Eltelt az első tíz nap a kislányom megszületése óta. Rajta kívül nem is foglalkoztatott más gondolat, csak Ő, az új jövevény járt az eszemben. Miután néhány napja segítség is érkezett hozzánk anyósom személyében, egyre több időm jutott ránézni az internetre új hírek, fogások után kutatva. Legtöbbször kedvenc portálomon, a Stég horgászmagazin oldalain szoktam fórumozás közben begyűjteni az aktuális híreket, információkat.

Meg is akadt a szemem az egyik beíráson. Géczy Krisztián, a portál egyik tulajdonosa Palotásra készült horgászni. Mivel Krisztiánnal igen jó kapcsolatban vagyunk és horgásztunk is már együtt, ezért a gondolataim igen gyorsan kezdtek átrendeződni egy gyors és rövid peca irányába. Pénteken, a hír olvasása után néhány perccel fel is hívtam telefonon, hogy mikor készül Palotásra. Válaszából kiderült, hogy hétfőtől szerda délig tervezi a horgászatot. Mivel hétfőn rengeteg intézendő ügyem volt a kislányom irataival kapcsolatban, ezért én csak keddtől tudtam volna csatlakozni egy napra, akkor is csak úgy, ha hétfőn sikerül mindent elintéznem.

El is gondolkodtam rajta: van-e értelme lebumlizni egy egynapos horgászatért? Ráadásul egy olyan vízre ahol még nem horgásztam és nem is ismerem? Még a pakolni való is majdnem annyi mintha egy hétre készültem volna. Egy másnapi telefonbeszélgetésben meg is említettem Krisztiánnak hogy nem ígérem biztosra a látogatást. Ennyi teendő között erőltetettnek éreztem az egynapos horgászatot, de annyira hiányzott már a vízpart és Krisztián is erősen invitált, hogy végül is úgy döntöttem lenézek. Kedd reggel 9 órakor már palotáson voltam a vízparton.

Gyorsan összeraktam a bójákat és elindultam lerakni azokat. Későn érkezőként a Cseh Imperial Team és Krisztián között volt már csak hely, ezért úgy döntöttem, hogy csak az egyik bójámat rakom bentre le, a másikat partközelben helyezem el. A bentit a parttól kb. 180 méterre, a másikat olyan 80 méterre oldalra, dobástávra raktam le. Az etetés bójánként 1 kiló búza,köles,kendermag,tigrismogyoró tartalmú magmixből, illetve kb. 20-25 szem házi bojlibol állt össze. A benti bójára kizárólag saját csokis, a kintire kizárólag saját robin redes golyót szórtam. 11 órára a botok a helyükre kerültek. Volt idő szusszanni és dumálni egy kicsi a hétfőn történtekről. Krisztián elmondása szerint hétfőn volt egy abbamaradt kapása, majd fogott egy 3 kiló körüli pontyot.

Az éjszaka csendes volt, ezért reggel más fajta gyári gyolyókat rakott fel. Az eseménytelen éjszaka ellenére is kitartott álláspontja mellett, miszerint a nagy pontyok ezen a részen lehetnek. Kora délután megállt nálunk Bóna Pista, a palotási tó egyik halőre. Tőle új információkat tudtunk meg. A gát közelében lévő csapatok fogtak egy-két szép pontyot 14-17 kiló között, de általánosságban véve nem igazán evett a hal. A hátsó sekélyebb pályákon is fogtak néhány halat. Azok kisebb,6-8 kiló körüli példányok voltak. A délután folyamán jelzőink egy-egy csippanásából tudtuk, hogy a keszegek már ráálltak az etetésre. Gyönyörű, nyugodt idő telepedett a vízpartra, olyan igazi vihar előtti csendet éreztünk.

Ahogy haladtunk bele az estébe, egyre mérgesebb felhők kezdtek gyülekezni a Mátra felett. Úgy gondoltuk, hogy ebből komolyabb esőt is kaphatunk. Gyors telefonálás egy-két ismerősnek, családtagnak hogy otthon esik-e. Esik??? Szakad!!! Ilyesmi válaszokat kaptunk, úgyhogy jobbnak láttuk az első néhány csepp után a kocsiba behúzódva kivárni az eső végét. Másfél óra kocsiban üldögélés és beszélgetés után úgy döntöttünk hogy nyugovóra térünk,mert fáradtak voltunk. Azonnal elaludtam.

Éjfél lehetett, mikor a Csehek tábora felől érkező nagyobb hangoskodásra ébredtem. E miatt nem is jött a szememre álom egy darabig, de később újra elnyomott a friss levegő. Hajnali fél négykor egy szimpla csippanásra riadtam fel. Azonnal felültem az ágyban, de azzal a lendülettel ahogy felültem, vissza is dőltem, mert nem következett folytatás. Vagy mégis?
Néhány másodperc múlva még két csippanás következett. Erre már kimentem a bothoz, a swinger kicsit be volt ejtve.
- Mi az,van valami? - szólt ki Krisztián a sátorból.
- Á, csak egy dévér, maradj! - feleltem.
Ú de jó lesz újrahúzni egy dévér miatt - elégedetlenkedtem magamban-, majd megemeltem a botot. Az első néhány másodpercben nem értettem a dolgot. Keszeghez képest lényegesen komolyabb súlyt éreztem a másik oldalon, de így 180 méterről kevés volt az információ hogy mi is történik valójában.

