Barátaimmal és Öcsémmel minden évben kiszemelünk egy számunkra ígéretesnek tűnő horgászvizet, melyen, tudásunk legjavát nyújtva próbáljuk a számunkra oly kedves halakat, a pontyokat minél nagyobb méretben és számban szákba terelni. Az idei évben, választásunk a merenyei víztározóra esett, minden évben meg szoktam látogatni ezt a nem mindennapi pontyállománnyal rendelkező tavat, mely nem ismeretlen pálya számunkra.

Május 20-án vasárnap déli 12 felé érhettünk a tározóhoz, Regős György tógazda, a tőle megszokott kedvességgel várt bennünket, mondta, hogy szabad a hely ahol horgászni fogunk, tehát a napijegyek megváltása után már kocsikáztunk az előre lefoglalt 5/5-s hely felé. A helyről a horgászat megkezdéséig csak annyit tudtam, hogy 4-en kényelmesen elférünk majd rajta.

Megmondom őszintén a kényelmesen dologgal némiképp fenntartásaim voltak, de ahogy megláttuk a helyet azonnal elszállt minden kételyem. A hely nagyon nagy egy kb. 100-150 m-es partszakasz állt rendelkezésünkre, úgyhogy mindenki kényelmesen elfért.

A kis társaság 2 csapatra bomlott, az egyik csapatot öcsém és én alkottuk, amásikat Kami és Ervin barátaink. Ki melyik oldalon horgászik? Ezt húzással döntöttük el, melyet Ádám öcsém és Ervin tett meg, a végeredmény miénk a gát felőli oldal, barátainké pedig a hely jobb oldala, azaz a tó kíméleti része felőli pálya.

A kipakolás és sátorállítás nem volt a legegyszerűbb feladat, de 4-5 órás kőkemény munka végeredményeképp minden a helyére került. Közben, a kezdeti jó hangulatra és a tikkasztó hőségre való tekintettel, szépen fogyott az amúgy sem kicsi túlélőcsomag, vagyis, a sör. Kezdődhetett a bójázás. Erre sok időt akartam szánni, mert biztos voltam bent, ha a bóják jó helyen lesznek, biztos lesz a fogás is.

Öcsémmel 5 helyet jelöltünk ki, a parttól úgy 200-250m-es távolságban találtunk egy keményebb iszapsávot, ez kb. 20 m széles, 2 bóját a kemény és puha iszap találkozásának part felőli részére, kettőt a túl part felőli részhez, egyet pedig a kemény iszapra tettünk, ez annyira volt kemény, hogy szinte gurult rajt az ólom.

Két féle golyót vittünk a túrára, mindkettő a Dynamite Baits cég gyári terméke, az egyik a már sokat bizonyított Source, másik pedig az idén piacra dobott Fresh Fish bojli volt. Mindkettőt 20 és 26 mm-es méterben használtuk mind a csalizás, mind az etetés terén. Ezen kívül tigrismogyoróval etettünk még, gondolom, most sokan gondoljátok, hogy ez nagy ökörség az amúrokra való tekintettel, de nekem meggyőződésem, hogy ha csak este van az etetésre nem nagy mennyiségben szórva, sokkal jobban vonzza a pontyokat, és sokkal bátrabban keresgélnek az etetésen, ezáltal növeli a csalibojli sikerét.

Az első két nap nagyon meleg volt, ez sajnos a halak kapókedvén is meglátszott, vasárnap Ádám és én fogtunk 2 amúrt, 7-8 kg között, de ezen kívül első éjszaka semmi említésre méltó dolog nem történt. Napközben nem tudtunk kapást elérni, úgyhogy bízva az estében újrahúztuk a végszerelékeket.

Szerencsére, ezután egy kicsit frontosabbra vált az idő, és ez a halak kapókedvén is meglátszott. Hétfő éjjel Ádám kezdte a halfogást egy 11 kg-os tükörponttyal, majd én következtem nem sokkal később, egy 8,70 kg-os tükrössel. Éjszaka még volt legalább 3 kapásunk de minden hal lemaradt sajnos. Reggel aztán Öcsém kapásjelzője ébresztett bennünket, nagyon szép erőteljes kihúzós kapás volt. Bevágás majd kőkemény 20-25 perces fárasztás végén gyönyörű tükörpontyot szákoltunk, ami később kiderült, Ádám új személyes rekordja is, mert a mérleg mutatója 17 kg-nál állt meg.

{KEP::4772::206::center::Nagyon szép tükrös}
{KEP::4773::206::center::}
{KEP::4774::206::center::}

Ezek után, én úgy döntöttem nem fekszem vissza, hanem kimegyek egy gyors fürdőre felfrissíteni magam. Mire visszaértem, Ádám nem tétlenkedett, a reggeli pontyrekordja mellé gyorsan beállította új amúr rekordját is, ami 26 mm-es Source bojlira kapott és 12,5 kg-nak bizonyult a súlya.

{KEP::4775::206::center::}

Ezután napközben egy kis unaloműző amúrozásba kezdtünk Ádámmal, ami nem sikerült rosszul, estig fogtunk hat amúrt, nem voltak túl nagyok (5-9 kg közöttiek), de nagy élmény volt a fárasztásuk.

