Győztünk. Hihetetlen. Még most is alig tudom ezt elhinni. Ez nagyon jó érzés. Ám, ha engeditek, kimesélem magamból a verseny általam fontosnak gondolt mozzanatait, azokat a módszereket, trükköket, csalizási módokat, amiket mi csináltunk. Titkolózni nem szándékozom, s remélem, tudok hasznos dolgokat elmesélni. Ha írok márkákat, nem a reklámozás a szándékom, hanem a tényszerűség, a hasznos infók továbbítása. Valószínűleg oda-vissza ugrándozom a témák és események közt, de nézzétek el, mert nékem ez máshogy nem megy . :)

{KEP::8445::300::center::Egy döntős teríték. Az elődöntőn nem dicsekedhettünk ilyennel.}

No szóval…… Hadd kezdjem az elődöntővel. Ez a része írásomnak igencsak rövid lesz, hiszen szinte csak botladozás, kínlódás, a vízzel és a halakkal való ismerkedéssel telt az első öt nap. No meg persze valljuk meg, ez a rész szinte senkit sem izgat, amikor van egy jóval izgalmasabb fejezete a versenynek, mégpedig ez a DÖNTŐ. Alkalmi csapattársammal, Fördös Attilával (az állandó Csiga barátom) még sohasem bojliztunk a csodaszép Palotási víztározón. Leegyszerűsítve a dolgokat, rájöttünk arra, hogy:

- Nagyon de nagyon helyfüggő a tó, az elődöntőn 3-4 kiemelkedően jó, 8-10 közepes és nagyon sok , versenykörülmények közt gyengén muzsikáló hely közül lehet majd „választani” a sorsoláskor.
- Attila inkább a jobb gyári csalik, aromák, felszerelések, kiegészítők ismeretében jeleskedik, én meg inkább a házi készítésű dolgokban illetve a jobb haltartó helyek, halak megkeresésében vagyok erősebb.

Sőt, mivel mindketten inkább parti illetve finomszerelékes pecások vagyunk, ezért egy csomó hasznos dolgot kölcsön kaptunk jó ismerőseinktől. Köszönet a motorért Benke Gyurinak, az akkumulátorokért Kovács Lajosnak, és a radarért Kucsák Lacinak! Az első fordulóban oly annyira válogatósak voltak a halak, hogy bár megtaláltuk őket, de eltalálni már igazán kínlódás volt, hogy mi is kell nékik, sőt, hogy melyik is lesz az a végszerelék, ami igazán eredményesen segíti megfogásukat.

Szerencsére Attila a Maxonban melózik, így a Rapala Eurohold Zrt nagyobb mennyiségű pellettel, bojlival, különböző pasztákkal és groundbait- etetőanyaggal járul hozzá az indulásunkhoz. Jó volt, hogy ezeket éles versenykörülmények közt is kipróbálhattuk.Minden alkalommal gyúrtunk az ólomra Dynamite Baits Swim Stim Amino Black – Green Betain keveréket, illetve ritkábban Tímár Mix Ponty Kárász extra sárga etetőanyagot. Áprilisban a nyerő csali a pellet + fél pop-up lebegő kombináció, és a Fresh Fish fél szem süllyedő + fél szem lebegő bojli. A horogra szinte mindig gyúrtunk Swim Stim pasztát. Sávos etetést csináltunk, oly módon, hogy folyamatos szórással csíkot húzva bójáinkat összekötöttük pellet – bojli - mag mix keverékkel.

Érdekesség, hogy szerdán indultak meg a halak, és a mezőnyben lévő kevés halfogásnak köszönhetően a pár halacskánk egyből a 4. helyre repített minket.Végeredményképpen 5.-ként jutottunk tovább.

{KEP::8446::300::center::Ilyen szép keszegek jöttek bojlira mindkét fordulóban…… Bár feederen is gyakoriak lennének!}

Tudom, érdekesebb a döntő, mindenkit az érdekel, így jöjjön annak az elbeszélése …………Teljesen véletlenül összefutottam az M3 JET kúton régi jó barátommal, Origóval (Vágó Ádám), (huh, de sok közös pecánk, bulink volt) és így megtudtam, Grassra (Inhof András) vár. Ők a STÉG 1-es csapata. Ha vár, akkor már ne várjon egyedül, segítettem néki várni.:)Legalább jót dumáltunk. A verseny reggelén, a sorsolásra csak szép komótosan érkeztek meg a csapatok. Valahogy senki nem sietett.

