Balatoni praktikák

Kiszállok az autóból, és a semmivel össze nem téveszthető illatot mélyen magamba szívom. A kagylók, a nádas, és a víz elegye gyógyszerként jut be a tüdőmbe, és drogként árad szét a testemben. Megérkeztem a Balatonra, újra itthon vagyok.

{KEP::14704::449::center::Maga a csoda}

Ismerős a terep, horgásztam már itt, a tavalyi évben több tíz kilón felüli bajszossal ajándékozott meg a nagy víz, így az idei túrára is nagy reményekkel érkeztem. A család hölgytagjainak kérésére idén szeptemberre tettük a nyaralást, a kellemes nyárutó, és a napozásra alkalmas időjárás reményében. A pontyvadászat szempontjából a legalkalmasabb időszaknak a szeptembertől november elejéig tartó időszakot tartom. Ha lehet, inkább az október közepét választom, de ez esetben fontos volt a lányok vágyát is figyelembe venni.
A vénasszonyok nyara alkalmat adott arra, hogy a vízben megmártózva szétnézzek a stégünk környékén. A tavalyi évben eszembe sem jutott ez a mozzanat, hanem egyből a „távoli” vizekre koncentráltam, és 200-220 méterre alakítottam ki az etetést. Gaben néhány héttel megelőzve ugyanezen a helyen horgászott, és felfedezett egy ígéretes helyet dobástávolságra, ami szépen adta a halat. „Szambázz a stéggel szemben befelé, meg fogod találni!” – mondta. Meglepő módon az első 70 méteren kavicsos talajt találtam tele apró kagylóval, majd mintha elvágták volna, hirtelen egy laza, puha iszapos szakasz következett. Az egyik bóját erre a pontra helyeztem el, a másik két bóját pedig a szokott módon 220 méterre, a mélyebb vízen, a parttal párhuzamosan egymástól 80-90 méterre. Az általában ajánlott, folyamatosan nagy mennyiségű etetéstől kissé eltér az én stratégiám. Szemes anyagot (főtt kukoricát, tigrismogyorót, aprómagot) csak az első két etetés alkalmával szórok, ezek után már csak a Big Carp összetevőkből gyúrt bojlikkal etetek, amit nagy területen szórók szét a két bóját összekötve 30-40 méteres sávban.
A balatoni horgászat témájában már olvashattatok általam írt beszámolót, így arra gondoltam, kár lenne olyan praktikákkal untatnom a kedves olvasót, amiről sokszor volt már szó. A szereléken vagy az etetési stratégián kívül van néhány ötlet, jó tanács, amit érdemes alkalmazni a sikeres horgászat érdekében.

1. Az etetés megjelölése

Ahhoz, hogy megtaláljuk, hogy hol az etetésünk, nyilvánvaló, hogy meg kell jelölnünk a helyet. A Balcsin mindig óvatos vagyok, és a rossz tapasztalataim miatt az olcsó, de mégis jól működő házilag barkácsolt bójákat használom. A gyári dőlő-bóják jó részét gyorsabb összerakni, és szebb is, ugyanakkor ritka az olyan ember, aki ne kezdene el piszkálni egy magányosan álló bóját a nyílt vízen, legyen az fürdőző, horgász, vagy hajóskapitány. Nem a legnagyobb élmény, ha a drága pénzen megvásárolt gyári bójánk fél nap alatt eltűnik a sok kíváncsiskodó miatt. Én 20 mm átmérőjű PVC csövet használok, bármelyik barkácsboltban kapható, és árulnak hozzá úgynevezett toldót is, ami műanyag szerű, gumis anyagból készül. A toldókat egyszerűen szigetelőszalaggal rögzíthetjük a cső egyik végén, így egymásba lehet tolni a tagokat. Különböző méretre vágva minden vízmélységben megtalálhatjuk a legoptimálisabb hosszúságú kombinációt. Ajánlott a használat előtt a csövek mindkét végét egyenként ledugózni.
Tipp: A dugózás legegyszerűbb formája, ha a csöveket lassan forgatva belenyomjuk olyan anyagba, ami jól szigetel, így a cső maga vágja ki a megfelelő formát, ami végül beleszorul. (Én egy úszásoktatáshoz használatos polifoamhoz hasonló, kb. 5 cm vastag táblába nyomkodtam bele a csövek mindkét végét!)

{KEP::14705::449::center::Az én bójám}

2. A GPS használata

A GPS (Global Positioning System) rövidítés ma már közismerté vált, jelentése nem más, mint globális helymeghatározó rendszer. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy ha megjelölünk a készülék segítségével egy pontot, akkor oda néhány méteres pontossággal visszatalálhatunk a műholdas támogatás segítségével. A bóják helyét a fentiek értelmében mindig elmentem, és ha valaki mégis „megkívánja” a műanyag csöveket, akkor sem jövök zavarba, és nem kell keresgélnem a napok óta etetett helyet. Az éjszakai akciók során szintén nagyon hasznos ez a kis szerkezet, hiszen iránytű módjára mutatja az utat a cél felé, megmutatva a hátralévő távolságot.
Tipp: Sokan nem is gondolnának rá, de az első legfontosabb pont, amit elmentek egy horgászat során az a pont, ahonnan elindulok a csónakkal. Lehet ez a stég, a sátor, vagy a rod-pod. Nem egyszer jártam már úgy, hogy a kiindulási ponttól eltávolodva alig voltam 50 méterre a parttól, de visszanézve nem láttam semmilyen támpontot, hogy merre induljak majd el visszafelé. Ha leszáll a köd, hiába villog a botállványon az irányt adó fény. A kézi, zsebre vágható GPS akár életet is menthet, és segít abban, hogy a ködös őszi éjszakában ne hosszában csónakázzunk a tavon a partot keresve.