{KEP::4776::206::center::}
{KEP::4777::206::center::}
{KEP::4778::206::center::}

Este bízva az éjszaka jelentkező pontyokban, újrahúztuk a végszerelékeket és megetettük a bóják környékét bojlival és tigrissel egyaránt.

Az este nagyon csendesen telt, egy kapásunk, sőt még egy csippanásunk sem volt reggelig viszont 8 órakor az én balos botom végszerelékét húzta valami elemi erővel. Gyorsan ki a sátorból, bevágás és már mentem is a hal felé. 10-15 perc fárasztás után szép tükörpontyot szákoltam. Úgy 15 kg-ra becsültem a súlyát, de majd a mérlegelésnél kiderül. Hát igazam lett a mérleg mutatója 14,86 kg-nál állt meg. Jól van gondoltam, ez kárpótolt az éjszakai csendért.

{KEP::4779::206::center::}

Nem sokkal ezután, úgy 10 óra felé még fogtam egy 8,80 kg-os amúrt, majd a már jól megszokott csend következett egész nap. Nem tudom miért a halak nagy részét reggel 4 és 8 óra között, fogtuk ezen időszakon kívül csak elvétve jött egy-egy kapás. Este, megint újrahúztuk az összes botot, majd egy kicsit jobb hangulatban töltöttük az estét, de nem hiába. Barátaink belehúztak az éjszaka: Először, Kami fogott egy 17 kg-os tükörpontyot, ami a személyes rekordját jelentette


{KEP::4780::206::center::}

majd, ismét Ő következett, egy 11,80 kg-os potyesszal

{KEP::4781::206::center::}

Ezután Ervin barátunk fogott egy 7 kg-os tükörpontyot, majd végre a mi csapatunknak is sikerült fognia egy pontyot, de még milyet, egy gyönyörű tőpontyot minek a súlya 16,36 kg volt.

{KEP::4782::206::center::}

Majd válaszként reggel, Ervin barátunk is megfogta eddigi pályafutása legnagyobb pontyát egy 12 kg-os gyönyörű tőponty személyében.

{KEP::4783::206::center::}

Ezután, a sikeresnek mondható éjszaka után nem számított, hogy alig aludtunk valamit olyan frissen vágtuk neki a következő napnak, mintha csak akkor érkeztünk volna. Sőt, új ember is érkezett a csapatunkba, mégpedig Ervin bátyja, Lackó, aki a süllőállományt próbálta ritkítani, több, kevesebb sikerrel. Ahogy Lackó megérkezett mi mind a 4-en kimentünk a büféhez, egy kis fürdésre, és az éjszaka fogott halakra és rekordokra elfogyasztani egy-két italt. Na, ez a dolog nagyon szépen sikerült, úgy hogy délután 6-ra értünk vissza a horgászhelyre, de mivel időmilliomosok voltunk még, úgy gondoltuk ez igazán belefér.

De természetesen a horgászhelyre való visszaérkezés után, mindenki a botok újrahordásával volt elfoglalva. Hiába a nagy odafigyelés és hozzáállás éjszaka két pontyot sikerült fognunk az egyik 5 kg tükör, míg a másik 6 kg pikkelyes ponty volt. Reggel, elég kedvetlenül ébredtem, nem véletlen az előtte napi tivornya és kapástalanság után. Éjszaka volt egy kisebb vihar is, ami talán átmozgatta a vizet gondoltam és majd csak lesz kapás az előttünk álló néhány éjszakán.

Napközben semmi említésre méltó nem történt, de délután 4 óra felé bementem csónakkal a bójákhoz, és kicsit odébb tettem őket, egyiket sem nagyon csak egy-két méterrel mindegyiket, hátha a halak útjába tudom tenni a csalit. Ez mind később kiderült nem volt rossz ötlet. Az esti újrahúzást követően először Ádám botján jelentkezett egy kapás, az elkövető egy 9 kg-os amúr volt:

{KEP::4784::206::center::}

majd, én következtem egy nem mindennapi hallal, erőteljes kihúzós kapás után bevágás majd úgy éreztem, mintha leakadtam volna, gyors csónakba és már mentünk is felé. Nagy küzdelem volt szépen forgatta a gumicsónakot a ponty, mondtam is Öcsémnek ez a túra hala idáig, az biztos.20 perc kemény küzdelem után egy gyönyörű tükörpontyot szákoltunk, kiérve gyors mérlegelés és a mérleg mutatója 19,06 kg-on állt meg. Rekord mondtam, mert ezzel a fogással nekem is sikerült tükörponty rekordomat megdöntenem 18,2 kg-ról 19,06 kg-ra.

{KEP::4785::206::center::}
{KEP::4786::206::center::}

És ezzel még nem volt vége, mert reggel sikerült még szákba terelnem egy 13,5 kg-os tőpontyot is, ami szintén nagy küzdelem volt reggel egyedül, csónakból, éppen, hogy világosodott nagy élmény volt.

