Egy vallomással tartozom: eredetileg a Sporthorgász áprilisi számával akartam foglalkozni, de elkezdtem számolni: a 116 oldalas újságban 63,2 oldal reklámot, PR cikket és hasonlót számoltam össze. A következtetéseket szerintem ez alapján mindenki vonja le magának, én a tőlem telhetőt máris megteszem: nem foglalkozom a lappal.
Tehát életbe lépett a „B” terv: EuroHorgász 2009/április.
100 oldal, 28,83 oldal reklámmal. Itt egy kicsit csaltam, méghozzá a következőképpen: amit magamban PR cikknek tekintettem, de lényeges és értelmes mondanivalót hordozott, azt felesben számoltam, tehát egy két oldalas cikket egy oldalnak vettem.
Kezdjük:
Az első cikk egy Hoitsy György – interjú. Róla tudni kell, hogy a legnagyobb magyar pisztrángtelep vezetője, akiről hírből már sokat hallottam. Kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a pisztrángozás, de mélységesen tisztelem azokat az embereket, akik ekkora alázattal és lelkesedéssel végzik a munkájukat. (Mellesleg a helyben sütött pisztráng tényleg isteni!)
Aztán VÉGRE!!!! Egy úszós-pontyozós cikk! Leon Derksen cikke számomra nagyon régi hiányosságokat pótol. Persze, látszik, hogy nem a hazai viszonyok közt keletkezett, a meghorgászott vizek is egészen más jellegűek – tipikus holland polderek, vízlevezető csatornák. Gyönyörű, tiszta, rendezett partok, mély vizek, hatalmas pontyok, és egyszerű, végletekig leegyszerűsített felszerelés. Az úszók csodásak: látszik, hogy új gyártásúak, de igényes kivitelűek, és gazdájuk szeretettel bánik velük. Az író, mint kiderül a kommentárból, egy ismert horgászati cég tulajdonosa, de egyetlen szó sem esik konkrét felszerelésről, termékről, nem emleget botanyagokat, csapágyszámot és hasonló ökörségeket, amit a szponzorok a magyar teszthorgászok szájába adnak.
Utána egy három oldalas Imperial PR cikk, kb nem szól semmiről, de jók a képek.A bojligyúrós cikk elég általános, de egyszerű recept is van hozzá, legalább nem veszik el a kezdők kedvét a több tucat összetevővel – ez sokat számít, tudom tapasztalatból.
„Ali Hamidi csontis szereléke”. Hát izé. A cikket felesben számoltam PR-nak, mert minden Korda cuccokból készül, de nem ez a lényeg. Tegye fel a kezét, aki eredményesen horgászik Maggot Klippel! Amikor megjelent, rohantam az első bojlis boltba, hogy kapjak belőle (hiánycikk volt, emberek!), de azóta is megvan. Biztosan vannak vizek, ahol használható, nekem nem jött be. Azért kaptam pár új tippet, ha beválnak, jelzem.
A szerelékkötős-fotós rovat ötlete nekem tetszik, ennek bírálatát rátok bízom, tekintettel arra, hogy Laci kötötte és én írtam…
Kezdődnek a pergetős cikkek. Ezekre nem igazán térek ki, nem értek hozzá, nem is nagyon érdekel, de meg kell jegyeznem, hogy a képállomány egyre jobb – az alapfotók és a feldolgozás is.És végre keszegezős írások, a pergetős cikkek nem dobálóznak típusokkal, márkákkal és az „ezalegszuperebb” szövegekkel. Felüdülés, na.
Oláh Csaba cikke a családi horgászatokról csak az irigységemet növeli. Az én fiam még csak két éves lesz, de már nagyon várom, mikor jöhet velem a partra. Bár igaz, valamelyik nap megjelent a saját botjával (igazi lékhorgászbot, sponsored by Stég Horgászbolt!:-)), és közölte, hogy „Ádi fog Apának halat tóból”! Szóval van remény!
