Egy bot, mely nehéz terepre és nagyhal horgászatra termett.

2008 tavaszán szóltak nékem Laci és Krisz barátaim, hogy lenne lehetőség YAD botok tesztelésére. Van többféle bojlis bot, s van többféle feeder bot is, sőt, még típusokon belül is van választási lehetőség. Mint feedermániákus megszállottra, szerencsémre reám is gondoltak, hogy ha van kedvem, igazán nyüstölhetnék egy feederbotot egy tartósteszt keretén belül.

Hát lehet ilyen lehetőségnek ellenállni? Ugye hogy nem! Akkor még nem tudtam, de rátaláltam botzsákom következő állandó tagjára, mely kategóriájában kedvencemmé vált. Nem szokásom botot dicsérni, főleg így előre, mert ha valamit „valóban” tesztelni kell, igyekszem alapos lenni. Így kiderülnek a hiányosságok, s nem csak a vásárlók, hanem a gyártók felé is, és ez utóbbiaknak van lehetőségük korrigálni, még jobbá tenni termékeiket. A vásárlók meg korrekt tájékoztatást kapnak. Mindenki jól jár!

Április végén kaptam kézbe ezt a botot. Rögtön kicsomagoltam, s elsőre még összeillesztés előtt alaposan, aprólékosan átvizsgáltam. Aztán természetesen összeraktam a tagokat….. :)
{KEP::8657::311::center::A BOT}
Amit tudtam róla leírásokból:
- 1 db karbon és 2 db üvegszál rezgőspicc jár hozzá
- Konzervatív kialakítású botnak írják le
- Gumi záródugóval rendelkezik
- IMX8 karbon mikroszövésű szénszál szerkezetű a blank
- Három lábas és két lábas SIC gyűrűkkel van szerelve
- Nemes parafával borított nyelet kapott
- Betétes műanyag-fém orsószorítóval rendelkezik
- Made in Germany
- 165 gramm a maximális dobósúlya
{KEP::8658::311::center::Esztétikus, jó fogású nyél}
{KEP::8659::311::center::Praktikus, kellemes tapintású záródugó}
Amit én tapasztaltam, véleményem szubjektív:
- szerintem nem hogy konzervatív, de kifejezetten jó formájú, praktikus, kellemes a nyél kialakítása. Nemesen egyszerű, fölösleges dizájn elemektől mentes, mégis szép.
- A záródugó inkább szivacsos, sem mint gumiszerű tapintású
- Az orsótartó felett VAN horogbeakasztó fülecske
- A lakkozáson találtam kisebb hibát
- A bot súlyát sehol sem tudtam felkutatni, ám meglepően könnyű
- A bot gyári hossza 390 cm, a lemért azonban 396 cm
- Spicc gyűrűi nagy átmérőjűek, így a távolabbi dobásokat is segítik, s kevésbé szorul meg bennük a zsinórra esetlegesen rárakódó szennyeződés.
- Az alsó keverőgyűrű szerintem lehetne nagyobb átmérőjű
- A 2 üveg 1 karbon spicc helyett én a bothoz 3 karbon spiccet kaptam. Tehát a legerősebb piros spiccen kívül a sárga és a zöld is karbon. (tetszik!:)
- Nincs árukapcsolás, a bot orsótartója bármilyen orsót szilárdan, biztosan rögzít.
- A botot kézbe véve rögtön tudható, érezhető, hogy az egy igazi HARD-LINE FEEDER, erősége, karaktere, dinamikája alapján. (érdekes, a HARD-LINE elnevezést 2006 végén használtam először, azóta mily elterjedté vált)
- Szilárd, erős stucnis illesztéssel rögzíthetőek, szoríthatók össze a bot tagok.
- A bot-test valóban konzervatív, éjfekete színű, „minimál” díszítésű, csak a gyűrűk kötéseinél alul s felül van egy-egy szolid, vékony ezüst csík.
{KEP::8660::311::center::Sajnos van a bot testen egy kis lakkozási hiba. A feeder szó d betűje alatt látható.}
Az első pecának az Ordasi Duna szakaszon ejtettem szerét, egy igazán jó hangulatú baráti horgászversenyen. Sajnos a bot nem igazán tudta megmutatni tudását, mert hát mondanom sem kell, a vágyva vágyott márnákkal nem hozott össze a jószerencsém, a sok géb meg nem igazán számított ellenfélnek.
{KEP::8661::311::center::Akár a Duna is ideális terep számára………….. A gébek mellett uszadék is „jött” ………… }
Pár dolgot azonban megtapasztaltam a bottal kapcsolatban. Praktikusabb a bothoz a legerősebb karbon spiccet használni, és nem csak azért, mert ezzel a legszebb a bot hajlásának íve, hanem a kapást (ez) is tökéletesen jelzi, nem fekszik, nem hajlik be a spicc az erős áramlás és szél hatására sem. Mivel erős sodrásban horgásztam, 100 grammos ólmokat dobáltam a bottal, mert ezeket kevésbé görgette arrébb a víz. Meglepve tapasztaltam, hogy milyen kellemesen lehet a bottal teljesen laza lendítéssel 50-60 métereket dobni. Valójában nem is volt ott ekkora dobásokra szükség, csak a kezdeti szokásos lendület heve elragadott az első pár (na jól van, első jópár) dobáskor.
{KEP::8662::311::center::A kövekhez csak óvatosan támasztottam oda botjaimat}
{KEP::8663::311::center::De sajnos pár karc lett rajta. A horogbeakasztó fülecske nagyon praktikus dolog! }
Igyekeztem védeni a bot testét a kövezés okozta sérülésektől, de sajnos nagyon könnyen karcolódott a lakkozás. Aki tavak partján, normál bot tartókat használ, az nem hiszem, hogy találkozhat ilyesmivel, de aki egy vízparti kövezésről horgászik, annak számolnia kell hasonló, pusztán esztétikai jelentőséggel bíró sérülésekkel.

