Épp szokásommá váló délutáni portyámat tartottam kedvenc horgászboltomban,amikor fél füllel egy telefonbeszélgetésben elejtett fél mondatból azt a következtetést vontam le,hogy itt bizony peca készül február végén a tudtom nélkül. ÉS NÉLKÜLEM. Amikor Lacit,a bolt egyik vezetőjét megpróbáltam kérdőre vonni(persze csak viccesen),hogy mit vétettem ellenük hogy nekem nem szólnak,akkor a kérdésemet végig sem hallgatva vágta rá:Gaben,ne hülyéskedj,gyere te is!!!
Nagyon megörültem Laci reakciójának,mert ez számomra azt jelentette,hogy ismét együtt horgászhatok a Stég teammel. Egyből hívtam leghűbb horgásztársamat Danit,hogy velünk tud-e tartani a túrára. Sajnos munkahelyi beosztása nem tette ezt lehetővé,így kissé szomorúan vettem tudomásul hogy ez a túra is nélküle fog lezajlani. Akárcsak a tavaly novemberi,amikor az üzlet vezetőivel Lacival és Krisztiánnal horgásztam együtt Balatonakaliban,de ott egy rosszul elkészített vacsora véget vetett mindennek. Laci és én borzasztóan megbetegedtünk a Krisztián által elkészített ételtől.
{KEP::7668::260::center::Vacsora előtt,jó hangulatban}
Szervezetem éjszaka álmomban egy hatalmas nedves hapcizással vetett véget az ételmérgezésnek. De nem csak az ételmérgezésnek,hanem frissen vásárolt polárpulcsimnak is.A másnap reggeli ébredés után egyből rekonstruáltuk Lacival a történteket. A saslikpálcákon kívül az asztalon talált két üres üveg Jéger után kezdtem elbizonytalanodni. Talán az elfogyasztott ital hatására tiltakozhatott a szervezetem a sorsa ellen? Nem hittem hogy ez a kis mennyiség okozhat ilyet,úgyhogy Lacival megegyeztünk abban hogy a szakértelem nélkül elkészített kaja lehetett a hunyó.
Persze Krisztián próbálta elhárítani a felelősséget magától, hogy ő bizony 3 évig volt gyakorlaton a Gundelben,de mi nem hittünk neki. Nem volt nála papír. Sajnos a február végi közös horgászatra Krisztián sem tarthatott velünk, mert valakinek lennie is kell a boltban. Ezúttal Laci,Grass és én próbáltuk összeegyeztetni a tervezett pecát. Célpont:Merenye. Dátum: febr. 22-25. Tudtuk hogy Grassnak sűrű teendői miatt már vasárnap délután vissza kell indulnia, de mi ketten úgy döntöttünk, hogy ráteszünk még egy napot.
Grass lefoglalta a 7-es helyet,így nem volt más dolgunk hátra,minthogy számoljuk visszafelé a napokat olyan igazi Stéges módra. A túrát megelőző egy hétben külföldön tartózkodtam, de a netről persze figyeltem a fontosabb eseményeket, legfőképp a met.hu barcsi előrejelzéseit. Nehezen,de elérkezett az indulást megelőző nap,mikor is Valenciából Párizson keresztül végre Ferihegyen landolhattunk este 1/2 12-kor.Hulla fáradtan beestem végre szeretett lakásomba,majd köszönés helyett valószínűleg teljesen összefüggéstelenül közöltem várandós feleségemmel:drágám öltözz,megyünk a tescoba!
Mindezt éjjel egykor.
Nagy volt az öröm, szinte leírhatatlan. A tescoban igen jól lehet mozogni éjjel egy körül,így gyorsan letudtuk a bevásárlást,beleértve a nejemnek szükséges víz és üdítőmennyiséget az elkövetkezendő napokra. Feltételezem hogy ilyenkor ti sem veszitek észre a konzervek közé időnként véletlenszerűen bepottyanó szoptatós melltartót,gyerekruhát,kiszoknit,na meg azt az egy-két hálóinget. Hiába: valamit valamiért. Nem hiszem hogy jól járnék ha észrevenném ezeket az elhanyagolható apróságokat. A gyors bevásárlásnak köszönhetően hajnal 4-kor máris az ágyamban találtam magam,majd ahogy az ilyenkor lenni szokott alig tudtam elaludni.