Erdei féderes cikke nagyon az alapokról indul, de nem rossz, a féderbotválasztós pedig reális képet fest a hazai piacról, nem istenít egyetlen márkát sem, sőt, különböző típusok bemutatása mellett egyik mellet sem teszi le a voksát, ezt ráhagyja a horgászra, csak az irányt és a lehetőségeket adja meg neki.
Féderes végszerelékek: Sanya cikke, mielőtt ezt nekiláttam megírni, felhívtam, mert a „PVA hálós, súlynélküli végszerelék” c. kompozíciót el nem tudom képzelni, hogyan lehet használni. A PVA leolvadása után gyakorlatilag nincs súly, amivel feszesen tarthatnánk a főzsinórt – szerintem. Sanya szerint működik, és ezt el kell fogadnom, nem vagyunk egy kategóriában féderezésben (sem), és nem az én javamra…
Ördögh Máté keszegezős cikkeit imádom… egyszerű, letisztult stílus, szép képek, ha szükséges, önirónia. Egyszer személyesen is találkoztunk az Ördögároknál, remélem, horgászunk majd együtt.Egedi Róbert rakósozós cikke is nagyon jó. Felesben számoltam PR-nak, mert a Maros Mix sűrű emlegetése mellett több nagyon érdekes, és (számomra) új trükköt találtam benne. Az egyik az angolmorzsás trükk az etetőanyaggal (mármint az, hogy gyakorlatilag csak abból áll az etető), a másik a kenyérrózsakivágó szerkentyű volt. Nekem kell egy olyan! Nem tudja valaki, hol lehet beszerezni? Please!
A Temze horgászai és a zanzibári nyílt tengeri horgászat, noha ég és föld a kettő, annyira más világba kalauzolt el, hogy csak a nyálam csorgattam. Egyszer eljutok majd oda!A Byron orsó tesztje alapos munka, sajnos, nem ismerem a márkát, de nem tűnik rossznak.
Aztán jön a gyenge pont, két oldal ajánló. Én megértem, hogy reklám kell, sőt, az ilyen jellegű újdonságismertető még a marketing leghasználhatóbb része, de ez nagyon felületesen van megcsinálva. Hogy mi a bajom?
1., Az áprilisi számban reklámozzák az Imperial hidegvízi bojliját. Nincs ez kicsit elkésve? Emberek, tavasz van, jövő hétre 20 fokot mondanak!
2., Carp Zoom boilie pellets: ki érti azt, hogy a „bojli és a pellet tulajdonságait egyesítő horog csali”?
3., Cocept for You: Non-boilies. A neve magáért beszél, ehhez képest a leírás szerint: „A Non-boilies főzés és párolás nélküli bojli”. Egyszerűen nem értem, most akkor mi van?
4., DB Red fish bojlicsalád: minden leírás pöpec, a mellete levő képen viszont a DB Spicy Tuna & Sweet Chilli termékcsaládja látható.
5., Sufix Specialist English Match monofil zsinór: az ismertető szöveg szerint fenekező horgászathoz ajánlott fonott zsinórról van szó. Magyarul össze lett valamivel keverve, ez oké, de az ajánlott fogyasztói ár 790 Ft. Most ez mire vonatkozik? A címben szereplő monofilra, a szövegben szereplő fonottra (akkor kérek egy kartonnal!), vagy egy harmadik zsinórra? Szóval ezt nem ártana jobban átnézni.
A receptes rész nagyon tetszik ismét, én spec imádom az afrikai harcsát, idén megpróbálok majd magam is fogni.
Technológiailag: az előkészítés minőségi, a nyomás precíz. Egyes részek alulterheltek (volt olyan rész, ahol nem volt kinyomás), és néhány oldalon a fedett területek elég poloskásak voltak , azaz papírpor-részecskék tapadtak fel a gumihengerekre, ezért nem volt egyenletes nyomás. A tűzés precíz, az átfutó képeknél sem volt komoly gond.
Konklúzió: egyre jobb lesz a lap. Ráfér a hazai piacra, remélem, ez nem csak egy kiugró minőségű lapszám volt.
Hajrá!
