A történetet talán a magam rövid bemutatásával kezdeném. Gyermekkorom óta hajszolom a halakat, ez a szenvedély már 23 éve tölti ki szinte minden szabadidőmet. A bojlizással való ismerkedésem kb. három évvel ezelőtt kezdődött, azóta szinte mindig ezzel a módszerrel próbálok kedvenc halaim a pontyok nyomába eredni. A mostani túra ötlete már nyáron elkezdett körvonalazódni, amikor is megismertem Gyulát, aki nálam lényegesen több tapasztalattal rendelkezett a „csodagolyókkal” való horgászat terén.

Meséltem neki a kedvenc vizemről, ami Zala megyében található festői környezetben. Ide minden évben legalább kétszer-háromszor ellátogatok. Persze mindehhez hozzátartozik, hogy ezen a tavon indult horgász”pályafutásom” 10 éves koromban, illetve rokoni szálak is kötnek a kis Zala megyei településhez. Tehát eldöntöttük, hogy egy késő őszi horgászatra ellátogatunk kedvenc vizemre. A túrát természetesen lázas készülődés előzte meg, elkezdődött a kellékekbeszerzése, illetve, hogy milyen golyót is készítsünk.

Mivel eddigi horgászataim során mindig a gyári golyókat használtam, úgy döntöttem Gyula segítségével megalkotom életem első „saját” bojliját. Túl bonyolult recepttel semmiképpen nem akartam kezdeni, ezért a Big Carp cég alapmixéből választottunk egy Vörös Lazacos alapmixet . Amit hasonló ízesítésű Amino Total Complexel illetve egy pici esszenciális olajjal kiegészítve állítottuk össze első bojlimat.

Mivel Gyula barátom nem híve a bojlinyomónak illetve a rollernek, ezért a teljes mennyiséget kézzel formáltuk golyókká, kockává vagy amilyenre éppen sikerült. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a módszert, egyrészt esetleg éppen a szokatlan formák hozzák meg a sikert (Gyula szerint), másrészt pedig egy kellemes sörözéssel összevonva egész jó program lehet.(szerintem) Amiben a család legkisseb tagjai is szívesen vesznek részt.

{KEP::6647::240::center::Íme a kész golyók!}

A túrát megelőzően egyre inkább elkeserítő információkat kaptunk az időjárással kapcsolatban, hidegfront, erős szél, havas eső. Végül mégis úgy döntöttünk, hogy nekünk semmi nem állhatja utunkat, nekivágunk lesz ami lesz.

- Eljött hát az indulás napja, nagy nehezen begyűrtük az összes cuccot az autóba, ami figyelembe véve a mennyiséget, nem volt egyszerű.

{KEP::6648::240::center::Csurig pakolva…}

Megérkezésünket követően azonnal nekiláttunk a botok felszerelésének, a szerelékek elkészítésének

{KEP::6649::240::center::Lázas készülődés}

{KEP::6651::240::center::A horgászhely}

Mivel a helyen már többször horgásztam, az etetett helyek kiválasztása könnyebben ment. Négy helyet etettünk kettőt saját kettőt pedig gyári bojlival. Az etetéshez a bojlik mellé többféle pelletből készítettünk keveréket, amit meglocsoltunk egy kis Amino sziruppal. Figyelembe véve a víz hőmérsékletét (12 fok) minden etetésre csak kis mennyiségeket szórtunk.

{KEP::6652::240::center::Etetésre készen}

Miután a szerelékek a helyükre kerültek, felállítottuk a sátrat és elkezdtünk tábortűznek valót gyűjteni, mert az előttünk álló éjszaka igencsak hidegnek ígérkezett. Napnyugtáig sajnos semmi sem zavarta meg a nyugalmunkat, így hát visszavonultunk a sátorba, bízva a mozgalmasabb éjszakában. A sátorban szembesültem Gyula barátom „készenléti” állapotával, amint teljes menetfelszerelésben fejlámpával, sapkával, cipőben feküdt le, mondván így nagyon gyorsan tud reagálni egy esetleges kapásra. Számomra nagyon mulatságos volt a látvány, ebben a formában úgy nézett ki, mint egy ágrólszakadt hajléktalan .

