Dip, avagy gyerekkoromban málnaszörp.


Az első dipeket boldogult kölyökkoromban vetettem be a halak ellen, bár fogalmam sem volt róla, hogy így hívom valaha majd őket. Polgári nevén, málnaszörpként jegyeztem be a pontyok elleni fegyvertáramba, és csemegekukoricára öntve bizony hatásos eszköz volt. Vagy csak a hal volt több akkoriban? Ki tudja… Aztán az ízesítés ezen módja sokáig feledésbe merült (nálam legalábbis), és ezt csak úgy egy évtizede, bojlis pályafutásom kezdetén fedeztem fel újra.
Érdekes, míg a házi bojlikészítés a kezdetekkor magával ragadott, dipeket soha nem gyártottunk egyre szélesedő baráti körünkkel, pedig láttam hasonló félőrült kollegákat, akik csillogó szemmel húztak elő feneketlen táskájuk mélyéből újabb és újabb, egyre gyanúsabb színű, szagú és állagú löttyöket, amiket orrom alá dugva izgatottan várták a hatást. Ilyenkor lelkesen megdicsértem az anyagot, majd magamban vállat vontam, mondván, újabb esethez riasztható a Greenpeace.

Aztán persze a sok egyéb, később feleslegesnek bizonyult kiegészítő mellé az én táskámba is bekerült pár flaska csalogatóanyag. Volt hogy sikerrel használtam őket, volt, hogy kevésbé, és talán feledésbe is merült volna a dolog, ha nem ismerkedek meg és kezdek horgászni néhány remek féderes kollegával, név szerint Boyleeval, Skeeterrel és Dubával. Amit ők mutattak az utólagos ízesítés művészetéből, az felettébb meggyőző és eredményes volt, így igyekeztem ellesni a mesterfogásokat.
A dipeket azt hiszem nem kell bemutatnom. Komoly, késhegyre menő vitákat hallottam már vízparton szükségességükről, hatékonyságukról. A „mindig-mindenhol dip” és a „soha ilyet de még aromát sem” végletes gondolkodásmódok közt igyekeztem kialakítani a saját elméletemet és metódusomat.
Laci a nyár elején hívott fel azzal a hírrel, hogy saját dipcsaládot fejleszt és ad ki. Nem tudtam, mi sülhet ki a dologból, hiszen a piac gyakorlatilag telített ezekkel a termékekkel (is). Ide csak három módon lehet betörni: vagy nagyon jó anyagot ad, vagy nagyon olcsót, vagy pedig óriási összeget költ marketingre (ez esetben lehet az anyag szar is, mint közismert… . Amikor letettük a telefont, már tudtam, hogy az utolsó két lehetőséget kilőhetjük, marad a jó cucc. Na de mégis hogyan? Dipet gyártani nem egyszerű mesterség! No de ez a gyártó gondja, én csak a végeredményt vártam.

A meglepetés nem is váratott magára sokat. Két Master táskában másfél tucatnyi dip, pordip és néhány egyéb kiegészítő várt rám a Stég horgászboltban, mondván, miszlai túránkon próbáljam őket, mondjak véleményt. Laci a lelkemre kötötte, nem arra kíváncsi, hogyan lehet minél szebb szóvirágokkal körbecsókolni a hátsó fertályát, hanem, idézem:”tudni akarom, ha valamelyik szar!”. Mondtam, azon ne múljék. Hónom alá csapva a cuccot távoztam.
Otthon kitört a gyalázat. Nagyobbik fiam ugyanis már a boltban is lelkesen kerülgette a jól lezárt tégelyeket, de otthon kikövetelte, hogy szagoljuk végig az egészet. A folyékony anyagokkal még nem is volt különösebb gond, de amikor a sajtos pordipet kinyitottam, b. nejem rövid úton kivágott az udvarra gyerekestül-dipestül. A további érzészervi vizsgálatokat így hát ott ejtettük meg.
Néhány általános megállapítás a termékcsaládról:
1., a folyékony dipek nagyon sűrűek. Konkrétan a sima gyári süllyedő bojli nem süllyed el benne. A horog sem nagyon.
2., A sűrűséggel arányos az ízhatás. Brutális.
3., a pordipek szaga is nagyon kemény, azokat már nem is mertem megkóstolni.
Persze ez így nagyon kevés, az igazi próba a horgászat során jön el. Így hát egy szép (szép a f*szt, hideg volt és esett, de így illik írni) napon ott ültem Miszlán, termoruhában fagyoskodva és néztem ki a fejemből. Az előre kiválasztott jó kis helyemen ugyanis a vízhiány miatt kb. 40-50 centis víz volt. Hogy lesz ebből teszt? Hogy lesz ebből hal? Na mindegy, előszedtem a tégelyeket és megpróbáltam nagyon okosakat gondolni és tenni.