Folytatva a pumpálást úgy éreztem, hogy a megakasztott hal elkezd oldalra húzni. Ekkor már úgy éreztem, hogy ez egy szebb hal lehet. Mikor már vészesen balra oldalazott Krisztián zsinórjai irányába, akkor konstatáltam hogy a csónak természetesen a másik álláson van kikötve.
- Krisztián! Gyere, van valami jobb hal nálam!

Válasz semmi. Még egyszer szóltam, mert csónakba kellett volna szállni. Miután erre sem érkezett válasz,tudomásul kellett vennem hogy ezt a halat bizony partról kell megpróbálnom kivenni. Az állás bal oldalán lévő nádsziget miatt a vízbe belépve, botomat jól betartva próbáltam bal oldalról magam elé irányítani ellenfelemet. Nagy nehezen sikerült kihoznom az állás elé. Más megnyugodott volna hogy túl van a nehezén, de én csak most kezdtem felfogni, hogy ez a hal bizony lényegesen nagyobb lehet mint amire számítottam. Úgy 15 méterre lehetett előttem. Most már nagyon nem akartam elveszíteni, ezért egy kicsit tovább lazítottam a féken és úgy folytattam a fárasztást.

Sejtettem hogy még nincs vége a csatának, mert egyszer csak gondolt egyet és kitartóan elindult jobbra. A fékről lehúzhatott olyan 20-25 méter zsinórt, mikor megfordult és balra vette az irányt. Szerencsém volt, mert így néhány másodper múlva ismét előttem körözött. Komótosan sétálgatott előttem, mikor ismét gondolt egyet és egyenesen befelé a mély víz felé indult. Ez a kísérlet már erőtlenebb volt az előzőnél és úgy 10-15 méter múlva sikerült megfordítani. Érezhetően fáradt. Ezután már folyamatosan sikerült az állás előtt tartanom. Még egy-két alkalommal belehúzott a fékbe, de éreztem hogy nemsokára megpróbálhatom a szákolást.

Amikor egészen közel került hozzám, becsúsztattam a vízbe a merítőt. Fejlámpám fényét gyorsan átváltottam pirosra, nehogy a szákolásnál megzavarjam. Lélegzetemet is visszafojtva leguggoltam és az első lehetséges alkalommal megpróbáltam a szák fölé húzni. Elsőre sikerült. Ahogy föléért, óvatosan megemeltem a merítőt. Mikor a merítő kerete kiemelkedett a vízből, tudtam hogy ezt a halat már nem veszíthetem el. Ezt nem hiszem el, ez nagyon nagy. - mormogtam magamban- miközben szívem hevesen kalimpált.
- Krisztián! Krisztián! Gyere már, fogtam egy komoly halat!
- Na! Mi van? Mekkora?- kérdezte álmából felriadva.
- Nem tudom, gyere már!
- Na! Megyek, megyek!
Amíg Krisztián kikászálódott a sátorból, addig a halat kiemeltem a vízből és ráraktam a matracra. Komoly súlyt éreztem a merítőben.
- Azt az eget! Ez biztosan van vagy 18–as!- szólt Krisztián.
- Nem tudom, mérjük le gyorsan! –válaszoltam kissé zihálva.
A halat óvatosan átraktuk a mérlegelő zsákba, majd Krisztián megemelte a digitális mérleggel. 22 kiló fölött állt meg a mérleg. Összenéztünk.
- Mérjük le még egyszer!- mondtam.
Még egyszer megemelte a mérleget. 2 deka eltéréssel ugyanazt mutatta.
- Várjál Krisz! Vonjuk ki gyorsan a mérlegelőt!
A hal alól óvatosan kivettük a mérlegelő zsákot, majd ráakasztottuk a mérlegre. Gyors fejszámolással kivontuk a mérlegelő zsák súlyát.
- Akkor így 21, 80.- szólalt meg.
Ott álltunk egymással szemben, de egyikőnk sem szólalt meg. Néhány másodperc múlva ismét ő törte meg a csendet.
- Menj a pi….ba, mekkora halat fogtál!?- szólt hangosabban, de már mosolyra fakadt az arca.
- Gaben vazze, nem is örülsz?- kérdezte még hangosabban.
- Dehogynem, örülök!- válaszoltam kissé visszafogottan.
- Figyelj már! Fel tudod fogni, hogy mekkora halat fogtál?
- Persze, persze, fel tudom!- feleltem.
- Gaben, figyelj! Nekem ugyanez volt a legnagyobb halamnál, el kell telnie egy kis időnek, mire felfogod mi történt! Gyere, gyorsan rakjuk le a halat egy zsákba!