A sorsolás a szokásos sorrendben ment. Elsőre a helysorsolás sorrendje, majd második körben maguk a helyek kisorsolása történt meg. Mindenki szorított azért, hogy a középső halálzónát megússza. Ez a 3-4-5-6-7-8-as helyeket jelentette.Háááááááááááát, nem örültünk annak, amikor a 7-es helyet juttatta fenekünk alá a sors. Jó barátaim, Grass és Origo a 8-as helyet húzták, aminek ők legalább annyira örültek, mint mi a 7-esnek. De legalább egymás mellett voltunk. A STÉG 2-es, szintúgy jó barátaink (Géczy Krisztián /Koiponty/ - Molnár Gábor /Fish 01) a 4-es helyet húzták.

Óóó, hogy az a……. sajnos mindhárom „Stéges” csapat a nem vágyott helyekre került. No, de csak megbirkózunk a problémával. Attila arcáról mély kétségbeesést olvashattam le, főleg az után, hogy természetesen gyorsan elkezdtünk érdeklődni, a mi helyünkre mi jellemző, mire is számíthatunk. Ez nagy vonalakban ennyi volt: - Ha szerencsénk van, nem nullázunk, s ha fogunk halat, az inkább darabos, sem mint apró lesz. De sok halat nem fogunk látni.Hmmmm……elgondolkodtató…….Sőt, szomorú!

No mindegy, mi mindent meg fogunk tenni, hogy lássunk halat, s ha lehet, minél többet. Kipakolászás után 11 órakor mi is „kihajóztunk”, és radarral nekiláttunk a helykeresésnek. Találtunk pár érdekesebbnek látszó meder egyenetlenséget, ám, túlnyomórészt a sík iszapos fenék volt a jellemző. A bójázást követően szerelékeinket bevetettük, s vártuk a kapást.Aztán csak vártuk, csak vártuk…….. de nem jött.

{KEP::8447::300::center::Halra készen Attila botjai …….}

{KEP::8448::300::center::S az én botjaim…………}

Sebaj, sátrunkat felállítottuk, bár ez nem bojlis, de keleti kényelmet képes biztosítani több ember számára is, és több mázsányi cuccot kényelmesen bele lehet pakolni. Én mondjuk nem aludtam benne, mert ekkora tétnél (na jó, örömpecánál is) jó időben jobb szeretek közvetlenül a botok mellett lenni, s ott pihenni, ha elnyom az álom. Azonban nagyon jól jött még eső előli menedékként, illetve alvásra Attilának.

{KEP::8449::300::center::„Házikónk” …………}

Kérdezősködve igyekeztünk horgászhelyünkről minden információt összegyűjteni, amit csak tudtunk. Jött is egy érdekes. Sokak szerint van egy vascső a víz felszíne alatt, de a helyét illetően megoszlottak a vélemények. Ketten mondták, hogy tőlünk balra, hárman, hogy tőlünk jobbra van.. Sőt, a parttól való távolság sem egyezett az elmondásokban, mert azt 80 métertől 150 méterig tájolták sokféle távolságra. De abban mindenki véleménye megegyezett, hogy ez jó haltartó hely.

Ennyi beszéd egy vascsőről nem lehet véletlen, így estefelé elhatároztam, megkeresem azt. Attilát sajna nem tudtam rávenni, hogy együtt keresgéljünk, szerinte túl sok a „részinfó”, sőt, inkább csak egy legenda, hogy van előttünk bármi is……… Így, Ő inkább a parton foglalatoskodott, drukkolt, hogy valamely botunk „elsüljön”.

Radarral nem volt értelmes próbálkozni, hiszen sok-sok száz négyzetméter területet kellett átkutatni, de hát van egyszerűbb trükk is arra, hogyan keressen meg az ember full sík terepen egy fenékből kiemelkedő tereptárgyat. Az útban lévő botjaimat kitekertem, mivel én voltam a jobb oldalon, kézbe vettem a Strategyt, zsebre vágtam egy maréknyi 80-100 grammos ólmot, s nekiindultam a keresgélésnek.

A keresés technikájáról pár mondatot hadd írjak. Érdemes kipróbálni annak, aki hasonló helyzetbe kerül. A területet, ahol sejtettem az akadót, csak simán körbe kell tekerni zsinórral, oly módon, hogy a leengedett ólom után hozzávetőlegesen 30-50 méterenként ólmokat kell a zsinórra rakni, majd azt be kell csévélni. Kell hozzá egy bot, minimum 300 méter zsinór amiért nem kár, no és kell egy-két marék ólom. Amikor körbe van kerítve a feltérképezésre szánt terület, akkor be kell vontatni a szereléket. Ha van akadó, akkor ez a szerelék tutira megakad benne.

