Hol is kezdjem? Talán ott, hogy szerettem volna egyszer a WCC-re kijutni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy egy filmkészítéssel kapcsolatban sikerül ez a mutatvány. Az idei évben elkezdett a Stég Magazin természet filmeket forgatni, vagyis horgász filmeket, összefoglalókat, beszámolókat. Egy beszélgetésnek köszönhetően sikerült a Fishing & Hunting Channel vezetőivel kapcsolatba kerülni és ennek köszönhetően a Palotás Big Carp Kupának az összefoglalóját már mi készítettük el.
{KEP::9099::329::center::WCC 2008 Madine térkép}
A palotási filmnek az elkészülte után a csatorna szakmai igazgatója, Ács József felkért minket, hogy utazzunk el velük és a magyar csapatokkal a World Carp Classic 2008. versenyre a franciaországi Madine tóra. A verseny jubileumához érkezett, mert az idén került 10. alkalommal megrendezésre ez a kontinensek pontyhorgászait egyesítő verseny. Igen ez az állítás igaz. Jöttek Dél-Afrikából, az USA-ból, Törökországból és természetesen Európából. Már a verseny paraméterei is tekintélyt parancsolóak.
{KEP::9100::329::center::Román csapat}
A szabályok nagyon szigorúak és ezeket kőkeményen be is tartják, tartatják a szervezők. A 2008-as jubileumi versenyre 124 csapat adta le a nevezést, vagyis ennyi adhatta le, mert több nevezőt nem tudtak fogadni a rendezők. A verseny népszerűségére az is utal, hogy a 2009. évi versenyre az idei verseny alatt is szerettek volna nevezni, de ez érthető okoknál fogva csak az év végétől lesz esedékes. Néhány szó a tóról. A tó Meuse (Mőz) megyében fekszik, Metz-től kb. 50 km-re. Kiterjedése 1100 ha, átlagmélysége 3-5 m, de vannak mélyebb 10-14 m-es részek is. A meder sziklás kavicsos, helyenként vékony iszapréteg, de ez nem jellemző.
{KEP::9101::329::center::Román csapat}
A víz nagyon tiszta, szinte Ecséd vagy más kavicsbánya tisztaságú. A tóban nagyon sok a hínár és a vizifű és ez meg is nehezítheti a pecát. A tó állami kézben van, de a helyi kezelők, egyesület alakítják az életét. Állandó helyek szinte nincsenek is. Minden évben kijelölnek helyeket a tavon és ezek között variálnak. Egy időben kb. 20 hely van, de ebből csak kb. 10 helyen engedélyezett az éjszakai, ránk nézve a non-stop peca. A tó hivatalos pontyrekordja 32 kg, de a rendezők beszélgettek egy nem hivatalos 37.5 kg-os fogásról is.
{KEP::9102::329::center::A minta tábor}
{KEP::9103::329::center::Egy kis autóreklám}
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a tó 20+-os állománya nagyon jó és rengeteg benne a 10-15 kg-os ponty is. Kihangsúlyozom, hogy ezek a halak régi telepítésből származnak és nem odavitt halak. Ha jól tudom, akkor már régen nem telepítenek pontyot, tehát a halak többsége ebben a tóban úszkált még egészen pici korában is. Nem célszerű csak úgy oda látogatni a tóra, mert előre be kell jelentkezni, a tourinfónál. Nagyon kedvesek az ide érkező horgászokkal és beszélnek angolul és németül is, bár ez nem jellemző Franciaországra. A cikk végén megtalálhatjátok majd az elérhetőségeket.
{KEP::9104::329::center::Forgattunk szinte minden csapatnál}
A heti jegy 210 Euróba kerül, és ezért péntektől-péntekig vagyis egy teljes hétig horgászhatunk. A tó mellett egy nagyon jól kiépített kemping, étterem, golf és más pihenést segítő létesítmény, kiszolgáló komplexum van. Kihangsúlyozom, hogy a tó vidéken fekszik és a valamire való (rendes bevásárlási lehetőséggel bíró Toul, Metz,) település kb. 45-50 km-re fekszik.
