Fogd meg és engedd vissza, de óvatosan!!!!!

Egyesek, pontosabban a hazai horgásztársadalom, ill. halfogó társaság – erkölcsi és morális fejlettségi szintjétől függően a kívánt kombináció mindekinek kiválasztható java része szerint cikkünk témája valahol a lufihámozás relevanciájával egyenlő. Valahol meg is értem őket. Ők sosem halat fogtak, csupán nettó két-három kiló húst, sosem próbáltak a természet részévé válva elcsendesülni, mindössze a zsebrádión danobiuszt hallgatni, és kiülni a kapást, majd kicsörlőzni a még mozgó fagyasztótölteléket, rosszabb esetben leendő macskakaját, nem pedig nemes ellenfélként küzdeni.

Bizonyára mindenki látott már parton, vagy csónakdeszkán vergődő keszeget. Hamar véresre veri magát, ezernyi pikkelyt szanaszét kenve hisz ösztönszerűen igyekszi visszacsap-kodni magát a vízbe. Bár szívós hal, hamar bele is pusztul a kemény felületen való csapkolódásba. Most bizonyára megkérdezitek: minek ez a példa? Csak annak, hogy ezzel szemléltessem, hogyan is lesz öngyilkos kedvencünk pusztán az ösztöneitől vezérelve. Ennek elkerülésére a piac kitermelte a maga produktumait, megjegyzem eklektikus minőségben. Nem hinném, hogy újat mondok, ha felsorolom a merítő-matrac-fertőtlenítő szentháromságát.

{KEP::5450::216::center::}

A pontyzsák használatának nem vagyok híve, mert a hal erőre kap benne, kipiheni magát, s a parton a legnagyobb elővi-gyázatosságok közepette is életveszélyes sebeket szerezhet, ha nem gyakorlott, értő kezek fogják. Jobb, ha a fotó elkészülte után azonnal visszaengedjük. Nem beszélve arról, hogy fo-tózás közben elég egyetlen pillanatra ernyedni a figyelmünknek, s hamar megvan a baj. Min-den esetre, érdemes ezerszer meggondolni a bezsákolást, még éjszaka is. A mai fotótechnikai csodákkal már a műszaki-vizuális analfabéták is elfogadható képet tudnak készíteni, no meg ott a jó öreg fantázia is a probléma megoldására.

Első, s minden hal fogásánál –na jó, a harcsánál nem biztos- a legfontosabb kellék a merítőszák. Két félét kell magunknál tartani. Egy kisebb méretűt, a néhány kilós, kisebb pél-dányoknak, és egy nagyot, mondjuk egyenlő szárú háromszög formájút, méterszer-méteres szárakkal. A nagyobb, nagyobb odafigyelést igényel, mozgatni is körülményesebb, különösen ha egyedül vagyunk, így a kisebb halaknál, tehát ez esetek többségében a kisebb szákot hasz-nálom. A hálónak mindkét esetben finomnak, és sűrűnek kell lennie. A durva, vagy víz hatá-sára sprőddé, keménnyé váló anyagokat kerüljük.

{KEP::5451::216::center::}

A háló anyagát nagyon vékony szálakból sodort-fonott fonalból készítik, nagyon apró lyukakkal. Az egy négyzetcentiméter-nyi nagyságú lyuk már nagynak számít, mert beleakad a bognártüske, az uszony sugara, és megtöri, ami a hal számára valami olyasmit jelent, mintha a törött lábunkat nem rakná helyre az orvos, hanem úgy gyógyulna meg,ahogy felkászálódtunk a földről. Divat, hogy botot, eset-leg a merítőt is egyedileg gyártatjuk. Ebben az esetben figyelni jó, ha alaposan lecsekkoljuk a leendő szövetet. Láttam olyat, hogy a soktízezres nyélre olyan hálót raktak, hogy a merítőt nem lehetett a nyelénél fogva felemelni, mert a száraz(!) háló súlya is eltörte volna.

