Ricsi barátom és versenytársam szervezésében sikerült bejutnunk a háromfai challenge weekre, hogy versenybe szálljunk a Zöld Pokol mesterhorgásza címért, amit meg kell mondanom nem egyszerű feladat megszerezni! De ha az embernek nagy szerencséje van és ott sikerül horgásznia, ahol a hal lakik, akkor bármi előfordulhat. A versenyen Háromfa, ismét megmutatta minden arcát, volt szélcsend és közel orkán erejű szél, volt napsütés, hol esett az eső, hol jött a hal de volt ahol a swingereket csak a szél mozgatta, na meg az úszó nádszigetek. Na de nézzük mi is történt ezen a számunkra felejthetetlen versenyen.

<b>1.nap</b>

Reggel fél kilenc lehetett mire a tározóhoz értem. Ricsi társam és segítőnk, akit szintén Ricsinek hívnak, már a parton vártak. Beszélgettek a többi csapat tagjaival, kinek mi a véleménye az előttünk álló versenyről, vajon eszik-e majd a hal?! Üdvözöltem én is mindenkit, ismerőst és ismeretlent egyaránt majd beszálltam az eszmecserébe. Gyorsan repült az idő egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy Pálinkó Károly tógazda összehívott mindenkit, hogy kezdődik a megnyitó és nemsokára a nagy izgalommal várt helysorsolás! A sorrend a következő volt, segítőnk kihúzta, hogy hányadiknak húzunk helyet, én a helyet húztam, Ricsi pedig a csalin törte a fejét.

Megtörtént!

A tó középső részére sikerült húznunk, ami így utólag a versenyen a frekventáltan jó helyeket tudva, jónak mondható volt. A sorsolás után, volt aki jóízűen nekilátott a vendéglátóink által készített finomabbnál finomabb falatoknak, de nekünk egy falat sem ment le a torkunkon. Gyorsan a helyre állványokat felállítani, botokat előkészíteni, csalit előkészíteni, előkéket hozzáigazítani stb. Első nap ismerősökben sem volt hiány, mert két olyan csapat került a közvetlen szomszédságunkba, akikkel a versenyek és horgászatok során már jó kapcsolat alakult ki.

Fél kettő, gyerünk bójázni! Nekiláttunk! 2 bottal a partszélt próbáltuk, 2-vel a felező vonalat jelentő bójasort (itt találtunk egy ígéretesnek tűnő töklevelest is), a másik kettőt pedig kisebb növények mellé raktuk be úgy fél távra vagy ahol ígéretes helyet találtunk. Végeztünk ki a partra csalizni és várni a lövést.

Nem sokáig kellett várni, mert a 6 bója kitétele majdnem teljesen kimerítette azt a fél órát, amennyi időt kaptunk erre a feladatra. Két óra és minden csapat nekilátott a botok behordásának. A tó elején és a szélesebb részeken nem volt könnyű dolga a horgászoknak, orkán erejűre hízott addig már a szél. Három óra és a botok is a helyükön, kicsit pakoljuk össze a tábort, mondtam Ricsinek, aki erre természetesen igennel válaszolt, mert Ő kettőnk közül az, aki sokkal nagyobb rendet tart maga körül. Sátrat felvertük és vártuk hátha történik valami kapás, mert azért láttuk, hogy volt már olyan csapat kinek volt kapása.

Egyik szomszédunknak is sikerült szákba terelniük egy 8 kg körüli tükröst. Éppen őket fényképeztem mikor hallom, csipog a zsebemben a távjelző, Ricsi kiáltottam, futás!!! A botokhoz érve látom, hogy az ígéretesnek vélt tökösbe lerakott bot spicce erőseket bólogat a víz felé. Nyeletőfék, bevágás, gyerünk, a kapcsolatfelvételtől végig éreztem, hogy megvan a hal, mire beértünk már szépen ki is szabadította magát a levelek közül, így nem volt nehéz a fárasztás. Megpillantottuk, egyből láttuk ez éppen csak a limit fölött lesz, és Ricsi tolta is alá a merítőt. Megvan, és ez a lényeg megvan az első hal és még alig telt el idő a versenyből. Újracsalizás, némi etetés és már csónakáztunk is kifelé. Mire kiértünk pont megérkeztek a mérlegelők, és ők gyorsan meg is állapították, hogy a hal súlya 5,20 kg. Szép kis pikkelyes ponty volt, egy gyors fertőtlenítés és már mehet is vissza.

