Alaptézis, hogy a ponty imádja az akadók közelségét és nekünk is érdemes ott horgásznunk, ahol a haljárás van. Nem biztos, hogy minden esetben az akadó fölé tudunk állni csónakkal, ezért megfelelő módszereket kellett kidolgozni a fenekezős-bojlizáshoz, hogy az akadók környékét is viszonylagos biztonsággal tudjuk meghorgászni.
Írásomban két speciális ólmozási megoldásról fogok írni. Mindkettőt akadós terepen érdemes használni.
<b>Ólmozás biztonsági kapoccsal</b>
2003-ban többször is horgásztam a Tereskei tározón, ami egy gyakorlatilag egy felduzzasztott patak. A tó közepén végig húzódik a régi patakmeder, és a patakmeder két oldalán bokor maradványok színesítik a képet.
Juhász Miklós szerint (ő a tógazda) a patakmeder elé érdemes dobni, csak hát éjszaka elég nehéz elkerülni ezt az 5-6 méteres sávot. Én is többször beledobtam a dzsindzsa közepébe és nem egy halam bánta a pontatlanságom.
Öcsém elmondása szerint a tatai Derítő tó sokkal durvább terep. Ott a horgászok el sem kerülhetik az akadókat, mert egy erdőírtás az egész tó. :] Az akadós helyeken ha a horgász egyszer bedobott, akkor jó, ha nem is próbálja kivenni a szereléket, mert szinte esélytelen a sikeres bevontatás.
Ha kapás van, és az akasztás jól sikerül, akkor nagyobb esély van arra, hogy a szerelék kijön az erdőből, mivel a horog már a hal szájában van és így nem fog ágat (kivétel, ha valami ősállatot akasztottak, ami behúz a csökös közepébe). A horgon kívül van még egy veszélyes pontja a szereléknek, ez pedig az ólom.
Velem is többször előfordult már, hogy éreztem a hal rúgását a bot végén, de az ólmom valami görcsben annyira elakadt, hogy végül a halat és a szereléket is buktam.
Erre a problémára kínál megoldást az ún. safety clip, amit mi magyarok nevezhetünk biztonsági kapocsnak :]. A kapocs tulajdonképpen egy olcsó műanyag alkatrész, amit úgy alakítottak ki, hogy dobáskor megtartsa a nehéz ólmot, de annak elakadása esetén a kapocs kinyíljon, és ne akadályozza a fárasztást.
{KEP::1652::44::center::}
{KEP::1653::44::center::}
A kapocs egyszerű elven működik. Dobáskor az ólom húzza maga után a szereléket, tehát ilyen irányú erő esetén a kapocs szilárdan tartja az ólmot. De ha az ólom elakad és a hal a másik irányba húzza a szereléket, akkor a biztonsági gumi tömlő elcsúszik és a könnyű műanyag kapocs kinyílik.
Ez a fajta biztonsági kapocs nem alkalmas arra, hogy egy sima leakadáskor kinyíljon, mivel ilyenkor pont ellentétes irányba húzzuk a szereléket, mint ahogy a kapocs kinyílik.
Valószínű ezen probléma miatt a fejlesztők nem elégedtek meg az eredménnyel, hanem tovább kísérleteztek:
Nehezítés ólompaszta használatával
Alternatív megoldást jelent az ólompaszta, ami tulajdonképpen gyurma állagú, alakítható nehezéket jelent.
{KEP::1651::44::center::}
Az ólompasztával a lebegős szereléknél már találkozhattunk, de nincs az előírva, hogy csak egy csipetnyit használhatunk belőle. A következő tippet a Kryston Snag Safe csomagolásában találtam:
{KEP::1654::44::center::}
{KEP::1655::44::center::}
Az ólompaszta alkalmazása esetén a szereléket kétféleképpen állíthatjuk össze. A horgot vagy közvetlenül kötjük a főzsinórra, vagy egy forgókapcsot is közbe iktathatunk. Ha közvetlenül kötjük a horgot, akkor valami extra kiegészítőt kell a zsinórra kötnünk (erőgumi, vagy valami más), hogy a pasztát rá tudjuk gyúrni.
Az ólompasztát a zsinórra is rá lehet nyomni, de ha nagyobb cupákot használunk, akkor nem lesz ami megtartsa és dobáskor elszáll, mint a győzelmi zászló. A dobozból kivett ólompaszta kezdetben elég kemény, de ha kicsit átgyúrjuk, akkor néhány perc után már elég jól alakítható.
Ennek a szereléknek két nagy hátránya van. Nem lehet vele nagyot dobni, mivel maximum 20-30 grammos golyókat tudunk formálni belőle. A másik hátrány, hogy a vizet nem szennyező "ólompaszta" (ami tulajdonképpen nem is tartalmaz nehézfémet, főleg nem ólmot) nagyon drága és egy dobozban maximum 50-80 gramm van. Ennek ára a Krystonnál kb. 2-3.000 Ft.
