Május 30.-a volt amikor az utolsó vizsgámmal is végeztem az egyetemen és hazafelé tartottam a buszon. Eszembe jutott, hogy nemsokára kezdődik az egész nyaramat kitöltő munka a családi gazdaságban. Legjobb barátomat hívam,hogy nincs e kedve elmenni pár napra Merenyére horgászni!? Sajnos az ő feje felett akkor pont összecsapóban voltak a gondok és esélye sem volt annak,hogy együtt mennyünk pecázni.

Ha ő nem,akkor talán a többiek! Apum és az egyik régi barátunk az a másik társaság akikkel horgászni szoktam. Azonban ők egy másik horgászfajta! Nem kedvelik a behordásos pecákat és nem szívesen autókáznak több száz kilométereket! Ezérthát hazaérve félve tettem fel a kérdést, hogy nem lenne e kedvük egy párnapos pecához Merenyén? Talán én lepődtem meg a legjobban amikor a feltett kérdésre igen válasz érkezett! Nem volt más hátra mint helyet foglalni. Sajnos csak következő hétre sikerül jó helyet találni.

Mivel a három horgász nagy placcot igényel. Ezért a 7/7-es állást foglaltuk le. Egyedül én voltam közülünk még csak Merenyén, ezért rám bízták a helyválasztást. Aki ismeri az tudja, hogy Merenyén a kíméleti felé eső részek általában sikert hoznak. Én is ebben bíztam.Szóval június 7.én hajnalban megindultunk. Nekünk elég messze van Hatvanból,több mint 300 km! Hallgattam is eleget az úton ez miatt! Közben az új PontyVilágot lapozgatva arról beszéltünk, hogy némely horgászok milyen irigylésre méltó fogási eredményeket tudnak felmutatni. Gondolva arra,hogy ez csak a szerencsésebbeknek adatik meg!

Reggel hatra már lent voltunk, majd megvéve a jegyeket robogtunk a lefoglalt helyhez. A brigád másik fele csak később tudott jönni, ezért megvolt az az előny, hogy apummal válasszuk ki a szimpatikusabb helyeket. Mivel előző alkalommal pont a szomszédos 10-es helyen voltam, a helyválasztás viszonylag egyszerűbb volt. Egy bója került a tó közepére és ferdén vezetve a másik kettő húsz-húsz méterenként a partnak kifelé. Etetéskén pár marék saját bojli és kevés nagy szemű pellet.

Az én három botom helye megvolt, apum viszont nem tágítva attól a nézetétől, hogy ő bizony nem hord be, letetett velem egy bóját 100-110 méterre,dobótávra. A behordás előtt a horgokra saját büdös és fűszeres bojlik kerültek. A szerelék a szokásos, 50 centis lead core, 110 grammos ólom,amely elhagyósra van szerelve,ha esetleg valamilyen okból szakadna a szerkó. A horogelőke super nova, merlin és korda IQ. Horognak a már ezen a vizen jól bevált 6-os korda wide gape és 4-es longshank a főzsinor 31-es. Minden csalizásnál megy a horogelőkére felfűzve a pva virsli.

Sátorállítás, pakolás, rendtétel, miegymás ami ilyenkor lenni szokott, volt a következő program. Kb fél tíz lehetett amikor a sátorban rendeztem az ágyat,ruhákat amikor néhányat brekegett a delkim. Kinéztem és a középső swinger be volt ejtve. Rohanás,bevágás és…semmi!!! Hogy a viharba? Kérdeztem magam, de a kitekerés után a horog is és a bojli is galádul vigyorgott rám.

Nem jól akadt, van ilyen! Újracsaliz, visszahord, rendtételt folytat. Nem telik el fél óra és a jobbos bot elsül! Pörög a dob rendesen és szegény delkim is sír, mintha fájna neki! Bevágok! Ez már megvan és bár messze van érzem, hogy nagy a súly a horog végén. Bő tíz percbe telik mire a parthoz pumpálom és mivel nagyon elment jobbra kénytelen vagyok kicsit fürdőzni! Kellemes a víz a nagy meleg miatt, még tetszik is a vízben állós fárasztás.