A következő bevetésnek a Maconkai víztározón ejtettük szerét. Estére értünk a tó partjára, amit nem is nagyon bántam, mert imádok éjjel horgászni.
{KEP::8664::311::center::Hát nem csodás az éjszakai feederezés? A bal oldali bot a YAD, érdemes a spiccét összehasonlítani a másik Heavy botéval. Nagyon szép a YAD-é.
}
Erősen reménykedtem abban, hogy sikerül egy igazán darabos halacskát fogni, ez a vágyam nem teljesült, ám, igencsak sok, 4-9 kiló közötti csodaszép, igencsak jó erőben lévő halat terelhettünk a szákunkba.
{KEP::8665::311::center::Ilyen halak már szépen dolgoztatják a botot.}
Viszonylag sok halat fogtunk, élvezetes volt a bottal a fárasztás. Ekkor 0.25-ös főzsinórt használtam az orsómon (A Dunán is), lágy fékkel, s egy pillanatig sem kellett attól tartanom, hogy a megakasztott halat netán elveszíteném, vagy kipattanna a fárasztott hal szájából a horog. A bot szinte helyettem (na jó, költői túlzással) kifárasztotta a halakat.
Legnagyobb pontyunk, mit sikerült fognunk, egy kora reggeli11 kilós tükörponty volt.

Jellemző, én a Barnabás fiammal foglalkozom, mikor jön a kapás, s Dani van pole pozícióban a bot mellett, így Ő vág be és fáraszt szákolásig. Hát, öröm volt nézni külső szemlélőként a fárasztás mozzanatait. Hangosabban, szaporábban dobog a büszke apai szív, mikor látja, hogy fia mily szakavatott mozdulatokkal, micsoda türelemmel fárasztja a halat. De jó volt azt is látni, hogy a Barni fiam szákolása is oktatófilmbe valóan tökéletesre sikeredett.
{KEP::8666::311::center::A bot könnyedén dolgozik a 11 kilós hal alatt. }
Külső szemlélőként a drukk mellett érdekes volt figyelni, hogy a bot hogyan nyúl a hal után, hogyan tompítja a kitörési kísérleteket, hogy a lágyra állított fék csak milyen ritkán kezd el muzsikálni.

