Úgy gondolom, itt az ideje, hogy mint egyszerű felhasználó, vásárló röviden, tömören, minden lila körítés, élménybeszámoló, érdek nélkül tanúvallomást tegyek kis országunkban is kapható egyik legismertebb bojlicsaládról – a teljesség igénye nélkül. Ámbátor mindenki hallott, olvasott róla, de talán azoknak, akik még nem próbálták, adalék lehet e kis szólamlás a vásárlás elé. Igaz, mint szoktam, most sem leszek „politikailag korrekt”.

{KEP::14187::445::center::Marine Halibut}
Marine Halibut

Ki ne ismerné, ezt a barna, érdes felületű, igen magas olaj- és halliszttartalommal bíró csodagolyót? Természetesen nem attól csoda, hogy Nagykátáról is idehozza a halat, és mindig kap rá. Számomra attól csoda, hogy sose hagyott cserben, s ezért is van nálam szinte mindig. Gondoljuk csak végig: laposhalas pellettel etetünk. Különféle méretben, márkában, de az alapját a leginkább és legsikeresebben használt pelleteknek mégis ez a fura tengeri állat adja. Miért is nem horgásznánk ugyanilyen bojlival? Vajon mennyivel van nagyobb attraktivitása egy mesterséges eperszagnál? Tartalmaz nagy mennyiségű magvakat is darált állapotban, aromát azonban tudomásom szerint nem. Ízét a laposhal olaja és lisztje adja. Ez a legtöbb formában, méretben megjelenő Dynamite csali a jó öreg Source mellett.
Mostanra már újra felfedezte valamelyik marketinges a spanyolviaszt, és már harmincas méretben, csontkeményen, előrefúrva lehet kapni –a csalizásra is alkalmas pelletet. (Hogy eddig csak a puha, szinte macskaszar állagú volt csalizásra jó? Fogas kérdés…)
Azért persze kiteljesedett a Marine Halibut választéka, merthogy mindent a vevőért! Az összes többi gyártótól kis túlzással többek között az különbözteti meg, hogy ez nem csak a horgásznak készült, sőt, a még megfizethető kategóriában, nem is kell általában attól tartanunk, hogy a boltban évek óta aszalódott veteránkorú anyagot kaptunk, bármelyik részét is válasszuk a Halibut családnak. Mert amit el bírunk képzelni, az mind van ebből: etetőanyag, pellet mindenféle méretben, bojli mindenféle méretben, lebegő bojli, paszta, locsoló, Stick-Mix keverék, sőt talán még a hasonló konzerves matéria is kapható.… mit hagytam ki? Ebből a felhozatalból majdnem minden esetre ki lehet valamit találni az áhított eredményért.
Már jó pár éve történt de ilyenkor augusztus vége táján gyári bojlit kerestem, s akkoriban még közel sem volt ekkora választék, mint ma. Olyan, ami megbízható, vélhetően természetes összetevőkből áll- és büdös! Nálam a gyümölcs –egyetlen kivétellel- nem jön be. Egyszerű, fogós bojlit, büdöset, olajosat, halasat! Hogy miért is? Laposhalas-halas pellettel etetünk, horgászunk, olykor a darabosabb chunks-okkal csalizunk is. A bojliban az anyagok jobban kombinálhatóak, ezért gazdagabb, összetettebb beltartalmú mint egy pellet. Az igazán ütős anyagok pedig zöme pedig valami állati eredetű anyaghoz kötötten kerülnek a golyókba, s ezek pedig büdösek. (Gondoljunk csak a belachan pasztára!) Persze a dolog nem ennyire egyszerű, mert sok cég gyárt laposhalas bojlit. Elég széles a paletta minőség és ár tekintetében is. Az elmúlt pár évben volt alkalmam kipróbálni párat a halibutból, s rá kellett jönnöm, mégis a robbanós-csillagos az igazi, s nem feltétlen jelent nagyobb-több halat a magasabb ár, és kevesebbet a kisebb. Például a Mainline , mint a high-end kategória egyik képviselője is készít ilyet, mégis szembetűnő a különbség: A Dynamite érdesebb felületű volt, puhább, lényegesen jobban, és gyorsabban oldódott. Igaz, ez utóbbi nem minden esetben szerencsés, de nekem a gyorsabb működésű bojlik jobban bejöttek eddig. Az előbbiben nem találtam magokat, vagy bármit, ami egykor az lehetett. Állagát tekintve egy tömör, kemény golyó volt, mintha csak sárból gyúrták volna. Illata, íze hasonló volt a DB-hez, de csak hasonló. Aztán kinek a pap, kinek a papné…

