Az idei első túrát a május 1-es ünnep hetében ejtettük meg Ádám öcsémmel. A célpont Ecséd volt. Az időjárás április végéhez mérve tökéletesen alakult, a nappalok kellemes melegek voltak, az éjszakák hűvősek és a halak is eszegettek. A túra sikerének hatása alatt könnyű volt Ádámot rávennem, hogy Ecsédre foglaljunk a szokásos augusztus végi pecára is helyet. Így is tettünk.

<center>
<object classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=8,0,0,0" width="500" height="376">
<param name="movie" value="videok/imperial/imperial.swf">
<param name="quality" value="high">
<param name="allowScriptAccess" value="sameDomain" />
<param name="allowFullScreen" value="True" />
<embed src="videok/imperial/imperial.swf" quality="high" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" type="application/x-shockwave-flash" width="500" height="376" allowScriptAccess="sameDomain" allowFullScreen="True">
</embed>
</object>
</center>

Kicsit elhamarkodott volt a foglalás, mert nem számoltam bele, hogy én előtte 2 hétre külföldre megyek és a túra előtti1 hét alatt nehéz lesz visszarázódni a hétköznapokba. Ez nem is sikerült, de végül is kicentiztem a munkát és pénteken este elégedetten zártam le a számítógépem, és feljogosítva éreztem magam egy hetes ecsédi bojlizásra. :]

Ádám öcsém nagyságrendekkel lelkesebb volt mint én, és ő tényleg nagyon készült a túrára. Beszerzett 130 kg kukoricát, egy zsák tigrismogyorót, több tíz kiló bojlit. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy lecseréljem a gázpalackot, mert a mennyiségek alapján úgy éreztem folyamatosan kukoricát fogunk főzni.

Ha 3 évvel ezelőtt kapok egy tükröt és belenézhetek ebbe a jövőbe, akkor nem értettem volna, hogy miért kell ennyi rengeteg kukoricával etetni a halakat, melyen legalább 1 hízót fel lehetne nevelni. :] Akkoriban még olyan helyeken horgásztam, ahol néhány kiló bojlival és pellettel ki lehetett húzni egy hetet.

Ecséd azonban olyan hely, ahol nagy területen vonulnak a népes pontyrajok és ha az ember nem tartja őket helyben az etetőanyaggal, akkor összeszedik amit találnak és továbbállnak. Ezt 2007-ben tapasztalhattam, amikor sokan már a mennyiségi etetést alkalmazták, én azonban sokkal szerényebben készültem a túrákra. A rövid pecák és a nem kielégítő etetés miatt a tavalyi évben sokat betliztünk, ezért idén már sokkal komolyabb mennyiségekkel készültünk.

A túra közeledtével egyre többször került szóba köztünk az ecsédi peca és sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi lenne a legjobb taktika. Azt tudtuk, hogy választott helyünk (6-os) elég sekély és mivel elég sok törpe van a sekélyebb részeken, ezért a bojlit és pelletet nagyjából el kell felejtenünk. Ezért vettünk ennyi temérdek kukoricát és tigrismogyorót, mert azt a törpe egyelőre még nem bántja Ecséden.

Szombaton reggel tehát megküzdöttem a gázpalack cserével (természetesen az utolsó pillanatra hagytam) és meglepődve tapasztaltam, hogy elférek az autóban. Vagy a Focus nagyobb mint a régi Corollám vagy sokat segített, hogy a rám eső 50 kg kukoricát a párom kocsijába csempésztem be. :]

Jó erősen benne jártunk a délutánban mire partra léptem a tó legtávolabbi szegletében lévő 6-os helyen. Erre a pillanatra jól emlékszem, mert ott álltam meg először a nap folyamán, hogy lássak is valamit, ne csak nézzek. Ekkor végre lélekben is megérkeztem, és mikor a csónakból végre kipakoltunk, leültem néhány percre a székembe és hagytam, hogy a késő nyári nap sugarai simogassanak és feltöltsék lelkem akkumulátoraimat.

A 6-os helyen még nem horgásztam korábban, de tavaly a mellette lévő 7-es szigeten horgásztunk egy hetet, így volt elképzelésem a mederviszonyokat illetően. A tó egyik legváltoztatosabb helye a 6-os: a 2-3 méteres mélységtől a 15-ig mindent meg lehet találni és hatalmas fák vannak a víz alatt, melyek kellemetlenek a leakadás és halvesztés rizikója miatt, de legalább jól helyben tartják a halakat.

