Címkék: Maconka
X., JUBILEUMI MACONKA NEMZETKÖZI BOJLIS KUPA 2008. MÁJUS 06-10.Immár harmadik alkalommal vehettünk részt csapatként ezen a komoly hírnévvel rendelkező versenyen, most, 2008 tavaszán. Folyamatos reá a túljelentkezés, mind a magyar, mind a külföldi csapatok részéről. Idei évben is öt ország, ebből külföldi 8 és fél (Morar Radu és Ács Józsi személyében van egy vegyes felállású csapat, ők a fél :)) bojlis csapata tett arról, hogy színvonalas futamban legyen része a résztvevőknek. Nem véletlen, hogy nehéz bejutni erre a versenyre..
Lényeg ami lényeg, azon szerencsések között lehettünk, akik ott lehettek az indulók közt. És ha már ott voltunk, igyekeztünk kitenni magunkért. Tavalyi évben a tavaszi versenyen 11. helyezést sikerült elérnünk, plusz sikerült egy tórekord pontyot is megcsípnünk, míg a tavaly augusztusi versenyen 8. helyen végeztünk. Reménykedtünk abban, hogy idén tavasszal még jobb eredményt sikerül összekalapálnunk.
{KEP::8291::290::center::A rajthelyek}
A Maconkai versenyről érdemes pár dolgot tudni. Felsorolásom nem teljes, nem részletes, csak a fontosabb szabályokat,tudnivalókat írom le.
- 1 csapat két főből + segítőkből áll(hat)
- Csapatonként 2-2 bottal lehet horgászni, tehát 4 darab lehet bedobva, de tartalékban összeszerelve bármennyi készenlétben állhat
- A segítő nem szákolhat, nem dobhat be, nem fáraszthat nem etethet.
- Csapatonként 2 darab bóját (célszerű világítót) lehet elhelyezni a kijelölt szektorhatárokon belül.
- Oldalirányban a kijelölt szektorhatárokon kidobni, kietetni tilos.
- Tilos külső határbójákon is túlmenni csónakkal, illetve tilos ezeken a határjelölő bójákon csónakból túletetni.
- Csónak használat minden versenynapon 9-11 óra közt lehetséges.
- A csónakot csak etetésre, helykeresésre, bójázásra lehet használni.
- Csónakhasználati időn kívül az etetést csak emberi erővel és ügyességgel működtethető szerkezetekkel lehet elvégezni (csúzli, parittya, dobócső).
- Tilos a halradar, az etetőhajó használata.
- A szereléket minden esetben csak dobással lehet a kívánt helyre bejuttatni.
- Csak bojlival lehet csalizni, minimum 10 milliméteressel.
- Élőanyaggal tilos etetni.
- 1 kg feletti halak érvényesek, ezek számítanak be az eredménybe.
- A darabos halakért plusz jutalompontok nem járnak, minden esetben a kifogott összsúly dönt a végeredményben. Azonban a legnagyobb átlagsúly is díjazásra kerül.
- Pontyon kívül az amur és márna is beleszámít a mérlegelésbe.
- Nincs korlátozva sem a csónakos, sem az „eszközös” etetés mennyisége.
A legutolsó pont az, ami mindig a legnagyobb fejtőrést okozta nékünk tavaly is, és most az idei évben is. Miért is? Mert Maconkán mindig sokat kell etetni. Óriási mennyiségű fehér és nemes hal található a tóban, akik bizony szélvészként hörpölik fel az etetést. Nem lehet annyit etetni, ami ne tűnne el pár óra leforgása alatt. Tudjuk azt is, hogy a többség beezony nem szégyenlős, és képes akár 4-8 mázsa magot, pelletet. bojlit, miegyebet beszórni. Ezek a mennyiségek természetesen nem csak a csónakból beszórt, hanem a bedobócsövezett, beparittyázott mennyiséget is magukban foglalják.Őrület, de hát meg kell próbálni a halakat nem csak odacsalni, hanem ott is tartani az etetésen.