20 perc alatt megtaláltam a víz alatti csövet! Ott volt a jobb oldalon, és szinte rögtön el kezdte adni a darabos halakat! Ráadásul sokat!

{KEP::8450::300::center::Este még csak reméltük, eljön a mi időnk………. }

Érdekes volt, hogy a versenyen ugyanaz a csali nem működött sokáig. Az első halunk Dynamite Baits Squid Octopusra jött.Rengeteg halat adott a SZAT pellet és a Big Carp Krill pelletje is. Ez utóbbit Attila fedezte fel, s ez is egy nagyon jól sikerült darab, míg a SZAT pelletet én meg a Stég boltján keresztül ismertem meg. .

{KEP::8451::300::center::A töves………. }

Az első halunk, egy szép 15.65-ös töves az akadó mögötti bójáról jött, ám, mivel az akadó-cső is produkált kapást, így gyorsan ráhúztunk három botot. Ennek meg is lett az eredménye, mert következő halunk egy csodaszép 21.20-as tőponty volt, mely Attila csaliját kívánta meg.

{KEP::8452::300::center::A csodaszép 21.20-as}

Aztán kedd estig még fogtunk a bójáról 10.70 kg, 12.85 kg-os pontyokat. Már előre gyúrtunk arra, hogy ha ez van nap közben, mi lesz majd éjjel! Hát lett is nagy-nagy meglepetés. Csak keszegeket fogtunk. Bojlival, pellettel, mindennel.Nem is kicsiket, és vagy 8-10 darabot. A nagyja 2-3 kilós súllyal büszkélkedhetett. Ha feederezés közben fognék ekkorákat és ennyit, hát elalélnék. De most valahogy keserű lett tőlük a szám, s Attilán is láttam, hogy hasonlók járnak a fejében, mint nékem.

Éjjel, mivel amúgy is ráértem, végig keresgéltem a vascső vonalán egészen a túlpart előtti 150 méteres szakaszig. Abból indultam ki, ha egyik part közelében is van régi vascső, akkor elvileg a másik part közelében is kell lennie. Bár, ezt senki nem említette. Éjféltől vagy hajnali háromig keringtem fel s alá világító bójával a csónakban, de nem találtam semmit. Csoda, hogy nem küldték reám az ufó-kutatókat, hisz fura mozgásokat produkálhatott és igen nagy utat megtett a világító piros fényecske a víz felett………

Hal ide, hal oda, az eltervezett sávos etetést pellettel és bojlival minden nap végig húztuk a bóják közt.Biztató kezdet után erőteljes visszaesést mutatott fogási mutatónk. Reggel még fogtunk egy 17.15 kilós pontyot, így végre megtört a jég, és a balos bójánk is el kezdte adni a halat. Nem dömpingben sokat, hanem inkább szépeket. Ám, sajnos ez még mindig kevés volt, sajnos, mert nap közben kapásunk sem volt.……

Hát feszültek voltunk, nem is kicsit. Tudtuk, kell a hal! Még fognunk kéne! A helyzetet Andada, alias Bodor Andris (Andris, te egy bojligyúró ISTEN vagy!!) barátom mentette meg, ugyanis lejött meglátogatni minket, és hozott Palotásra gyártott speckó édes-halas bojlijából.

{KEP::8453::300::center::Indul a verkli… 20.20 kg ………… }

{KEP::8454::300::center::21.50 kg , Jó darabig a „top hal” volt! }

És ami most következett……….. húúúúúúúú…….. 20.20 kg, 21.50 kg, 19.90 kg, 10.30 kg, 15.60 kg, 7.80 kg, 16.80 kg.
Nem tudom, mi volt ebben a bojliban, de imádták a halak. Annyira belelendültünk a halfogásba, s annyira elkezdtünk felgyorsulni, kapkodni, hogy a 19.90-es ponty mérlegelését követően Attila belerántotta a kezébe a horgot. Tudni érdemes erről a FOX Long Shank Arma Point horogról, hogy Attila talált rá, ő kezdte el használni, majd én, látva akadási mutatóit is, mert erről a horogról egyetlen egy halunk sem fordult le a fárasztást követően. Ez nagy dolog!

