Sikeres Sporthorgász 2009/3
116 oldal
Reklám mennyisége: kb 58 oldal: 50%
Itt a tavasz, vele az új Sporthorgász. Ezek közül a tavasznak jobban örülök… Kezdésnek mindjárt a fenti arányszám: az, hogy egy újság 50%-a reklám (és ebbe csak a direkt reklámokat vettem bele, azokat nem, amik egyértelműen egy-egy adott termék dicsőítéséért íródtak), az önmagáért beszél. Mindazonáltal van benne pár jó cikk.
Kezdjük: az első cikk az öreg horgászcikkjavító szakival egy kedves, jól átgondolt visszaemlékezés. Én még emlékszem az öreg nádbotokra, a Rilexekre, az Úttörő botokra. (A mai napig is megvan az én kedves Neptun peremfutó orsóm…) Csak aztán persze itt is elértünk a „hajjaj de kevés a hal” témához, amiről az öreg közli, idézem: „Remek harcsákat fogtam velük pergetve, ami húsz kiló alatti volt, azt mind visszaengedtem”. Na ja. Többek között ezért nincs hal. Nem azért, amit visszaengedett, hanem amit elhordott.
Aztán: szokásos Döme-féle féderezős- Haldoradós reklámcikk. Ami miatt meg tudom neki bocsátani, az az, hogy ez a pasi még nálam is fanatikusabb. Érdekes, hogy a jéghideg vízben az édes etetőt a halassal keveri. Én mondjuk alapvetően nem vegyítem a kettőt, de nem rossz ötlet. Mindenesetre kipróbálom.
Itt a következő gyöngyszem, az aktuális bogáncs-cikk. Asszem, már többször kifejtettem azon mérsékelt hangvételű véleményemet, miszerint ezen ötlet kitalálóját, propagálóját és közzétevőjét egy ilyen kedves, háromhorgos bogáncsszerelékkel legnemesebb testrészüknél össze kéne akasztani, majd karikás ostorral átzavarni őket a Hortobágyon. Egyszerűen nem értem, hogy egy újságnak, aminek a címében szerepel a „sporthorgász” kifejezés, hogyan van pofája leközölni egy ilyen cikket. Egyet? Tucatszámra. Gusztustalan.
No aztán: Ladányi úr kivételesen nem az Ebrón nyomja, de ez a thaiföldi túra jó képekkel van illusztrálva. Ez a mekongi harcsa valami kegyetlenül ronda állat. Olyan, mintha a szeme helyett bele lenne applikálva egy golflabda. Ja, és rájöttem, hogy ott is dívik már a műtó-feeling: egy 15 hektáros természetes tóban azért ott sincs annyi hal, hogy egy nap 18 db 13 és 35 kiló közötti harcsát lehessen fogni…
A rétimajori téli rakósozás – hát igen. Mondtam az asszonynak, hogy „látod, Drágám, és még rám mondják, hogy hülye vagyok, na most nézd meg ezeket!”, de sokra nem mentem vele, b. párom szerint senki nem komplett, aki télvíz idején horgászni jár. Azért valljuk be, lehet benne valami. Már-már kezdett tetszeni a dolog, amíg meg nem láttam, hogy a „sporttárs” egy bő hármas pikkelyest röhögve tart a kamerába nézve, jó szokás szerint a szeménél fogva. Nekem ne sóderoljanak, hogy az nem árt nekik. Egyrészt, nem véletlenül dudorodik ki a ponty szeme a fej síkjából, másrészt abban a pillanatban, hogy valami szennyeződés van a kezén, simán megsérti a szemét. Most őszintén: leesne a gyűrű az ujjáról a sporinak, ha megfogná normálisan azt a pontyot?
A Duna-deltás cikk jónak tűnik, informatív, majd egyszer ha gazdag leszek, rengeteg időm lesz és rászokok a pergetésre, elmegyek arra. Nem ma lesz. 
A legyezős cikk hidegen hagy, bár érdekes kérdést boncolgat, az UV-színtartományban állítólag a halak egy bizonyos sávot érzékelnek, így a hasonló hullámhosszúságú fényt kibocsátó csalikkal eredményesen lehet horgászni.
Pontybarátok a Dráván, nem rossz, irigykedek egy sort. Mikor lesz már nyár?
Kirakat rovat. Én még mindig nem értem, mi abban a pláne, ha egy etetőanyag tartalmaz lebegő pelletet. Ha lebeg, felúszik, nem? A másik újdonság a gyümölcsjoghurt ízű pellet. Kész vagyok. Említettem már, hogy most kísérleteztem ki a rakott sonkás tésztás bojlit? ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!! De a csúcs: megtudtam, hogy a legújabb Spro boljis botoknak fél parabola akciója van! De hogy melyik fele, vagy hogyan gondolták ezt egyáltalán, szerintem az sem tudja, aki megírta ezt a PR maszlagot.