{KEP::14188::445::center::Squid-Octopus}
Squid-Octopus

Az újabb tojás nélküli bojli… Emlékszem, tavaly mekkora titkolózás előzte meg, amikor piacra került a rákos változattal együtt a régi jó Hi-Attract megújított változata. Állítólag friss tintahalból, természetes hozzávalókból, áll, többek között fekete bors olajjal, poliphússal, és magvakkal. Erős, borsos illata és íze van. A fáma szerint a törpeharcsa idegenkedik a fekete borstól, s ez amúgy is egy hideg időszakra ajánlott csali. Aha…
Amire én is mérget vennék, az az előbbi része: volt szerencsém barátaimnak hála feketeborssal és poliphússal pepecselni. Jó horgászhoz illően meg is kóstoltam. És tényleg…
Hogy, hogy nem, nekem ez volt az, ami nyáron, törpés vízen tökéletesen csődöt mondott, méghozzá többször egymás után. A fekete kis ördögök kortárs modern szobrot faragtak belőle, ha volt lebegtetve, ha nem, akár csupaszon, akár macskanadrágba bújtattam.
Nem így törpementes vízen! Október végén egy kevés kis maradék még volt a táska fenekén. A hosszú hétvégére nagy pecát terveztem, ám az időjárás nem kegyeskedett. Sőt! Ugrándozó légnyomás, erős széllökések, majd szél, végül még egy kiadós eső is. Kettőnknek hat bot volt a vízben, háromféle csali, háromféle szerelék, egymástól teljesen eltérő helyeken. Igyekeztünk minél több variációt bevetni, minél kevesebb kiskaput hagyni bajuszosainknak. Egyszóval: nagyon akartuk a halat. A kegyetlen időjárás miatt épp pakolóra akartuk fogni a dolgot, amikor cimborám egy jó tízes pontyot karikázott kifele, ami a képtáramban ma is fenn van. Mondhatnánk, véletlen… Aztán szépen, lassan jött egy ide is, majd még egy kisebb, s felváltva fogtunk pár szép példányt, amíg a maradék borsos-polipos csodabogyó tartott. Aztán vége, s alaposan megfázva, de nagyon boldogan csomagoltunk… Később még szerzett feledhetetlen napokat akár a régi jó Hi-Attract, akár az új Fresh változat, így azt hiszem, mindig ott a helye a csalis táskában. Megmenti a túrát, megmenti a napot, és még az illata is finom.
A feketeleves: Átfutottam a hazai webes áruházak bojli kínálatát, árait. Félretéve a marketing- és reklámdömpinget, olybá tűnik, hogy át kell értékelnem az olcsó hús és a híg lé összefüggéseit, ha legközelebb újra csalit kell vennem. Miért is?
A magas beltartalmi értéknek ára van. A szénhidrát a legolcsóbb, az esszenciális olajok a legdrágábbak. A speciális adalékok különösen, pl.: Robin Red, spirulina, májlisztek. Ezeket meg kell fizetnünk, nekünk, vásárlóknak. Ma már nagyjából tudjuk, milyen zacskók után érdemes nyúlni, melyek után kevésbé. - Bár itt a Stégen ez utóbbival még nem találkoztam. Ha ezen márkák egyes termékeinek kilónkénti (!) árát odaírjuk szépen egymás mellé, a kapott eredményekből szépen látszik majd, hogy igenis a Dynamite Baits felé billen a mérleg nyelve úgy érték, mint ár arányban. Sőt! Nem kell kétkilós mennyiséget megvenni. Persze nem olyan sok az a két kiló, de nem mindegy, hogy tíz lepedőt hagyok ott egy egyéjszakás pecára való kajáért a boltban, vagy négyet. Vagy lila fejjel jövök haza a várva várt kaland után, és elátkozom aki kitalálta a szénhidrátot, az ételfestéket, és az epret, ha értitek, mire gondolok...

A fenti gondolatok virtuális papírra vetését sem a reklám, sem valamiféle újrafelfedezés nem motiválta, csupán a puszta öröm. Annak öröme, hogy találkoztam egy olyan márkával, csalival, amivel sikeres lehetek, ami kiváló minőségű, ráadásul megfizethető.

teteje | vissza