{KEP::14706::449::center::Merre van a bója?}

3. Hogyan kössük ki a csónakot?

Ha saját stégem és csónakom lenne, akkor valószínűleg ez nem is lenne kérdés. Minden szezon kezdetekor megteremteném a sikeres horgászathoz, és a csónak megóvásához szükséges feltételeket. Számomra az alábbi követelmények a legfontosabbak, amelyeket mindig nehezíti az a tény, hogy gyakran új helyen és kölcsön kapott csónakkal vágok neki a horgászatnak:
- úgy legyen rögzítve a hajó, hogy a Balatonon gyakori nagy hullámok ne verjék rá a stég lábazatához
- gyorsan tudjak reagálni a kapásra, és a lehető leggyorsabban tudjak elindulni a csónakkal a hal felé, akár egyedül is
- olyan megoldást találni, ami univerzális, és sok helyen bevethető.
Többszöri próbálkozás és ötletelés után a nagy hullámok kivédésében, és a gyors rajtolás vizsgáján is sikeresen átment a képeken látható megoldás. Nem kell hozzá más, mint néhány méter kötél, két karabiner, egy PET palack, és egy horgonynak használatos terméskő. A csónak orrát mindig az uralkodó széliránnyal szemben állítsuk be, hogy a hullámokat szemből kapja, kivédve ezzel azt a balesetet, hogy a far felől becsapjon a víz a hajóba (lásd első kép). A csónak orrában lévő karikába kössünk egy két méteres kötelet, a másik végére pedig egy karabinert, így a képeken látható módon ki tudjuk kötni a csónakot a stég egyik lábához. A másik kötelünkre kössük fel a terméskövet (a Balaton partján mindenhol megtalálható), a másik végére pedig a másik karabinert. A trükk az, hogy a horgonyt nem kell felszednünk, ha el akarunk indulni! A hátsó karabinerhez hozzákötjük a műanyag palackot, így indulásnál a csónak farában lévő karikából kiakasztva fennmarad a vízen, elősegítve a későbbi kikötést. Ezek után előremenetben bottal a kézben könnyedén el tudjuk oldozni a másik karabinert a stég lábától, és már indulhatunk is! Ötösben a motor, nyomás a hal után! ;)
Tipp: Fontos, hogy ne spannoljuk ki a köteleket, mert a hullámok nagy ereje miatt könnyen elmozdulhat a horgony a helyéről. Ha kicsit lazábbra hagyjuk, akkor nem fog a csónak a stég oldalához ütődni nagy hullámzásban sem, ugyanakkor könnyen bele tudunk ugrani, ha kapás van!

{KEP::14707::449::center::A csónak rögzítése}

4. Előtétzsinór a kagylók ellen

A kagylópadok mindig jó haltartó helyek, ez már szinte közhely a témával foglalkozó cikkekben. Arról ritkábban esik szó, hogy a szereléket hogyan készítsük fel erre a körülményre, és arról még kevesebb információt kapunk, hogy milyen csomót használjunk. Én 0,55 mm átmérőjű kagylóálló zsinórt (shockleader) használok, ami 0,2 mm-rel vastagabb a főzsinórnál. Az alábbi ábrán láthatjátok az ún. Mahin csomót, ami tökéletes megoldást ad a problémára. (Az ábrán a szürke zsinór jelenti a vastagabb és a fehér a vékonyabb zsinórt!)
Tipp: Ha jól megfigyelitek, a készre húzott csomó alakja olyan, mint egy nyílhegy, ezért dobóelőke kötésénél is hasznos lehet, mert kis mértékben fékezi a dobást.

{KEP::14708::449::center::Mahin csomó}

A túra során az említett kagylós-iszapos meder határán folyamatosan sikerült halat fogni, igaz kisebb átlagsúlyban, mint a benti bójáról. Érdekes megemlíteni, hogy a tavalyi évben a távoli bóják sokkal több halat adtak, mint idén. Ezt az eredményt azzal magyarázom, hogy idén szeptemberben, míg egy évvel ezelőtt októberben horgásztunk a tavon. A tél közeledtével inkább a mélyebb víz rejti a Balaton pikkelyes lakóit. A Big Carp alapanyagokból összeállított kagylós és májas ízesítésű golyók ismét jól vizsgáztak, a túra legnagyobb hala egy 9,20 kilós töves volt.

{KEP::14709::449::center::Szépek és hibátlanok…}

{KEP::14710::449::center::Ő volt a legnagyobb: 9,20 kg}

Remélem, hogy a fentiekben leírt ötleteket Ti is tudjátok majd hasznosítani a balatoni horgászatok során. Sikerekben és élményekben gazdag pontyhorgászatot kívánok Nektek a magyar tengeren!

Novák Dániel

teteje | vissza