A Maconkai halak kifejezetten kedvelik a csobogó hangokat, tehát a csalogatásnak komoly része a „csobogós” etetés is.Az, hogy mi mit vittünk, el sem mondom, csak hogy mi mindent használtunk fel. Beetettünk csónakból kb 180 kiló mindenféle főt ízesített magot, kb 35 kiló pelletet és kb 10 kiló bojlit. Bedobócsöveztünk a 100 óra alatt kb 30 kiló bojlit (izomláz már az első nap végén, utána még-még erősebben), becsúzliztunk kb 10 kiló pelletet (még izomláz, másfelé), plusz parittyáztunk (ezt most csak lightosan űztük) kb 30 kiló vegyes mixet. Őrület, mi? De hát érdemes jól felkészülni az etetésekre, mert másképpen nem megy.
Azt is kár lenne tagadni, hogy sokszor még a nagy mennyiségű etetőanyag, a jól felépített etetési stratégia sem jelent automatikusan sikert. Sőőőőőőőőőőőőőt ……. A 2008-as tavaszi verseny sokunkat ráébresztett arra, hogy vannak olyan erők is, melyek felülírnak minden megszokott módit.
{KEP::8292::290::center::Vajh, mit hoz a hajnal? }
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a felkészülést az idei májusi versenyre már tavaly szeptemberében elkezdtük Csiga barátommal. Megfigyeltük mit tettek a jól szereplő csapatok és mit a kevéssé sikeresen szereplők, elemezgettük, mi mit tettünk, tehettünk jól s mit rosszul. Elkezdtük papíron összeállítani a májusi versenyre szánt bojlik receptjeit, a kívánt etetőanyagok listáját. Elvégre jobb előbb, mint később (ööööö vagy valami hasonló az eredeti közmondás).
Feleségem nem kis cukkolásai közepette tettük mindezt, amikor msn-en vagy telefonon az új és még újabb ötleteket tárgyaltunk ki. Szó-szó, adtunk lehetőséget igencsak sokat a viccelődésére. De hát a nők úgy sem érthetik az ilyenfajta őrületet…….. :) De hát rajongunk mi Ő értük is, nem csak a halakért……. . Jól mondom? Igen?! Na ugye!
Imádjuk kobakunkat édes ölükbe hajtani, szükségünk van reájuk minden másnál jobban!
(Figyelitek, most vágódom be asszonykámnál )
No, de ugrok egy jó nagyot, térben illetve időben is, s ím, elérkezett a verseny reggele. Hajnalban korábban keltem, és még beugrottam meglátogatni Palotáson a STÉG II-es csapatot Krisztián s Gábor személyében, illetve Gergály Feriéket. Majd háromnegyed óra múltán nem bírván türelmetlenségemmel s besózott állapotommal téptem tovább Maconkára. Csigával és édesapjával majd egy időben értünk oda. Na jó, ők egy perccel előbb…. De az majdnem….. :)
Gondolom, nem is kell mondanom, nagyon sok mosolygó, ám feszült arcú ismerőssel rázhattunk kezet a sorsolás előtt. Hát hiába, a tét nagy. A sorsolási rendszer teljesen szokatlan Magyarországon, ám jópofa. Első körben mindenki azt sorsolja ki, hogy hányadikként rakhatja le zászlóját a térképre. Második körben meg zászlólerakás. Amikor az SBS-es Kovács Zoliék kihúzták az 1-es számot, jópáran felszisszentek, páran viccesen óvást emlegettek, majd sokan még jobban meg is lepődtek, amikor az A1-es helyre rakták le zászlócskájukat. Tavaly Csigával mind a két alkalommal oda sorsoltunk! Érdekes hely……. Kiegyeztünk volna véle most is!
