András?
- Miért? Aludtunk?
Kivett a zsebéből egy cigarettát, majd folytatta a párbeszédet.
- Na, meséljen, hogy telt az éjszaka?
- Nem panaszkodunk Gyula bácsi, sikerült belenyúlni.
Láttam felcsillant a szeme, majd miközben szikráztatta az öngyújtóját, folytatta.
- És mit sikerült fogni?
- Hát nem is tudom, hol kezdjem… Fogtunk bő tucatnyi halat, melyből 4db volt tíz feletti, ebből 3db 15 feletti.
Az öreg keze az öngyújtóval megállt a cigaretta előtt 10cm-el és abba is hagyta a folyamatot. Kivette a szájából a cigarettát és szinte kitört.
- A k..va p.cs.ba! Ezt komolyan mondja? Ne vicceljen már!
Ez a mondat szlogenné vált a szájából 
- Eszem ágában sincs viccelni. És miközben elővettem a fényképezőgépemet, hogy megmutassam neki a szebb fogásokat, csak rágyújtott. Amíg nézegette a képeket, még gyorsan partra segítettünk 2 szép pontyot.
- Büszke lehet a párjára… mondta. Nagyon szépen segített magának.
- Büszke is vagyok Gyula bácsi! Minden egyes csippanásnál jött velem. Figyelte a zsinórokat segítve a manőverezésnél, kezelte a fotómasinát, segített mindenben. Az eső egész éjjel esett, vagy szakadt, a szél fújt vagy tombolt, de Ő jött velem.

{KEP::15902::474::center::11 kg-os nyurgatestű}
{KEP::15903::474::center::15,30 kg-os töves}

Az éjjel nagyrészt a törésekre helyezett bóják működtek és néha az egyik tuskósor előtti. Reggelig egyetlen halat sem vesztettünk, ami nagy örömöt okozott. Aztán nappal már más volt a helyzet. Zömmel a tuskósor előtti bója adta a halat. Amelyik kapásnál sikerült azonnal megfordítani a halat az rendszerint meglett, amelyiket nem az rendszerint meglépett. Zömmel a Cryfish működött, de szépen adta a halat az SK30 is, illetve a tigrismogyorós alapú, extra édes golyó is,valamint egy 2005-ös görgetésű Squid-octopussy.
A nap nagy részét a botok mellett töltöttem, mert meghatározta a sikeres szákolás lehetőségét az eltávolodott méterek száma.

Lényegében egész nap vízen voltam, de zömmel aprókat sikerült horogra csalni 6-7 kg-os súlyig.
Az egyik bokor előtti bójámat estére kivettem és betettem a nádöbölbe, ahol egész éjjel ugrásokat hallottam.
Frissítettünk, majd be is esteledett. A következő éjjel a szél enyhülésével a kapásszám is jelentősen visszaesett. Pár darab 4-7kg közötti ponty és az öbölből fogott két szép, közben az egyik kedvenccé vált gyári bojlimmal a Starbaits SK30-al fogott ponty tette emlékezetessé.

{KEP::15904::474::center::12,90-es tükrös, ugyancsak az öbölből}
{KEP::15905::474::center::9,60-as töves, ugyancsak az öbölből}

Nappal még jött a törésről két szép ponty, majd a szél is elállt, meg a kapások is abbamaradtak.

{KEP::15906::474::center::14,80 kg-os tövesem}
{KEP::15907::474::center::13,10-es töves}

Két nap light-os horgászat után egy picit muszáj voltam stratégiát váltani. Ezt nagyrészt az etetést meglepő dévérek és apróbb (1-3kg) pontyok miatt kellett.
Bizakodtam abban, hogy újból feltámad a szél, ami valószínűleg kedvezni fog nekünk. A bizakodás bejött, mert az újból feltámadó viharos erejű szél, és a sokszor leszakadó ég újból meghozta a halak étvágyát.
Az aprómagokat teljesen elhagytam. Az etetésre alkalmanként egy nagyon kevés tigrismogyoró, pár szem 22mm-es pellet és 6-8 szem bojli került. Mindezt szétszórva. A gyári bojlikat is muszáj voltam mellőzni, mert egyszerűen a 20mm-est hiába fűztem duplán, triplán, egyszerűen nem tudtam szelektálni vele. Előkerültek csalizásra a 28-30mm-es golyók. Na itt szembesültem talán először, hogy nem voltam rendesen felkészülve. Mivel nem volt nálam csak max 4-es horog (minek is lett volna nálam, ha szinte sosem horgászom nagyobbakkal), így bármekkora távolságra engedtem el a golyót, a fárasztás rendszerint a halak sikerével zárult. Roppant bosszús voltam, hogy egy ilyen buta hiba miatt sok jó halat sikerült veszteni.

