Január, február, itt a nyár!
A holtszezon lassan az idegeimre ment. Munka, munka és megint csak munka. Persze ne panaszkodjon a ember, különösen ha a munkája a hobbija is, de az elvonási tünetek azért lassan jelentkeztek. Ahogy kiolvadtak a vizek, elkezdtem az első tavaszi túrán törni a fejem. A helyszín nem lehetett kétséges: az örök szerelem, a Derítő szokta első tavaszi halaimat adni.
A magaspart még nem jöhetett számításba, az éjszakai hidegek komoly próbatétel elé állítottak volna. Állandó jellegű tettestársam sajna nem tudott velem jönni, holmi lakáscserével meg költözéssel jött. Jó duma, mi? Így édesanyámmal indultunk el az egyik legjobb helyre, a 23-as házba.A ház kiváló. Tiszta, kényelmes, és főleg az egész évben eredményesen lehet meghorgászni az előtte levő területet. Most szerencsém volt, a korai időpont miatt a tó kihalt volt, nagy területet tudtam meghorgászni.
A Derítőn fokozottan érvényes az ősi szabály: minél közelebb az akadóhoz! De a második is: azért, mert nem látsz valahol tartást, azért még ott van! Tehát: nagyon precízen kell etetni és horgászni. Ezt partról csak etetőhajóval tudtam megoldani. Az „egy marék kaja elég etetni” iskola hívei ne is olvassanak tovább: bizony, minden húzásnál megtöltöttem a hajó rakterét egy kiló vegyes szemessel, 20-25 szem bojlival és egy marék halas pellettel. Első hallásra ez tényleg soknak tűnik, de nem az: ha a halak esznek, pillanatok alatt eltakarítják ezt a mennyiséget is.
A túrára négy fajta bojlit vittem:
- Dynamite Baits Tiger Nuts
- Dynamite Baits Squid & Octopus
- Imperial Baits Monster Cold Water
- Big Carp Winter Super Fish. Ez az utóbbi egy új, hideg vízre kifejlesztett bojli, erősen halas jelleggel. Be kell valljam, soha nem próbáltam még ilyen hőspecifikus bojlit, de próba, cseresznye!
Az első nap néma csendben telt. Azért nem volt unalmas az élet, szerelékeket kötöttem az új Pelzer Mako horgokból (tényleg, használ valaki ilyet?), és befutottak az ismerősök is, köztük a tógazdák is. Vacsora után pedig elkezdődött az álom…
A víz egy pillanat alatt élni kezdett. A kisebb, majd egyre nagyobb halak határozott jelei az etetés felől hallatszottak. Az első idei potyesz egy 3,5-es képében jelentkezett, aztán beindult a nagyüzem: 6, 6,5, 7 kilós pontyok sorban, majd a fénypont, egy 14,40-es duci, egészséges tükrös. Sajna, nem voltak elemükben, a hideg víz még kellően lelassította őket, de így is leírhatatlan öröm volt a fárasztás.
{KEP::7565::257::center::}
{KEP::7566::257::center::}
Reggel a tógazdákkal egy kis fotózkodás, majd a bandanagy visszaengedése után elkezdtem kísérletezni a csalikkal. Az, hogy nappal nem jött semmi, nem lepett meg, de az furcsa volt, hogy a négyféle kiváló minőségű gyári bojliból kettőhöz hozzá sem nyúltak a halak. Csak a DB tigrismogyorósra és a BC új bojlijára volt kapás, nem is kevés, de a halak súly amost már nem haladta meg a 7 kilót.
Be kell valljam, a nedves, hideg idő és az állandó behúzkodás miatt teljesen elfáradtam, így a reggel már bevetett bot nélkül, de egy jó fél tucat csodás potyesz emlékével talált. Reggel ezért még próbálkoztam egy kicsit, de azt hiszem, ez a víz akkor és ott nem adhatott többet. Itthon persze első volt, hogy elmeséltem mindenkinek az élményeket. A kedves kiéhezett kollegák reakcióját inkább nem írnám le… 
A most következő Merenyei túrára az összes bojlit a Big Carptól viszem.
3 kg Full Scopex
5 kg Winter Super Fish
3 kg Kolbász
3 kg Kiwi-Ananász
{KEP::7567::257::center::}
{KEP::7568::257::center::}
{KEP::7569::257::center::}
{KEP::7570::257::center::}
{KEP::7571::257::center::}
