Címkék: Zalacsány
Húsvétra terveztük az idei első pecát, de az idő sajnos közbeszólt, így el kellett halasztani. Pedig már minden megvolt, össze voltam pakolva, amikor látva az időjárás jelentést, inkább elhalasztottuk a túrát. Nagyon szomorú voltam, igazságtalannak éreztem, hogy keményen hajtottam a suliban, 2-3 hete csak ez a túra járt az eszemben, erre meghiúsul. A tógazda is csalódott volt, várt minket, de látva az időt megértette, sőt, egyet is értett döntésünkkel. Leghamarabb 2 hét múlva tudtuk volna „pótolni” a pecát.Amikor eljött az idő, lefoglaltuk a szállást, de a tógazdának még nem szóltunk, nem akartuk megint „hülyíteni”. Ezért csak szerdán szóltunk, hogy mennénk. Örült, mondta hogy vár minket szeretettel, és hogy lenn vannak a belga bojlisok, akik 12,5-ös koit és több 10 kg feletti pontyot fogtak. Mire mi megyünk, ők pont akkor mennek haza, így megkaptuk a helyüket. Egy dolog aggasztott, mégpedig az, hogy ők nagyon messzire horgásznak mindig, amit én nem tudok megdobni, de gondoltam majd lesz valami.
Eljött az indulás napja, a suliból hazaérve, délután 4 óra körül el is indultunk az idei év első horgászatára. Bojliból vittem gyárit és házit is, úgymint Dynamite Baits Source, D.D. Baits by ProLogic Bio Red - a hozzá való por- és folyékony dippel - valamint saját készítésű Tutti-fruttis olvadó bojlit. Pelletből gyors oldódású, kisméretű pellet mellett kolbászost, májast és halibutot csomagoltam. Mivel egy héttel ezelőtt legyúrtam háromféle bojlit összesen 10 kg mennyiségben, ezért ezekből is vittem pár szemet csalizni.
Bő 2 óra alatt le is értünk Zalacsányba, de mivel a tó fél 7-kor zárt, így már nem találtunk ott senkit. Bepakoltunk a szobánkba, megvacsoráztunk, aztán nyugovóra tértünk. Másnap reggel gyors öltözködés és reggeli után irány a tópart! Kb. 1 perces, hosszú autókázás után meg is érkeztünk!  Felpakoltuk a rengeteg cuccot a kiskocsira, és elindultunk a horgászhelyre. Mikor odaértünk, akkor szembesültem azzal, hogy szinte át kéne dobnom a tavat ahhoz, hogy ott horgásszak ahol belga elődeink. Mivel nem vagyok egy távdobó bajnok, és a horgászbotjaim sem igazán ilyen típusúak, ezért csúzlival közelebb etettem és oda dobáltam.
{KEP::7877::269::center::Horgászhelyünk a magasból…}
{KEP::7878::269::center::És kicsit közelebbről.}
Az idő sem volt ideális, eléggé fújt a szél, de azért néha előbújt a nap is. Egész délelőtt egy mozdítás sem volt, így a tógazda tanácsára átpakoltunk a tó elejére, a legelső horgászhelyre. Elvben csónakot nem lehet használni napközben, de a tógazda kivételesen bevitt 2 zsák kukoricát az új helyre, meg beszórták az általam adott bojlikat és pelleteket.
Egész délután csak egyetlen óvatos kapás volt, egy Scopexes pop-up bojlira, de valahogy nem akadt meg. Felrémlett bennem a tavalyi peca, amikor 2,5 napot ültünk és csak 2 kapás volt, amiből csak az egyik hal lett meg. De jött jó hír is, ugyanis Lajos bácsi, a tógazda elintézte a tulajnál, hogy másnap bevihessük csónakkal az ő etetett helyére a végszereléket. Mivel a legelső helyen horgásztunk a gát mellett, így ezzel nem zavartunk senkit.