{KEP::8293::290::center::Hova is kéne? Jajjjj de tele van már………. }
Mi 18.-ként kerültünk sorra a sorsolásra, s milyen fura a sors fintora, 18.számot kihúzva 18.-ként helyezhettük el zászlónkat. 24 csapatból… Hát, a jónak gondolt helyeket már mind elfoglalták, így próbáltunk a veszélyesen rossznak gondolt helyeket elkerülve egy közepeset megcsípni. A vicc az egészben az, hogy a jónak gondolt helyek alig muzsikáltak, míg a veszélyesen rossznak gondolt helyek annál inkább.
A nyertes csapat például huszonakárhanyadikként sorsolt, egy „veszélyesen rossz” helyre, ám, ezen a helyen most annyi halat sikerült fogniuk, hogy sokan csak csodájára jártak. Még egy érdekesség. Az utolsó, 24. maradék helyre leülni kénytelen PONTYMÁNIA – SBS az egyik legrosszabb helyről a verseny végére 5. helyezést tudta megszerezni, úgy, hogy sok halat vesztettek. No, nem csak szakadások s leakadások formájában….. A megszákolt és pontymatracra helyezett 14-15 kiló körüli pontyesz a küzdőszellemének és vitalitásának köszönhetően némi ficánkolással visszaugrált a vízbe.
Mi csak ennyit hallottunk-láttunk: hééé, áááá, hééé, ááááá csap-csap vetődés , csap-csap, csobbbbb ………. Ezt követően a pontyzsák is vízbe becsobbbb, keményen s erőből, majd monológ: b------- meg a ---------- , hogy az a ---------------------------., s volt tovább is: ….. azt a k ------------- hát nem láttad kö-------- szá-------- b ------- ki------------- :)))
A szaggatott vonalakat mindenki kipótolhatja saját elképzelésének megfelelően…… 
Történt mindez akkor, amikor a srácoknak a szó legszorosabb értelmében volt pár kiló hala, s a mezőnyből vagy 6-8-10 csapat még nullán állt. Az meg csak a verseny végére derült ki, hogy akár a verseny legnagyobb hala is lehetett volna az elmenekült ponty (13.98 kg).Bevallom, én agyvérzést is kaptam volna ott helyben, miután sikeres fárasztást és szákolást követően csak a gyűrűző vizet van szerencsém nézegetni ………..
No, de visszatérek a versenyre, a B5-ös helyhez. A helyhez, mely 100 óra elejéig az otthonunkká válik. Hüpp-hüpp………….
Nem voltunk igazán boldogok a helyünkkel, de úgy döntöttünk, amit csak tudunk, a lehetőségeinkhez és képességeinkhez mérten megpróbálunk kihozni a pályából. Sátorozások, közös bulik alkalmával már horgásztam erről e helyről (főleg feederrel), így nagyjából tudtam, mit hol keressünk. A bójáknak viszonylag hamar megtaláltuk a helyét, elvégeztük az etetést, dudaszó után bevetettük szerelékeinket, aztán csak vártuk a kapásokat. Igen, így többes számban gondoltuk: KAPÁSOKAT! Mit kell ezen csodálkozni? Ekkor még bizakodtunk. Aztán csak vártuk, vártuk, vártuk, bizakodtunk, vártuk, vártuk, vártuk……
{KEP::8294::290::center::Nyugalmat láthatott a delelőn lévő nap……… }
{KEP::8295::290::center::s a lenyugvó is……. }
Sok órai várakozás után kezdett gyanús lenni a dolog, hogy nem látunk túl sok fárasztást. Sőt. Halfogásokról is alig jöttek hírek. Aztán amikor este megláttuk a mérlegelő lapot leesett az állunk! ------- csapat nullán állt, sőt, az egész A szektorban még halat sem láttak! A legvágyottabb, a legjobbnak tartott, a legkedveltebb helyeken még kapásuk sem volt a pecás kollégáknak! Égnek állt a hajam. Azt gondoltam, ilyen nincs! De hát ezek szerint mégis van……
{KEP::8296::290::center::Pihi a „nyerő” gáti szakaszon……….. }
No mindegy.