Másnap kilenc körül tértem észhez. Első dolgom volt a lent lévőkre rácsörögni. Grass precíz elmondásából megtudhattam: igaz hogy a víz ki van olvadva középen egy kb. 30 méteres sávban, de a nagy része még mindig jég alatt van. Na puff!!! Ez még nem is lenne gond,de Lacit kemény csatában legyőzte a jéger,így el sem tudnak indulni egy másik vízre Na ez már több a sokknál!!!A letargia a legenyhébb kifejezés arra az érzésre ami hatalmába kerített. Kómás agyam még csak kapizsgálta a történteket,mikor Grass köntörfalazás nélkül közölte:ezt a sztorit bizony legalább annyira beszívtam mint Michelle Wilde szokta néha szeretett főnökünk,Krisztián rudiját,persze ha hagyja neki.......... 2 órányi pakolás után végre elindultam. Elmondhatatlan szabadságérzés kerített hatalmába az autóban.
Szokásommal ellentétben jó hangosan hallgattam a zenét és nagyon nehezen ment a sebességhatárok betartása. Vagyis nem is ment. Tudván, hogy Grass és Laci már reggel 7 körül leértek, útközben csupán egy 5 perces megállót engedélyeztem magamnak. Délután fél 3-ra meg is érkeztem a büféhez, de a tógazda nagyvonalúságának köszönhetően pár perc múlva már le is állíthattam az autót a hetes hely előtt.
{KEP::7669::260::center::gyönyörű idő fogadott megérkezéskor}
Még mielőtt elfelejtettem volna a reggeli telefonos szívatást, két kajánul vigyorgó arc adta a tudtomra: bizony kapás hiányában még mindig a befagyott tó meséje okozta aznapra a legnagyobb örömöt. Nem törődve mindezzel,azonnal elkezdtem a kipakolást,legalább a botok legyenek a helyükön. A hetes hely előtt jó nagy területet lehet meghorgászni. Mivel nekem Laci és Grass között maradt hely (jól körbehorgászták az előttem lévő területet, gyakorlatilag csak a levegőből érkező potyeszek megfogására volt esélyem)Két botommal beletörődve sorsomba olyan 230-ra ill. 270-re helyeztem el 1-1 cuccot a kettejük bójái közé.
Mindkét bóját csak egy-egy féle bojlival szórtam, olyan 15 szemet bójánként. Két marék pellet ment még a helyekre. Miközben Lacival raktuk le az egyik szerkómat,Grass fogott egy 7 körüli tükröst. Nem is rejtette véka alá a véleményét. Fennhangon hirdette nem kis hangerővel: homoszexuális az, aki ma még nem fogott pontyot!!! Persze ezt el is ismételte néhányszor, mivel úgy tettünk mintha meg sem hallottuk volna. Ahogy helyére került a második bot, éreztem: meg kell pihennem, jól esne egy ital. Következhetett a jól megérdemelt ital, még választhattam is. Vagy a Grass féle házi mézes pálesz, vagy a Laci féle Jéger.
Ezúttal a házi mézes pálesz mellett döntöttem. Megjegyzem,hogy a sátorállítás előtti Welcome Drinkben alapjaiban rendült meg a bizalmam. De erről majd később. Közben megérkeztek az első látogatók:a 12-es állásról Horicsabi jött át pecatársával,sötétedés körül pedig megérkeztek Vityáék is,akik a büfé mellé az 1/1-re jöttek,de beugrottak hozzánk egy italra. Befutott a bojlis házaspár is: Zsófi és Peti, úgyhogy igen jó társaság gyűlt össze az esti italozáshoz. Csabi elmondása szerint az első kapások az előző napon a sötétedést követően fél 7-7 között jelentkeztek, majd az éjszaka folyamán még volt 4-5 esemény.
Bíztunk a lerakott cuccokban, de nagy volt a csend. Egyre hangosabban és sűrűbben koccantak a műanyagpoharak, mikor már jócskán benne jártunk a sötétben. Önfeledt sztorizgatás ment,jó volt a hangulat,jól esett már végre a szabadban lenni. Közben hozzáláttunk a vacsora elkészítéséhez is, ami jelen esetben virsli és debreceni volt. Az egész napos koplalás után igencsak rám fért végre enni valamit.
A vacsit még leöblítettük néhány itallal, majd a látogatók lassan elindultak hazafelé.Mikor mindenki lelépett,Grass székében elaludva félreérthetetlen jellel adta a tudtunkra:itt bizony a jól megérdemelt alvás fog következni. Laci és Grass el is mentek aludni. Én meg ott álltam este 10 órakor a tök sötétben „kissé” spiccesen, hogy valahogy össze kéne rakni a sátrat. Namost az eseményt nem részletezném. Semmiképpen ne úgy képzeljétek el,mintha a Decathlon híres-nevezetes sátrát raktam volna össze,amit ha feldobsz és leesik,már kész is.