A radarozás gyorsan ment, raktunk csalit a nagyobb mélységekbe és közvetlenül a fák elé is, de biztos távolságba. Ezt a helyet minden 6-oson horgászó pecás kipróbálja, de én nem szeretem, mert hallomásból tudom, hogy nagyon sok hal a fában végzi.

{KEP::9294::333::center::}

Azért sem indultam rá erre a nagyon akadós helyre, mert az én titkos favorit helyet már tavaly kinéztem magunknak. 2007. augusztus végén találtam egy olyan részt, ahol először 3, majd 6-7 méterről 10 méterre törik a víz és a padka oldalától 5-10 méterre található néhány nagyobb akadó. Ezt a helyet a 7-esről picit macerás meghorgászni, de a 6-os helyről majdnem ideális a szög, mivel a bevágás után a halat elég jó eséllyel el lehet húzni a vészélyes tönköktől.

Erre a részre két szereléket tettünk le, Ádám szerelékét oda, ahol tavaly kibűvöltem a 2007-es évben a legnagyobb fogásom (16,5 kg tőponty). Én az akadó másik felét választottam, de belül tudtam, hogy Ádámnak adtam át a jobb helyet. Most így közel 2 hónap távolságból már tudom, hogy azért tettem, mert Ádám nagyon sokat melózott a túra sikeréért és ő sokkal lelkesebb volt mint én és ő keményen készült a horgászatra. Így utólag is azt mondom, hogy megérdemelte a helyet és a halat ami kifogott. De ne rohanjunk ennyire előre...

Nyár végével korábban jönnek a hűvös esték, melyek éreztetik a hosszú nyári napoktól magabiztos földi halandóval, hogy bizony valami közeleg... A látóhatáron még minden reggel korán megjelenik a nap korongja és hamar meleget varázsol az égi kályha, de a fű még nedves a dús éjszakai harmattól és időre van szükség, míg a nap felszárítja a sok millió mini prizmát.

Az első ecsédi este olyan érzéseket hozott vissza, melyeket agyam már régen elraktározott valahova a hátsó rekeszekbe, de most egymás után suhantak át az agyamon a régmúlt esték és és éjszakák emléke és bár a testem ott volt a parton szeretteim körében, a szellemem valahol nagyon messze járt. A mélyülő sötétségben olyan pillanatok jöttek elő, melyeket rég elfelejtettem, de most újra átéltem őket. Egy kicsit azért beszélgettünk, megkóstoltunk néhány porhár bort, majd az egész napos pakolástól megfáradva hamar ágyba kerültünk, de úgy aludtunk el, hogy a jelző első hangjára magunkhoz térjünk zaklatott bojlis álmunkból.

Erre nem is kellett nagyon sokat várni, mert első álmomat a jelzőm hangja törte meg. Az első álomból ébredni mindig kellemetlen, ezért nehezen indultunk meg, de végül csónakba szálltunk és a bal oldali akadósor irányába motoroztunk, mivel az ott elhelyezett tigrismogyoróra éhezett meg a vendégem. A fárasztás gyors volt, a szigorú felszereléssel nem adtam sok játékteret a pontynak, bár a 7 kg-os mérete ezt nem is indokolta. A szereléket visszatettük a helyére és kifele menet Ádám jókedvűen mondta, hogy milyen hamar jött a ponty és ez milyen jó előjel a túrára nézve. Én is egyetértettem vele, mivel tavasszal az első kapásra legalább 48 órát vártunk.

Az éjszaka további része nagyon csendesen telt és egészen reggelig nem akadt több dolgunk. Reggel Ádám gyenge kihúzós kapására ébredtünk, természetesen megint a balos akadósor szólalt meg. Sajnos hamar kiderült, hogy a zsinór közel a bójához elakadt egy addig ismeretlen alattomos akadón. Az Ecséden tökéletesített technikához folyamodtam: közvetlenül az akadó fölé álltam, kézbe fogtam a zsinórt és megpróbáltam kitalálni, hogy milyen irányba került a hal a szerelékkel. Ilyenkor ha nem a hal akad el, hanem csak kerüli a víz alatti csököt, akkor jó eséllyel meg lehet találni a megfelelő irányt és ki lehet szabadítani a szereléket. Ez történt most is és jó nagy szerencsével sikerült kiakasztanom a szereléket.