{KEP::7879::269::center::Az új hely}
Másnap új reményekkel indultunk neki a pecának! 3 bottal lehet bojlizni, így 2 botot bevittünk a távoli bójához, a harmadikat pedig dobással, a tegnap kukoricával és bojlival megetetett helyre juttattam. Mivel kijött Lajos bácsi unokája is, így a közeli botot felajánlottam neki. Ő élénken érdeklődik a bojlizás iránt, a hal iránti tisztelete megvan, hiszen szinte a tónál nőtt fel. Megbízom benne, különben nem bíznám rá semmilyen cuccomat.
A közeli botra a belgák által itt hagyott gesztenyés bojlit tettük egy parafa karikával megkönnyítve, mivel úgy vettem észre, óvatosak a halak. A benti botokra pedig Bio Red-Source kombinációt és Scopex pop-up-ananászos saját bojlit tettem, Extra áfonya folyékony- + CSL pordipbe forgatva. Mivel még soha nem húztam be, így kicsit féltem tőle, de nem volt semmi gond. Kb. 200 méterre vittük be a csalit és szórtunk rá pár szem bojlit és pelletet. Először a kinti botra volt érdeklődő, egy 3-4 kilós ponty személyében. A szokásos műveletsor után már mehetett is vissza a vízbe.
{KEP::7880::269::center::Álmos első pontya}
Rövid várakozás után megszólalt az én botom kapásjelzőjének a hangja is, majd bevágás után kezdődhetett a fárasztás. Még soha nem fárasztottam 200 méterről halat, de izgalmas volt. Szerencsére nem nagyon tört ki oldalra, így nem ment keresztbe a többi bottal. Amikor a part közelébe ért, még mindig nem tudtam, milyen halat és mekkorát fárasztok. Aztán hirtelen megpillantottunk egy hatalmas sárgás testet: egy koi pontyot.
Kicsit lazítottam a féken, nehogy elmenjen a gyönyörű jószág. Pár perces küzdelem árán sikerült is szákba terelni. Letáráztuk a matracot még mielőtt rátettük volna a halat. A mérleg 8 kiló 60 dekánál állt meg. Mivel eddig 8,2 kg volt a rekordom, így ez most megdőlt, ráadásul egy csodálatos koi ponttyal, ami egyben az idei év első hala is volt! Lefertőtlenítettük, majd gondosan visszatettem éltető elemébe. A hal egyébként a Bio Red-Source kombinációra éhezett meg.
{KEP::7881::269::center::Az idei első hal}
{KEP::7882::269::center::Puszit az aranyhalnak!}
{KEP::7883::269::center::Visszaengedés előtt…}
{KEP::7884::269::center::És közben}
A szerelék visszahordása után Álmos következett halfogással. Sikerült kivarázsolnia egy 4,8 kg-os tükörpontyot.
{KEP::7885::269::center::4,8 kg}
Ezután újra én következtem, de most egy tükörpontyot fogtam, ami a távoli etetésről, hóember szerelékre jött. Visszahordás után újra a fűszeres csalira jött érdeklődő. Fárasztás közben még vicceltünk is, hogy mi lenne ha ez is koi lenne. Hát az is lett!  Igaz, nem 8,6 kg, „csak” 8, de így is gyönyörű hal volt.
{KEP::7886::269::center::A matracon}
{KEP::7888::269::center::A puszi azért neki is járt!}
Mivel a szebb halak a távoli botokról érkeztek, ezért felajánlottam Álmosnak, hogy cseréljünk: megkapja az egyik távoli botot, én meg horgászok az ő közelijével. Természetesen belement!  Most már mindkét botot Bio Red – Source bojlival csaliztuk. Behordás után nagy csend következett. Sem kint, sem bent nem volt kapás. 1-2 óra elteltével elindultam, hogy megetetem csúzlival a helyeket. Épp elkezdtem volna, amikor hallom, hogy Álmos kiabál, hogy kapás van az én botomon. Mondtam neki hogy vágjon be, nem baj hogy elvben az enyémet húzza a hal!