Valahogy azért túljutottam a feladaton és persze egyből el is aludtam. Háromnegyed egy körül Laci kapására riadtam fel. Csónakba szállunk, bementünk a halért. 7-8 kiló közötti tükrös lehetett, de nem mértük, merítés után mehetett vissza. Partra érve éreztem, itt bizony nagyon lehűlt a levegő. Laci gyors segítségével összeraktuk a sátorfűtést, majd visszamentünk aludni. Reggel szemerkélő esőre ébredtünk. Grass elment a Bendi által szervezett pergető versenyre, mi pedig Lacival kicsit aggódva néztük az eget. Ahogy az eső egyre jobban rázendített, úgy mi is egyre jobban szidtuk a meteorológusokat.
Egész hétvégére verőfényes napsütést jósoltak 20 fokkal. Elkezdtem felállítani a tescoban néhány éve vásárolt sátramat, ami tökéletes védelmet nyújt eső ellen. A cuccokat is be lehet alá rakni hogy ne ázzanak,tartós esőben pedig be lehet alá húzódni akár kártyázni is. Szerencsénkre az eső nem volt tartós, de a terep előttünk sártengerré változott. Délelőtt 11 körül ki kellett vennünk a botokat a pergető verseny miatt, de nagyon nem bántuk, mert egyre szebb lett az idő.
Napközben pihenéssel, kajálással és olyan igazi jó értelembe vett semmittevéssel múlattuk az időt. Nagyon jóleső érzés volt, máshol nem is tapasztalható csak messze a várostól, munkától, stressztől, szmogtól. Délután aztán vége lett a pergető versenynek és visszahúzhattuk a cuccokat.
{KEP::7670::260::center::Laci cuccai beélesítve}
Leraktam az eddig szárazon figyelő harmadik bóját is az állástól baloldalra elhelyezkedő öbölbe. Olyan 80 méterre helyeztem el kb. 40-re a parttól. Délután 4 óra lehetett, mikor Grass is megjött a pergetésről. Mosolyogva mesélte el Vityáék zsinórjának összeszedését gumihalazás közben, miközben Vityáék a büfében voltak. Grass elmondása szerint ez teljesen a véletlen műve volt,mi azért Lacival nem voltunk ebben ennyire biztosak. A kíméleti részen is próbálkoztak,de a második kabátba akasztott ponty után feladták.
Elképesztő mennyiségű hal gyűlt össze a kíméleti részen a gyors felmelegedésnek köszönhetően. A este elérkezte előtt mindannyiunk szerelését újrahúztuk. Nemsokára ismét látogatók érkeztek. A csapat már állandósult. Horicsabi és a bojlis pár. Zsófi és Peti pizzával kedveskedtek nekünk,amit Lacival elég gyorsan eltüntettünk. Grass szomszédolni volt,így lemaradt a pizzáról. Csabi viszont hozott magával egy üveg Jégert,ami ismét csillogóvá varázsolta fáradt szemeket. Mintha a tegnapi este folytatódott volna. Sztorik vadregényes vizekről,halakról,fárasztásokról.
Miután kifogytunk a Jégerből és lassan a történetekből is, látogatóink jó éjszakát és sok halat kívánva nekünk elbúcsúztak tőlünk. Mi is nyugovóra tértünk annak reményében, hogy éjszaka azért történik valami, mert én nagyon nem szerettem volna betlizni. Lefekvés előtt még megjegyeztem Lacinak, hogy fél 4-kor jönni fog nekem egy 10 feletti potyesz. Úgy legyen!-búcsúztunk el, majd elvonultunk aludni. Háromnegyed négykor egy csippanásra riadtam fel. Csippant egyet, majd még egyet és még egyet. Azonnal kiugrottam az ágyból és kimentem a középre letett botokhoz, de egyik jelzőm se világított.
Eltelt néhány másodperc mire rájöttem hogy az oldalra letett botomon van a kapás. Gyorsan odaléptem a bothoz, ráemeltem, majd kitereltem a hideg víz miatt nem túl harcias tükröst. Persze közben Laci is kijött a sátorból. Ő majdem tízesre,én kilenc fölöttire saccoltam a halat. Ez esetben egész jól tippeltünk, mert méréskor 9,5-öt mutatott a digitális mérleg. Nagyon jóleső érzés kerített hatalmába, mint minden túrán, amikor sikerül megfognom az első halamat. Ezután tőlem már bármi lehet, sikerült halat fognom.