{KEP::4788::206::center::}

Mondanom sem kell, hiába a kevés alvás meg a fáradság egy újabb ilyen éjszaka után nincs kedve aludni az embernek. Napközben kötöttem vagy egy tucat előkét a még előttünk álló 2 éjszakára, majd kimentem fürdeni. Nem most nem ünnepeltünk semmit, csak fürdés és vissza a helyre egy kis sziesztára, már amennyire a 35 fokos hőségben lehet úgy, hogy a helyen található árnyékot adó fák száma 0 sőt nincs a helyen egyetlen fa sem. Na de mindegy, azért a kocsik és sátrak árnyékában azért valamennyire sikerült.

Este a szokásos procedúra 6 bot ki, 6 bot vissza, etetés, várakozás. Szerencsére nem kellett sokáig várnunk, a sort Ádám kezdte egy 7 kg-os amúrral, majd én következtem egy 9,50kg-os tövessel.

{KEP::4789::206::center::}

Ezután nem sokkal egy 9,5 kg-os amúrt is sikerült fognom:

{KEP::4790::206::center::}

Majd ezek után újrahúztam mindkét botot és úgy döntöttünk barátokkal, hogy eltesszük magunkat másnapra. Egészen reggel fél hétig aludhattam is, de ekkor valami elemi erővel kezdte el húzni az egyik 26mm-es Fresh Fish bojlival csalizott botomat. Futás ki a sátorból, bevágás majd 10 perc kemény fárasztás végén, sikerült fognom egy 13,82 kg-os tükörpontyot. Na ez szép gondoltam, ez egy szép éjszaka volt megint csak.

{KEP::4791::206::center::}

Ezután a botot újrahúztam majd a szokásos reggel fürdés felé vettem az irányt és a fiúk nagy része is velem tartott. Fürdés majd egy kis munka nélkül hozzáférhető hot-dog a büféből, majd mentünk vissza a helyre.

Estig italozással töltöttük az időt, beszélgettünk a túráról, mondhatni mindenkinek sikeres volt, mindenki valamilyen formában új rekordot döntött. Úgy tűnik, még csak most jöttünk, pedig nem kevés időt töltöttünk itt, de reggel már pakolhatunk is és mehetünk vissza a hétköznapok rohanó világába. Na, de félre a szomorkodást, azt majd ráérünk otthon is, most inkább az estére koncentráljunk, hátha lesz még valami szép fogás utolsó este.

Esti behúzást követően egy-két társunk lefeküdt, csak Kami és legújabban érkezett barátunk Jani, maradt velem ébren. Az első kapásra nem kellett sokáig várnunk, fél 11 felé erőteljes kihúzós kapás jelentkezett a középső pálcámon. Bevágás majd 10 perces fárasztás és egy 11,82 kg-os amúr pihegett előttünk a matracon.

{KEP::4792::206::center::}

Gyors fotó és már mehet is vissza. Ezután míg én a bot újrahúzásával voltam elfoglalva, Kami barátom is matracra terelt egy 11 kg-os amúrt.

{KEP::4793::206::center::}

Ezt követően én a másnapi pakolásra és hazavezetésre való tekintettel, eltettem magam másnapra, de a távjelzőt jó közel tettem magamhoz, hátha lesz még érdeklődő reggelig. Hát a halak kegyesek voltak hozzám, megvárták még kialszom magam, és reggel 7 kor jelentkezett az első egy 7 kg-os személyében.

{KEP::4794::206::center::}


Ezt éppen, hogy elengedtem, a középső botomon is erős kihúzós kapásra lettem figyelmes. Gyors bevágás, fárasztás és végén egy gyönyörű nagyon harcos 11 kg-os tőpontyot sikerült fognom, teljesen ép szájjal!!!

{KEP::4795::206::center::}

Tudom hihetetlen, de amíg a halat tartottam a kezemben, az utolsó bent lévő botom dobjáról is, szépen kezdett fogyni a zsinór. Segítőim visszaengedték előző fogásom, úgyhogy én nyugodtan tudtam foglalkozni az új érdeklődővel. 10 Perces fárasztás végén sikerült egy újabb gyönyörű pikkelyes pontyot fognom melynek súlya 12 kg volt.

{KEP::4802::206::center::}

A srácok gratuláltak a nem mindennap megismétlődő sorozathoz, majd nem nagy kedvel, de annál nagyobb lendülettel (na jó ez csak vicc kb. mint a lajhárok) nekiláttunk a pakoláshoz, hogy hazatérjünk erről a nem mindennapi túráról és nekiálljunk otthon tervezni, mikor térünk vissza erre a nem mindennapi vízre, Merenyére.

C&R!

Üdv.:
Szili Gábor

Ui.: A csapatnevet barátok közt találtuk ki, melynek szülőatyja Kami barátunk, aki mindig életvidám és megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása után képes bármilyen hangszeren játszani, és énekkíséretet is biztosít hozzá, sőt a többi társát is ráveszi erre, úgyhogy nevünk ebből alakult ki remélem senkit nem sikerült még megzavarnunk „tökélyre” (na egy kicsit túloztam) fejlesztett énektudásunkkal!!!
teteje | vissza