Emlékeztek az első randevú varázsára? Amikor izgatottan topogsz a tükör előtt, találgatva, elég jól nézel-e ki? Vajon tetszeni fogsz az aktuális szerelemnek? Persze, mindenkinek megvolt (az ifjabbakban/szerencsésebbekben megvan) ez az érzés. Kevés jobb van ennél. Talán csak a gyermek születését lehet ehhez hasonlítani, de az már egészen más téma…Hogy miért hoztam ezt fel? Mert minden új víz egy lehetséges új szerelem. Lehet, hogy semmit sem fogsz, mégis beleszeretsz a környezetbe, feldob a harc, hogy meghódítsd.
Akkor visszajársz, küzdesz a kegyeiért, és talán előbb-utóbb eléred célod. De az is lehet, hogy vágyad sosem teljesül be, az emlékek pedig tompán fájnak, vagy a szépre emlékezve vidámmá változnak. Vannak vizek, melyek könnyen adják a zsákmányt, de értéke kevésbé becses, a könnyen meghódítható, ledér nőre hajaz. Nem török pálcát azok felett, akik ezt szeretik, hisz’ én is kiruccanok néha a könnyű kalandok világába, de hiszem, hal és hal között nem csak a méreteik, de megszerzésük körülményei is számítanak.
Kemény évem volt. Elköltöztem, otthagytam életem egy részét előző lakhelyemen. Aki már költözött, tudja, milyen ez… nem egyszerű. Bank, lakásfelújítás, költözés, ügyintézés a munka mellett eléggé lefárasztott. Egy-egy horgászat tartotta ugyan bennem a lelket, de valami újra vágytam. Egy új vízre, ami kicsit más, mint amit megszoktam.Sokat beszélgettünk Lacival, merre kellene menni. Most nem harcos horgászatra vágytam, nem kísérletezni akartam, fel akartam töltődni kicsit, de mégsem egy tucattavon képzeltem ezt el.
Kerestünk, kutattunk, tucatnyi lehetőség hangzott el, míg el nem hangzott a szó: Miszla! Nem tudom, melyikünk találta ki, de elsőnek jó volt, elkezdtünk utána járni. Hát… túl sok infót nem találtunk, de amit hallottunk, bíztató volt. Száz szónak is egy a vége, Laci lerendezett mindent, időpont megvolt, hajrá, menjünk!
Az indulás napján szokás szerint használhatatlan voltam (ez persze a főnököm véleménye!), délben leléptem, futás haza. Cuccunk mennyisége lassan eléri az abnormális kategóriát, ezért azt kiegészítettük egy utánfutóval is. Még így sem volt egyszerű dolgunk. Mivel semmit sem tudtunk a tóról, vittünk mindent. Hét féle bojlit (mindegyikből 7-8 kilót), két vödör pelletet, szemest plusz a szokásos tábori menetfelszerelés: ágyak, sátrak, egyheti étel-ital. Nem volt egyszerű.Két óra alatt érkeztünk meg Tolnába.
Persze mehettünk volna gyorsabban is, de az utánfutóval nem lehet száguldozni. Közben félve néztük a felhőket, időnként el-eleredt az eső, estére felhőszakadást jósoltak. A faluba érve felhívtuk Pistit, a halőrt, aki elnavigált minket a tóig. Megálltunk, kiszálltunk, és megláttam Őt! Igen, így nagybetűvel! Fodrozó víz, nádas, csodás dombok, hihetetlen mennyiségű apróhal. Gyönyörű volt! Sajna kapkodnunk kellett, mert jött a sötét, és vele a felhők. Megkaptuk az elsőre kissé bumfordinak tűnő, de később nagyon megbecsült csónakunkat, majd némi ismerkedés után (a gát mellől előkerültek Remete apóék), elindultunk stégünk felé.
Maga a stég a tó utolsó állása. Egy faház van rajta, sajnos az magánkézben van, nem bérelhető, így viszont nehezen fértünk el rajta ketten.
