Ha megengeditek kicsit régebbről kezdem a történetet. Medvéssy Lajos barátom 2004-ben vásárolt magának részjegyet a tóra. A részjegy mellé akkor egy lakókocsit kapott, stég nem tartozott hozzá. Azóta már építettünk egy stéget is a 8-as napijegyes helyhez közel, melyre már 2 bódé is készült. Az első 2 évben én szinte csak pergetni és finomszerelékes módszerrel pecázni jártam le. Néha bevállaltam egy-egy éjszakai pecát is kölcsön kapott bojlis bottal.
Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az utóbbi 2 évben kezdtem komolyabban foglalkozni a bojlizással. Sikerült az alap felszerelést összeállítani és az elméleti tudást megszerezni, ezt próbálgatom most a gyakorlatba átültetni ezen a nehéz terepen. Sokan közületek biztos ismerik ezt a tavat, gyönyörű víz, szerelem volt első látásra. De ami ennek a víznek a szépsége, az a nehézsége is. Iszonyatosan bokros, akadós, nagyon nehéz meghorgászni. Szinte csak a bokrok mellet, ahogy a helyiek emlegetik a „fából” lehet halat fogni.
{KEP::8019::278::center::A „mangrove erdő”}
{KEP::8020::278::center::Ilyen helyekre bójázunk}
Még tavaly decemberben keresett meg mail-ben Miskolczi Áron, a Stég Magazin olvasója, hogy szeretne Pölöskére jönni egy túrára. Felajánlottam neki, hogy nagyon szívesen kalauzolom, vendégül látom a barátom stégjén. Hosszú egyeztetés után kitűztük az alkalmat április 11-12-13. Nagy várakozás övezte az időpont érkezését, előtte egy héttel, már napi rendszerességgel tartottuk a kapcsolatot telefonon.
Előtte héten barátaim horgásztak a stégen, és elmondásuk szerint csak édes bojlit húzta a hal. Ezen felbuzdulva, mivel még a bojligyúrás nem az erősségem vettem egy zacsi Pelzer Black Cherry golyót, amellé az ananászos mellé, amit haveromék gyúrtak a háromfai Challenge Weekre. Némi telefonos egyeztetés után Áron hozott Pelzer és DB epres golyót.Végre elérkezett a péntek, az indulás napja. Áronnak a délelőtt folyamán még voltak teendői, és délután egy óra körül megérkezett hozzánk, és elérkezett a személyes találkozó.
Áronba egy maximálisan ügyes, precíz horgászt és nagyszerű, természet szerető embert ismertem meg. Gyors bemutatkozás után tettünk a helyi horgászboltba egy villámlátogatást és irány a vízpart. Hamar meg is érkeztünk, hiszen Zalaegerszegtől Pölöske csupán 20 km távolságra van. A tóparton megkerestük Gyulabá’-t , a tógondnokot napijegyváltás kapcsán. Kiváltottuk a napijegyeket és néhány mondatváltás után indultunk is a stéghez. A helyen Áron meglepődött, milyen „luxus” körülmények fogadtak bennünket. A stégen található 2 bódé és mellette van még egy lakókocsi is. A bódék zárhatóak, hungarocellel hőszigeteltek és a fekhelyek ki vannak alakítva.
{KEP::8021::278::center::Főhadiszállás}
{KEP::8022::278::center::Kényelem}
Gyors kipakolást eszközöltünk, felállítottuk az állványokat, összeraktuk a felszereléseket és megkevertük az etetnivalót. Ez állt némi vegyes szemesből, kukorica pelletből és kevés 4 és 8 mm-es halibut pelletből, ezt lelocsoltuk némi édes aminó-val.Botonként ebből a keverékből 4-5 marékkal szórtunk néhány felezett bojli társaságában.Kipakolás és a kötelező itóka után megkezdtük a bójázást. Egy bóját a stéggel szemben kb. 80 méterre lévő bokor elé raktunk, ezt egy-egy bottal horgásztuk meg, én bal , míg Áron jobb oldalról.
Ide került nekem a cherry-s golyó, míg Áron a szintén Pelzer epresét rakta le. A másik botomat az öböl szemben lévő oldalára húztam a nádfalhoz az ananászos házi golyóval. Áron jobbos szereléke a mellettünk lévő nád elé kerül a kis vízbe DB csalival. Szerelékeink a lehető legegyszerűbbek voltak, csak az ólom típusa tért el, mivel én oldalólmot használtam kapcson, Áron pedig inline-t alkalmazott. A behordás után nekiálltunk a jól megérdemelt házi pálinka+sör kombináció fogyasztásának.