Képzeljük el, mi van ha nedves…Az is előny, ha mély, mert miután a hálóban van a hal, a test felett lévő részt a szárakra rá lehet tekerni, s kényelmesen, biztonságosan lehet szállítani, matracra he-lyezni. Mindenképp érdemes egy merítőbiztosítót szerezni a nyél háló felőli végére. Minden gyártó a saját logójával, stílusában gyárt ilyet, s nagyon megkönnyíti a szákolást, ha egyedül vagyunk. A legérdekesebb eddig egy kukásmellény-fazonú volt. A fényvisszaverő csíkoknak hála a gyér éjjeli fejlámpafényben is azonnal észre lehetetett venni.

Ha már szinte a miénk hal, valahol meg is kell szabadítani a horogtól, el is kell látni a sebeket, lemérni, egyszóval elhelyezni valahol. Erre jó a pontymatrac, vagy halpaplan. Majd-nem annyifélét kapni, ahány gyártó. Legelterjedtebbek – mellesleg drágább- a sokcellás, toll-paplanhoz hasonlító, apró hungarocell golyókkal töltött modellek. Minden matrac jellemzője, hogy varrásuk nagyon erős, anyagok jól nedvesedő, jól tisztítható, sima tapintatú szövet. Szin-te mindegyik el van látva valamilyen kapoccsal, vagy zippzárral, többek közt azért is, hogy lemérhessük benne a szépségeket.

Szerintem onnan ismerni fel a minőségi darabot, hogy ezek finom kidolgozásúak, sorjamentesek, mert akarva-akaratlan de érintkezik a hal testével, nyomhatja azt, s ha sorjás, akkor úgy felsérti a nyálkahártyát, hogy alig vesszük észre, s szé-lesre tárunk egy kaput a különféle fertőzések előtt. Ha ez zavaró, még mindig ott vannak a polifoam-szerű, vagy a gyerekfürösztő-kádra emlékeztető alkalmatosságok.
Vannak olcsóbb, szivacsbélésű darabok is. Sokan helyből leírják ezeket. Szerintem a Balzer vitte tökélyre a szivacsos paplanokat.

{KEP::5452::216::center::}

Egy mozdulattal átalakítható mé-rőzsáknak, vastag, nagy, ráadásul kényelmesen oda lehet térdelni a hal mellé anélkül, hogy tökig nyálkásak, vizesek, sárosak lennénk. Az abszolút csúcs a Leon Hooegendijk-féle csoda:

{KEP::5453::216::center::}
{KEP::5454::216::center::}

Most, hogy partra emeltük a halat, megszabadítottuk, visszaengednénk. Ilyenkor a legkevesebb, hogy a neki okozott – és persze az esetlegesen előtte szerzett- sérüléseket. Sokan ilyenkor elkövetnek egy óriási hibát. Olcsó Betadine-t, vagy másmilyen, emberi használatra előállított anyagot használnak. Ezzel két baj van. Az egyik, hogy ezt emberi bőrre –annak fizikai, és vegyi tulajdonságaira- fejlesztették ki, épp ezért azon hatékony. Míg a hal nyálka-hártyája egészen más, össze sem hasonlítható az emberi bőrrel. A másik, hogy ezeket a szere-ket a víz nagyon könnyen feloldja. Na mármost, mi ezt egy vizes felületre akarjuk ugye fel-vinni. Ergo annyi, mintha nem is csináltunk volna semmit.

Fertőtlenítőből két félét ismerek. Az ecsetelőset, és a spray-s változatokat. A profik az ecsetelősre esküsznek. Tényleg alaposabb, pontosabb ellátást tesz lehetővé, mint a szórófejes, de én biztosan felrúgnám véletlenül már az első alkalommal, s az örökké szomjas anyaföld inná el az életmentő folyadékot. Másrészt, megszoktam a szórófejet. Ecseteset a Kryston és a Nash gyárt igen magas minőségben,

{KEP::5456::216::center::}

szórófejesből pedig a Pelzeré a legelterjedtebb.

{KEP::5459::216::center::}

Ezek biztosan hatékonyak, nem nyúlunk mellé a tengernyi kínálatban, s nemcsak a lelkünk kenegetésre, hanem tényleg „first aid” tudjuk használni.
Ma már nagyon olcsón jutunk hozzá nemcsak egyik-másik eszközhöz, de akár komp-lett szettekhez. Éljünk velük, hogy holnap is legyen minek élni!

teteje | vissza