Az egész műveletből azt a pillanatot imádom, amikor a kemény akadás helyett megérzem a kezemben a hal rúgását és jelt adok Ádámnak, hogy gyorsan tekerje fel a felszabadult zsinórt. Ilyenkor a spiccet figyelem, hogy a hal mozgását lehet-e látni rajta, esetleg újabb akadóba tekerte magát a láthatatlan ellenfél.

Ez esetben a hal szépen tempózott, de egyáltalán nem tűnt komoly ellenfélnek. Ádám szigorúan húzta a pontyot és az hamar fel is jött a csónaktól kb 15 méterre. Azt láttam, hogy bőven 10 kg feletti, de a valódi méreteit nem tudtam megnézni, mert az első meglepődés után a töves kitört és kemény hajrába kezdett. Ádám mindent egy lapra tett fel, mert megérezte, hogy a hal ismét egy akadó környékén tempózik. Ilyen kemény bánásmódot nagyon régen láttam, Ádám öcsém gyakorlatilag ráfogott a dobra és ellentmondást nem tűrően elkezdte húzni az ellenfelét. A szerelék tartott, a hal engedett és újra a felső 1 méterben úszott az ellenfél, de ahhoz elég messze volt, hogy a merítőt alá tudjam nyomni.

Ugyan próbálkoztam elérni, de nem sikerült a merítés és a hal a hálótól megijedve megint kitört és az előző menet ismétlődött meg, amit nagyon rossz érzéssel figyeltem. Az első merítési lehetőséget félig-meddig én szúrtam el, és a pontyot egyre nagyobbnak láttuk a fárasztás közben. Én az első feljövetel után 13-14-re saccoltam, a második körben már 17-18-asnak láttam. Végül Ádámnak sikerült felhoznia újra a halat, de megint messze volt. Rizikót vállaltam, letérdeltem a deszkára, legalább másfél méterre kihajoltam a csónakból és merítettem. A hal feje bent volt, de a teste fele még kint lógott. Idegörlő másodpercek voltak, de végül segített nekünk egy kicsit a szerencse és a ponty szép lassan átcsúszott a merítő két szárát összekötő kötélen.

A csónakba emeléskor nagyon meglepődtem, amikor nem kis darab öcsém nagyot fújtatva tudta csak a halat a matracra tenni. Már itt láttam, hogy bőven 19 feletti pontyról van szó, de a 20 kg-ot nem mertem megígérni neki. :] Nagy volt a vigalom, mikor a mérleg megmutatta, hogy bizony alulbecsültem a halat és a gyöngyörű töves súlya 21,2 kg volt.

Én eddig azt gondoltam, hogy a 20 kg-os halat megfogni legalább testen kívüli élményt jelent, és egy ilyen hal minimum 3 napos etetés után jöhet csak meg A HELYRŐL, mely annyira ideális, hogy szinte kiabál a kapitális fogás esélye. Ezzel szemben Ádám öcsém letette a 3 szem tigrismogyorót egy ecsédi viszonylatban átlagos helyre, melyből száz is akad a tavon, majd 16 óra múlva az első kapásból megfogja az első pontyát, mely egy kemény és rövid fárasztás végén kerül a matracra. Hát semmi sem úgy történt, ahogy azt a szentimentális horgászember elképzeli... :]

A fogásnak mindketten nagyon örültünk, én talán még nála is jobban, mert keményen dolgozott az előkészületeknél ezért a halért és lám elnyerte méltó jutalmát... Külön ajándék volt a fárasztás a felkelő nap fényében és így a fényképekkel sem kellett várni.

{KEP::9292::333::center::}
{KEP::9293::333::center::}

A nap további része elég eseménytelenül telt, a tó többi részén nem is csippantak a jelzők, nálunk is csak egy 5 kg körüli pontyot sikerült fognom. Azért nem unatkoztunk, mert délben húst sütöttünk, hogy megússzuk a konzevervek felbontását és még egy kicsit a tóban is fürödtünk. Igazán jól esett a hűs víz a nagy melegben, mely egyre sötétebbre aszalta amúgy sem világos bőrünket.