A K-Karp 4 oldalon nyomul egymás után, különösebben nem érdekes, viszont van egy jópofa ötlet törpés vizekre: ránézésre valami „zsugortasak”, amit rá lehet húzni a bojlira, melegítve gyakorlatilag összehúzódik és tökéletesen befedi a csalit. Ötletnek jó, hogy életképes-e, majd kiderül.
A vízbemutatók korrektek, az kemény, hogy Bokodra egy napijegy 6e HUF. Fizessenek a gazdagok!
Van egy tavaszi keszegezős kis cikk, nem rossz, semmi szakmai, az író egyszerűen jól érzi magát. Szerintem sokszor pont elég ennyi.
Kedvenceim egyike, az olvasó kérdez. Szegény Ladányi…Ezt a sok baromságot megválaszolni… Persze, tudom, bunkó vagyok, mert szegény kezdő honnan is tudhatná, stb., de emberek: hogy lehet feltenni azt a kérdést, idézem: „hogyan tudom láthatatlanná tenni a végszerelékemet?”. Vagy: „milyen orsót érdemes használni bojlizához?” „Milyen tanácsokkal tudna szolgálni a halradarral kapcsolatban?” De hát semmi gond, L.T. hozza a kötelezőt, cirka egyharmad oldalban megválaszolja a kérdéseket, hurrá, újabb profit üdvözölhetünk a bojlistáborban. Tutti, két hónap múlva a fickó vérprofi módon fikáz majd le, mert nem fogtam még 20 kilós pontyot, fél év múlva pedig már valamelyik feltörekvő cég teszthorgászaként tépi a verbális száját a fórumokon. Remek, lépjünk is tovább.
Pergetés, igen, ehhez sem értek, de legalább kiderül, hogy a monofil még nem halt ki, sőt. Azért ha már beraknak egy szép balinos képet, arra figyelni kéne, hogy ne legyen merő vér szegény hal, ami a kopoltyúja alól szivárog ki. Értem én, hogy mélyre nyelt, de egyrészt egy wobbler van a szeme alatt kívülre akadva, másrészt azért még meg lehet mosni szerencsétlent!
Léki süllőzés-csukázás: jó képek.
Egy cikk a sliderezésről, na azt nem nekem találták ki, így sem tudok dobni, nemhogy valami olyan összeállítással, ami a profiknak sem megy mindjárt. A Cralussot mint véget viszont mélységesen elismerem, ezért olvastam el a cikket. Ilyet ugyan nem veszek, de érdekes, remélem ez is sikeres termék lesz. A képszerkesztőnek gratulálok, a főszereplő fejének felső része a szponzori logóval simán lenyesődik a képről. Jobb helyen az ilyenért sima kirúgás jár, de hát ne legyünk túl igényesek.
Spro teszt, én inkább nem mondok semmit, aki akarja, vegye meg. A színe szép.
Na, következő, téma a halvisszaengedés. Aszongya Király László bojlis horgász, miszerint: „mivel a bojlizásban több megengedett, mint a sportszerű horgászmódszereknél (behordás, több bot, önakasztás stb)…” Na az ilyen öntelt barmok miatt utálják a magunkfajtát. Tisztázzuk: SEMMIVEL sem több a megengedett a bojlisoknak, mint az átlagpecásnak – ez az általános érvényű szabály, ami alól vannak kivételek, és ezekkel élni szabad, nem visszaélni velük. Behordás? Próbálja meg azt pl. Maconkán. Több bot? Menjen Palotásra. Önakasztás? Egy sima 80 grammos végólmos fenekező cucc az nem önakasztó? Dehogynem. De ez az én vagyok a bojlis, nekem megengedett, ami másnak nem duma kiakasztó.
Ja meg azt nyilatkozza a paducspecialista, hogy a dévérek bőre a nyomáskülönbségtől kipattogzik és vörhenyes lesz, ha szákba tesszük. NYOMÁSKÜLÖNBSÉG???? A dévér mélytengeri hal lett? Hiába, mindig tanulok újat.
Megint egy pergetős cikk, szép sütyikkel, aztán két oldalon keresztül a „hogyan merítsünk” c. kurzus.
Megint pergetés, itt éppen Dalmáciában, gyönyörű a környék, ha ilyenek lennének itthon, bizisten megtanulnék pergetni.
Na a végére ismét Ladányi, most éppen egy vegyiüzem összes melléktermékéből gyárt vízparti bojlit, természetesen tojás nélkül. Egyre jobb, kíváncsi vagyok, jövőre mit találnak ki.
Naszóval: nem rossz, nem is jó. Fél óra alatt átolvasható, újdonság számomra minimális, megy a többi közé.

teteje | vissza