Sajnos következő feederezésre a Maconkai horgászatot követően csak majd három hétre volt lehetőségem, a Dynamite Baits kupa után. Még az év legelején lefoglaltam Merenyén egy helyet családom és jómagam részére. Egy jó kis családi, sátorozós, kempingezős „kinn a természetben vadon s szabadon” típusú bulit terveztünk be. Mivel előtte jó sokat bojliztam, elhatároztam, hogy most csak feederbotokat viszek magammal, főleg annak tudatában, hogy íme, itt a következő nagy lehetőség, lehet full extrém módon nyüstölni a feedereket. Így is történt.

No, nézzük mit bír a bot.Szívbajt és szépérzéket félretéve úgy döntöttem, érdemes bekeményíteni. Itt az ideje olyan terhelésnek, amilyennek normál(is) :) horgász valószínűleg sohasem teszi ki feederbotjait. Elő a bojlis orsót, rá a botra, s a dobon rajta hagytam a Palotáson használt, sokat látott 35-ös főzsinórt. Megjegyzem, sőt, kihangsúlyozom, nem javaslom senkinek sem a 0.35 milliméteres zsinór használatát feederboton.

Őrület? Hát persze hogy az! De a teszteknek pont az extrém terhelés is része kell, hogy legyen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a másik botra, egy JVS No Limit feederre ugyanolyan orsót, zsinórt, végszereléket raktam. Már csak terhelési-kontrollbotként is. Ez a két bot volt párban folyamatosan bedobva, így nem érhette szó a ház elejét, hogy csak a teszt botot kínzom, gyötröm extrém terheléssel. Nem akarok túlságosan előreszaladni, de mindkét bot bírta a terhelést, meg azt sem érdemes feledni, elsősorban a YAD bot tesztelése volt a fő cél.

Az első két napon csak dobálgattam, ám hiába pedáloztunk, hiába igyekeztünk, nem tudtunk a bűvös 15 kilós határ fölé menni. Nevesítve, a legnagyobb pontyunk „csak” 14.70 kilogrammos volt. A többi mind 7-12 kilós forma. Majd szinte egyik pillanatról a másikra megálltak a partközeli, dobástávolságra lévő „palack-bójánkon” a kapások. Szerencsére láttam, hogy Csiga barátomék a szomszédban bentről szedik a halakat, egészen szépeket, ezért elhatároztam én is, behúzom a szerelékeket.

Zsinór volt bőven a dobon, csónakot béreltünk, elhatározás is akadt, így lett tett is. Külön bóját nem raktam le sehol, már csak azért sem, mert otthon felejtettem a dőlő bójáimat, de nem is volt reájuk szükség. Bevittem magammal a botot, s egyszerűen csak szememmel keresgéltem szerelékemnek azt a helyet, helyeket, ahol pontyokra utaló jeleket látok, mint például túrásokat, fordulásokat ….. Pár kisebb 10-13 kilós után jött a túránk legnagyobb hala. Nagyjából 230-250 méter közötti távolságról. Ezt a halat a partról fárasztotta ki a fiam. A YAD feederrel. Nem semmi feladat volt, ám, beszéljenek a képek……….
{KEP::8667::311::center::Fárasztás távolról………. }
{KEP::8668::311::center::Még mindig messzi………. }
{KEP::8669::311::center::Gyere csak………. }
{KEP::8670::311::center::No, még közelebb……….. }
{KEP::8671::311::center::Most már itt van a stég előtt! }
{KEP::8672::311::center::Na muti magad………..}
{KEP::8673::311::center::Hát nem mutatja………. }
{KEP::8674::311::center::Na talán most………}
{KEP::8675::311::center::Ó de szégyenlős, kitör oldalra……… }
Jó félórai fárasztást követően lett meg a hal. Szegény fiam fárasztás után a kezeit alig tudta megemelni,. Úgy elfáradt, úgy elzsibbadt, úgy fájt……. Ám, arcáról sugárzott az öröm, a büszkeség, hisz élete legnagyobb halával hozta össze jószerencséje.. 16.74 kg. Nem sámli! Főleg feederbottal. Aki alaposan megnézi a fotókat, az láthatja, hogy óriási terhelést kapott a bot, ám, nagyon jól bírta a strapát.
{KEP::8676::311::center::Sajnos csak ez a horogszabadítást követő fotó az, ami van…….}Sajnálatos módon túl jó fotók nincsenek a halról (meg sok más Merenyei halról, és fárasztásról sem, mert szőrén-szálán eltűnt, törlődött igencsak sok kép) :( . Hogy technikai hibából, vagy emberiből, arra nem derült fény… de tagad mindenki………. :))))

