Az idei évem sem múlik már el balatoni horgászat nélkül. Idén is igyekeztem időben lefoglalni a most már megszokássá vált balatoni egy hetes horgászatomat. Már januárban kutattam, kerestem az interneten a lehetőségeket. Egyszerűen nem értem. A balatoni vízparti nyaralók töredékét hirdetik az interneten, és zömével ezeket sem megfelelő módon. Nagy nehezen találtam Zánkán egy vízparti apartman házat, aminek még elviselhetőek az árai.

Gyorsan egyeztettem állandó balatoni horgász társammal Gáborral az időpontot, hozzá kellet igazodnom, mivel ő kevés időt tölt itthon Magyarországon. Július közepére esett a választásunk, mivel ez a családi nyaralás is egyben és mindkettőnknél kicsik még a gyerekek. Úgy gondoltuk, hogy ilyenkor van a legnagyobb esély szép napos időre. Horgászat szempontjából biztos nem a legmegfelelőbb időszak, de ez nem zavart minket, izgatottan vártuk az indulás napját.

Július 12 (szombat)

Elérkezett a nagy nap, már előző nap dugig tömtem az autót a csomagokkal és horgászfelszereléssel. A kombi autóm majdnem kicsinek bizonyult, mire minden a helyére került. Reggel az első utam a Stég boltba vezetett egy-két apró cikkért,etetőanyagért és némi bojliért. Krisztiánnal váltottunk még néhány szót, és már vágtáztam is a nagy Magyar tengerünk felé. Azaz vágtáztam volna de a rengeteg baleset miatt csak nem sokkal dél után értünk Zánkára.
Gábor barátomnak is kalandosra sikerült az útja, valamikor három óra felé értek oda a nyaralóhoz, ekkorra én már kipakoltam és botjaimat szerelgettem. Gyors kipakolás után úgy beszéltük meg, hogy aznap már nem húzunk be, mivel elég fáradtak voltunk mindketten. A délutánt radarozással bójázással és etetéssel töltöttük.

A radarnak nem sok hasznát vettük, mivel egy-két hínár foltot leszámítva semmit nem találtunk. A víz 1,5 méteren kezdődött a stégnél, ötven méteres távolságnál lement 2,2 méterre és innentől alig mélyült valamit. Három méteres vizet 400 méteren találtunk. A két bóját 200 méteres távolságban raktuk le, elégnek éreztük a távolságot, és lestünk is egy kicsit a szomszédoktól. Ebben a távolságban találtunk még egy dőlő bóját, amin látni lehetett hogy nem két hete rakták ki, tehát valószínűleg folyamatosan horgászott bója lehetett.

Az egyik bója 2,7 méteres vízben landolt egy hínár folt mellett, a másik kicsivel kintebb 2,5 méteres vízben. A másodiknál bajban voltam mivel nem találtam semmi érdekeset a fenéken, így hát oda raktam le ahol halat mutatott a radar.Este a megbeszéltek szerint már nem húztunk be, de kiültünk keszegezni feeder bottal sajnos nem sok eredménnyel.

Július 13 (vasárnap)

Vasárnap reggel a nagy hőség miatt a vízpart helyett a strandot választottuk. Estétől erős hidegfrontot, lehűlést és viharokat ígértek, így hát korán elkezdtük az esti behúzásokat. Mikor elkezdtük már kettes vihar jelzés volt, aminél nem lehet csónakkal a vízre menni. Némi gondolkodás után „beloptuk” a szerelékeket a két bója mellé, és rendesen megetettük a két bóját és környékét kukoricával, forellivel és bojlival. Én egy-egy PVA fűzért is tettem a szerelékeimre.
{KEP::8794::318::center::Bevetésre készen}
Este még megpróbálkoztunk a feederezéssel ismét kevés sikerrel, pedig kintre, a parttól néhány méterre is letettünk egy bóját, amit agyon etettünk búzával, forellivel, csemege kukoricával. Ennek ellenére elvétve fogtunk egy két kisebb keszeget az etetésről. Valamikor éjfél előtt levittük az ágyakat a stégre és nyugovóra tértünk. Nehezen ment az elalvás. Tele van ilyenkor a fejem gondolatokkal, mint az öt éves kisgyereknek karácsony előtt.