Miközben beraktuk a halat a zsákba, meghosszabbítottuk a zsák zsinórját és a zsinórt is kikötöttük vagy két leszúróhóz, Krisztián beszélt hozzám. Beszélt hozzám, de én nem nagyon értettem hogy mit mond. Vagyis inkább nem nagyon tudtam figyelni rá. Szavai csak halkan, átszűrten jutottak el hozzám, jelentésüket nem is fogtam fel. Gondolataim elkalandoztak, a hal körül jártak, az egész fárasztás lejátszódott bennem még egyszer. A keszegnek hitt kapástól kezdve a szákolásig minden.
{KEP::8513::304::center::Életem hala}
Olyan hihetetlen volt. Ahogy végeztünk a lekötéssel, Krisztián azonnal hívta Lacit –az üzlettársát-, hogy sikerült egy 21, 80-as tőpontyot fogni. Negyed 5 volt. Elküldtünk még jó néhány sms-t a barátoknak, majd visszamásztunk a sátrainkba aludni. Álom persze nem jött a szememre. Gondolataimat nem tudtam kikapcsolni, a hal fárasztása még jó néhány alkalommal lejátszódott bennem. Egy idő után kezdtem beletörődni abba, hogy ez a hajnal már nem az alvásról fog szólni. Lassan pirkadt. Az éjszakai eső után mintha még a madarak is szebben énekeltek volna. Lassan kikászálódtam a sátorból és néztem a vizet. Gyönyörű halakat láttam fordulni. Élt a víz. Krisztián sátra felől is mozgolódást hallottam.
- Na mi van, nem tudsz aludni?- kérdezte kissé cinikusan.
- Nem nagyon.
- Miért, felzaklatott valami az éjszaka?- kötekedett tovább.
- Á, nem, semmi nem történt. - válaszoltam mosolyogva.
Reggel 7 óra volt és azt beszéltünk Krisztiánnal, hogy teendőink miatt a fotózás után összepakolunk és dél körül elindulunk haza. A szomszéd csehek táborából ismét hangosabb diskurzus szűrődött át hozzánk. Egy ismert magyar pontyhorgász diskurált a cseh csapat tagjaival.
- Szia Tamás! Történt valami az éjjel?- kiáltottunk át.
- A cseheknél jött egy 20 és feles, meg egy 24-es!- jött a válasz.
- Az igen! Három 20 feletti egy éjszaka alatt?- néztem meglepődve Krisztiánra.
Ezzel fény derült arra is, hogy miért volt olyan hangos éjjel a cseh csapat mellettünk. Ők is fogtak két 20 feletti halat az éjjel. A reggeli közös fotózás alkalmával volt időnk szemügyre vételezni a két másik halat is. Felemelő érzés volt három ilyen csodálatos pontyot egy matracon látni.
{KEP::8514::304::center::Fantasztikus hármas 24 kg, 21,80 kg, 20,50 kg}
A fotózás és a halak visszaengedése után lassan elkezdtünk pakolni. Közben hirtelen feltámadt a szél, ami egy kicsit megnehezítette a sátorbontást. Nagyjából készen voltunk mindennel, de a botokat még bent hagytuk indulásig. Volt meg egy kis időnk délig, ezért a vizet mustrálva újabb beszélgetésbe kezdtünk. Épp eszmefuttatásunk csúcsán járhattunk, mikor Krisztián balos botján ejtős kapást észleltünk. Amikor a beesett swinger elkezdett lassan, de folyamatosan emelkedni, társam megemelte a botot. Azonnal csónakba szálltunk, de mire föléértünk a hal talált magának egy akadót és nem is szándékozott kijönni onnan. Pár perc múlva nagyon csalódottan csónakáztunk ki a partra. Nagyon szerettem volna ha Krisztiánnak is sikerül fognia egy szép halat.

- De szép lett volna, ha sikerül kivenni!- sóhajtottam.
- Ne is mondd Gaben! Gyere, vegyük ki a botokat és induljunk haza! –szólt kissé rosszkedvűen.
Kitekertük a botokat, bepakoltunk a kocsikba és elindultunk a halőrházhoz. A büfében még megittunk egy üdítőt, elköszöntünk a személyzettől és elindultunk hazafelé. Az autóban nagyon vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Még mindig nem tudtam napirendre térni a hajnalban történtek fölött. Ahogy újból átéltem a fárasztás pillanatait, igazi, felhőtlen boldogságot éreztem.

Boldogságomat még az is tetézte hogy kislányom épp aznap lett két hetes. De minek köszönhetem ezt a hatalmas szerencsét? Megérdemeltem én ezt a csodálatos halat a sorstól? Életemben először jártam Palotáson, most is csak egy rövid 24 órás pecára érkeztem, mégis megajándékozott a sors egy gyönyörű tőponttyal. Talán a csali választás, a betörő front, vagy a nagyon lefinomított végszerelék vezethetett a sikerhez? Ahogy próbáltam választ találni a siker miértjére, felvetődött bennem egy egyszerű magyarázat. Lehet hogy egyszerűen csak jókor voltam jó időben, jó helyen...........

teteje | vissza