{KEP::9105::329::center::Andy Chambers, a verseny egyik motorja}
Bár megjegyzem, hogy a verseny erősen a nyaralási szezon végén került megrendezésre, talán ennek is betudható, hogy a környék egyetlen élelmiszer boltja egy nagyon gyenge Ukrán vagy Román bolt színvonalát sem érte el. Ez annyit tesz, hogy csak bagette volt, semmi más pékáru, egy fajta előre csomagolt felvágott és egy fajta tej, valamint egy-két fajta bor és más ital. Az egyik magyar csapatnak sikerült vennie egy kolbász fajtát, de az is csak korlátozott számban volt elérhető. Kicsit meglepő volt, hogy a nagy Franciaországban ennyire különös vidékek vannak, ahol tényleg nehéz egy változatos reggeli vagy vacsora elkészítése. Szerintem ez egy kicsit furcsa. Nem éppen kellemes minden nap ugyan azt enni és mindezt egy héten keresztül.
{KEP::9106::329::center::A közeli Mountsec I. Világháborús emlékmű}
Vissza a versenyhez:
Tehát szeptember 29.-én elindultunk a Madine tóhoz a magyar különítménnyel, amelyet Ács József-Radu Morar, Kracsál Ferenc-Szidiropulosz András és a Honyák Gábor-Varga Tamás párosok alkottak. Sajnos az út rosszul indult, mert az M1-es autópálya Győr előtti szakaszán egy röpke 2 órát sikerült állnunk egy kamion baleset miatt. Én a versenyre néhány apró betegséggel indultam. Láz, középfülgyulladás, ami a hét folyamán addig romlott, hogy tényleg szinte nem is hallottam. Ezt tetézi az is, hogy valószínű a fülgyulladás folyamodványa képen sikerült egy arcideg bénulást is bekapnom, tehát a hazaérkezés óta járok fizikoterápiára, mert az arcom egyik fele nem mozog.
{KEP::9107::329::center::A tavat szegélyező sűrű erdők egyike}
Amúgy sem vagyok egy matyó hímzés, de most a szegény Quazimodóra kezdek hasonlítani. Nincs gond, az orvosok bíztatnak vagy meggyógyulok vagy nem. Rendesek. Na vissza az úthoz. Tehát az autópályán való ácsorgást követően megállíthatatlanul hatoltunk előre a sógorokhoz. Aki szokott Bécs felé járni hét közben az tudja, hogy a főváros előtt mindig van egy kis dugesz, ez most is így volt. Miután sikerült a labancok között kuruc módjára átverekedni magunkat rá is térhettünk az autópályára, ami Bécs-Passau-Nürnberg-Mannheim-Sarbbrücken-Metz érintésével a Lac de Madine tóhoz vitt minket.
{KEP::9108::329::center::Cipro Team a kikötő jobb oldalán}
Kracsál Feri már járt a tónál a tavasszal és képben is volt az utat illetően, ennek is köszönhetően viszonylag gyorsan oda is értünk. A tó neve annyit tesz Madine tava. Nem én vagyok ilyen okos, hanem a feleségem az angol és a német mellett a franciát is beszéli. Kicsit furcsa volt, hogy este ½ 9-kor még szinte teljesen világos volt, de ez érthető, hiszen mint tudjuk a nap nyugaton nyugszik. Miután megérkeztünk a Kracsál Feri által tavasszal már lefoglalt faház kulcsait átvettük és elhelyezkedtünk a szálláson.
{KEP::9109::329::center::Ilyen tiszta a víz}
A lakás tiszta rendezett és kimondottan barátságos volt. A nappali ablakából a tó egyik öblének a vízére lehettet látni, ami érthetően tovább ingerelte a csapatokat. Miután esteledni kezdett a vidám társaság a teraszon iszogatott, amihez a tavalyi csapat győztes angolok is csatlakoztak. Nagyon tetszett, hogy barátságos mindenki és ha kézzel-lábbal is, de megértetik magukat. Ez nálunk nem volt gond, mert a társaság jó néhány tagja egészen jól beszélget angolul. Ezt a fokozott hangulatot csak emelte, hogy Bujáki Géza is benézett hozzánk angliai Dynamite Baits gyárlátogatásáról. Mondani sem kell, hogy a lefekvés a hajnali órákra tolódott tehát a reggeli is egy kicsit csúszott. A szombati napon a csapatok feladata a regisztráció és a csónakátvétel volt.
{KEP::9110::329::center::És a gyönyörű 15.4 kg-os tükörponty}
A csónakokat felfújt menetre kész állapotban kellett bemutatni, amit a rendezők átnéztek és átvettek vagy sem. Voltak olyan csapatok, akiknek a csónakját nem vette át a rendezőség. A vízi járműveknek rendelkeznie kellett többek között, horgonnyal, világítással, több fajta kötéllel meghatározott hossz. méretekben, kürtel és természetesen mentőmellénnyel.A mentő mellényeket annyira szigorúan vették a rendezők, hogy ha valaki a vízre mellény nélkül ment, azt azonnal kizárták. Mondhatom, hogy a magyar csapatok csónakjai mind minőségben és felszereltségben is, a legjobban felszerelt csónakokhoz tartoztak.
