Az MS Carp Team ismét lesújt. A célpont: Merenye
A 2007-es nyár, mint egy forma-1 es pilóta már lopva integet a közönségnek. A hatalmas adrenalin-sokk ellenére tudja, sőt látja, hogy ez már az utolsó kör. A csapat kint lóg a rácson, a zászlókat rázzák, így hát tuti hogy ez az utolsó. Tudja pontosan, hiszen profi, hogyha kitapossa a gép szemét vagy ha spórol a motorral, már akkor is csak kb. másfél perc és vége.
Szomorúan és hasonlóan gondolok én is az aktuális nyárra, minden év augusztus 20.-án.
Idén viszont egy kis öröm is került az ürömbe, mert ismét egy kecsegtető „peca” előtt álltam.
Augusztus 18.-án Zsiga Krisztián barátom (aki az MS Carp Team oszlopos tagja) kedvesével Erikával elő-őrsként előre ment Merenyére. Vitték magukkal továbbá Charly-t, a kutyájukat akit egy tacskó mérettel és egy kaukázusi testtel viccelt meg a mindenható. Továbbiakban a kutyát csak úgy hívom, hogy az a vicces kis dög, aki többször is magáévá akarta tenni a lábszáramat, még a hal fárasztása közben is. Ti is próbáljátok ki szürreális élmény: hű de jól húz, ez nagy lesz … takarodj már innen perverz dög!!!
A hét teljes egészében a romantikáról és a hatéves évfordulójukról szólt. Krisz azért, hogy teljes legyen az idill hozott még magával hat botot kettő rodpod-ot és egy etetőhajót.
Az egész „mézes hét” csendesen zajlott. A 16-os helyen kezdtek, árnyékos fák, hűs oázis, de a halak karcsúk, 3-4 10 kg-os és pár tíz alatti. Dög volt a víz egész héten. A hét közepén Regős Gyuri tógazda átköltöztette őket a 8-asra (a kedvenc helyem). A remények ellenére itt sem volt hal-ország, de még a nagykövetsége sem. Savanykássá kezdett válni a túra.
Végre a naptáram Budapesten „csütörtököt” mondott. Már régóta vágtam a centit, de most nagy nehezen elfogyott. Robogok kifelé a városból 13-óra. A lágymányosin túl jött a hívás Eger Zsolt barátomtól hogy az atom löttyöt itt hagytam!! Nem érdekel. Az csak egy folyadék a sok közül. És hát abból nagyon sok van.
Nem számít, gyere vissza!!! Kérlelt Zsolt, és én megfordultam. Repesztettem vissza, miközben már, inkább odafelé kellett volna mennem.
Itt kérnék bocsánatot attól a rendőrtől, akit ledudáltam, mert kilépett elém és a járdára mutogatott. Minek mutogat a járdára, hisz már láttam is ilyet, sőt már építettem is. Jelzése nem volt egyértelmű. De amikor a Fogarasin megelőztem egy szirénázó gyermekmentőt, rá kellett jönnöm hogy én már, bizony horgászni szeretnék.
Egy-két szó a löttyről: Zsolti cimborám, aki az MS Carp Team kémikusa és kéthete jól fogott Merenyén, itthon, lapozgatva a fogási naplót, rájött valamire. Azután indultak be nála a nagy halak hogy beáztatta az általa kifejlesztett deep-be a csalit.
A lé gyógynövények és lucerna olajok egyvelege. Jó fűszeres. Még régen amurra kavarta kisebb nagyobb eredményel. Nem tudom, hogy igaz e és nem készen vette, de fél óra múlva ott álltam Zuglóban Zsolt előtt és a kezembe adta a zöld atom löttyöt. Tisztára mint James Bond és a feltaláló no meg a robbanó rágógumi. Zsolt pólóján az állt: Atomfizikus vagyok …ha futni látsz…KÖVESS!!! (megszívlelendő tanács)
A folyadékot óvatosan a kocsiba helyeztem és elindultam Baranyába a 6-os on…..Hiba volt!
A 6-os bár elkészült, de a 40-es táblákat kint felejtették. Az arcomat kétszer letéptem majd visszavarrtam, de „röpke 4-óra 10-erc alatt leértem Mernyére. Egy tipp: Pestről inkább a balaton felé menj!!
