Oh, a csodálatos szép Október!!!Imádom, talán jobban mint Petőfi!:-)Bár a megbízható magyar időjósaink nem kis szelet mondtak, de ez se tudott minket meghátráltatni, hogy végre újra a tengerünkön horgásszunk! Belecsaptunk, nem kis lendülettel! 
{KEP::7447::255::center::Az ősz, és a táborunk}
Zoli barátommal úgy gondoltunk, rengeteg szabadidő révén, próbát teszünk a mi kis Magyar tengerünkön. Zolinak és nekem is szép emlékeink vannak a balatoni horgászatokról, bár még a régi kukoricás, beetető kosaras szép időkből. Így arra az állásra jutottunk, hogy ideje végre kipróbálnunk magunkat, kicsit más felállásban is. A mi kis bojlis tapasztalatunkkal, de annál nagyobb reményekkel indultunk neki Október 13.-a reggel verőfényes, de igen csak szeles idő kíséretével a Balcsira.

Vittünk sört, búzát, b… Viccet félretéve, a kis Suzukit megpakoltuk búzával, kukoricával, pellettel, harcsatáppal, néhány fajta bojlival, és hogy ne csak a halak kapjanak a jóból, persze magunknak is pakoltunk ezt-azt. Kora reggel útra is keltünk, és hogy minél hamarabb leérjünk, nem kíméltük a szegény agyontömött járgányt! Még jó hogy csak idén veszik komolyan a traffipaxot az autópályán is!:-)

Az északi parton vertünk tábort, ahol nem egyedül horgásztunk azon a csöke 200m-es partszakaszon. Mellettünk 6 fős ugyancsak bojlis társaság faggatta a vizet már 5 napja. Elmondásuk szerint 2 napig etették a bójákat, és csak azután álltak rá az etetésre. Olyan 220-300as távolságban rakták le a bójáikat. Kérdésünkre mi történt eddig, azt mondták, hogy 3-6 db közötti potykákat fogtak esténként, 2-6 kg közötti példányokból. Amint elfoglaltuk a helyünket, felmérve a terepviszonyokat, igen csak gyorsan világossá vált, nincs sok helyünk a vízben (Az a fránya Balcsi miért nem nőtt nagyobbra!!??).

A szomszédaink igen csak beterítették a bójáikkal a pályát. Kör-belül 400 m távolságot fedtek le a vízben. Jobbra is húztak kb. 250 métert, és hát felénk is vagy 120-at, természetesen oldalt számítva. Legyintettünk a dolgon, békés ember lévén, majd húzunk még balrább. Node, bal oldalunkon meg a helyi spori faggatja minden este a vizet, a 15 éve letett bójái segítségével. Így gyorsan összerántottuk a 2 fős nagytanácsot, és arra a döntésre jutottunk, megbeszélés tárgya lesz a „bójakérdés”. Szomszédainkat meginvitáltuk magunkhoz, legyenek szívesek megnézni a vízbeni helyzetet. Félig meddig igazunkat adták, de ők már etetik a helyet, így nem akaródzik kivenni a bóját.

Indoklásuk szerint nagyon drága bojlival, és „anyagokkal” etetik a bóját, és mi csak ne törődjünk semmivel, húzzunk csak arra amerre jónak látjuk, nem lesz akadás. Mivel nem jutottunk közös dűlőre, legyintettünk a dolgon, majd horgászunk azon a megmaradt 30 méteres sávban. Így leraktunk 3 bóját. Az egyiket 150-re, a másodikat 210 körül és a harmadikat 250-260 felé járva. Persze, hogy az este folyamán a helyi spori meg minket vett elő a helyzetért, miért kell az etetésére ráülnünk, „Nekünk nem elég nagy a Balaton!?”!

Nyeltünk egy nagyot, és gyorsan elmagyaráztuk a dolgokat, kultúrált hangnembe természetesen!  (de tényleg)Az iszonyatos szélben nem túlzottan nagy eredménnyel, de behordtuk a szereléseket. Délutánba jártunk mire végeztünk.Próbálkoztunk házi áfonyával, DB squad octopussal, házi füstölt sonkával, és házi tropical magiccal. A többi nap meg előkerült még IB májas, IB fűszeres, Zolcsi KFC-s fűszeres csodája, Pelzer Mátrix. Az éjszaka nekünk nem hozott halat, de a másik társaság hozta a formáját. Az hajnalba bejött nekik 4 db 3-6,80. Elhamarkodva gratuláltunk nekik, és belekezdve a szélcsendes napba, újracsaliztunk, etettünk, és folytattuk az este abbahagyott sörös gargalizálást!
{KEP::7448::255::center::Amit sose lehet megunni}

Eljött a várva várt ebéd ideje. Egy feles Vili, és egy doboz sör kíséretével, igen csak jókedvűen elindultunk a helyi tavernába ebédelni. Amint a helyi halpucolóhoz értünk a jókedvünk elillant, és helyette valami igen más érzés járta át a szívünket. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az előző nap még általunk vélt komoly „C&R” csapat, igazából csak a cuccaik alapján, nevezhető annak, a látottak igen csak mást tanúsítottak.

A halpucolóban majdhogynem, nagyipari halpucolás folyt. Az éjszaka (bojlival) megfogott gyönyörű, egészséges vízi barátainkból, se perc alatt, csak a farok maradt. Hangosabb megjegyzés után, „Ez a catch and release”, tovább folytattuk utunkat a „kajálda” felé. Vajon mi történhetett az előző esték halaival? És persze a következő este is fogtak, ami végeredményének, sajnos megint szemtanúi voltunk!(Félre ne értse senki!

Mi nem a balatoni, vagy akár melyik más tavon horgászó olyan sporttárs ellen vagyunk, aki a partról megfogja etető kosárral a halat, mi csak a „bojlis eszméket” valló horgászok ilyesfajta viselkedését ítéljük el. Bár lehet bennünk van a hiba!) Persze, hogy más se volt a téma a maradék 2 napban!
{KEP::7460::255::center::}
{KEP::7450::255::center::}
{KEP::7451::255::center::}
{KEP::7452::255::center::}
Sajnos hiába próbáltunk csalit váltani, etetési módot, nekünk sajnos a maradék 2 nap nem hozott pontyot. Fogtunk sügeret, csukát, de a pontyok most nem szerettek minket. Természetesen nem bojlival fogtuk őket, de mégis mindenki visszanyerte megérdemelt szabadságát, talán még másnak is okoznak örömet!(Remélem olyan embernek, aki azt az eszmét vallja, amit mi ketten, és még más barátaink is!)
{KEP::7453::255::center::Az első éjszakai fagyok}
Remélem senkinek nem tapostam bele a lelkébe, csak szimplán barátaim, és az én általam magunkévá tett „életérzést” szeretnénk védeni és a vízi barátainkat, hogy legyen esély még egy pár évig szép halakat fogni a vad vizeinken is, ne csak a „bojlis tavokon” .
Ahol talán még érdemes halként élni!

Tisztelettel: Feri FBCT


Ui: És sajna a bojlis vizeken se mindíg rózsás a helyzet…
(Külön köszönet a képekért…)
{KEP::7454::255::center::}
{KEP::7455::255::center::}
{KEP::7456::255::center::}
{KEP::7457::255::center::}
{KEP::7458::255::center::}
teteje | vissza