Sose tudhatod…

Tavaly novemberben az utolsó hosszabb túránkon a kihívásokkal teli bányató lakói elkerültek minket. Gaben fogott egy szép 15 körüli tükröst már az első este, ami megadta a reményt az egy hetes túrához, de napokon át csak a várakozás és a mozdulatlan jelzők voltak a főszereplők. Az utolsó előtti reggel volt egy füstölős kapásom a bal oldali, víz alatti erdő szélére lerakott szereléken, de esélyem nem volt megfogni a rafinált bajszost. Két kapással megúsztuk a hetet, de már akkor megfogadtuk, hogy ismét visszatérünk ugyanerre a helyre és az új tapasztalatokkal felvértezve megpróbáljuk feledtetni a novemberi peca sikertelenségét.

Az idei évtől nagy segítség és egyben kihívás is számunkra, hogy a Big Carp támogatását élvezhetjük. Mindkettőnk „kutyulós” fajta, szeretünk saját receptek alapján dolgozni, ezért a cég széles termékskálájából elsősorban a bojli készítéshez szükséges alapanyagok közül válogattunk. Négy féle receptet dolgoztunk ki, ebből kettőt már közöltünk egy korábbi cikkben, a másik kettőt a cikk végén olvashatjátok.

Eljött hát a nap, bojlik legyúrva, őrült reggeli pakolás kezdődik a nyolcemeletes
panelház egyik szűk odújából az egérkamionnak tűnő Corsába. Úgy érzem magam, mint Süsü a sárkány, amikor beér a városkába: libbennek a függönyök, recsegnek a spaletták, kíváncsi arcok bámulnak az ablakok mögül. Nyugdíjas banda gyűlik össze a ház előtt, hogy megnézzék, hogyan lehet ennyi cuccot bepréselni egy autóba. Ha tudnák, hogy a szürke hétköznapokon a csónakmotor a lakásban a kanapé alatt pihen, az óriás táskák pedig a konyhai közlekedés állandó tankcsapdái, biztos hívhatnám Carter doktort, hogy lőjön be nekik egy kis dopamint szívleállás ellen. Gaben csörög, már úton van, rálépek a gázra és néhány perc múlva már konvojban haladunk az autópályán.


{KEP::13329::430::center::Újra itthon!}

Rövid utazás után végre meglátom az út bal oldalán a múltban lignitbányaként működő, ma már páratlan természeti harmóniát adó kéklő bányatavat. Elöntenek a jóleső gondolatok, a tudat, hogy eltűnhetek egy teljes hétre a civilizáció elől, távol a város zajától. Megszűnik a szálloda, ahol dolgozom, nem hívnak öt percenként a szétült fenekű kolléganők a könyvelésről, vagy nem üvölti le a fejem egy férfiállat a recepción, hogy csináljak valamit, hiszen fogva tartják a haverját egy kétes nevű vetkőzős bárban, amíg nem tudja kifizetni a százhetvenezerért kiszámlázott egy üveg Törley-t.
Példás vendégszeretet, a megszokott családias hangulat fogad, mindig úgy érezzük magunkat itt, mintha haza érnénk. Követendő példa a tógazda által megalkotott házirend, minden pontja a halak, a természet védelmét szolgálja és egyben azt, hogy kulturált környezetben töltsük el ezt az egy hetet. Jó lenne eljutni egyszer arra a szintre, ha ezt nem is kellene leírni, hanem az emberek agyába alapból kódolva lenne. Betolunk egy-egy jó zsíros kenyeret és néhány perc múlva már óriás V betűt rajzolva motorozunk a megrakott csónakkal a kiszemelt horgászhely felé.

Összeszokott csapat már a miénk, ráadásul a hely sem ismeretlen. Fejben már sokszor lejátszottunk, hogy mit hogyan csinálunk majd. Szeretteim már nem is csodálkoznak, amikor lehetetlen pillanatokban csörgetjük meg egymást és érthetetlen kódolású nyelven beszélgetünk percekig: „Szasz Papszigáz! Jók lettek a húszas golyók, jót tett nekik, hogy beleraktuk a laktalbumint, meg a kazeint!”. Gyors szerelés és bójázás után beáll a csend és megkezdődik a várakozás. A meghorgászott helyek legjavát a stégünk előtt párhuzamosan 80-90 méterre húzódó 9-10 méter mélységben lévő plató adja, amely váratlanul több mint 20 méteres mélységig szakad le. A törés különböző mélységeit vallatjuk, illetve a partközeli akadókat, ahol inkább az éjszaka folyamán számíthatunk kapásra.