Megérkeztem végre. Krisztián a büfénél várt, ittunk egyet és mentünk be a 8-asra, sietve, mert már esteledett és még sok dolgom volt. Nagy gonddal elkészítettem a bójákat. Majd be is vittem őket. A hátam mögött már ekkor sötétedett az éj, vagy valami más?
Megkezdődött a horgászatom, végre.
A sátramat állítottam ép reflektorfényben mikor is hatalmas kapás jelentkezett az első botomon. Odarohantam, vaksötét, visszarohantam a reflektorért, majd ismét odarohantam, (jaj csak oda ne rohanjak). Beütöttem, megvan! Az első hal!! Kiabáltam. És ebben a szent pillanatban kitört a vihar. Hatalmas szél és villámok alatt fárasztottam a halamat, az elemek összecsaptak a fejem fölött. A sátram elrepült, a rodpod-om felborult, de a ponty megvan. Teli szájjal üvöltöttem a viharba: Te gyökér csak ennyit tudsz!!! Én meg közben halat fárasztok!! Nem véletlen hogy Mi küldtünk embert a holdra és nem te!!
Öt perc múlva csalódottan jöttem rá hogy csak az első bójámat húztam ki. Hú de ciki! És még a mérlegelés után is csak annyi volt a súlya, mint amennyi ólmot beletettem.
Bojlis horgász létemre szégyenkezve bevallom, hogy ezt a zsákmányt nem engedtem vissza. (Hátra vittem a kukoricásba és agyonrugdostam)
Az órám mutatója fél tizenkettőt mutatott mire végre vége lett a viharnak. Minden csalimat: fél octopus fél pop up, 20mm-es halibut pellet + fél octopus, beáztattam az atom löttybe, és már húztam is befelé.
Kész van, megvagyok. Most már csak a halakon, és a csalin múlik. És azon a tényen, hogy sikerült, bőven 250 m fölé húznom. És ekkor megkezdődött az ezeregy éjszaka meséinek első felvonása. Nem koptatom a számat, beszéljenek a fotók.
{KEP::5682::223::center::16.11 kg 0 h.30-kor}
{KEP::5683::223::center::A matracon: 24.52 kg. 0.1.28-kor}
{KEP::5684::223::center::16.21-es ponty}
{KEP::5685::223::center::9.16 kg. 3.31-kor}
Az első éjszakám a vártnál sokkal jobban sikerült, hála a csalimnak vagy a szerencsémnek vagy a mindenhatónak, annak ellenére, hogy az egész tavon állt a hal.
A délelőttöt a büfében töltöttük, bojlis cimborák, csinos büféslány és különböző keserűlikőrök társaságában. Mivel ez jó társaságnak bizonyult, 11-óra tájban befeküdtünk sátrainkba és édesdeden elaludtunk. Ezt ajánlom mindenkinek, hiszen a likőrök nélkül kinek lett volna kedve bebújni a 40 fokos sátorba? 18-éven aluli olvasóimnak egy jó tanács: ezt otthon ne próbáljátok ki!
A kapásmentes, bőrpirító délutánt átaludva, este 18-órakkor „frissen” és megújulva másztunk elő a mikróból, és csaliztunk újra. Rövid eszmecsere és a kishajó már vitte is be a szerlékeket, és az etetést. A recept ugyanaz mint tegnap, ez hozza most a halat.
Az ezeregyéjszaka (mintha a legolcsóbb örömlányt kérdezném: ezer egy éjszaka?) újabb mesével varázsolt el….
{KEP::5687::223::center::12.17 kg este 20.15-kor.}
{KEP::5688::223::center::12.69kg éjjel 03.10-kor}
{KEP::5689::223::center::15.32 kg hajnal 05.18-kor.}
{KEP::5690::223::center::10.92 kg reggel 7.05-kor.}
Ez sem volt rossz! Szerintem.