{KEP::15718::472::center::Pordipek}

{KEP::15719::472::center::Folyékony dipek}

Sok lehetőségem nem volt, a hideg és sekély vízben kell horogra csalni a halakat. Tavasszal sikerült, miért ne sikerülne most is? Tehát: etetés nuku, max. PVA-val, a csalit meg a korábban jól bevált módszerrel tunningolom:


{KEP::15720::472::center::Folyékony (?) dipbe…}


{KEP::15721::472::center::…majd pordipbe mártottam.}

A pordipen néhány perc alatt átütött a folyékony komponens, zselés állagúvá vált az egész. Megdöbbentő módon a stégre csöppent anyagot a kétnapos eső nem mosta le, a csalin 12 óra után még felfedezhető volt a dip jellegzetes színe és illata. Idáig egyetlen dippel találkoztam, ami ilyen tartós volt, ez a megboldogult Top Secret mártogatósa, ami sokáig nagy kedvencem volt.

A PVA-ba is érdekes kombinációt próbáltam: stick mix, bojli és aroma Krushaban összedarálva:

{KEP::15722::472::center::Praktikus kis segédeszköz}


{KEP::15723::472::center::Darálás után ez maradt}


{KEP::15724::472::center::Végeredmény}

Ha valaki ezt az utat használja, figyeljen arra, hogy az iszonyat ragadós folyékony dip miatt alig jött ki a cucc a darálóból, ezért később már csak pordipet használtam erre a célra. Azzal gond nélkül működött az ötlet.


{KEP::15725::472::center::Aztán megkezdődött a várakozás}


{KEP::15726::472::center::Ott ugrott, láttátok?}

A három nap alatt végigpróbáltam a teljes arzenált. Ami egyértelműen a legjobb, az a fűszeres anyag volt, ami mind ízében, mind illatában a Starbaits Hot Demonjára hajaz. Én azzal is próbáltam végig, és nem panaszkodhattam az eredményre. Ami itt és most nekem kevésbé működött, az a büdös bojli volt, érdekes, Balázsnak sajtosra is akadt kapása. Fogtam halat viszont feketeborssal, ami Laci szerint nem az igazi, jónak bizonyult a fokhagymás és az ananászos is. A csokis verzió sem adott halat.
Hogy ezek az eredmények mennyire mérvadóak? Semennyire. Egy horgászat, kissé extrém körülmények közt. Az azért érdekes, hogy Balispeed kollegának csak akkor indultak meg a halak, amikor elkezdett ő is dipelni – persze az is simán benne van a pakliban, hogy ez csak véletlen egybeesés. Amit tudtam, elmondtam a fejlesztőnek is, és egyben javasoltam, hogy próbáljanak egy natúr halast illetve egy jó májast is kihozni – ebből igazán jót nem találtam még a piacon. Tehát: a Stég dipek nem csodaszerek, de adott körülmények közt segítenek kihozni a maximumot a vízből – egy korrekt termékcsalád első verzióit próbálhattam, és őszintén mondom, sikerrel.
S hogy ne maradjunk halak nélkül:

{KEP::15727::472::center::Töves...}


{KEP::15728::472::center::.....még egy töves}


{KEP::15729::472::center::Egy tükrös...}


{KEP::15730::472::center::...és még egy.}.

Ui: és hogy a sajtost más halak is szeretik:


{KEP::15731::472::center::Másfeles a Sóderosról}


Üdvözlettel: Nyáry Mihály (Misi)



teteje | vissza