A második éjszaka picit melósabb volt, Ádám fogott egy 9 kg-os pontyot és én is 10 fölé jutottam egy 11,70-es tövessel. Ezeket a szép halakat azért sok nehézség előzte meg, mert éjszaka azért be-beugrott néhány bukósisakos öreg dévér a bőséges etetésre és sajnos volt olyan is, hogy az elementális kihúzós kapásba belenyúlva már csak az üres zsinórvéget tekertük ki, mert a hal nekihúzta a zsinórt valami alattomos víz alatti fának, melyet a vándorkagylók borotvaéles tömege borított. Ez egyébként később még néhányszor megismétlődött...

{KEP::9295::333::center::}

A harmadik éjszakára már rájöttünk hogy mi a pálya. Láthatóan csak a bal oldali akadó szólt, kizárólag csak kb. 10 méteres mélységben, ahol a sok törpe miatt itt csak maggal és kukoricával etettünk és tigrissel horgásztunk. A 6 szerelékből kettőt erre a bal oldali akadósorra tettünk, kettővel a jobb oldali fákhoz horgásztunk és kettőt folyamatosan telepítettünk a mélytől egészen a sekélyig mindenfele. A halak szinte csak éjszaka és kora reggel ettek, ezért inkább nap közben próbáltunk meg aludni több-kevesebb sikerrel. Egy szerelékre kb. 3-5 kg kiló kukoricát szórtunk szét, bojlit vagy pelletet egyáltalán nem, miután Ádám az első éjszaka után csak törpeharcsát fogott az egyetlen bojlis szerelékével.

A harmadik nap reggelén szép nyugodt napra ébredtünk. A reggeli kapások elmaradtak és 9 óra fele Ádám úgy döntött, hogy aznap ő lesz az első a fürdő meglátogatásával. Alig tette ki a lábát a táborból az 5-ös irányába áttett szerelékét elhúzta egy hal. Ha nem 350 méterre horgászunk, akkor valószínűleg heves kihúzós kapással jelentkezett volna a kérő, de így éppen csak nyöszörgött a fék és a carp sounder. Gyorsan csónakban ugrottam és a párom is velem tartott ami jól jött, mert az elmúlt években ügyes kormányos vált belőle és fárasztás közben mindig hasznos a segítség.

A hal a kapás közben egy gyökér alatt húzta el a szereléket, de a korábban említett módszerrel sikerült kiakasztanom a zsinórt és megindulhatott a fárasztás. Ádám új Shimano Speedmaster botjai gyönyörűen dolgoztak és bár aggódtam, hogy mit fog szólni Ádám azért, mert lenyúltam a halát, de azért nagyon élveztem a fárasztást a finom pálcával. Jó negyed óráig tornáztam a hallal, mely igen keményen védekezett és rendre 10-15 méter zsinórt húzott le teljesen függőlegesen. Végül sikerült néhány percig fenntartanom és így meríthető állapotba kerül. A merítést kedvesemre bíztam, aki nagyon ügyesen megoldotta az ügyet. Végül Ádám sem szólt semmi komolyat, mert azért nem tehettem róla, hogy akkor húzta el a szerelékét a hal amikor ő éppen a reggeli rutint nyomta a büfében. A hal egyébként 14,8 kg-os tükrös volt.

{KEP::9296::333::center::}

Aznap már nem sok minden történt, de azért este még egy 12,30-as megfognom a balos akadóról.

Másnap Ádám már nehezen viselte, hogy gyakorlatilag a 21-es pontya óta nem fogott jó halat, ezért elkezdtük a jobb oldali akadónál lévő szerelékeket is átpakolni. Találtunk a parthoz közel egy lankásabb részt, ahol nem gurult le a szerelék és Ádám oda tette a cuccát. Neki lett igaza, mert az első behordástól számítva néhány perc múlva már kapása is lett, de a hal bemászott az akadóba. Az újabb behordás újabb kapást hozott és ezt a halat már matracra tettük. Bár nem volt nagy, de jól jel volt, hogy ilyen hamar jött az új helyen a két kapás.

Ádám egészen belejött az akadó pecába, és a nap további részében nem igen bukott már halat, ellenben az esti órákban fél óránként húzta ki a szebbnél szebb halakat, melyek igen jól dolgoztak, de bánatára néhány deka híján nem sikerült a 10 kg-os határt átlépnie.