Elszenderedtem.Valamikor hajnal kettő felé erős villogásra ébredtem. Felültem az ágyamban, és láttam hogy a déli part felől komoly vihar közeledik. A villámlások hangja egyre erősödött. Felkeltettem Gábort hogy csomagoljunk és költözzünk be a nádas szélére felállított sátorba, de Ő nem nagyon idegesítette magát a viharral. Ráérünk – mondta és már aludt is tovább. Fél óra múlva hatalmas cseppekkel megérkezett az eső, gyorsan összekapkodtuk a holminkat és futottunk a sátorba.
Valamikor négy óra után folyamatos sípolásra ébredtem. A távjelzőm volt, amin nagyon meglepődtem.

Nem vártam még első este halat, pláne nem ilyen füstölős kapással. Futottam ki a botokhoz ami kb.50métert jelentett egy szűk nádnyílásban, utána pedig ingatag, esőtől nedves deszkákon. Nem volt túl ideális terep a rövidtávfutáshoz. Futás közben végig azon gondolkodtam, hogy biztos elromlott valami, és téves a riasztás. A botokhoz érve láttam hogy a bal oldali botom swingere egész a botig van húzva, és még mindig megállás nélkül húzta a hal a koloncot. Az akasztás után úgy éreztem, hogy a fárasztást a partról is tudom majd irányítani, ezért nem szálltunk csónakba.

Úgy ötperces fárasztás után már előttem volt a hal 30-40 méterre amikor elkezdett balra oldalazni. Eddig a pillanatig nem erőltettem a halat, de kinézte magának a szomszéd bácsika „bójáját”, úgyhogy rendesen bele kellett kapaszkodni a botba. Az öreg bójája egy karnyi vastag faoszlop volt, masszívan leütve a talajba. Sikeresen elhúztam a halat, bár ilyenkor mindig rossz érzésem van amikor ennyire keményen kell fogni a halat. Hál’ istennek innen már pillanatokon belül a merítőben találta magát. A szép töves potyka, aki kereken hét kilót nyomott, és kék kagylós Tasty Baits golyóra éhezett meg.
{KEP::8795::318::center::A 7 kilós szépség}
Nagyon örültem az jónak mondható kezdésnek, bizakodásra adott okot a továbbiakhoz.

Július 14 (hétfő)

A délelőtt folyamán az erős széltől, és a szinte folyamatosan szakadó esőtől nem tudtunk a vízen mozogni. A Balaton rendkívül kiszámíthatatlan ilyenkor, őrültség a vízre menni. Délután négy óra volt mire csalit tudtunk cserélni, és újra etetni tudtunk. A botok kitekerése közben barátom második Banax NF-je is beadta a kulcsot, leállt neki a dobemelés. Az előző még egy hatvani horgászat során járt ugyanígy. Szerencsére volt nálunk felszerelés, és tudtuk a hiányt pótolni.

Estére is maradt a viharos idő, így az éjszakát most a sátorban kezdtük. Sajnos reggelig nem is volt miért kiugrani. Kipihenten ébredtem reggel. Nem szeretek így ébredi. Mindig elszomorít ha kapás nélkül telik el az éjszaka.

Július 15 (kedd)

Sajnos ez a nap sem adott halat. Ezért napközben elkezdem „lefinomítani” a szerelékeket, hátha ezzel van problémájuk bajszos barátaimnak. Sajnos ez sem hozott egyenlőre sikert. Viszont a Balaton megajándékozott reggel egy pár szép pillanattal.
{KEP::8796::318::center::Napfelkelte az öbölben}
{KEP::8797::318::center::Szivárvány}
A kapástalan időszakban érdekes volt megfigyelni a helyi horgászokat. Reggel kilenc óráig egy lelket sem látni a parton. Délelőtt kiülnek, és estige hét óra körül mindenki pakol, és megy fel a nyaralóba. Éjszaka általában egyedül voltunk a vízen. Pont a legjobb időszakot hagyják ki. De talán ez nem is olyan nagy baj, mivel egytől egyig húshorgászok. Halat (keszeget) visszaengedi nem láttam egyiket sem. Pontyot elmondásuk szerint már nagyon régen nem fogtak. Csak a szomszéd bácsi dicsekedett két darab két kilóssal, de gyanús volt a története. Rákérdeztem a feleségére amikor egyedül volt kint, hogy mikor fogott utoljára az öreg pontyot. Nem emlékezett, olyan régen fogott…

A horgász módszere is tréfás volt a szomszédnak. Keszegezett egy nagy vastag kék teleszkópos – gondolom pontyozó – bottal, hatalmas etetőkosárral, a többit nem láttam, bár eltudom képzelni. Bevágásnál akkorákat csattant a narancssárga karika a boton mint egy buszbaleset. A vizisíelő keszegekről már pedig már nem is beszélek. Mindig össze is néztünk a cimbivel és jókat mosolyogtunk az emberen.