Hiszem, hogy nagy halat mindenhol nehéz fogni, azonban víz és víz között mégis hatalmas különbségek vannak. Az évek során észrevettem magamon, hogy megszállottan vonzanak az olyan helyek, ahol akár napokig, esetleg hetekig kell várnom egy-egy kapásra. A Balaton az egyre ritkuló halsűrűség és a hatalmas terület miatt ad kihívást jelentő feladatot a horgász számára, egy bányató pedig a különleges mederalakulatok, kiterjedt víz alatti erdők és a hihetetlen vízmélységek, víztömeg miatt számítanak nehezen meghorgászható helynek. Fontosnak tartom azonban, hogy a sikertelen túrákat ne kudarcnak éljük meg, hanem egy tanulási folyamat részének. Valószínűleg soha nem érünk a végére, de talán az évek során egyre inkább közel kerülünk a pontyok viselkedésének megértéséhez.

Az első éjszaka csendesen telt, jól kialudtuk magunkat, fejbe csapta a városi gyerekeket a friss levegő. Az ébredés utáni néhány órányi szöszmötölés és eszegetés után hihetetlenül hangzik a távjelzőm folyamatos sivítása. A törés középső szakaszára lerakott egy szem kagylós bojlit húzta el valami. Megbeszéltük, hogy kapás esetén nem emelünk rá a halra, hanem inkább gyorsan csónakba ugorva igyekszünk utolérni és a mélyebb részen kezdjük meg az igazi fárasztást. Az eddigi tapasztalataink szerint a hirtelen leszakadó törés széle gyakran tele van kagylóval és hiába a kagylóálló előtétzsinór, ahogy a hal tíz méteres mélységből szinte függőlegesen menekül a mélyebb, húsz körüli mélységbe, gyakori jelenség a kagylótelepeken súrlódó zsinór szakadása. Társam eltekeri a motor kapcsolóját és hatalmas burványokat keltve repesztünk a bója irányába. Próbálom tartani a tempót, gyorsan hízik az orsó dobjára felszedett zsinór és amint a mély vízre érünk, ráemelek a halra. A féket általában nagyon lazára szoktam állítani a kontaktus felvétele utáni pillanatokban és ujjal fékezem inkább a dobot. Elég jó erőt érzek a zsinór végén, de itt sose lehet tudni… Egy 7-8 kiló körüli nyurgában is olyan erő van az oxigéndús, tiszta vízben, hogy percekig a víz alatt van a bot egyharmada. Pár perces küzdelem után lassan sikerül a felső vízrétegbe kényszeríteni a bányalakót, amikor 3-4 méteres mélységben meglátom a tükrös körvonalait. Barátom a csónak elejében vizsgálódva jobban látja, szerinte 12-13 kiló körüli. Épp arra gondolok, hogy eddig 11 kiló az egyéni rekordom ezen a tavon, jó lenne megdönteni, amikor elernyed a zsinór és megpihen a karikába hajlott botom. Hosszú perceknek tűnik az a pár másodperces csend, ami ez után következik. Rosszul akadt a 6-os horog, Gaben pedig tovább fájdítja a szívemet azzal, hogy alá becsülte a halat, szerinte legalább 15-ös volt, ha nem nagyobb…

Bizakodunk, mert Szilárd bácsi betörő hidegfrontot jósol, de nála sose lehet tudni, ami nála fix, az a „derűs este”. Ültünk mi már egy hetet egy kapással, reméljük, hogy most nem így lesz. Telnek-múlnak a napok, kapunk esőt, szelet, de a jelzők már két napja mozdulatlanok. Ilyenkor mindig beindul az agyalás, a helykeresés, csalik variálása és az örökös dilemmázás az okok keresésére. A sekély vízbe éjszakára lerakott szerelékek néha kiugrasztanak bennünket az éjszaka közepén, de kénytelenek vagyunk a bojliról tigrismogyoróra váltani, mert másfél kilón felüli dévérek addig szívogatják a húszas golyót, amíg felakasztják magukat a horogra. A tigrismogyoró valamivel kevesebb dévért ad, de azért így is fogunk néha egyet-egyet. Kedden este változtatok a taktikán és az éjszakára készülve balra dobok 4-5 marék tigrist és kukoricát vegyesen, jobbra pedig lerakom a 3 szem mogyoróval csalizott szereléket, 6-7 méterre az etetéstől. Éjjel kettőkor riadtan ébredek a jelzőm hangjára és riasztom a társam is, aki a hozzám közelebb eső fülében Shrek-et megszégyenítő füldugóval alszik, mert állítólag én egész éjjel horkolok, mint egy kínzás előtt álló tasmán ördög. A kis vízre lerakott tigrises cucc sült el, de nem érzek semmit a zsinór végén, beugrott a bajszos a hínarasba. Követjük a zsinórt, Gaben pedig mint Rambo a mocsárban nagy gazolásba kezd és próbálja lefejteni a vízi növényzetet a zsinórról. Reménytelen a helyzet, hal nélkül vagyunk négy napja és ezt is elveszítjük?! Hívhatom megint Carter dokit, de most magamnak! Az egyik pillanatban a fejlámpa fényénél megpillantom a fekete hátú gyönyörűséget és már hajlik is a botom. Balra hínár, jobbra sás, kénytelen vagyok keményen küzdeni és néhány perc múlva végre megmerítjük a túra első halát. A mérleg 14.10-et mutat, felhőtlenül boldog vagyok! Az éjjel volt még egy sistergős kapás, ugyanerről a helyről, de sajnos a sűrű növényzet miatt kereket oldott a rutinos uszonyos.