{KEP::9111::329::center::Etetéshez készülődve}
A vasárnapi napon a később érkezőknek még volt lehetőség a regisztrációra és a csónakátvételre is. Ja, annyit elfelejtettem, hogy amelyik csónak megfelelt az egy igazoló kártyát is kapott, aminek a birtokában használható volt a verseny folyamán. A vasárnapi napon délután rendezték meg a csapatoknak a fogadó, köszöntő vacsorát, ami eredetileg egy nagy grillpartinak lett meghirdetve, de ez valami okból egy kis tésztás hússá és sült csirke far-háttá soványodott. A csapatok az érkezést követően a regisztrációnál kaptak egy sorszámot aminek sorrendjében húzhatták a helyeket.
{KEP::9112::329::center::A parti csapatok ilyen kiszolgálásban részesültek, SÖR !!!}
A rendezők a tavat 8 szektorra osztották, amiket a szponzorokról neveztek el. Ennek köszönhetően volt: JETFISH, CARPS CABIN, CIPRO, PESCALIS, COSWOLD BAITS, INDYLINE, ULTIMA, DAYKO szektor. Mindegyik szektor 15-16 helyből állt, amiket a szervezők előre kijelöltek. A PESCALIS, DAYKO, COSWOLD BAITS szektorok egy szigeten helyezkedtek el, ami kb. a Margit-sziget fele volt, rengeteg birkával és azoknak a végtermékeivel. Az INDYLINE egy félsziget volt, ami egy szigetnek is megfelelt volna, ugyanis a szárazföld felöl szinte csak légiós kiképzésen átesettek tudták megközelíteni. Természetesen erre a szektorra két magyar csapat is jutott.
{KEP::9113::329::center::Egy szép 5 kg-os ponty egy angol úr kezében}
{KEP::9135::329::center::Kurt Grabmayer is nagyon kedves volt velünk}
A Kracsál-Szidiropulosz páros az INDYLINE 6. helyet húzta, míg az Ács-Radu páros az INDYLINE 14. helyre került. Nem véletlenül írtam az előbb, hogy a parton szinte nem lehetett megközelíteni a helyeket, ugyanis a csapatokat is a vízről vontatták a helyekre kb. 700 m-1 km távolságból. A harmadik csapatunk, a Honyák-Varga páros a golfpályának is beillő CIPRO 1.-et húzta, ami elhelyezkedés, táborállítás tekintetében pazar volt. Sőt! Ezen a helyen egész évben lehet horgászni, így ez az infó bizakodásra is okot adhatott.
{KEP::9114::329::center::Gyönyörű és hatalmas}
{KEP::9134::329::center::Az egyik magyar tábor (Honyák-Varga páros)}
Miután az elméleti grill-partyra készítette mindenki az üres pocakját, kicsit csalódottan vették tudomásul a csapatok azt, hogy ennyi volt a kaja és nem több. Mondjuk egy 10. jubileumi versenyre szerintem egy-két-hárem ökörsütő állvány felállítása dukált volna. No mindegy, akkor szunya és várjuk a hétfőt amikor is a csapatok elfoglalhatják a helyeiket. A helyek elfoglalása valamint a szigetekre és a félszigetekre a költözés reggel 7 órától indult, ugyanis a verseny kezdete délután 15 órára esett és ez az idő tényleg kellett, hogy mindenki elfoglalhassa a helyét és hozzálásson a táborépítésnek.
{KEP::9115::329::center::Messzi látkép a tóról}
A versenyen csapatonként a 2-2 bot engedélyezett és lehetett behordani, etetőhajózni, de max. 200 m-ig. Ennek távolságnak a betartását nagy figyelemmel kisérték, sőt az egyik csapatot többek között ezért is zárták ki. Csali: bojli, tigrismogyi, kukorica és minden ami nem élő anyag. Súlyhatár nincsen, tehát az 1 kg-os ponty is számít. Ha jól emlékszem 5 kg alattit nem is nagyon fogtak vagy csak egy-két db-ot. Tehát elindult a verseny és reménykedtünk abban, hogy megtörik a magyar csapatokat súlytó átok és fog valamelyik csapat egy értékelhető halat.