{KEP::9298::333::center::}
{KEP::9299::333::center::}

20-án este a lányok elmentek haza a munka miatt és kettesben maradtunk Ádámmal. Nem volt kellemes a szokatlan csend, mert addig jól elvoltunk a jobbára halmentes nappalokon. Sütögettünk, fürödtünk és nagyokat sziesztáztunk délutánonként, de a lányok nélkül nem volt olyan vidám a hangulat.

Másnap kora reggel ismét fogtam egy szebb halat, mely 11,30-as volt, tehát jól indult a nap, de sajnos nem folytatódott az előző napi kapásözön az akadós környékről. A nap további részében mindössze annyi történt, hogy délután volt egy erős kapásom és még abban is szerencsés voltam, hogy el tudtam vontatni a halat az ágaktól, de a fárasztás vége fele a hal sajnos keményen futott, én meg tartottam a leakadástól és így a kemény bánásmód hatására a hal megszabadult. Ráadásul nem is láttam, hogy mekkora volt...

Naplemente környékén éppen arról beszélgettünk, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyik napról a másikra szinte megálltak a halak a korábban jól működő helyről, de még bele sem melegedtünk a témába Ádám, mikor Ádám jelzője felsírt. Mivel a közeli ágak miatt a bot mellett ültünk, így a bevágás gyors volt és mire elkötöttem a csónakot Ádámnak sikerült elhúznia a pontyot az akadótól. A fárasztás már szinte teljes sötétben történt.

A ponty többször megpróbálta elérni a fenéken lévő akadókat, de a kemény bánásmóddal sikerült megállítani az ismételt kitöréseket. Közben még az én egyik szerelékemet is sikerült összeszedni, de jól mentünk a csónakkal és kivédekeztem a totális összeakadást. Sajnos a nagy akkumulátoros reflektorunk feladta a küzdelmet, így egy fejlámpa pislákoló fényénél merítettük meg a pontyot, mely 15,3 kg-os volt. Ádám nagyon örült, mert a 21-es pontyon kívül csak ez a hala volt 10 feletti (no meg az amit lenyúltam tőle). Végül az akadós pecában is igaza lett, mert 1 nappal előtte félig-meddig összevesztünk, amikor ő az akadó mellett akart horgászni, én meg lebeszéltem, hogy a jobb halakat úgy is elveszti és akkor minek kínozni őket. Szerencsére az előző napon jól begyakorolta a teendőket a kisebb halakon, így mire jött a pocakos ponty, addigra már nem volt hiba a mozdulataiban és így már ez a nagyobb ponty sem tudott akadót fogni.

{KEP::9300::333::center::}

A túra további részében fogogattunk még halakat, de az északnyugati szél egyre erősebben fújt, ami azt jelentette, hogy az addig igen csendes helyek a tavon megmozdultak, és azokon a helyeken is megindultak a halak, ahol addig kapás sem volt. Nálunk sajnos a nagyobbak eltűntek, de még számos 8-9 kg körüli pontyot sikerült fognunk. A hátralévő 2 napunk gyorsan eltelt, sokat aludtunk, én több kört úsztam a nád mentén és figyelgettem a vízi életet, de idén elég moszatos volt a fenék és a nád töve, így nem láttam annyi életet a vízben, mint néhány éve, mikor a 2006-os Stég DVD-t csináltuk.

Ma is melegséggel tölt el mikor visszagondolok a túrára. Nekem az volt az idei utolsó pontyozásom, azóta már csak a ragadozókat űzöm egy szál pergetőbottal a kezemben. De arra az egy hétre úgy gondolok vissza, mintha egy hetet töltöttem volna el egy csendes kis oázisban, ahol nem az íróasztalok, számítógépek és nyakkendős emberek vettek körül, hanem a víz, a természet és az a kis vizityúk, mely minden este menetrendszerűen jött megdézsmálni a kukoricás vödrünket. Remélem jól van a kishaver és akkor is talál magának menedéket és ételt, amikor a nádat már hideg szelek tépázzák és a horgászemberek már a fűtött szobában írnak ilyen cikkeket, mint most én :]

{KEP::9297::333::center::}

teteje | vissza