{KEP::13330::430::center::Végre megtört a jég: 14,10-es töves}

A reggeli fotózás utáni visszaengedés pillanatait váratlan csipogás töri meg. Leraktunk még egy szereléket a kis vízre, egy ígéretesnek tűnő száraz fa tövébe. Reggel nyolc óra van, az átlátszó vízből lejjebb szoktak ilyenkor már húzódni a halak, így arra gondolunk, hogy megint a „fehérnép” bohóckodik a csalival. Egy csipp, majd még egy és ebben a pillanatban az orsóra pókhálót szövögető pók hatalmas szaltóval pördül le a sistergő dob pereméről. Érezzük, hogy történt valami, hiszen az utóbbi 12 óra alatt több kapásunk volt, mint eddig az eltelt 4 nap alatt. Gaben lágy botja brutális módon görnyed a víz tükre alá, szépen kattog az orsó fékje és engem is nagy örömmel tölt el, hogy végre neki is megjött az első igazi kapás. Az első adandó pillanatban, amikor meglátjuk a halat, szinte egyszerre kiáltunk fel: „Amur!” A férfias csata után örömmel nyugtázzuk, hogy cimborám az amurfogás terén egyéni rekordot döntött, a torpedót kerek 16 kilóval mérlegeltük.


{KEP::13331::430::center::Gaben amurja kereken 16 kilót nyomott}

Eddig két szép halat sikerült fognunk, mindkettőt tigrismogyoróval, ezért agyaltunk ennyit a receptekkel, meg a bojlikészítéssel? Bíztunk a csalikban és inkább a meghorgászott mélységek variálásával, helykereséssel próbálkoztunk. Mintha új időszámítás kezdődött volna, délelőtt 11 óra tájban a hosszú, benti törés bal oldala folyamatosan elkezdte adni a halat. Az első két kapásból egyik sem akadt rendesen és az ilyen jelenségek egyből változtatásra kényszerítik az embert. A horog jó, a szerelékben sincs hiba, így arra a következtetésre jutottunk, hogy kapás esetén ráemelünk a halra, de utána nem kockáztatva a „kagylózást” egyből laza fékkel hagyjuk a halat szaladni és a futóra váltó szerelék súlytalansága nem cibálja ki a jól akadt horgot a hal szájából. A taktika bevált, a kontaktust már csónakból vettük fel a hallal, utolérve a mélyebb vízen.

A csalizási és az etetési technikánkról talán érdemes néhány szót említeni. A kezdeti kapástalan időszakban kevés bojlit és nagyon kevés szemes anyagot használtunk a mély vízen, a külső sekélyesben pedig inkább csak szemessel etettünk, ahol tigrismogyoróval csaliztunk. A későbbi folyamatos kapások beálltával pedig úgy határoztunk, hogy teljesen elhagyjuk a szemes anyag használatát a hatalmas dévérek támadása miatt és csak koncentráltan etetünk 6-8 szem bojlit a horog köré. A kapások áttolódtak a mélyebb vízre, itt csak bojlival horgásztunk és a csalinak folyamatos intenzitást biztosítottunk a helyben készített saját paszta segítségével. A recept egyszerű: a bojlikészítés során meghagyott alapmixhez egy tojást, 4-5 ml Big Carp Amino Total Complex-et, diónyi Big Carp Belachan pasztát, illetve a stégünk oldaláról szedett, összezúzott kagylópépet adtunk és jól formázható tésztává gyúrtuk. A bojli(ka)t ezzel bevonva, rágyúrva (akár a „hóember” féle csalizási mód esetén is használható) egy folyamatosan oldódó, ízben harmonizáló, puha réteget képeztünk a csali körül.