Július 15 (szerda)

Ismét egy eseménytelen nap, változó időjárással. Este Gáborék lent aludtak a stégen apukájával és a nagyobbik gyerkőccel. Én úgy döntöttem hogy fent alszok a nyaralóban. Felvittem a távjelzőt az ablakba. Hajnalban egy párat csippant a jelzőm, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mivel tudtam hogy úgyis felszólnak a walki-talkin ha valami gubanc van. Reggel Gábor mesélte, hogy fogott egy hármas pontyot, és egy kicsit megtréfálta a stég előtt, ezért volt a csipogás. A ponty lebegtetett kukoricára jött.

Július 16 (csütörtök)

A reggeli húzásokat már nem is erőltettük, nem sok esélytét láttuk a nappali kapásnak. Napközben ismét szép idő lett, így a családé lett a főszerep. A zánkai strandon töltöttük a napot. Este hat óra felé ismét újrahúztunk, de én mindkét szerelékemet beljebb tettem le. Az egyiket elvittem 400 méterre, a másikat úgy 250 méteren raktam le. Amikor kiértem láttam hogy elég nagy hasa lett a zsinóroknak, amennyire tudtam befeszítettem, de nem volt az igazi.

Meg is lett az eredménye. Hajnalban többször kiugrottam az ágyból, mert egy-egy csippantással elkezdte ejteni a jobb oldali botomat. A bothoz érve nem láttam semmi szokatlant. A backleadek miatt nem láttam a zsinórt, kézben fogtam egy ideig, de nem éreztem semmit. Úgy gondoltam hogy az időközben megfordult szél lehet a bűnös, és az igazgatja a fenék áramlás változásával a zsinórom hasát. Reggel ismét pár csippanás, de már a balos botomon. Mivel itt sem volt semmi szokatlan, nem törődtem vele.

Július 17 (péntek)

Napközben a stégen keszegeztünk, pihentünk. A már megszokott módon egy mozdításunk nem volt bojlira. Kora délután neki álltunk kitekerni a botokat. A jobbossal kezdtem, szokatlanul nehezen jött kifelé a szerelék. Azt gondoltam egy jókora hínár foltot húzok, de ahogy közeledett elkezdett oldalazni. Mondtam is Gábornak, hogy olyan mintha hal lenne rajta. Egyszer csak megjelent egy másik zsinór is a főzsinórom mellett, amin egy potyka küzdött hevesen. Kantáros hal ! – mondtuk egyszerre, hát ezért volt a reggeli csipogás.

Ahogy tekertem kifelé, elakadhatott a kantáros zsinór, és az összetekeredett zsinór elvágta a főzsinóromat. Sajnáltam a halat, reméltem megszabadul a szereléktől. Elkezdtem kitekerni a másik botot, ami a másikkal ellentétben túl könnyen jött. Ahogy tekertem kifelé megint megjelent a „kantáros” hal zsinórja. Gábor apukája beúszott hogy megfogja a zsinórt, és kézzel partra hozta a halat. Ahogy megmerítettük, akkor láttam hogy a másik bot elszakadt szereléke van a szájában. Ekkor esett le.

A hal valószínűleg hajnalban akadhatott a jobbos botomra, átúszott vele Gábor két zsinórja fölött, és összeszedte a másik zsinóromat. De mindezt 3-4 csippanással? Érdekes. Ja a hal egy szem 16-os Solar Squid & Octopus lebegő bojlira jött. Péntek éjszaka én nem horgásztam, Gábor viszont igen. Sikerült is neki egy szép hetes pontyot megszákolnia, ami szintén lebegtetett kukoricára jött neki. A halat a 200 méteren lévő bója adta.
{KEP::8798::318::center::Még egy szépség.}

Július 18 (szombat)