Majd jött a reggel a nap felkelt és mi ismét a büfében találtuk magunkat. A forgatókönyv ugyanaz. Barátok buli nafta. A délelőtt érdekessége az volt, hogy a büfés lány megmutatta hogyan lehet egy perc alatt valakit átváltoztatni profi teszthorgásszá: teleragasztgatta a Korda pólómat Heinekenes sörcímkékkel és máris én voltam Black Van Dayk Holland bojli specialista. A másik fénypont az volt, amikor előadtam, az általam költött, helyi népdalt a Merenyei sulykolót. A dal szövege a következő:
Most ezt húzza, most azt húzza, holnapután azt húzza! Majd ezt húzza, majd azt húzza ... jövő héten ezt húzza ... és így tovább. Nagy sikerem volt (nem vagyok rá büszke).
Elég az hozzá, hogy ismét jót aludtunk.
Este aztán a kishajók ismét bevitték a „módszert” és mi vártuk a kapást. Mint egy kisgyerek, aki várja a mikulást - mondjuk a mi vágyunk reálisabb alapokon nyugvott. Kérleltük az eget, hogy jöjjön az a nagy húzás, ami talán el sem jön ezen az éjjen.
De eljött!
{KEP::5691::223::center::12.11kg 20.30 kor}
{KEP::5692::223::center::16.19kg 04.35-kor.}
Feljött a nap ami nekem annyit jelentett hogy pakolás és hazaút.
Véget ért a horgászatom és a nyár is. Sajna, de így van. Augusztus 20.-a után már a nyár sem az igazi: az árnyékok furcsa szögben esnek, a nyaralókból kiköltöznek, és a strandok is bezárnak. Savanykássá válik az egész, még ha jó idő van is. Mindenki szomorúan készül az őszre.
A szüret azért még feeling, de vele együtt már jön a rossz idő. Depressziós időszak ez mindenkinek.
Kivéve talán egy érdekes fajt: a bojlis horgászokat. Nekik az ősz (és egyeseknek, mint mi) a tél is kecsegtető kihívás. Forralt borral a kézben a hidegben várni a ritka, de annál értékesebb „téli” pontyokat, nem mindennapi mulatság . Bár nem mindegy hogy milyen a társaság. De efelől nincs gondom, az MS Carp Team tényleg kemény srácokból áll. Tavaly még a két ünnep közt is pontyoztunk, és fogtunk is. Így jó a játék. Mit nekünk egy ősz?
Talán egy jó pálya.
Itt jönne egy érzelgős, csöpögős alliterációkkal átszőtt elköszönős rész (bocsássatok meg nekem, én csak így tudok írni)
De még nem jön.
Krisztián barátom ugyanis, – bár bokros teendői már Budapestre szólították volna- unszolásom ellenére még egy hetet lent maradt Erikával Merenyén.
Mivel én nem voltam velük elégedjetek meg azzal, hogy próza helyett a képek beszéljenek helyettem.
Jó túrája volt.
{KEP::5693::223::center::}
{KEP::5694::223::center::}
{KEP::5695::223::center::}
{KEP::5697::223::center::}
Krisztián fogási naplója 10 + halakból a héten, növekvő sorrendben: 10.02 kg,10.10 kg,10.20 kg,10.30 kg,10.71 kg,12.10 kg,12.20 kg,13.01 kg,13.50 kg,14.10 kg,15.90 kg,16.30 kg,17.20 kg,19.10 kg
Krisztián a hetet: 323.43 kg-mal zárta, hozzáadva az én 134 kg-omat az már 457,43 kg. Majdnem fél tonna ez azért egy hétre (javítsatok ki ha nem így van) elég jó. Ha hentes lennék már nekem felcsillanna a szemem, de nem csillant. Az összes halat, sebfertőtlenítés, ápolgatás és fotózás után visszaengedtük. Még a harcsát is, pedig Gyuri a 10-alatti harcsákat felajánlotta sütésre. Se Krisz, se Én nem vagyunk hal-rasszisták, nemcsak a pontyok mentek vissza hanem a harcsa is.
Véget ért a hét, sőt én már javában dolgoztam, mikor is Krisztiánék végre hazajöttek.
Közben pesten elkezdődött az ősz. 10-fok, eső, szél és az iskola kezdés miatt a dugók.
Előkerültek a szekrényekből a kabátok, pulóverek, a hosszúnadrág és hát a … melles csizma … melles csizma? Igen jól olvastátok: Az MS Carp Team a Stég magazin csapatával szeptember utolsó hetében Palotásra megy!!!
Ha lesz valami ígérem jelentkezem...
Fekete Fc.