{KEP::8395::298::center::Otthon, édes otthon!}
Eredetileg a ház háta mögött a parton sátoroztunk volna, de a bejáró Laci kerekesszékének nagyon keskeny lett volna, így ő mindenképpen a stégre kellett hogy telepedjen. A ProLogic viszont nem fért el a stégen. Szerencsére az én Fox Bivvym jóval kisebb, így ha nem is teljesen kifeszítve, de fel tudtuk állítani a stégen.Felszereltük a botokat, letettük a bójákat, behordtunk, és… és elkezdődött életem legdurvább felhőszakadása.
Az eső 80(!) percig szakadt, de olyan szinten, hogy a 9 ledes fejlámpával kivilágítva nem láttam a tőlem 2 méterre levő nádast. Végül is, gondoltam, mi lehet a gond? Esőruha felhúzva (áldassék érte a Trakker neve!), a Spider Dome nem arról híres, hogy beázik! Hát nem is ázott be… Éjjel kettő, csörög a telefonom. Ehhez tudni kell, hogy mivel én vagy 20 méterrel arrébb aludtam, mint Laci, nem hallottam a kapásait. Ilyenkor megcsörget, én meg rohanok. Tehát: telefon csörög, Misi ágyról leugrik, és CUPP! Cupp? Ez mi? Fejlámpa felkapcsolva, a látvány megdöbbentő: a sátorban arasznyi magasságban folyékony sár. Ez hogy került ide?
{KEP::8396::298::center::Tájkép csata után}
No mindegy, rohanás, 8,50-es ponty, első halnak nagyon jó! De mi lesz a sátrammal? És honnan van a sár? A titokra csak másnap derült fény: a mögöttünk levő domboldal kukoricaföld, ahol két napja vetettek. A megmozgatott földréteget hordta le az eső. A part kicsit emelkedett, a sár megállt, majd szépen befolyt. Káromkodtam. Mindenem merő iszap. Másnap rájöttem, járhattam volna rosszabbul is. Tőlünk nem messze gyakorlatilag földcsuszamlás volt, azon a szakaszon eltűnt a nádas. Ha ott lettünk volna…
A másnap kármentéssel kezdődött, de azért horgásztunk is! Előhalásztuk a radart, körülnéztünk a víz alsóbb területein is. Megtaláltuk a már korábban jelzett patakmedret, áttettük a bójákat, és megkezdődött a szüret! Laci indított egy 12 körüli tükrössel.
{KEP::8397::298::center::12 körüli tükrössel.}
Még bent voltunk, amikor meghallottam a Carp Soundert. Pity-pity. Na ez nem kihúzós, az biztos. Biztos kárász. Közben átjöttek Dobsáék, jókat dumálunk, közben kitekertem a beesett jelzőjű botot. Hal feljön, lélegzet elakad, hangos röhögés. A kilós csukának tökéletesen szájszélbe akadt a horog (belülről!). Ilyet?
{KEP::8398::298::center::Így kell rablózni, amatőrök!}
Na jó, Sanya már mondta, hogy Maconkán fogott már nem egyet pop-uppal, de hát az más. Visszahordás. A jelző pittyen egyet. A hanger a botnál, egyéb semmi. Mi lehet ez? Megemelem, nehéz. Akkor hajrá! Pumpálom, a hal nem nagyon ellenkezik. Átemelem a többi boton, most már van hely fárasztani. Kéttenyérnyi farok tűnik fel egy burványban. Hoppá. Nem rossz! Pár kirohanás, merítőben végzi. Beszállok a csónakba, a matracot beledobom, beemelem a halat. Nehéz. Felemelem a stégre. Nagyon nehéz. Úgy elsőre 13-14 kiló. Mondom is Lacinak a tippet (régi játékunk ez: ki találja el pontosabban?). Ő csóválja a fejét:
- Tesó, ez nagy.
- Látom, ezért mondtam 14 kilót.
- Nem, ez nagyon jó hal! (Ez a mi szóhasználatunkban a 15 körülieket jelzi.) Nézd a hasát!