Napközben már nem is próbálkoztunk, strandoltunk, pihentünk. Délután ismét a stégen toporogtunk, kötöztünk, szereltünk, csaliztunk. Megkevertük egy kicsit az eddigi felállást, és bal oldalra raktuk az én két botomat, Gáborét pedig jobbra. Mindkét szerelékem egyforma volt, pop-up ra szereltem őket, a már említett 16-os Solar Squid & Octopus lebegő bojlival csalizva. Mellé egy-egy kis PVA fűzérrel.
{KEP::8799::318::center::Az előke…}
{KEP::8800::318::center::és a teljes végszerelék.}
Délelőtt amikor nem voltunk a nyaralóban valaki „lebójázott” mellénk kb. 10 méterre egy kólás flakonnal, bálamadzaggal és egy egész téglával az alján. Pofátlanság! Tudták hogy másnap távozunk és valószínűleg így akarták megjelölni a „tuti” helyet az őslakosok. Természetesen első dolgom a bója kiszedése volt.

Ezek után mindkét szerelékemet a 200 méterre lévő bója bal oldalára raktam, egymástól 3-4 méterre. És az etetés módján is változtattam. Nem csak bója környékét etettem, hanem befelé a meder felé egy szűk sávot, jó 100 méter hosszan.Nagyjából fél kiló bojlit szórtam el ezen a szakaszon. Utolsó este kegyes volt hozzánk az időjárás, és kint tudtunk aludni a stégen. Utolsó esti hosszasabb beszélgetésünk után elszundítottunk mind a ketten.
{KEP::8801::318::center::Óriásokkal álmodunk.}
Sokáig nem aludtunk, mert fél egykor elfüstölt a bal oldali botom. Mire a bothoz értem, a kapás abbamaradt. Egy darabig álldogáltam a bot fölött, kezemet a zsinórra téve, egyszer csak éreztem valami kis piszkálást. Felemeltem a botot, meghúztam egy kicsit magam felé, éreztem hogy valaki van a másik oldalon. Elkezdtem fárasztani, a hal öt perc alatt kiért a stégig. Nem védekezett túl erősen. Gábor az első merítésnél félálomban egy kicsit mellé nyúlt a halnak, valószínűleg a hal is ekkor ébredhetett mert rendesen megindult.

Többször a stég lábaktól kellett elcibálni, de még egy ötperces huza-vona után megadta magát és felemelkedett körülötte a merítő. Gyors mérés után ment is a zsákba a reggeli fotózásig. A mérlegelés összeadás kivonás után 9,2kilóval zárult. Ez azért érdekes számomra, mert hajszálra ekkora a 2005-ben Tihanyban kifogott legnagyobb balatoni pontyom.

Nem húztam már újra a botot, mivel pár méterre mellette ott volt az „ikertestvére” a szereléknek. Gábor fogási esélyeit sem akartam rontani, bíztam a bent maradt szerelékben. Már világosban ébredtem, sajnos nem jött több hal az éjszaka. Gábor már a vízen volt balinozni. Felkeltem és neki láttam a nyaralás legrosszabb részének, a pakolásnak. Mire visszaértem a stégre Gábor halat fárasztott. Egy csinos nyurgás potyesz húzta el, ismét a lebegtetett kukoricás szerelékét. A halat 3,2 kilósnak mértük. Gyors fényképezés, fertőtlenítés után ment is vissza a vízbe. Az éjszakai vendéget is lefotóztuk, és már csatlakozhatott is kisseb társához.
{KEP::8802::318::center::A szombat reggeli vendég.}
{KEP::8803::318::center::A túra legnagyobb hala.}
Gyors pakolás után, már Zánkával a hátam mögött az úton végig azon gondolkoztam, hogy mennyire mondható sikeresnek az egy hét. A túra közepén a hosszú üresjárattól eltekintve, szerintem nagyon kellemes, és eredményes hetet töltöttünk a vízparton. Napközben maradt idő a családra, az éjszakákat pedig végighorgásztuk, kisebb nagyobb sikerrel. Lehetett volna jobb is, de akár betlizhettünk volna is. Így alakult… Jó volt, szép volt. Idén még biztosan visszatérek nagyszerelmemhez a Balatonhoz.
Végezetül még néhány kép a túráról.
{KEP::8804::318::center::Varázsa van.}
{KEP::8805::318::center::Vihar…}
{KEP::8806::318::center::és még mindig vihar.}
{KEP::8807::318::center::Az utánpótlással.}

Írta: Schaibli Tibor
Fotók: Schaibli Tibor
Tóth Gábor

teteje | vissza