Ezt követően egy jó két órás csend következett, majd Ricsi középső botja sült el. Mivel én értem elsőnek az állványhoz azonnal megütöttem és ugrottam a csónakba, barátom is jött gyorsan és már motoroztunk is az ellenfél felé. A hal nem küzdött sokat, rúgott párat, majd megadta magát, pedig mérete jóval nagyobb volt, mint az előző pikkelyes harcosé. Ez a mérlegelésnél is kiderült, mert a mérleg mutatója 12,40 kg ált meg. Szép, mondtam Ricsinek ez már nem rossz, csak az éjszaka is mozogjanak és egyenek a halak.

{KEP::4696::205::center::}

Sötétedésig nem történt semmi más, úgyhogy 9 óra felé húztunk az összes bottal egy újat, majd megbeszéltük, ha nem történik semmi fél háromig, akkor megint húzunk egyet.
10 óra felé járhatott az idő mikor gondoltuk itt az ideje szunyálni egyet, majd talán a halak zavarják kapásaikkal az álmunkat. Az éjszaka rettentő hideg volt, amit kint hagytunk minden lefagyott. Mondanom sem kell fél háromkor óramű pontossággal jött egy kapás, az én part szélébe letett botom sült el. Kiugrani a meleg hálózsákból nem volt épp leányálom, de mindegy gyerünk, hal van a horgon. Futottam megütöttem jött Ricsi is, és már robogtunk is a hal felé, nem kellett messze mennünk, mert talán 20m-re lehetett tőlünk jobbra a part mellett. Jól küzdött, be is fűzte magát egy-két tökgyökér alá, de szerencsére kijött mindenhonnan, és végül sikerült megszákolnunk. Szép tőponty volt 10 kg-nak saccoltuk, és mivel éjszaka nincs mérlegelés csak nagyon limithatáros halnál, fertőtlenítés után pontyzsákban pihentettem reggelig. Kihasználva a felkelést, az összes botot újrahúztuk majd visszabújtunk aludni.

Ezután, sajnos már csak arra ébredtem, hogy valaki veri az autóm oldalát, hogy mérlegelés. Hát elég kómás voltam a mérlegelésnél, de megnyugodva láttam, hogy a hal súlya 9,40 kg és ezzel nem mondható rossznak az első napunk. Sajnos 10 óráig már semmi nem történt így nyugodtan össze tudtunk pakolni, majd a lövés után a botokat kiszedni, és időben oda értünk a másnapi sorsolásra, és ami a legfontosabb, az eszmecserére. Ki, hol milyen eredményt ért el, mivel horgászott, hol jött a hal stb.

{KEP::4697::205::center::}

<b>2.nap</b>

Én a nagy izgalmak után, azonnal még idegesebb lettem, mikor ránéztem az eredményeket közlő papírra. 4.helyen álltunk, amit jó helyezésnek tartottam. Ezt szándékoztunk megtartanuni Közben Pálinkó Károly ismét összehívta a társaságot, hogy kezdődhessen az aznapi sorsolás.

Sorsolás, sorrend ugyan az, de most aztán belenyúltam a fekete levesbe, a tó legeleje. Megmondom őszintén, sokan esküsznek erre a helyre, de én nekem abszolút nem tartozik a kedvenc pályáim közé, de mindegy, ezt húztuk, itt kell helytállni. Nem volt elég a hely, még a szél is olyan iszonyatos erővel fújt, hogy az nem volt mindennapi.

Fél kettő bójázás! Két botot a csónakkikötő stégje alá tettünk, kettőt jobb oldalra teljesen a nád mellé partszélbe, kettőt pedig behúztunk teljesen a felezővonalat jelentő bójasor elé.
Lövés után szépen behúztuk a cuccokat majd vártunk. A szél annyira erősen fújt még a sátrat is alig tudtuk felállítani, és ami az egészet tetőzte, nem nekünk fújta a halat, hanem hátszelünk volt és el tőlünk. Hogy valami pozitív dolog is legyen az egészben 15m-re volt tőlünk a melegvizes zuhanyzó és az angol wc. Na ez is valami gondoltam és elmentem szépen rendbe tenni magamat.