Ha már partról sikerült ilyen szép halat kifogni, akkor úgy döntöttünk, tegyünk egy próbát a csónakos fárasztásokkal, ahol köztudottan igen kemény terhelésnek teszik ki a botokat a csónak alá törő halak. A következő, a YAD botra érkező kapást követően fiaimmal csónakba vágtuk magunkat, s rongyoltunk (öööö eveztünk) befelé fárasztani. Asszonykám meg a partról fotózta a körülbelül 200 méterre zajló fárasztást.
{KEP::8677::311::center::Ekkor azt hittem, törni fog a bot….. De nem tőrt! }
Hát, nem semmi fárasztás volt. A 13.5 kilós pikkelyes potyka igencsak jó erőben lévő, tapasztalt, fifikás harcos volt. Nem csak pörgette a csónakot, de jó párszor be is úszott alá. Nem egy alkalom volt, amikor a botot figyelve úgy éreztem, ez most fog eltörni! Szerencsére nem tört. A hátralévő két napon folyamatosan fogtuk a szebbnél szebb halakat, de sajnos egy sem közelítette meg a 16 kilós álomhatárt.
{KEP::8678::311::center::Jött csodaszép pikkelyes ………}
{KEP::8679::311::center::és nem is oly duci tükrös…….. }
A fiaim ráéreztek a feederbotos fárasztás ízére, trükkjeire, és a bot terhelhetőségét alaposan próbára téve mutattak be látványos fárasztásokat. Tényleg óriási élmény a darabos halak fárasztása egy ilyen feederbottal. Kívánom, hogy sok mindenki kipróbálhassa ezt élete folyamán. Mondanom sem kell, Dani és Barni is kiharcolta magának a jogot, hogy igazi pontyhorgászhoz méltóan vízben állva engedje szabadon jópár halát.
{KEP::8680::311::center::Szeretlek nagyon…….. nőjél nagyra….. s légy óvatos, rafinált …….. }
{KEP::8681::311::center::Merre engedjem?}
A Merenyei horgászatot követően úgy érzem, a bot sikeresen átment a „gyilkolós” teszten. Távdobálós teszteket direkt nem csináltam a botokkal. Úgy gondolom, megfelelő végszerelékkel, orsóval s normális dobótechnikával minden további nélkül elérhető véle a bűvös 100 méteres, illetve a 100 méter feletti távolság.

Ez a bot a maga maximális 165 grammos dobósúlyával, erős anyagával, szigorú de mégis rugalmas bot testével, kellemes akciójával nagyon sokoldalú használatot tesz lehetővé. Kifejezetten strapabíró bot. Én már tudom, hogy ugyanúgy jól fog muzsikálni a folyóvízi pecáimon, márnázás, keszegezés, amurozás vagy pontyozás közben, mint rablóhalazáskor mártogatásnál, tapogatásnál, mint ahogyan szintúgy jól lehet használni bármely tó partján kárászozni, pontyozni, amurozni, sőt, tudom, szentségtörésként hangzik, de még akár egy rod-podon is lehet helye.
{KEP::8682::311::center::Ez a bot jól érzi magát folyóvízen, tavon, kitámasztva, bot tartón, sőt, rod-podon is. }
{KEP::8683::311::center::Sokezernyi csodás vízparti naplementéket kívánok mindenkinek! }

Írta: Nyika Sándor


teteje | vissza