{KEP::9116::329::center::Az egyik lengyel csapat reggeli két pontya csak a hivatalos fotós beleugrott mindíg a képbe. Szektor ULTIMA 1.}
Sajnos ez nem így történt, de nincsen szégyenkezni való, mert olyan nagy nevek sem fogtak, mint: Tim Pasley, Lee Jackson, Frank Warwick, Ardy Veltkamp és még sorolhatnánk. Látszott, hogy egy-két helyen mozognak a halak, de ott sem rohamozzák meg a csalikat. Az első éjszaka után körvonalazódott, hogy a nagy sziget körül viszonylag sok hal van, de ebből is csak csipegettek a csapatok. A csalik is változatosak voltak, már amennyire mi láttuk. Volt Imperial Baits, Dynamite Baits, Nutrabaits, Starbaits, de láttszott, hogy a csalainak nagy jelentősége nincsen, inkább, hogy ki találja meg vagy kit találnak meg a halak.
{KEP::9117::329::center::Lengyel ikrek}
A nagy kikötő mind a két oldala viszonylag jól muzsikált és az ott elhelyezkedő román és francia csapat szépen fogogatta a halakat. Érdekes volt, hogy az egyik román csapat szinte a vitorlások alól szedegette a szebbnél szebb halakat és olyan vízen mondjuk ahol Kurt Grabmayerék ültek, ott semmi zavaró körülmény nem volt, viszont természetes táplálék sok és mégsem jöttek a halak. Volt előttük kagyló, csiga meg biga is, de mégsem fogtak semmit. Itt szeretném megjegyezni, hogy a román csapat akik a kikötőnél ültek elképesztően szimpatikusan viselkedtek mindenkivel a sok mindenki közül velünk az egyik forgató stábbal is. Kávé, üdítő csoki, ropi és vattacukor, minden volt náluk. A tábor az olyan amilyen abban a bizonyos nagykönyvben meg van írva.
{KEP::9118::329::center::És a visszaengedésük}
Tip-top. Rend és tisztaság és még barátságosak is voltak. Mondjuk többnyire mindenki rendes és segítőkész volt, de azért egy-két különcködő csapat azért akadt. Nehéz helyzetben voltunk, mert a tó méreteiből és tagoltságából kifolyólag igen hosszadalmas volt eljutni az egyik helyszínről a másikra. Ezt úgy tudnám érzékeltetni, hogy a CARPS CABIN szektorból az ULTIMA szektorba az út majd 1 óra volt. Jellemző volt, hogy egy nap a tó körül 120-150 km-t autóztunk. Egy komolyabb bajunk volt, hogy a szervezők nem igazán segítettek semmiben.
{KEP::9119::329::center::A tó lóállománya is szép}
{KEP::9120::329::center::Gyönyörű}
A verseny kezdetén azt ígérték, hogy egy ember a stábot fogja fuvarozni földön-vízen-levegőben és mindenhová el tudunk jutni, riportok és felvételek készítése végett. Hát sajnos ez nem így lett és ennek is köszönhetően a tó körül megtett km-ek száma szépen gyarapodott. Itt egy kis reklámot is beszúrnék és megköszönném az AUTÓHÁZ BUDAÖRS segítségét, hogy a stáb rendelkezésére bocsátott egy FIAT BRAVO 1.6 Multijet autót, amivel gyorsan és kényelmesen tudtunk közlekedni. No vissza a vízre. Nagyon sokat közlekedtünk a parton és nyugodtan mondhatom, hogy a Madine-nek nem maradt olyan szeglete, ahol mi ne jártunk volna.
{KEP::9121::329::center::Ő is gyönyörű Hollandiából ( a neve Szabrina)}
Ilyen parti közlekedések alkalmával sokszor szerencsénk is volt és sikerült olyan fárasztásokat és szákolásokat felvennünk amiket semelyik másik stábnak sem. A filmet majd a Fishing & Hunting Channel-en láthatjátok, de elképzelhető, hogy lesz belőle DVD lemez is. Sokat beszélgettünk csapatokkal akik nem fogtak halat, de mégis örültek, hogy itt lehettek és részeseivé váltak ennek a nagyszabású rendezvénynek. A verseny végéhez közeledve kirajzolódni látszott, hogy a nagy szigeten található helyek között fog eldőlni a verseny. Az utolsó éjszaka reménykedtünk, hogy a magyar csapatoknak is bejön egy-egy ponty, de sajnos dévéren és harcsán kívül nem fogtak semmit.