Sajnos pozitív dolog is csak ez, ami történt velünk, mert 2 db kapásunk volt a 20 óra alatt és az is mindkettő a stég lábai között jött, és rendre le is fordultak. Estére elállt a szél és ez éjszaka volt a leghidegebb, (állítólag, én nem mértem) -3;-5 fok volt! Reggel, a szokásos procedúrával nem kellett kapkodnunk, mert a gyülekező szinte nálunk volt megtartva, csak át kellett sétálnunk a hotelhez.

<b>3.nap</b>

Hát mit mondjak, lógó orral érkeztünk meg a részeredmény hirdetésre, és gondunkat tetőzte, hogy azért a többi csapat nem tétlenkedett. Visszaestünk a 13. helyre, na Ricsikém mondtam, ma egy jó helyet kell húznom. Bólogatott rá Ő is, de majd meglátjuk. Összehívták ismét a társaságot és kezdődött a sorsolás!

Sorrend ugyan az, kezem a serlegben, kezemben a szám, nézem úúú&#8230;. sikerült az első napi hellyel pont a szemben lévő helyre húznunk. Jó gondoltuk ismertük a helyet tavaly Ricsi barátomnak sikerült itt szákolnom egy 20 kg feletti halat.

Tehát a hely nem volt ismeretlen, de a szél ma sem kímélt bennünket, de most legalább szembe fújt. Sajnos az eső lába is lógott és pont fél kettőre, a bójázás idejére meg is eredt, de ezért nem haragudtunk rá, mert legalább a szél ereje egy picit csendesedett.

Bójázás, az én 3 botomat megpróbáltuk a lehető legjobban ráhúzni a felező bójasorra és a környékén található töklevelesekbe, de ez nem volt a legegyszerűbb feladat, mert mindenki azt a részt látta a legjobbnak, és ez mindenki előtt volt pontosan, na de mindegy azért szépen sikerült a botokat a helyére tennünk. Ricsi botjait pedig a hely előtt található nádzsombék környékére tettük.

Sajnos a hely nem hozta a hozzá fűzött reményeinket. Estig egy mozdításunk sem volt, úgyhogy hét óra felé elkezdtük újrahúzni a botokat. Mire végeztünk, lecsendesedett a szél is és az eső is abbamaradt. Elég kellemes idő lett ezért megbeszéltük Ricsivel, hogy 10 óráig ébren maradunk, hátha látunk valami mozgást és ebből kifolyólag kapást is sikerül kicsikarnunk.

De sajnos nem így lett, úgyhogy eltettük magunkat másnapra. Épp a legszebb álmomat álmodtam, már amennyire fagypont közeli hőmérsékletben és egy furgon hátuljában ezt lehet, mikor társam bekopogott, hogy ne kapkodjak, de menjek, mert az egyik botjának a spicce nagyon ráhajlott a vízre, nézzük fel, hátha van rajt hal.

Hát fáradozásunk nem volt hiábavaló, mert Ricsi egy gyönyörű pikkelyes koi-t fogott, minek súlya a reggeli mérlegelésnél 6 kg-nak bizonyult. Gratulálok, mondtam neki igaz nem volt nagy hal, de a koi az koi. Sajnos a reggeli puskalövésig más nem háborgatta álmunk, és a reggeli összepakolást is nyugodtan végezhettük.

{KEP::4698::205::center::}

<b>4.nap</b>

Mondanom se kell, hogy mennyire nem voltunk megelégedve az előző kétnapi teljesítményünkkel, de nincs mese, tart még a verseny, úgyhogy menni kell és csinálni a legjobb tudásunk szerint. Megnyugtatott bennünket még az is, hogy a többi csapat sem fogta degeszre a pontyzsákjait és nem volt nagy a különbség köztünk, 13.hely és mondjuk az 5. hely között.

Közben még az eredményeket nézegettük és konzultáltunk ismerősökkel és más csaptokkal, ismét összehívták a társaságot az aznapi sorsoláshoz. Sorsolás már a megszokott módon zajlott. A mostani helyünket is a tó közepére sikerült húznom, egy általunk elég jó helynek tartott állásra, Ricsi barátommal voltunk lent a verseny előtt ezen a helyen tesztelni, neki jobban, nekem kevésbé sikerült a túra, na de ez egy másik történet.

Gyerünk a helyet elfoglalni padokat felállítani, botokat és csalikat élesíteni, és várni a bójázás kezdetét. Na itt, ezen a helyen a bójázással voltak gondok, mindenki a más placcát látta jobbnak de végül közös megegyezéssel sikerült mindenkinek kijelölni a helyeket.