Közben az egyik bójámat a negyvenkettedik kisponty után áthelyeztem egy olyan fa mellé, melyet már több mint egy napja figyeltem és etettem, alkalmanként 5-6 szem bojlival csupán. Előzőleg kitapogattam a környezetét és elég akadó-mentesnek bizonyult. Mivel a fa mögött 1-2m-el találtam egy viszonylag kemény aljzatú gödröt, úgy gondoltam, hogy kapásnál engedem, hogy hagy távolodjon a hal, úgyis miután nem érez ellenállást, megáll és én szépen felszedve a zsinórt, fölé érve majd bekeményítek. No de két kapás után kiderült, hogy a hal sem buta állat. Azonnal befordult a fa mögé és mire fölé értem már benn volt a helyszíntől vagy 25m-re lévő bokros részben, esélyt sem adva a sikerre. Miután változtattam a hozzáálláson és azonnal megpróbáltam a halat eltépni az akadótól, érdekes módon nem a fa mögé fordult, hanem kifele belőle. És ha sikerült a másik irányban lévő fa elől is elhúzni, akkor a siker szinte biztos volt!
Nem sokon múlott, hogy a túra- és életem eddigi hala is ne hiúsuljon meg emiatt. Történt ugyanis, hogy komótos, igazi nagyhalas kapás után megemeltem a botot, de akárhogy beleálltam semmit nem tudtam tenni, csak keményen tartani és nézni, hogy az beforduljon vele egy facsoportba. Azonnal csónakba szálltam, de ő nagyon feltekerte magát egy ágra. Vagy 20 percet szenvedtem, mire le tudtam fejteni onnan. Sikerült felhúzni és megpillantani egy gyönyörű, általam valahol 20-25kg közöttinek saccolt tövest! Álomszép hal volt! Még tett egy kísérletet letörni, és ahogyan megpróbáltam ezt megakadályozni, kiakadt a horog a szájából. Valószínűleg míg küzdöttem azzal, hogy letekerjem a fáról, megtágulhatott a seb a horog körül. Percekig csak álltam búsan, és gondolkodtam azon, hogy mit kellett volna másképpen. Aztán elfogadva, hogy ezt dobta a gép, újrahúztam annak reményében, hogy még újra találkozunk.
Közben kialakult az a tapasztalat is, hogy ha a nagyméretű csalit nagyon elengedem a kis horog öblétől (5-6cm!!!) akkor az akadás többnyire tökéletes.
A minimális etetéssel sikerült száműzni a dévéreket és a kis pontyok nagy részét is.

Az utolsó előtti nap szinte a sátorban telt. Egész nap hol esett, hol szakadt. Kapás is csak elvétve akadt.

{KEP::15908::474::center::Fegyverek a szakadó esőben}

Estére az eső elállt és a szél ismét egészen megerősödött. Bizakodtunk, hogy jó éjszakát zárunk. Még Gyula bácsinak, viccesen mondtam is, hogy figyelje meg, keretbe foglalom a túrát. Az első éjszaka volt frenetikus, meg az utolsó is az lesz!
Úgy legyen! Nyugtázta, majd miután újrahúztuk a botokat ő is elment.
Apropó! Délután meglátogattak minket Ferenczi Tibiék! Kedvesével olyan fincsi Gyros tállal leptek meg minket, hogy Kriszti azonnal elkérte a receptjét. Köszönjük még egyszer a sok hozzánk való kedvességetek!

Az utolsó éjszaka nagyon csendesen indult. Ez el is tartott éjfélig, majd szinte megint kiköltöztem a botok mellé. Nagyon beindultak a halak, volt hogy egyszerre három botunk is kinn volt. A halak egyedsúlya is értékelhetőbb volt. Az éjszaka során egy percet sem aludtam, de szegény Kriszti sem sokat. Emlékezetem szerint 23-25db pontyot szákoltunk, zömmel 7-10kg közöttieket.
Reggel… mit reggel !Hajnalban!.... megjelent az öreg is, hogy beváltottam-e az ígéretemet? Miután ennek tényéről megbizonyosodott, osztozva örömünkben elindult a halnevelőbe etetni, mi meg elkezdtünk összepakolni. Persze amennyire hagytak a halak minket. Még 10 óra körül jött egy 13-as tükrös, majd szinte leállt a kapás hagyván, hogy nyugodt körülmények közt tudjunk bepakolni és búcsút venni ettől a csodálatos víztől.

{KEP::15909::474::center::A túrát záró kereken 13kg-os tükrös}

Miután összepakoltunk vetettem még egy pillantást a vízre, megígérve neki, hogy nem az utolsó túrám volt itt.
Elbúcsúztunk Gyula bácsitól, aki végig a jókedvével és kedvességével tette még színesebbé az ottlétünket.
Összességében nagyon elégedett voltam mindennel. Lehetett volna jobb is, de most őszintén! Ha valaki azt mondja nekem ezelőtt,hogy 8db 10 felettit fogok, és számtalan éppen-hogy kisebbet, tuti iratok neki egy beutalót az idegorvoshoz!

Szeretnék köszönetet mondani elsősorban Krisztinek, hogy elkísért, és végig ott volt, amikor kellett, hozzásegítve ehhez az emlékezetes egy héthez!
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik tapasztalatukat megosztották velem a siker érdekében!
Végül, de nem utolsósorban Magyar Szilárdnak, aki a Starbaits termékeket biztosította a túránkhoz!
És szeretném megköszönni azoknak is, akik ezt a próbálkozást végigolvasták 


Inhof András, „grasscarphunter” Stég magazin-Starbaits team.

teteje | vissza