Nevem , csak így „nemes” egyszerűséggel Potyek. 1973 november 21.-én születtem meglehetősen kétes körülmények kötött, 447026 testvéremmel együtt. Anyukám, születésem után azonnal a következő intelemmel látott el: kisfiam, minden bajuszos bácsinak köszönjél, mert sose lehet tudni, hogy melyik az apukád. Nagypapám szerint volt ott még valami kárász nevezetű is, de mióta kisarjadt az első szál bajuszom, már senki nem beszél erről.
Nehéz gyermekkorom volt. Rengeteget úsztam, pontosabban menekültem, pedig soha semmi sürgős dolgom nem volt. Még csak egy nádszálon lógtam, már akkor fel akart zabálni egy bajuszos törpe bácsi, de szerencsére valamelyik apukám elzavarta.Kikelésem után, még egész pici koromban, egy fogas nevű akart felfalni. Nem értettem az egészet, hiszen senkin se volt kabát. Testvéreim sorra kezdtek eltűnni. Esténként, a lenyugvó nap utolsó sugarai alatt lefekvés előtt az öregek meséltek nekünk mindenféle meséket, de anya mindig lehurrogta őket, mert megint nem fogunk nyugodtan aludni.
Megmaradt testvéreimmel óvodások lettünk. Sokan megbetegedtek, eltűntek vagy elköltöztek, mire iskolás lettem már alig páran maradtunk. A tanárok is sokszor cserélődtek, mi meg nem értettük, hogy hova tűntek. Állítólag frigótöltelékek lettek, valami csipeszesnél.Én inkább mozdonyvezető szerettem volna lenni, vagy tűzoltó. A nyári szünetben hetekig bolyongtam tüzet keresve, de sehol se találtam. Sírva mentem haza, anyám fel is pofozott, hogy lehet ilyen marhaságot kitalálni!
Elhatároztam, hogy csak azért is felnőtt leszek!A kagylópad építő gyárba mentem el dolgozni, jó hely volt. Finom volt a kaja, másra vágytam mivel a sok kukoricát már nagyon untam. Aztán a második nyáron csoda történt!Május elején buliba hívtak, méghozzá felnőtt buliba. Ott volt egy csomó lány is, ettől én először nagyon zavarba jöttem. A délutáni meleg sekély vízben egymásnak dörgölőztünk, aztán ő… szóval izé….
Mondanom se kell, június végén megszülettek az első csemetéim. Állandóan nyafogtak, így tovább álltam, de a nádasba még évekig visszajártam. Úgy belebonyolódtam ebbe a felnőtt életbe, hogy a családomról teljesen megfeledkeztem. Mikorra a hobo életből hazakerültem, a családomnak hűlt helyét találtam. Már nem vágytam társaságra, egyedül bolyongtam.Megint csoda történt!
Egyik reggel kiabálásra ébredtem. A parton kiabálta valaki: ne dobádd be a bojlingot me büdös lesz tőle a víz. Válasz is volt rá: miről beszélsz csipeszes? Aha, nála vannak a tesóim! Gyorsan odaúsztam, vártam a rég eltűnt rokonságomat és barátaimat. Az évek óta egyre piszkosabb vízben pislogtam csak vártam és vártam, de semmi sem történt. Másnap visszamentem. Már messziről éreztem egy furcsa ízt és illatot. Nagyon éhes voltam, az ínycsiklandó íz átjárta egész lényemet, szinte megbabonázott. Körbe-körbe úszkálva kerestem valamit, amiről nem tudtam semmit. Kis bogyókra lettem figyelmes a tó fenekén. Gondoltam megkóstolom, abból baj nem lehet. Baj lett.
A harmadik után kis fájdalmat éreztem a számban és valami húzott a part felé. Teljes erőmből küzdöttem, mindhiába. Pás perc múlva kiemeltek a vízből, amitől nagyon megijedtem, azt hittem nekem végem. Valami puha matracfélére raktak, megszűnt a kis fájdalmam is.Kezdtem megnyugodni, vízzel locsolgattak ami jól esett, majd megmértek. Nem is tudtam hogy ilyen nagy vagyok. 65 centi és nyolc kiló. Jó, az elmúlt években felszedtem pár kilót, de ezt nem gondoltam volna.
Újabb csoda történt!
Ezek engem visszaengedtek, amitől én nagyon boldog lettem.
Azóta már többször is voltam a parton, de mindig visszaengednek.Állítólag védett vagyok és nyugdíjas. Megöregedtem, elfáradtam, a víz is egyre piszkosabb. Sokszor kérdezik a kicsik: papi mi ez itt?Kosz, az emberek mocska!Valamit visz a víz!Na aludjatok, hosszú lesz a holnapi nap.
Üdv: Bjoci