Egész versenyen jól muzsikált ez a horog!Hát Attila sem szabadulhatott tőle. A tenyerébe állt, nem is kicsit, minimum másfél centi mélyen. Próbálta Ő kiszedni, de persze hogy nem sikerült. Hisz a halakat is biztosan tartotta, ezért is szerettük meg! Győzködésünkre elfogadta, hogy elvigyék Hatvanba a sebészetre, s ott kivegyék. Mindez volt hajnali fél háromkor…….. Szerencsére ott ki is tudták vágni, bekötözték, kapott egy tetanuszt, majd valamikor 6 óra előtt vissza is ért.

{KEP::8455::300::center::Kapások közti szünetben volt lehetőségünk barátaim körében mulatozni is… }

Ilyen éjszakai fogást követően már egészen biztosan vezettünk az esti mérlegelő lap szerint. Csütörtökön, nap közben jött a szokásos pangás, este csak egy 11.45-ös pontyot mérlegelhettünk. Ám, az elmúlt éjjel haldömpingje alapján nagyon bíztunk abban, hogy hasonlóan eseménydús éjszakát lesz szerencsénk átélni. Hát nem lett. Reggelig csak két pontyot sikerült fognunk 8.25 kg és 12.90 kg-os súlyban.

Meg fogtunk egy „Sanyát” is. Éjjel az én kezembe állt bele a horog. A csónakban álltam, Attila nyújtotta a végszereléket, azonban egyikünk sem vette észre azt, hogy a zsinórom a bot spiccére tekeredett, így, ahogy indultam, megfogott a horog. Szerencsére csak a szakállig fúródott bele a tenyerembe. Azt nem akartam, hogy ezen az éjjelen meg engem kelljen sebészeti ügyeletre elvinni, kapunk cukkolást így is eleget, így kiszedtem magamnak a horgot. Apró vágás egy linóleumvágóval, egy csavarás és már kinn is volt a horog. Oszt pálinkával fertőtlenítek. Kívül-belül. Azt hiszem, pályát tévesztettem. Plasztikai sebésznek kellene lennem……. :)

Reggel még fogtunk egy 12.90-est, majd napközben egy 10.40 kg-ost. Sovány…. Főleg annak tudatában, hogy a mögöttünk lévő csapatok nap közben végig fogták a halat. Megérkezett a mérlegelőlap, és vele együtt a várva várt időjárás változás, és nagyon erős szél kerekedett, mely elemi erővel korbácsolta a tó felszínét tajtékosra. De érkezett más is véle.
Az utolsó részeredményeket tartalmazó papír kézbekapása után szomorúan láttuk, hogy visszaestünk a második helyre, mert a Gabo horgászbolt Mezőlak 21 ponttal megelőzött minket. Az időjárás változásának örültünk, a második helyre csúszásunknak azonban egy cseppet sem. De bíztunk az időjárás változásban, mert amint jött a karakán változás, jöttek vele együtt a halak is. Bíznunk is kellett valamiben, hisz meglévő bójáink nem működtek, Attila síkideg volt, meg akarta cserélni a podokat, hogy ő horgássza meg a cső-akadót, ami napja, másfél napja nem adott halat.

Közben egyre inkább nagyon erőssé vált a szél, de olyannyira, hogy lassan behordani sem lehetett. Közben meg Krisztián barátom (nagy voltál Krisz, hogy meggyőztél!!) is folyamatosan mondta, hogy balról is van cső, keressük már meg. És milyen igaza lett…….. hajaj!! Belementem a rod-podok helycseréjébe, ám legyen. Az én gondolataim ekkor már az újabb keresgélés nehézségei körül keringtek, botjaimat ki kellett szednem, nehogy összeszedjem, összegubancoljam zsinórjaimat.
Motorunk volt (30 librás), a kapástalanság miatt időnk is, így semmi akadálya nem lett az újabb akadó megkeresésének.

{KEP::8456::300::center::Sokat és jól dolgozott „A HAJÓnk” :) ………..}

Csendes időben egy ember is lazán elboldogul, ám tajtékos hullámokban elég nehéz egyszerre botot és a motort kezelni, no és a sikeres keresgélést követően bójázni. Azonban Attilát hiába győzködtem, jöjjön, nem jött. Sajnos megint nem bízott az új infókban, és tartott is a komoly hullámzástól. Nagyon sajnáltam, hisz egyedül jóval nehezebb ……. No de ha a fejembe veszek valamit……… Körülbelül fél óra, háromnegyed óra elteltével meg is volt a bal oldali cső, sőt, bójával meg is jelöltem. Míg én a keresgéléssel voltam elfoglalva, szerencsére újra beindult a jobbos bójánk, s Attila egy jó tízes pontyot fogott róla.