Visszahúzás után nyugodtan feküdtem vissza sátramba. Reggel az addigi legjobb időre ébredtünk. Grass nagyon csendben dolgozott az éjszaka, nem is hallottuk hogy fogott két pontyot. Egy 12-13 közöttit és egy kicsit. A szokásosnál is jobban esett a reggeli kávé ebben a szép időben, amit szokás szerint Laci készített. Hajnalban ismét fagyott, mint eddig mindig, így volt vagy 8 óra mire az ágytáskákról, matracokról eltűnt a dér.
{KEP::7672::260::center::a hajnalok bizony csípősek voltak}
Újrahúztuk a cuccokat, majd Lacival elindultunk Vityáékhoz szomszédolni csónakkal. Grass ismét külön utakon járt, úgy látszik a korán jött tavasz miatt előrecsúszott az ívási időszak és nem csak a halaknál.:-)))Fantasztikusan jó érzés volt csónakázni ezen gyönyörű vízen. Mondhat nekem bárki bármit:Merenye nagyon szép víz, lehet hogy könnyű rajta halat fogni de környezete és nyugalma igazi értékké teszi. Megérkeztünk Vityáékhoz, kikötöttük a csónakot. Kíváncsi voltam a Prologic sátrukra, amit szemügyre is vettem. Mit ne mondjak nagyon jó kis sátor. Nekik is sikerült halat fogni, egy 6,5-ös spanyol pikkelyest.
{KEP::7673::260::center::Megérdemli a puszit}
Nincs mese,nagyon nem evett a hal úgyhogy ennek is örülni kellett. Kitértünk az idei év túráira is. Egy biztos, nem lesznek elvonási tüneteik pecahiány miatt. De ezt már megszokhattuk tőlük. Mivel az idő gyorsan elrepült beszélgetés közben és már dél körül jártunk, táborhelyünk felé vettük az irányt Lacival. Mikor megérkeztünk,Grass már a pakolás kellős közepén járt,de szemmel láthatóan nem kapkodott. A kapástalanság miatt a legtöbb csapat már reggel összepakolt és távozott. Nem csodálkoztam rajta hogy nem sietteti az elindulást,mert olyan csend és nyugalom telepedett a tájra. Mi csak ültünk az asztal körül és percekig meg sem szólaltunk. Jó volt hallgatni a csendet.
{KEP::7671::260::center::Merenyei hangulat}
A csendet egyszer csak hirtelen Grass hangja törte meg. Te Gaben, nem iszol egy sört? Nem tudtam nemet mondani, tudtam hogy ebben a fantasztikus idillben milyen jól tud esni egy üveg hideg sör. Szegény Grass!!Miközben én az Ő hideg sörét kortyolgattam,néhány cifra megjegyzés kíséretében pakolta a cuccait a kocsiba. Nemsokára el is búcsúztunk Grasstól , majd hazafelé vette az irányt. A délután hátralévő részében napfürdőztünk Lacival a korán jött 20 fokos tavaszban. Már reggel 10-kor tükörvíznél megegyeztünk abban, hogy itt napközben semmi nem lesz.
Sajnos megint igazunk lett. Ahogy ment le a nap, úgy hűlt le az idő, ezért meg is bontottuk a maradék üveg Jégert. Az este kellemesen telt, visszafogott italozással, dumálással. A telihold nagyon jó hangulatot varázsolt a víz fölé. Ismét bíztunk az éjszakában, bár én elég süketnek éreztem a vizet és a szokásosnál is mélyebben aludtam. Az éjszaka egyetlen pittyenéssel telt el, az is Laci egyik botján. Hajnalban egy ejtős kapás után végre sikerült kivarázsolni egy bő 8-as potyeszt, de mi eldöntöttük hogy pakolunk és indulunk haza.
Ha ment volna a hal maradtunk volna még egy napot,de így semmi értelmét nem láttuk erőltetni a dolgot. Következhetett a legrosszabb része a túrának: a pakolás. Mintegy 4 óra alatt sikerült is abszolválni a dolgot, így délben el tudtunk indulni a büféhez rendezni a rendezendőket. Váltottunk még néhány mondatot Bendiékkel, majd elindultunk haza. Hazafelé az autóban az elmúlt néhány nap történései jártak az agyamban, azzal a megfoghatatlan hangulattal, amit csak a természetben szoktam érezni. Nekem ez az életforma megtisztulást és szabadságot ad, megszépíti a mindennapok bajait, nyűgjeit és élményekkel gazdagít. Ezért szeretem ezt az életformát, ezért szeretek bojlizni.