{KEP::13332::430::center::A paszta és a kagylópép}



Csütörtökön édesapám is meglátogatott minket, hazai marha lábszárból készült pörkölttel és franciakrémessel érkezett, az utóbbi elég abszurd jelenség volt a semmi közepén. Alig tudtunk megebédelni, mert állandóan dologidő volt. Fárasztás, fotózás, csalizás, nem lehet így pihenni!  A nagy sürgés-forgás közepette észrevesszük, hogy „kapás” van az egyik középső bójánkon. Tényleg furcsán táncolt és mivel épp egy megfogott hal utáni behordásra készültünk, csónakba vetettük magunkat, hátha okosabbak leszünk, ha megvizsgáljuk, mi a helyzet. A bója zsinórját feltekerve észrevettük, hogy egy kb. 0,20 átmérőjű zsinór van a bójára tekeredve, amit a mélyből húz valami! Gyors gubancolás után a csónakban lévő botról levágtuk a szereléket és összekötöttük a két zsinórt. Izgulva nézetem végig, amint Gaben elkezdi feltekerni a zsinórt és utoléri a váratlan idegent. Keményen védekező erő volt a válasz és néha a szememet eltakarva néztem végig, amint a fék folyamatosan kattogva engedi ki két zsinórt összekötő csomót a gyűrűk öleléséből. A hosszú és kíméletes fárasztás eredménye egy 11 kilós tükrös lett! Nem tudom ki próbálta szegényt egy ilyen akadós, kemény terepen ilyen vékony zsinórral és kíméletlen szerelékkel partra kényszeríteni? Jól lefertőtlenítettük a nagy horog által ütött csúnya sebet és örömmel néztük végig, hogy boldogan úszik tovább a megmentett hal.
A nap végén apunak is sikerült egy gyönyörű 8-as tövest kivarázsolni a vízből a fél napos látogatása során.


{KEP::13333::430::center::A kész szerelék, és a használt kellékek}

A túra végül örök élményt adott nekünk, amit soha nem fogunk elfelejteni, igaz, nem is akarunk!  A statisztikákat összesítve 22 darab halat fogtunk, 218,6 kg összsúlyban, ez 9,94 kg átlagsúlyt jelent. Két halat tigrismogyoróval, a többit bojlival csaltuk horogra úgy, hogy a hét első felében még nem tudtam fogást regisztrálni a füzetembe. Hét darab 10+-os pontyot fogtunk, ebből hat 14 kilón felüli, a legnagyobb egy 16.10 kilós töves. Amurból egy jött, a fent említett 16 kilós szépség.

Végül a receptek:

Májas

Szárazanyagok:
Casein 100 gr
Lactalbumine 50 gr
Vörös halliszt 250 gr
Tintahal liszt 100 gr
Garnéla liszt 20 gr
Sörélesztő 100 gr
Sztárszója 150 gr
Kukoricacsíra liszt 100 gr
Robin Red 50 gr
Bogár mix 30 gr
Mikromag keverék 50 gr

Adalékok:
Májpor 5 gr
Fokhagyma esszenciális olaj 2 ml
Clone 1 Liver 20 ml
AminoTotalComplex (Red Liver) 50 ml
Green Betaine 20 gr
Tojás 10 db

Kagylós

Szárazanyagok:
Casein 100 gr
Lactalbumine 50 gr
Vörös halliszt 180 gr
Tintalhal liszt 100 gr
Garnéla liszt 20 gr
Sörélesztő 100 gr
Vitamelo 100 gr
Sztárszója 100 gr
Kenderliszt 100 gr
Robin Red 50 gr
Bogár mix 20 gr
Kagylóőrlemény 30 gr
Mikromag keverék 50 gr

Adalékok:
Zöldajkú kagyló kivonat 5 gr
AminoTotalComplex (GLM) 50 ml
Green Betaine 20 gr
Tojás 10 db


Végezetül néhány kép a fogásrunkról.

{KEP::13334::430::center::15,60 kg}



{KEP::13335::430::center::15,40 kg}



{KEP::13336::430::center::14,20kg}


{KEP::13337::430::center::16,00 kg}


{KEP::13338::430::center::16,10 kg}


Köszönöm a figyelmet: Novák Dániel (superdanee)
teteje | vissza