{KEP::8457::300::center::Még egy süni is meglátogatott minket…. Szerencsét is hozott tüskéin! }

Fish adott egy 55 librás motort (ezért örök hála néki!!!!), s ez már jobban tudta vinni csónakunkat a viharos szélben, az új bójára könnyebben rá tudtam hordani a szerelékeimet. Az etetést nem vittem túlzásba, csak két szem félbetört bojlit dobtam a felcsalizott horgom köré. Természetesen Andada barátom csaliját használtam. Tényleg próbáltam minél kevésbé feltűnősködni, nem akartam, hogy az ott lévő halak gyanút fogjanak, így csak egy botot mertem rárakni. A jobbos botom egy másik, jól megetetett régi bóján pihent.

Az új balos bója éjjel szépen elkezdte adni a halat, így az általa adott halak, plusz a délután fogott halak súlya elegendő lett a győzelemhez. Elég lett, de jó passzentosan. 11.10 ponttal (összesen: 359.50 pont, lebontva: Attila 215,55 pont /175,9 kg/, Sanya 143,95 pont /118,9 kg/ ) előztük meg a második helyezett Gabo Horgászbolt Mezőlak csapatát (348.40 pont). Érdekesség, hogy ők súlyra többet fogtak, ám, mivel a mi a halaink átlagsúlya nagyobb volt, ezért ők több pontot is hoztak nekünk.

A harmadik és a negyedik helyen is éles küzdelem volt, hiszen az S-Carp team 0.70 ponttal előzte meg (256.85 pont) a negyedik helyezett Stair Baits Team I. ( 256.15 pont) Szlovák csapatot.

5. Stég Magazin Team 1. (204.68 pont)
6. Carp Team (143.18 pont)
7. Mainline Carbotex Team (115.15 pont)
8. Feba Team Dombóvár (80.93 pont)
9. Stég Magazin Team 2. (39.40 pont)
10. G-G Carp Team (19.95 pont)
11. Mega Baits Euro Team (5.60 pont)
12. Big Boilie Team (0.0 pont)

Ám azt, hogy győztünk, az eredményhirdetés előtt még csak sejtettük, de biztosan nem tudtuk. Borzasztó volt azt a másfél, két órát végig bizonytalankodni. Amennyire borzasztó volt a bizonytalanság, olyannyira csodás érzés volt az, amikor megtudtuk, igen, győztünk. Ilyen komoly versenyen még sohasem álltam a dobogó legfelső fokán! Míg élek, emlékezni fogok erre a versenyre.

{KEP::8458::300::center::Jajj de jó érzés!}

Attila valszeg más csapatnévvel és másik társsal, de címvédőként szerintem biztosan ott lesz ezen a komoly bojlis versenyen. Ezúton is gratulálok a szervezőknek a sok munkáért, valamint gratulálok minden dobogós helyezést elérőnek, és gratulálok mind az 50 résztvevő csapatnak a részvételért, mert egy ilyen versenyt végigcsinálni sem kis dolog.

Egy apró tanácsot had adjak a szervezőknek. Tudom, rengeteg időt s energiát öltek bele a szervezésbe, de egy valamit nagyon sok csapat hiányolt, főleg az elődöntőn, ami miatt volt jó pár vita is. Érdemes lenne az elődöntők folyamán egyértelmű jelöléssel jelölni a szektorokat. Nem csak oldalirányban, hanem bent, a tó kimért középvonalánál is. A döntőn azonban bőven elég lenne csak a szektorok szélső határait jelölni. Sok más rangos versenyen is ezt a nemzetközileg elfogadott szektor-határ jelölést alkalmazzák.

Millió köszönet a rengeteg embernek, ki szurkolt nékünk, óriási köszönet mindenkinek, ki telefonon és személyesen is megtalált, jó tanáccsal ellátott, biztatott, bátorított minket! Ez nagyon sokat segített nekünk!!!!!!!

{KEP::8459::300::center::Elraktam emlékbe a fenn lévő utolsó végszerelékeket………..}

Itthon a ház előtt egy üdvözlő transzparens, és egy hatalmas üvegből pezsgő-eső fogadott. Gyermekeim és feleségem ünnepeltek ily zajosan, nedvesen. Szemem könnybe lábadt a meghatottságtól. Imádom, hogy ilyen családom van.

{KEP::8460::300::center::Gyermekeimmel……….. :)}

S így, az írásom végén: Üdvözletem Mindenkinek!


Írta: Nyika Sándor
Fotók: 14. Csákány Attila & Bujáki Géza
1-13, 15-16 Nyika Sándor








teteje | vissza