Néhány ital elfogyasztása után úgy döntöttünk ránk fér némi vacsora. Áron neki is látott ennek elkészítésének. Ez a „leves” tartalmazott minden földi jót, amit csak el lehet képzelni. Került bele hagyma, kolbász, szalonna a két zacskós gulyás mellé. Egyszerűen meséset alkotott Áron. A leves elkészült és én kisétáltam a lakókocsihoz tányérért. Miközben keresgéltem Áron kiabálására lettem figyelmes. Eldobtam mindent ami a kezemben volt és futás vissza a stégre. Áron kiabálásának oka, hogy húzós kapás jelentkezett a jobbos botomra.
Akasztás után Áron barátom sikeresen elfordította a halat a bokortól, ekkor értem vissza és folytattam a fárasztást. A kemény szerelékkel (35-ös mono főzsinór, 3lb-s bot, 25 lb-s előke) ez nem tartott túl sokáig. Sikeres szákolás után csak a matracon fekvő hal méreteit látva fogtam fel, hogy ez a legnagyobb ponty amit bojlival fogtam. Mérleg sajnos nem volt nálunk, mindketten kb 14 kg-ra saccoltuk a gyönyörű, egészséges töves súlyát. Némi gyönyörködés és fertőtlenítés után csináltunk pár képet és mehetett vissza a vízbe.
{KEP::8023::278::center::Próbálom óvatosan felemelni}
{KEP::8024::278::center::Pölöskei bokor lakó}
{KEP::8025::278::center::Remélem még találkozunk }
Miután visszaengedtem és leültem a székbe, rágyújtottam egy cigire, csak akkor fogtam fel, hogy milyen szerencsém volt. A behúzás után 2 órával megajándékozott a tó ezzel a hallal, amit ráadásul előttem még nem fogtak meg. Egy cigi és sör elfogyasztása után nagy reményekkel húztuk újra a szerelékem. De ezek után az esténk és az éjszakánk eseménytelenül telt. Kb. 11 órára a nem kis mennyiségű pálinka és sör hatására elálmosodtunk és takarodót fújtunk. A reggeli kicsit másnapos ébredést követően Áron jobbos botján volt egy gyenge ejtős kapás, ami csak a spicc finom bólogatásával folytatódott.
Ezen meg is lepődtem, itt ez nem megszokott, én ilyennel még Pölöskén nem találkoztam. Bevágás után egy 3 kiló körüli tükrös került matracra egy gyors fertőtlenítés erejéig és mehetett is útjára. Ezt követően újra húztuk mind a négy botot és vártuk a kapást egész nap. Sajnos hiába egy csippanás sem törte meg a nyugalmunkat, így boros-kólázással vittünk némi színt a pihenésbe. Este újra csak frissítettünk a csalinkon, azzal kiegészítve, hogy Áron lebegő bojlival csinált hóember szereléket a jobbos botjára, amit még közelebb tettünk a nádfalhoz.
Az újrahúzás után megérkezett a második szomszéd, egy helyi pecás. Meginvitáltuk némi itókára, ekkor érdeklődött fogásunk felől. Büszkén meséltem neki halamról és visszaengedéséről. Megrökönyödéssel közölte, hogy nem kellett volna visszaengedni, az ilyen halat el kell vinni. Kérdem én mi lesz ezzel a tóval is, ha már a helyi horgászok is így állnak hozzá a nagyhalakhoz!!! 
Az éjszaka ismét csendesen telt. A reggeli ébresztőt az én botomra jelentkező ejtős kapás szolgálta. A hal folyamatosan ejtette vagy egy méteren keresztül a jelzőt, ugyanis én swinger helyett sima, leesős kapásjelzőt használok és így ejtés esetén addig szól az elektromos, míg a jelzőm le nem ér a stégre. Mire kiértem és ráfeszítés után bevágtam szomorúan vettem tudomásul, hogy már csak a bokrot húzom. Ehhez a botomhoz nagyon közel volt lerakva, a bokor másik felére Áron szereléke, ezért úgy döntöttem nem megyünk be a bokrot megrángatva kiszabadítani a szereléket.
Így nem zavarjuk talán meg az etetést, ha tartózkodik még ott hal. Sajnos ez sem segített hozzá bennünket több kapáshoz. A délelőtti órák már a pakolás jegyében teltek el. Összeszedtük a cuccunkat és el is érkezett a déli 12 amíg a napijegyünk szólt. Már a pakolás közben megbeszéltük és leegyeztettünk Áronnal egy újabb túrát Pünkösd-re. Délben értem is megérkezett a párom, és indultunk haza, Áron Tapolcára, míg én a párommal Zalaegerszegre. Gyorsan eltelt ez a három nap, jól éreztük magunkat, fogtam egy gyönyörű halat. Pünkösdkor újra támadunk, remélem akkor is lesz alkalmam egy rövdke beszámolót írni Nektek! 
Üdvözlettel: Ferenczi Tibor