{KEP::9122::329::center::A Kracsál-Szidiropulosz páros igen nehéz körülmények között}
{KEP::9133::329::center::A szokásos eső}
Csak gyorsan hozzáteszem, hogy a tó pontyállományánál már csak talán a harcsa állománya jobb, mert elképesztő mennyiségű harcsa található a tóban. A JETFISH szektor egyik csapata az első este fogott is egy 30 kg és egy 20 kg körüli nagybajszút, de szinte nem volt olyan csapat akinek egy-két harcsa ne vette volna fel a bojliját. Miután a versenyt szombat reggel 9 órakór lefújták a csapatok vihar sebességgel kezdtek pakolni. Elkezdődött a csónakázás a tavon, ami a tó méreteiből és a rengeteg magas hínár és fű miatt nem volt könnyű. A versenyzők lassan megérkeztek a záró ünnepségre, ami már megszokottan csúszott, de ezen már meg sem lepődtünk. Az időpontokat a szervezők sajnos nem nagyon tudták betartani vagy legalább megközelíteni azokat.
{KEP::9123::329::center::Két nagy legenda Tim Pasley és Lee Jackson}
{KEP::9131::329::center::A hitelesített Reuben Heaton mérlegek egyike}
És ez általában nem a csapatokon múlott. Na tehát, miután a 13 órára meghirdetett eredményhirdetés kicsit csúszott 15 órára és a csapatok eléggé elfáradtak a várakozásban megkezdődhetett a ceremónia. A megyei vezetők és a helyi horgászegyesület vezetője, valamint a szponzorok szépen sorjában átadták az ajándékokat a győztes és helyezett csapatoknak. Kapott díjjat az első hal, a legnagyobb hal, a szektor első helyezettek, a csapat győztesek (itt az első 3 csapatot díjazták), valamint a harmadik, második és természetesen az első helyezett, aki büszkén viselheti a világbajnok titulust.
{KEP::9124::329::center::Kis haresz a sok közül}
A WCC első díja a dicsőségen kívül egy 10.000 font-os csekk is, ami a győztes csapatot illeti. Mint már sokszor az első három csapatból az első kettő angol volt és a harmadik egy luxemburgi csapat lett. Összességében elmondható, hogy egy nagyon sikeres versenyen voltunk túl, ahol minden eddigi rekord megdőlt. Itt fogták az eddigi legnagyobb halat, ami egy 23.7 kg-os töves volt, valamit a legtöbb hal is most került matracra, szám szerint 93 db. Az összfogás 1254 kg volt, ami szintén rekordnak számít.
{KEP::9125::329::center::A román csapat sok szép halat fogott ez itt egy 17.4 kg-os tükrös}
Ezekből az adatokból kiderül, hogy az átlag súly 13.5 kg volt ami szerintem igen szép eredmény. Jövőre nehéz lesz ezeket az eredményeket túlszárnyalni, de szerintem a Madine adottságai megvannak az új rekordok felállításához. Miután a csapatok és a szervezők is kiörvendezték magukat, mi is összecsomagoltunk és Laci apukájával Magyarország felé vettük az irányt.
{KEP::9126::329::center::Irány a záróünnepség}
{KEP::9127::329::center::A szép francia hölgytől még egy kis hot-dog kellett mindenkinek}
{KEP::9128::329::center::A mindenki számára áhított WCC KUPA}
{KEP::9129::329::center::A legszebb -tányér-}
{KEP::9130::329::center::A csapatok tagjai kaptak egy-egy limitált Reuben Heaton mérleget}
{KEP::9132::329::center::A verseny megálmodója Ross Honey középen, Andy Chambers és Leon Hoogendijk}
Délután ½ 5 kor indultunk és hajnali negyed 4 kor voltunk Érden, tehát az út 10 óráig tartott. A megtett km. háztól-házig 1235 km, tehát jó kis túrára vállalkozik, aki a Madinen szeretne próbálkozni, de szerintem megéri. Jövőre remélem visszatérhetek, de most már versenyzőként. Természetesen akinek kérdése van a tóval és a költségekkel kapcsolatban szívesen válaszolok. Egy élményekkel teli héten vagyunk túl, amit remélem ti is láthattok majd vagy a csatornán vagy később talán DVD-n.

Au revoir ahogyan a franciák mondják.


Üdvözlettel: Géczy Krisztián, Stég Team

Infók és elérhetőségek:

Maison de Madine 55210 Nonsard
Tel: 00 33 (0) 3 29 89 32 50
Fax: 00 33 (0) 3 29 89 35 60
contact@lacmadine.com
www.lacmadine.com



teteje | vissza