El is kezdődött a fárasztás, én is odaértem. Szépen dolgozott a Royalty és Álmos is ügyesen fárasztott. Közben jelzett a másik távoli bot jelzője is, de azt hittem, hogy csak a hal úszott bele, de megnézve a zsinórok irányát, kiderült, hogy ez nem lehet. Gyorsan bevágtam az ejtős kapásra, és én is fárasztottam. Azzal a bottal, ami elvileg Álmosé volt, szóval felcserélődtek a dolgok.  Az én halam nem volt nagy, így gyorsan kiszedtem és még gyorsabban vissza is engedtem. De visszatérve Álmoshoz, az ő halával kellett dolgozni rendesen.
Amikor először megláttuk a halat, csak nevettünk: egy újabb nagy koiponty volt a horog végén. Sikeresen megszákoltuk, letáráztuk a mérleget, majd nem akartam hinni a szememnek: „csak” 7,8 kg-ot mutatott, pedig nagyobbnak tűnt mint az eddigiek. Éppen ezért megmértük digitális mérleggel is, ahol szintén ezt az eredményt kaptuk. Mivel Anyu nem volt a parton és a fényképezőgépet is magával vitte, ezért pontyzsákba tettük a halat, mert mindenképpen szerettünk volna róla képet készíteni. Ez volt ugyanis Álmos új rekordja.
A délután csendesen telt, 3 órakor jött egy újabb hal, természetesen koi, 3,5 kg-os tömeggel. Ezt nem raktuk pontyzsákba, hiszen aznap jöttek ennél sokkal nagyobbak is, feleslegesen pedig nem akartuk „kínozni”. Szépen visszatettem, majd vártuk a fotóst. 5 körül meg is érkezett, le is fotóztuk a 7,80-as koit.
{KEP::7889::269::center::Jajj de nehéz!}
{KEP::7890::269::center::Az új rekord}
{KEP::7891::269::center::Gyönyörű hal}
Mivel a tó elején pecáztunk, így minden járókelő mellettünk ment el, és tudtuk népszerűsíteni a Catch&Release filozófiát, kisebb magyarázatokkal. Egy pár például 2 órát ült ott, mert kíváncsiak voltak egy bojlis kapásra és a hallal való bánásmódra. Szerencsére be tudtuk nekik mutatni! Az a hal volt az utolsó aznap.
Másnap reggel feldobódva indultam neki a túra utolsó napjának. Gyönyörű idő ígérkezett, csakúgy, mint tegnap. Egy dolog viszont nem tetszett: a szél pont a gát felől fújt, és nem felé. Etetés és bedobás után csak vártam és vártam. Egy-két csippanáson kívül nem volt semmi érdekes, de azért jól elvoltam. Ma nem volt nyerő ez a hely. A tó benti szakaszán szépen fogták a halakat, szerintem a szél hatása miatt. Fél 2 körül elkezdtem pakolni, természetesen a botokat hagyva utoljára.
Aztán elkezdtem kitekerni az első, majd a második botot. Mikor végeztem, ismerős és ekkor már nem várt hangot hallottam: szólt a harmadik bot jelzője! Szépen ejtette be a swingert a hal. Bevágtam és elkezdődött a fárasztás. Éreztem hogy nem nagy hal, de azért örültem, hogy a becsületponty mára is meglett. Amikor megpillantottam, láttam hogy tényleg nem nagy, gyorsan megmerítettem, lefertőtlenítettem és visszaengedtem.
Ez volt az idei első túra utolsó hala.
Befejezve a csomagolást még beültünk kávézni egyet a tógazdával, és szomorúan elindultunk haza. Természetesen csak azért voltam szomorú, mert itt kellett hagynom ezt a csodás helyet. Szerintem jól sikerült a túra, bár az első és utolsó nap lehetett volna jobb, de a második kárpótolt mindenért! Most olyan arcát mutatta nekem a tó, amilyet ezelőtt még soha. A szeszélyes oldalát. Kívánom, hogy másnak is ilyen jól sikerüljön az év első pecája, ha még nem volt eddig lógatni! C&R!