Amit elterveztünk, vittük szépen tovább. Dobócsöveztünk, csúzliztunk serényen, próbáltuk a halak figyelmét felkelteni. Rengeteg hal mozgott etetésünkön. Keszeg………. De ívott is mindenfelé. Ha az ember megmerítette a szákot a part előtt, akkor tucatnyi szerelemtől bódult keszeg került bele újnyitól a fél kilósig. Gyanúzni kezdtünk. Megnéztük a mögöttünk lévő nagy nádast. Döbbenetes látvány, s hangos csobogás fogadott bennünket. A kilóstól a 10-20 kilós pontyig irdatlan mennyiségű halat láttunk a nádban. A hátuk kilógott a vízből.
{KEP::8297::290::center::Már március végén nászruhában……. }
Csodálatos látvány volt! De le is esett az a bizonyos pénzérme. Ezért működnek úgy ahogy a sekélyebb, meg a nád közeli szélső pályák, a csücskök. Ha ezek itt, akkor mi hiába próbálkozunk belül a középső pályákon. Csak a becsusszanó, eltévedő halakra apellálhatunk. Szerda délutánra már volt kemény 18 kiló halunk. Sokan meg mindig nullán álltak. De unatkozni nem unatkoztunk. Hol leteszteltem egy merítő szákkal, mennyire szerelemittas az előttünk lévő keszeghad, hol megkértem Misi bácsit, ha hal nincs, akkor legalább engem mérlegeljen már le abban a zsákban…. Jah, fel is hívnám a figyelmet, hogy Misi bácsi fél kézzel megtartotta 93 kilómat! Nem lennék annak helyébe, ki felmérgesíti…. :)
{KEP::8298::290::center::Misi bácsi engem mérő-zsákba rakott. De elfelejtettük beírni az eredményt a mérlegelő-naplóba. …….. A csudába……… :)}
Bánatomban, no és hogy levezessem feszültségemet, körbekerekeztem a tavat biciklivel, meg-meg állva minden ismerősnél, jót beszélgetve. Mondanom sem kell, mindenhol ugyanaz volt a beszédtéma. Nem esznek ezek a fránya halak! De azért mindenki erőst optimista szemlélettel van megáldva, mert mindenki bizakodott. Ki a meginduló haldömpingben (s milyen igazuk volt!!) ki a megfogott becsülethalban (ez is sikerült mindenkinek).
{KEP::8299::290::center::Jó jel……….}
{KEP::8300::290::center::Ez is……… }
Az igazi áttörést a péntek délután és szombat reggeli időszak hozta meg nékünk, mert pikk-pakk fogtunk vagy 70 kilónyi halat. Ám, ekkor már kevés kivételtől eltekintve mindenfelé pörögni kezdtek az igazán halas, sőt, nagyhalas pályák is.
{KEP::8301::290::center::Indul a gát, Kiralj Ivan ……..}
{KEP::8302::290::center::s Zoran Meleg párosánál is.}
Nem semmi volt látni, hogy indul be mindenkinél a verkli, válik egyre felpörgővé a verseny. Jajj de sokan sajnáltuk, hogy nem így indult már az elején. Az utolsó nyolc órában több csapat is mázsa felett fogott! Hihetetlen fárasztásokat láthattunk. Döbbenetes hajrát vágott le több csapat is.Gratulálok a győzteseknek, s természetesen az összes résztvevőnek!
A verseny végére kettő csapat fogott négyszáz kiló felett. A bal oldalunkon, sziget csücskön horgászó, győztes POFF CARP ROMANIA TEAM (RO) MICULA PÉTER és PONGRÁCZ NORBERT 460,4 kg–os fogással, és a nyári-kikötőben horgászó HAL-ADÁS - HORGASZKLUB TEAM
LADÁNYI TAMÁS és PONYI ZSOLT 402,82 kilógrammos fogással. Érdekesség, hogy mindketten közel egy vízterületet horgásztak meg, kb 20-30 méteres távolságra egymástól.
