Ebben a cikkben nem a szép képek és élmények kapnak lehetőséget. Szeretném inkább felhívni a figyelmet dolgokra. Azzal is tisztába vagyok, ezek a sorok nem biztos, hogy sikert aratnak. De ha mégis sikerül 100 emberből 5 horgásznak más irányba elindulni, akkor már az számomra siker. Vagy ha segítséget adnak hazai szaklapok, akkor már azt is sikernek könyvelhetem el. Ha nem teszünk semmit, akkor várhatjuk a nagy csodát soha nem fog eljönni.
Nagyon rossz körülmények vannak a Magyar horgászatban. Sajnos mondhatnánk úgy is, hogy felhigult ez a sport. Sokan vannak akiket a húshorgászat érdekel, nem pedig a jövő horgászata. Nemrég történt meg ez az eset velem. Vannak illetők akik 17-es fonott zsinórral horgásznak. A halaknak semmi esélyt sem adnak. A halakat is teljese tönkreteszik ezzel a módszerrel. Ezen módszer már nem a horgász ügyességéről szól, hanem a dicsőségéről.
Kérdem mi élvezet van abban, hogy kicsévélik a halat? Hol van itt a sport. Az etetőhajót se tudják kulturált módon használni. Sokan inkább keresztbe húzzák be szerelékeiket, mint inkább a közelebbi oldalra ülnének le. Pedig akkor még a hajó akkumulátora is tovább bírná. A mai horgászatot a marketing teljesen uralma alá vette. Nyomják a sok reklámot aminek sajnos a fele se igaz. Csak hát csomagoljunk valamit egy jól eladható csomagolásba és már viszik is mint a cukrot. Egy ideig megy is ez a szisztéma, de ha valaminek a beltartalma nem megfelelő, akkor a visszajelzéseken sem kell csodálkozni. A bojlizás mögé egy óriási iparág alakult.
Ez az iparág a halak védelmére nem sokat költ, csak a gyors profitra törekszik. Pedig nem sokáig tudják termékeiket eladni az üzletekben. Miért nem csinálnak akciókat és ismertetőket a halkimélő eszközökről ? Sokan elmennek a boltokba megvásárolják azt amit az eladó rájuk tukmál drága orsót, drága botot, drága bojlit. De a halak védelmével nem is foglakozik az eladó vagy ha igen akkor a horgász arra már nem költ, mert nem érzi ezeknek a felszereléseknek a fontosságát. Pontymatracot, nagyméretű merítőt és fertőtlenítőt hányan vásárolnak a boltokban ? Vagy hányan használnak a horgászatuk alatt ? Szerintem nagyon kevesen. Egy termetes hal igen nagy erővel védekezik, nem csak a vízben a parton is.
Teljesen össze tudja magát verni pontymatrac nélkül. De, nem csak a nagy halakat kellene óvni. A kis termetű halakkal is kiméletesen kéne bánni. Kiszoktam vinni magammal a távcsövet. Kémlelem a vizet és kicsit nézelődöm. Ebben a nézelődésben vettem észre a minap egy horgászt aki fárasztott egy halat. Úgy látszott, hogy a hal óriási lesz. Szákolás után látszott, hogy 2 kg körüli lehetett a ponty. A megmerített halat a stégre kitették, majd 15 percig szerencsétlen hal ott feküdt a tűző napon. Miért kell ezt csinálni ? Az ilyen ember nem méltó a horgászathoz. Egyre több bojlis vagy nagyhalas víz van az országban, de sajnos csak néhány vízen veszik szigorúan a kíméletes bánásmód fontosságát. Természetesen vannak kívételek, de a tejesség hiányában inkább nem írok neveket.
Egyik bojlis tó lopja a másik tótól a halat. Azért, hogy neki hozzon több bevételt a nagy hal. Szinte csak fegyverrel lehetne védeni a halakat. Sok olyan magát bojlis horgásznak nevező halrabló van köztünk, aki nem érdemli meg, hogy a vizparton legyen. Hála már azért tőbb tó kezdi kitiltani ezeket az emberket a vizeikről. Szerintem nem túlzok, ha azt állítom, hogy Magyarország Európa egyik legjobb horgász paradicsoma lehetne. Elég csak a Balatonra, Velencei-tóra, Dunára, Tiszára gondolni. Nem kéne itt elutazni a Romániába, Franciaországba és sorolhatnám a helyeket.
Minap szomorkodott nekem egy Tiszán horgászó illető. Régen annyi halat fogtam, hogy a nagy 120 l zsákot nem tudtam felcipelni. Mondtam is neki most több, lenne a vízben, ha nem rabolták volna le. Most nem lenne siránkozás. A Tisza szép környezetben található igazi vadregényes táj. A másik nagy vizünk a Balaton. Ott is hasonló a helyzet, mint a Tiszánál. GPS készülék segítségével rakják le a hálóikat az orvhalászok. Észre se lehet venni a víz alatti halcsapdákat. Ez is csak azért van, mert ebből akarnak megélni illegálisan emberek.
Ha nem teszünk semmit, akkor várhatjuk a nagy csodát soha nem fog eljönni. Idehaza annak se örülünk, hogy éjszaka engedélyezett a horgászat. A Szlovákok többsége ezért jár hazánkba horgászni, mert ott nem lehet este pecázni. Ott kemény szigor van a horgászatban. Néhány horgászlapban a rekordfogások között szerepelnek olyan kapitális halak amik már nem a vízparton, hanem az ház kerjében készültek. Természeteen ezek a gyönyörű halak sohasem kerültek vissza a vízbe. De, mit gondoljon egy fiatal horgász, aki még csak most ismerkedik a pecázás tudományábval. Pedig ezeket a fiatal horgászokat még könnyen lehetne formálni és a helyes gondolkodás irányába vinni. Sajnos ettől sokkal több probléma van még, mint amiket most felsoroltam.
A jövő generációja is szeretne majd vízpartra kimenni és nagy halakat fogni. Nekik is kell az élmény. Remélem azért sikerült sok olvasónak elgondolkodnia, és majd tesz is valamit a jövő horgászatáért. Jó lenne, ha pl. létrejönne egy Pontyhorgász szövetség. Segítséget és ötleteket szívesen várom, mint tavaktól, szaklapoktól, mint tenni akaróktól.
Tegyünk a jövőnkért!
Tisztelettel
Csupek Péter