{KEP::6653::240::center::A hajléktalan}

Hajnal egy órakor Gyula egyik kapásjelzőjének visítására ébredtem, itt kellett belátnom a „készenléti állapot” előnyeit, mire felpislantottam, már csak azt láttam, amint Gyula hihetetlen sebességgel kikúszik a sátorból egy kb. 50 centis lyukon. Mire kiértem már nagyban fárasztott egy a hideg vízhez képest elég virgonc pontyot. A szákolás után a halat pontyzsákba raktuk a reggeli fényképezésig. Az éjszaka további része sajnos eseménytelenül telt.

De sebaj, gondoltuk ekkor még, lesz majd jobb is. Reggel mínusz két fokra ébredtünk, de szerencsére legalább nem esett és a horgászhelyünk a széltől is nagyjából védve volt. Lemértük az éjszakai tettest, aki 6,1 kg.-ot nyomott, majd fertőtlenítettük és visszaadtuk szabadságát.

{KEP::6655::240::center::Az éjszakai tettes}

A második napon a tavon Feeder botos horgászversenyt rendeztek, amire kedvesemet is beneveztem hátha legalább ő szerencsével jár a halfogás terén. A halak étvágytalanságát jelzi, hogy a verseny öt órája alatt a közel harminc versenyző mindössze két kissebb pontyot és pár keszeget, sügeret terelt a szákokba . Melus az egyetlen sügerével a középmezőnyben végzett. Ami egész szép eredménynek számít élete második versenyén. A verseny után bográcsban készült pincepörköltért pedig eleve megérte nevezni.

{KEP::6656::240::center::A zsákmány és büszke elejtője}

Sajnos mindeközben a mi etetéseinken semmi nem történt. Körbenéztünk a tavon, ahol összeismerkedtünk Zoliékkal, akik szintén bojliztak a tó túlsó felén. Sajnos ők sem sokkal jobb eredménnyel, eddig két kisebb pontyot sikerült fogniuk. Meg kellet állapítanunk, hogy a betörő front és a hirtelen lehűlő víz lehet az oka a halak étvágytalanságának. Ettől függetlenül ismét etettünk, még kevesebbet mint eddig és vártuk a csodát. Ami sajnos váratott magára, ugyanis a második éjszakánk is eredménytelenül telt, néha apró maszatolásokat közvetítettek a jelzőink, de ezen kívül semmi. Sajnos az utolsó nap is elérkezett, tanácstalanok voltunk mit is tehetnénk.

Próbálkoztunk mindenféle csalizási technikával, lebegtettünk, használtunk „hóembert”, félbevágott bojlikat. Egyik sem vezetett eredményre. Ráadásul megérkezett az eső is, a szél még erősebben fújt, egyre nehezebbé téve helyzetünket. Az utolsó este aztán ismét felcsillant a remény szikrája, egyik botomon folyamatos húzással jelentkezett valaki. Bevágáskor már éreztem, hogy nem egy kapitális hallal van dolgom.Ez szákoláskor be is bizonyosodott egy 2 kilós potyka volt az érdeklődő.

Ezt követően sajnos az utolsó éjszakánkat is nyugodtan végig tudtuk aludni, nem zavarta álmunkat senki. Mivel az idő egyre rosszabra fordult úgy döntöttünk összepakolunk és útra kelünk hazafelé, ahol végre átmelegedhetnek átfagyott tagjaink. Összegzésképpen talán annyit, hogy nem fogtunk ugyan kapitális halakat, sőt sajnos még a kissebbekből is csak elvétve. Véleményem szerint ez is hozzátartozik a horgászat szépségéhez, a kiszámíthatatlansága, hiába a legjobb csalik, a felkészülés, mindig érhetnek minket meglepetések. Hazafelé megcsörrent a telefonom, Zoli volt, aki elmondta, hogy az éjjel fogtak egy 8 kg.-os pontyot… Talán maradnunk kellett volna .


Matók Ferenc

teteje | vissza