Pár perc még és előttem forog a szép tükrös, majd komótosan belesiklik a merítőbe. Kiemelem a matracra és látom olyas féle mint a tavaly októberi legnagyobb. Lemérjük,a mérleg 18,30-nál áll meg. Hihetetlen! Az első hal és rögtön egy 18+-os! Alig egy órája vannak bent a botok és máris két kapás! Egy-két kép a vízben, puszi a homlokára és már úszhat is vissza! Sajnos valaki egyszer elég csúnyán bánt ezzel a hallal, mert szegénykémnek a farok úszója rendesen meg van tépdesve.
{KEP::7330::252::center::}
Megérkeztek a többiek, ezért a délután eseménytelensége nem volt olyan untató! Nem egyszerű velük horgászni, mert sokszor a horgászat csak másodlagossá válik náluk! Sörözés,hülyéskedés!
Már alkonyodik mikor az összes botomat újrahúzom. Vacsizni készülök amikor a ballos bot is aktivitást mutat! Egy félig albínó tükrös! 11,20 a súlya. Fénykép, puszi és már mehet is. Nem sokkal múlt nyolc óra.
{KEP::7331::252::center::}
Befejezem a vacsit, majd a beszélgetés közben a középső bot sül el, amin egy kilences töves védekezik.
Tíz óra, szép kezdet az éjszakához! Kicsit nehezen, de elalszok a sátorban. Arra ébredek, hogy meleg van. Nézem az órát már hajnali négy és semmi nem volt éjjel! Vissza alszok. Öt óra és csipog a középső jelző! Kirongyolok nagy nehezen a sátorból ami nem is egyszerű így félkómásan és mire végre megtelálom a kiutat a jelző is elhallgat! Biztos ami biztos azért kiveszem a botot. Mindenféle ellenkezés nélkül jön ki a merítőig a potyi. Szép egészséges tükrös, a mérleg szerint most éppen 11,70 kilót nyom.
{KEP::7332::252::center::}
Ha már felébredtem itt az ideje, hogy kicseréljem a botokon a csalikat. Újra húzok és bizakodva tekintek a előttem álló napra. Azonban semmi érdemleges nem történik, két kis pontyot leszámítva, amit apum fog a közeli etetésről. A harmadik társunk azonban még mindig haltalan, bár ez őt egyenlőre nem aggasztja! Gulyás levest főzünk,délután alszunk egy kicsit, de semmi nem zavar meg minket.
{KEP::7333::252::center::}
{KEP::7334::252::center::}
Egészen fél négyig amikor egyet csippan a középső jelzőm. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, de mivel még háromszor csinálja ugyan ezt már oda lépek a botokhoz. Nézem a zsinórt és az bizony nem arra mutat, mint amerre le lett téve! Valaki sunyi módon viszi a felkínált bojlit! Bevágok lesz ami lesz! Beemelek, de úgy marad a bot karikába és a fék is elindul szép komótosan! Mivel elég sok bot van bent, jobbnak látom ha fölé megyek csónakkal. Fölé érve megmutatja magát, de rögtön vissza is iramodik a mélybe! Szép lesz, nyugtázom de nagyon keményen harcol!

Tán még egy fohászt is elmotyogok, hogy meglegyen! Végre megszákolom, de nem emelem be, mert kicsi a hely kettőnknek a kis gumicsónakban, meg hát jobb is neki ott a vízben. Amikor kiérek a partra csak akkor szembesülök igazi súlyával!Olyasmi féle mint a legelső volt! A mérleg 18,90-nél áll meg. Gyönyörű tükrös! Beviszem a vízbe gyorsan, nehogy összeverje magát odakint! Egy-két kép és már integet is a farkával. Ha már nem fogok semmit, akkor is csodálatos ami eddig történt!
{KEP::7335::252::center::}
Délután öt óra van és valami nagyon fekete jön a távolból az égen! Hatalmas vihar kerekedik, szinte ömlik az eső az égből! Hömpölyög a víz lefelé a domboldalon! A sátorban érzem a lábam alatt, ahogy folyik a víz! Egy óra alatt tovább megy, mintha nem is járt volna erre! Egyedül a sár az ami marad a vihar után. Végre a Karesz is kivarázsol egy nyolcas tökröst a vízből, majd apumnál is jelentkezik erdeklődő, de csak kicsike, max öt kiló!

Meghozta az étvágyát a halaknak az eső! Itt az ideje, hogy én is újra húzzak. Mire végzek nyolc óra is van már! Még szinte ki sem érek az utolsó bottal amikor a középső meglódul! Gyorsan bevágok, de érzem ő valamivel kisebb lesz. Úgy is lett, pár deka híján 10 kiló. Még fogom a halat amikor a ballos bot is elsül! A többieknek meghagyom,hogy tegyék pontyzsákba a halat addig amíg fárasztok! Megvan,de rámegy a bójára,így csónakázhatok egy kicsit.De megéri,mert egy szép tükrös,enyhén spanyol beütéssel a tettes!Kicsivel van tíz felett,10,40-es. Két halat tudunk egyszerre fényképezni!Majd mind ketten úsznak vissza az ő világukba.
{KEP::7336::252::center::}
Apum rám parancsol, hogy vigyem az egyik botját az én bójámhoz, mert kezd elege lenni! Megértem! Úgy is teszek, bár kicsit félek ha kapás lesz nehogy össze akadjunk. Besötétedik, de nem történik semmi, így hát nyugovóra térünk! Reggel madárcsicsergésre ébredek már elég korán, a sátorból kibújva konstatálom, nem történ semmi az éjjel!