Hát tény, ami tény, tele van ikrával. Ivarnyílása gyakorlatilag nyitva. Valószínűleg a hirtelen hűlés miatt hagyták abba az ívást. No mindegy, egyszer a szegény horgásznak is lehet szerencséje! Kinullázom a mérleget a mérőzsákkal a kampóm, belerakom a halat. Felemelem. 15,85! Hatalmas vigyorgás, ölelkezés. Sosem fogtam nagyobb pontyot. Fotózás, puszi a halnak, visszaengedés, egy pohár ital, telefonálás.
{KEP::8399::298::center::15,85 - egyéni rekord!}
Közben egy-egy újabb hal. Nekem kisebb, Lacinak ismét 10+-os. Aztán még egy. Most nekem egy. Nem, szó sincs betongödör hangulatról, a halak kapása megdöbbentő (a Delkim nem tudta olyan mértékben adni a jelet, mint ahogy elindult a hal, és gerjedt a távjelző). Néha becsúszott egy-egy különlegesség is, élén Laci első compójával.
{KEP::8400::298::center::Lacinak ismét 10+-os}
{KEP::8401::298::center::Aztán még egy}
{KEP::8402::298::center::Most nekem egy}
{KEP::8403::298::center::Compó!}
A harmadik nap nagyon durva volt. Éjjel cimborám fogott egy 12 körüli iszonyatosan erős tövest, le is kötöttük másnapig. Reggel újra húztunk. Az az igazság, nagyon izgatott a bal oldali nádöböl, és adig dumáltam Lacinak, amíg oda is nem tett egy botot. Kapás, csónak, 10,70-es töves. Visszahúz, kapás, csónak, 11,60-as töves. Soroljam még? 4 darab 10+-os gyönyörű harcos pontyok, akik iszonyatos erővel küzdöttek. Ha egy fél órára lekötöttük őket, már kipihenték magukat, a fotózás felért egy újabb fárasztással, ezért a továbbiakban, ha csak lehetett, fárasztás után azonnal fotóztunk.
{KEP::8404::298::center::Ha egy üzlet beindul...}
{KEP::8405::298::center::bő tíz kilónyi...}
{KEP::8406::298::center::...tömör erő}
Ahogy teltek a napok és melegedett az idő, ritkultak a kapások. Újra megkezdték násztáncukat uszonyos barátaink. Azért nem unatkoztunk, sőt! Csodás 13,70-es nyurgát fogtam 80 centis vízből, Laci 14,80-as tövessel zárt.
{KEP::8414::298::center::Sodrófa ponty a nádból}
{KEP::8415::298::center::Laci 14,80-as tövessel}
Nézegettük a szemközti dombon nyargaló szarvasokat, riasztottunk fel fárasztás közben hűsölő vaddisznókondát a nádasban.Közben megismerkedtünk a tógazdával, Zolival is, akivel sokat beszélgettünk, és nagyon sok dologban egyet is értettünk a tavat és élővilágát illetően. Hatalmasakat nevettünk a mellettünk levő stégre települő szolnoki srácokkal, két pofára zabáltuk a Remete apóék által készített és forrón tálalt reggelit-ebédet. Talán ezek a dolgok azok, amik a halak mellett széppé teszik a horgászatot.
Letelt az időnk, mennünk kellett. De megegyeztünk: ősszel újra itt! Ki tudja, egyéjszakás kaland volt-e a mienk, vagy sírig tartó szerelem. Az idő eldönti. Én itt leszek.
Egy pár kép még a fogásainkról és a gyönyörű tájról.
{KEP::8416::298::center::}
{KEP::8417::298::center::}
{KEP::8418::298::center::}
{KEP::8420::298::center::}
{KEP::8421::298::center::}
{KEP::8422::298::center::}
{KEP::8423::298::center::}
{KEP::8424::298::center::}
{KEP::8425::298::center::}
{KEP::8426::298::center::}
{KEP::8427::298::center::}
{KEP::8428::298::center::}
