Egy szép téli napon (mi az hogy szép?! Ótvar hideg zimankó volt!) szokás szerint néztünk ki a fejünkből, szemünk előtt bojlik és kövér pontyok lebegtek, amikor Laci kimondta a varázsszót, hogyaszongya: fórumtalálkozó! Először csak bambán vigyorogtam, és tovább bámultam az alkonyi vizet, de cimborám nem hagyott élni, szaporán mantrázta a már említett kifejezést. Mi baja van ennek? Ja vagy úgy! FÓRUMTALÁLKOZÓ! Kaja, pia, haverok, peca – szinte álomszerűnek tűnt a ködös januári estén. Oké, szervezés indul!
{KEP::8131::286::center:: A Derítő tó}
Kezdésnek a fórumon egy kérdés: egyáltalán ki akar jönni? Amikor egy fél nap alatt negyedszáz féleszű bojlis jelentkezett, kiderült, hogy ez bizony komoly igény. Akkor viszont komoly szervezés is kell! Első kérdés a helyszín. Ha feederes, maccses vagy sárgavégűs pecások gyülekezete lenne eme becses társaság, kábé rengeteg helyszín, bértó és betongödör jöhetne szóba, ahol pénztárcánkat lelkesen megkönnyítve készséggel állnának rendelkezésünkre. De a bojlis furcsa fajta: ha lehet nehéz terep is, miért ne az legyen?  Tehát: a Derítő-tó!

Szervezőbizottságnak kineveztem Lacit, aki csőre töltötte szolgálati mobilját, és lelkesen telefonálni kezdett. Az eredmény minden képzeletet felülmúlt: persze, mehetünk, sőt! A „sőt” a következőt jelentette: ingyenes horgászat, napi egyszeri ingyenes meleg étel, ingyenes csónakhasználat, a magaspart nagy részének lezárása a résztvevőknek. (Ez utóbbit kéretik úgy értékelni, hogy Tatán nincs helyfoglalás…) Csak zárójelben jegyzem meg, hogy manapság, amikor a vizek nagy részén csak a gyors profit számít, úgy látszik, itt hosszú távra terveznek, és a tógazdákból sem haltak ki a baráti kapcsolatok és a vendégszeretet. Mielőtt tovább lépnénk, szeretném még egyszer megköszönni a tógazdáknak és a tulajdonosnak a lehetőséget a találkozó lebonyolítására.

Na jó, helyszín megvan, időpont. Nagyon tavasszal nem kéne, mert befagyhat a hátsó fertályunk (ami még rosszabb, a víz is), nagyon későn megint nem jó, elkezdődik az ívás, és a fiúk jó részének is már van foglalt időpontja az ország minden táján. Az április elejét hamar eldöntöttük, mi is kell még? Ja persze, résztvevők. A létszámot limitáltuk 45 főre, a lezárt partszakasz nem bírt el több embert. Utólag is elnézést szeretnék kérni azoktól, akik nem tudtak eljönni, a következő találkozót igyekszünk még jobban megszervezni.

Számunkra is meglepő módon sikerül szponzort is szereznünk! A Rapala-Eurohold Zrt. (áldassék a neve!) biztosított minden résztvevőnek egy adag Dynamite Baits bojlit, kaptunk kipróbálásra Shimano botokat és orsókat is. (Ide most jól láthatóan teszek egy szép nagy X-et, igen, urak, ez a reklám helye!)
{KEP::8139::286::center::A legmegfelelőbb csalikat választottuk}
{KEP::8151::286::center::..és osztottuk ki a találkozó résztvevőinek}
{KEP::8152::286::center::A kézfogás sem maradhatott el, sőt puszikat is kaptunk}
Másnap korán reggel keltem és irány a Derítő-tó. Amikor megérkezem ehhez a vízhez, mindig valami nagyon jó érzés kerít hatalmába. Ennek a tónak olyan kisugárzása van, ami csak nagyon kevés helynek adatott meg. Az egyik oldalon a civilizáció, faházakkal és angol wc-vel, míg a másik oldalon a természet az úr. A tó, mint a nevéből is adódik az Által-ér hordalékát hivatott megfogni, és csak ez után haladhat tovább a víz, a tatai Öreg-tóba. Ezt egy közepes méretű erdő is elősegíti, aminek 95%-a a víz alatt van.

