Szerintem: a felszerelésről általában

Azt hiszem, minden túlzás nélkül kijelenthetjük, ki hazánkban éppúgy, mint bárhol a világon jelenleg a bojlival, vagy hasonló csalikkal történő, célzottan nagyhalas horgászat a legfeltö-rekvőbb irányzat. Szándékosan nem bojlizást, vagy bojlis horgászatot emlegetek, mert úgy látom, kezd elmosódni a határ a feederes pontyozás és a bojlizás között, de erről egy külön kötet is kitelne. Mivel sem a piac gépezte, sem a bennünk égő, a mindig nagyobb - kalandra, halra, (a kívánt tárgytetszés szerint behelyettesíthető)- sarkaló ösztön nem nyughat, így ez érthető is. Talán épp ezért kezdenek bele egyre többen, többek közt jómagam is.

Más online „bojlisulik” mellett, vagy épp ellenében szerintem a bojlival való horgá-szat, egyáltalán a bojlizás nem önmagában a csalinál, nem a kézi építésű botcsodáknál, vég-képp nem a sátornál kezdődik, s nem a saválló rod-podban végződik. Hanem a lélekben. Aki nem bír bármilyen horgászeszközt alkalmazva a hallal méltó módon bánni, a természetben illő módon megjelenni –ez utóbbi nem a „timber”-mintás felszerelésben merül ki!- az bele se kezdjen!

Tapasztalt, igen nagy tudású pontyhorgász barátaim véleménye szerint a gyakorlati iskola az úszós, és finomszerelékes módszerek rutinszerű űzése. Állításaik szerint ott lehet szert tenni arra a rutinra, vízi-vízparti tapasztalatra, a különféle szerelékek alkalmazására, amelyek elengedhetetlenül lesznek majd számunkra szükségesek. Aki ezeket a stációkat nem járja végig, az az enyémekhez hasonló pofonokkal, kudarcélményekkel fog gazdagodni. Meg kell tanulni megkeresni, és megtalálni a halat, csalit felkínálni, etetni, halat irányítani, ésatöbbi.

A felszerelés kiválasztása és hosszú-hosszú éveken át tartó felépítése – és itt már hal-lani vélem a felém repülő kövek zúgását- elsősorban nem anyagi kérdés. A megfelelő botot, a hozzá, és stílusunknak, horgászatainknak megfelelő orsót szerintem úgy találjuk meg, ha alul-ról építkezve érezzük a szerszámok működését. Az így szerzett empíria többet jelent száz nagytesztnél, és ezer reklámnál. Egy pár olcsó kombóval hamarabb jutunk –akár kilókban is számolható- eredményhez, mint egy fain sátorral.

Így áll ez minden egyes eszközre. Persze vannak slágertermékek, slágermárkák, -gondoljunk csak az Infinity orsókra, a Century botokra, a Kryston zsinórokra. De nem szabad, hogy mindez azt jelentse, hogy kizárólag ezekkel lehet eredményesen horgászni, hisz akkor Rod Hutchinson még mindig teherautót vezetne, s nem vezető alakja lenne a szakmának.

Kétféle pontyhorgász van szerintem: egy szerelékmániás, és egy csalispecialista. Egyik sem különb, vagy eredményesebb a másiknál, mindössze más a felfogás, a probléma megkö-zelítése. Én a magam részéről inkább az előző kategória mellett voksolok részint kényelmi, részint kedvtelési szempontból, (a részletes okfejtés pedig elég hosszadalmas lenne.) Ma már itthon is elfogadható árban lehet kiváló minőségű angol bojlikat kapni, ill. egy-egy hazai mű-helyben is nagyon kiváló termékekkel találkozhatunk. Aki otthon szeretne pepecselni, annak pedig félelmetes eszköztár és összetevők állnak rendelkezésére, nem beszélve a különféle oldalakon olvasható több száz oldalra rúgó írásokról.

Ugyanez áll a szerelékekre. A készen kapott dolgok későbbi önkezű felépítése, a lassan kialakuló elképzelések, tapasztalatok megszerzése legalább akkora öröm, mint vele halat fog-ni. Persze ez nem azt jelenti, hogy én akár halványan megközelíteném sok helyi fórumozó gyermekkori felkészültségét.

Jó sorsom úgy hozta, sikerült megismernem egy öreg nádi horgászt, aki a Fertő tó és a Balaton nádasaiban kergette a halat az ősi módszerrel. A csöndes, türelmes, szűkszavú ember megmutatott, rávezetett néhány dologra. Hogy azóta mi van másképp, nem tudom, ezt a velem horgászók jobban látják, a fogási eredményekből pedig nem hinném, hogy egyértelmű kon-zekvenciát le lehetne vonni.
{KEP::6731::244::center::}
Aki kész ötlettelésre számított, az csalatkozott. Nem mondható meg categoricus impe-rativus, kinek mi a jó, vagy egyáltalán mi a tuti. Csak egyéni, saját kis tutik vannak, egyéni kis saját okosságok. S ez jó így…

Mindenesetre azt vallom, hogy a horgászat, különösen, ha évtizedes korú, öreg pon-tyokat szeretnénk ejteni, az iskola nem a hírneves víztározók stégjein, a rod-pod lábain áll. Hanem nádszálak közt, torzsák alatt, és elbújik a lehajló fűzágak közé. A felszerelésnek nem biztos, hogy a Csatorna túlpartjáról kell származzék.

Szent meggyőződésem, hogy a gyári bojli is adhat gyönyörű halat a, s azt egészen egyszerű eszközökkel is meg lehet fogni: telesz-kópos bottal, egy egycsapágyas hátsófékes orsóval, rod-pod nélkül. De semmi módon nem lehet pontymatrac, sebfertőtlenítő, és pontyzsák nélkül, óvó, vigyázó kezek nélkül, lélek nél-kül.
{KEP::6732::244::center::}

Pharyseus
teteje | vissza