Éppen szükséges dolgaimat végzem amikor megszólal a jobbos jelző. Fütyül kegyetlenül, szinte félve vágok be! Megvan és úgy húz, mint egy ördög! Jön megy jobbra, barra elég sok fejfájást okozva ezzel nekem. Kiabálok a többieknek, hogy segítsenek, de nem akaródzik senkinek sem segítségemre sietni! Átbújok vagy kétszer oda vissza a botok tömkelege alatt és persze a merítő sincs összerakva! Nagy nehezen össze ügyeskedem,de bénázásomnak meg is lesz a méltó büntetése! A part előtt fordul le a horogról egy 10-12 kilós töves! Ez pech,de ez van.

Újra húzom a botokat egyedül, s mire végzek már mindenki fentvan. A többiek is csalit frissítenek. Rendezgetem az éjszaka összetúrt cuccaimat a sátorban amikor újabb kapás a középső boton! Bevágok, majd ülhetek a csónakba, mert menni kell a halamért! Már bent vagyok pár perce amikor meghallom valamelyik botom jelzőjének a hangját! Kinézve látom,ahogy valaki bevág a botomnak. Kicsit sietősre venném a figurát, de a hal jól megdolgoztat. Gyorsan szákolok és már tekerek is kifele. Kiérve a többiekre bízom a halat, majd átveszem a botomat. Persze a jobbos bójáról jött ahol két bot is van, egyértelmű,hogy összeszedi apumét! Újra a csónakban találom magam.

Próbálom felhúzni a felszínre a halat, de nem akar jönni, érzem ezzel el leszek egy darabig. Tán eltelik tíz perc is mire először meglátom. 15 körülinek saccolom, ezért engedek kicsit a féken is. Szépen megdolgoztat halam, mire megmerítem. Őt sem emelem be, inkább a csónak mellé fogva viszem ki. Kiérve a partra emelem meg először, de úgy is maradok! Nagy nehezen ki küszködöm és a matracra fektetem. Talán még nagyobb, mint az eddigiek! Szaladok a mérlegért és közben fohászkodok, hátha meglesz a húsz kiló!

Lemérem, de a mérleg 19,30-nál megáll! Kicsit szomorú vagyok, de egyben végtelenül boldog is!
{KEP::7337::252::center::}
Az előző tettes pedig éppen csak tíz kiló felett van,10,10kg.
{KEP::7338::252::center::}
A harmadik 18 feletti! Ezt már tényleg nem akarom elhinni! Vissza sem húzom a botokat, csak a képeket nézegetem!Leírhatatlanul boldog vagyok! Kaját csinálunk, amikor apum hosszú botja elsül! Bevág, s arra kér menjünk be csónakkal érte. Úgy is teszünk! Nagyon tetszik az öregemnek a csónakos fárasztás, s bár nem óriás a tükrös, még is szépen dolgoztatja mind a botot, mind a horgászt!

Megmerítem a halat és valami olyat látok apum szemében, amit talán eddig még soha! Csillog a szeme az örömtől! 15 körülire saccolja, de szerintem nem üti meg azt a mércét! Kiérve megmérjük, be is igazolódik feltevésem,12 kiló felett van egy kicsivel! Jobban örülök, mintha én fogtam volna! Lefényképezzük, s bár a hal tartást még gyakorolni kell, egész jó pofa fotó lesz belőle.
{KEP::7339::252::center::}
Vissza viszem a botokat, de nekem már babér nem adatik. Apum még fog a hosszú bójáról napközben két halat, az egyik kilenc, a másik 7 kiló. Estére újabb vihar kerekedik! A sátorból nézem az égi áldást, kell ez már a megszomjazott földnek! Megint egy merő sártenger a horgászhely.

Beesteledik. A szokásos csali csere megejtése után már korán aludni térek. Éjfél fel riadok apum jelzőjének a hangjár. Kimegyek, de ő sehol! Bekopogok a Fiat ablakán, amit ő azonnal le is reagál! Szalad, bevág majd rövid huzavona után merítünk egy 9,20-as tükröst. Mint utóbb kiderül, ez volt az utolsó hal!

Reggel felkelve, már csak a fárasztó pakolás és hazaút vár ránk! Még a büfében megállunk elköszönni, élményeket mesélni. Még a tógazda is elismerően bólint a fogásainkra. Hazafele eldöntjük, jövünk mi még újra együtt ilyen behordós pecára!:)
Apummal nem, de legjobb barátommal októberben még megkergettük a merenyei halakat, de az már egy másik történet. Talán majd azt is megírom…ha szivesen fogadjátok



teteje | vissza