Az akadó pedig, mint tudjuk, a pontyok nagy barátja, ami pedig jó a pontynak, jó a bojlisnak is!  Tehát amikor megérkeztem a tóhoz nagy csend volt a parton. Nem is csoda, mert reggel 6 óra volt. Gyorsan kerítettem egy csónakot és a tükörsima vízen óvatosan evezve, vikingeket lealázva átsiklottam a magas partra. Amikor megérkeztem, Laci éppen akkor jött ki a sátrából. Tájékoztatott, hogy az éjszaka fogtak egy-két halat, de a kisebb 5-6 kg-os kategóriából. Gondoltam, hogy ez a találkozóra nézve nem rossz előjel, és miután meghallgattam a beszámolót, elkezdtem felverni a táborhelyemet. Laci jobbján helyezkedtem el, kb. 20 m-re tőle, és a találkozó középpontjától.
{KEP::8132::286::center::Sátortenger a magasparton}
Ahogyan telt-múlt az idő, sorban érkeztek a résztvevők, ki csónakkal, ki gyalogosan. Kora délutánra a magaspart kijelölt szakaszára ki lehetett tenni a megtelt táblát. Miközben a résztvevők elfoglalták helyüket, kis híján módosítani kellett a találkozó nevét, kiegészítve a „lékhorgász” kifejezéssel. Ez mondjuk egy kicsit túlzás, de olyan hideg lett, hogy sokan felvettük a nagykabátokat, mert a hideggel komoly szél is párosult, aminek köszönhetően szinte elviselhetetlen idő lett. Mindenki igyekezett a sátrát felverni, ami a viharos szélnek köszönhetően nagyon nehezen ment.

Estére kicsit alábbhagyott a szél, és így egy kicsit a társaság is összejöhetett egy kis lélekmelegítőre. Gyorsan előkerültek a „gyógynövényes” palackok és egyre-másra kínálgatták egymást az emberek. Kihasználva az összesereglett embertömeget, kiosztottuk az ajándék bojlikat, amiknek nagyon örültek a résztvevők. Az ajándékok és a lélekmelegítők markolászása után már nem is fázott szinte senki, kivéve azok, akik nem bíztak az ősmagyar orvoslás (lásd:gyógyító füvek alkoholos oldata) nagy-nagy varázslatában. Ez utóbbiakat rövid úton kiátkoztuk. 
{KEP::8133::286::center::A csapat egyik része}
{KEP::8134::286::center::A hangulattal nem volt gond}
{KEP::8135::286::center::Komoly beszélgetések is jellemezték a találkozót}
{KEP::8138::286::center::Shimano botteszt és dobásteszt}
{KEP::8141::286::center::A dobások távolsága a 120-130 m-t is elérte}
{KEP::8142::286::center::Bot akció közben}
{KEP::8144::286::center::Na, csak megmutatta magát, jó erősek a Derítő halai}
{KEP::8145::286::center::Szákolás}
{KEP::8146::286::center::Pihenő a matracon}
Leszállt az est, nyugovóra tért a társaság. Sajnos a halak nem sokat zavartak minket, ugyanis szinte senkinek nem volt kapása. Szerencsére reggelre a szél elült és egy kicsit nyugodtabb lett a víz is. Szinte törvényszerű, hogy Tatán a jó hal napközben nem eszik. Így a beszélgetésé és a tapasztalatcseréké volt a főszerep. Ebédkor a vendéglátóink egy nagyon finom vaddisznópörivel vártak minket, ami a hideg miatt különösen nagyon jól esett mindenkinek. Ez után szépen lassan visszaszállingóztunk a helyeinkre és az új taktikán tanakodtunk.

Kell-e a jager vagy nem kell? Etessünk, ne etessünk? Ez itt a kérdés! Végül is etettünk egy keveset, ittunk sok jagert, de mégsem lett nagy eredménye. Laci reggel fogott egy 6 kg körüli pontyot és a sekélyebb felé tanyázó csapatok közül is eredményesek voltak néhányan. Mint kiderült ez egész tavon nem ment a hal, tehát ez az eredmény is szépnek volt mondható. Másnap reggel távdobóversenyt tartottunk, bojlival célba lőttünk, a nap ökörködéssel telt. Az aznapi ebéd jó kis pontyhalászlé volt… Nesze neked C&R!  Az ebéd elfogyasztása után én elindultam haza, mert a boltban én tartottam a frontot, míg Laci levezetésképpen még egy pár napot maradt a tavon.

Érdekes(vagy annyira talán nem is az?) hogy amint a találkozó véget ért és a part is kiürült, szépen fogták a halakat a Laciék. Misi barátunk, aki engem váltott a parton egyre-másra fogta a pontyokat és Lacinak is sikerült jó pár pontyot fognia, többek között egy szép 11 kg-os nyurgapontyot is.
{KEP::8149::286::center::Misi egyik szépséges tükröse}
{KEP::8150::286::center::Puszi a papának}
{KEP::8148::286::center::Laci is gyorsan fogott egy 10+-t}
{KEP::8153::286::center::Tasty Tomi egyik szép pontya}
A találkozóról kicsit vegyes érzelmekkel tértünk haza, mert a társaság nagyon jó volt, de szerettük volna, ha több halat sikerül fogni. Még egyszer mindenkinek köszönjük a részvételt és a segítséget. Különösen a Derítő-tónak és gazdáinak valamint a Dynamite Baits (Rapala Eurohold Zrt)-nek. Idén még sokszor látjuk egymást!

Baráti üdvözlettel

Géczy Krisztián
Tóth László

Stég Horgászmagazin

teteje | vissza