Harmadik helyezett egy igazi sekélyvízi pályáról, egy sokak által nemszeretem helyről hihetetlen fogást produkáló és a legnagyobb halat is megfogó SPRO – CARP FUN BOILIE TEAM KOVÁCS SZILÁRD és GARAI PÉTER 372,18 kilós fogással. Ők egymagukban több amurt fogtak, mint az egész mezőny együttvéve. Nem sámli!
Mi 15. helyen végeztünk 118.6 kilós fogással. Jobbról mellettünk a MEGA-BAITS EURO-TEAM (D) MARTIN BAUMGARTNER és MARIUS NIHORENCU 28,72 kg fogással a 23. helyen végeztek. Ők tavaly is a mi jobb oldalunkon horgásztak. Sőt, velük még összeakadunk a DB kupának a döntőjében is júniusban. Ő mellettük jobbról ült a hatodik helyezést elért NUTRABAITS - STRATEGY - F&H TEAM MORAR RADU és ÁCS JÓZSEF 300,06 kg
A győztes bal oldalán az A’LA CARP TEAM (RO) NITU ION és VODA MIRCEA 29,74 kilógrammal 22. helyezett lett. Hihetetlenül optimista, nagyon jófej Nitu (ejtve: Nicu) bácsi. világbajnoki 2. helyezett, világcsúcstartó. A Románok bojlis-professzora Ő. Alig volt előttük hal. Alig volt kapásuk. De mégis vidám és jó kedélyű volt végig, s már a második napon azt kérdezte Dérer Istvántól, hogy mikor is lesz a következő verseny? Kicsit optimista? Inkább nagyon! :)
A verseny végén a díjkiosztó is igazán jubileumi hangulatban telt, hiszen a szokásos helyezés-díjakon kívül plusz díjak is kiosztásra kerültek.
-„Hűség és Barátság Díja”, melyet az kaphatja meg, aki bármely Maconkán megrendezett profi versenysorozatban legalább tízszer megméretteti magát, és/vagy közreműködik benne. Ez egy gránit obeliszk-csúcsot formázó díj. Kapták: Kovács Zoltán kupagyőztes, Szigetfalvi András kupagyőztes, Tari István, valamint Tóth Csaba. Szintén megkapta a díjat Kátai Róbert producer, az eddigi valamennyi bojlis verseny képi dokumentálója, továbbá Zagyi Mihály vezető halőr, az eddigi versenyek bírája és mérlegelője.
-„Egyesületért Érem” és Díszoklevél kitüntetést azt kapja, aki a Maconkai-víztározó nemzetközi hírnevének elismertetése érdekében tesz. Kapta: Ivan Kiralj világbajnok, Nitu Ion és Lupsan Aurel világcsúcstartók, valamint Ladányi Tamás, háromszoros kupagyőztes, szakíró.
Nékik is külön gratulálok!
{KEP::8303::290::center::Fáradtan, ám vidáman…….. }
{KEP::8304::290::center::}
Bevallom, s szerintem beszélhetek Csiga barátom nevében is, kevés hal ide, kevés hal oda, mármint nékünk, de mi is nagyon élveztük a versenyt, és már nagyon várjuk a következőt. Remélem, ott lehetünk. Ennek a versenynek van egy különleges hangulata. Döbbenetesen fárasztó, nagyon melós, testet lelket próbára tevő. Mégis vidám mindenki, és családias a hangulat. Köszönet a szervezőknek, a segítőknek, a szponzoroknak, no és persze a résztvevőknek, hogy olyanná vált ez a verseny, amilyen most! Neveket nem merek felsorolni, nehogy véletlenül kifelejtsek bárkit is! :)S végezetül köszönjük Lacinak és Krisztiánnak SZAT pelleteket, hihetetlenül jól eltalált cumók !
Ha valakit érdekel a részletes eredmény, megtalálja a MACONKÁS topicban.
Itt: http://www.bojlizas.hu/index.php?a=5&mod=topic&topicid=2444&honnan=21
13-as hozzászólás.
Írta: Nyika Sándor
Fotó: Csirmaz Gábor, Kazi István