Megmondom az előző napi kudarcok hatása alatt voltam még, és délután a behordás után segítőnkkel, Ricsivel, egy kis italozásba kezdtünk. Épp a sokadik felest gurítottam le, amikor arra lettem figyelmes, hogy a középső botom spicce, erősen bólogat a víz felé. Ricsi kiáltottam, gyerünk!

Futás, bevágás és már csónakáztunk is a hal felé, elég messze volt húzva a cucc, és mire oda értünk, sajnos csak az üres horgot találtuk. Áhhh.. még egy pech, na ez nem kellett volna, mondtam Ricsinek, na de mindegy csalizzunk és gyerünk kifelé. Kiérve meséltük segítőnknek, hogy ez nem sok sikerrel járt. A kapással járó izgalmakkal ki is józanodtam, úgyhogy egy halfogót gyorsan meg is ittunk partra érésünk után.

Nagyon időm se volt gondolkozni, mert ismét botjaimra pillantottam és láttam, hogy most a jobbos bólint a víz felé. Futás, kiáltottam, bevágás és ezt már éreztem a horgon. Megvan, mondtam társamnak, aki teljes sebességgel irányított a hal irányába. A legrendesebb hal volt, akivel háromfán találkoztam, két kör a csónakkörül a vízfelszínen és bele a merítőbe. Szép pikkelyes ponty volt, de ez sem álmaink hal. A mérlegelők pont látták az eseményt, és már jöttek is, úgyhogy gyorsan kiderült a hal súlya, ami 7,60 kg volt. Gyors fertőtlenítés, egy-két fénykép és már mehet is.

{KEP::4699::205::center::}

Kicsit felpörgetett bennünket ez a két kapás, úgyhogy tartottunk egy kis beszélgetős estet egy-két halfogó kíséretében, gondoltuk hátha jön még. Az este nagyon jól sikerült, de sajnos halat, ezen a helyen többet nem sikerült fognunk.

<b>5.nap</b>

Másnap, fájó fejjel, lógó orral mentünk a gyülekezőre, és lógó orrunk nem is volt hiábavaló, mert mi nem is de az élen álló csapatok mind rendre 2-3 halat mérlegeltek reggel, úgyhogy visszacsúsztunk a 15. helyre.

Lesz, ami lesz alapon, felborítva az eddig megszokottakat, segítőnket kértük meg, hogy húzza ki nekünk az utolsó állást ahonnan próbálkozni fogunk. A húzás jól sikerült, a tó legvégébe a sekély, ágakkal, fákkal, töklevéllel és gyökerekkel tarkított helyet sikerült elcsípnünk, ami szerintünk a tó egyik legjobb állása.

Két héttel ezelőtti látogatásom során 2-3 órát töltöttem itt halak után kutatva, akkor is sütött a nap és nagyon sok mozgást láttam. Ez-az, mondtuk mindannyian talán a 10-be, be tudunk kerülni. Itt a különbség még mindig elenyésző volt olyan 10 kg körül.

Az előttünk 2 nap ott horgászó csapattól is kérdeztem mit sikerült fogniuk, de sajnos nem közöltek túl jó híreket, sok kapás, ami kijött pici volt a többit nem tudták kivenni a növényzet miatt. Megbeszéltük Ricsivel én húzom a tó legvégét, Ő pedig a jobbra található nádzsombékost húzza. Így is lett, már a verseny is elkezdődött mire végeztünk a bójázással, úgyhogy azonnal nekiláttunk a behúzásnak.

Legnagyobb meglepetésünkre estig egy mozdításunk sem volt, mérgesek is voltunk ez miatt, úgyhogy mondtam Ricsinek, menjünk, húzzunk újra, mert ez így nem lesz jó. Nem volt nehéz dolgom, mert Ő is ezen az állásponton volt, úgyhogy megkezdtük a jobb oldali botommal. Befelé menet beszélgettük, jó lenne valahová áttenni a cuccokat, hátha lesz valami mozgás. Amíg én a csalizással voltam elfoglalva, Ricsi két víztetei lefordulásra és apró túrásokra hívta fel a figyelmemet az egyik nádas szélénél. Ez az, itt a helye ennek a botnak mondtam, és már engedtem is a nádszélbe, és utána küldtem úgy 4 szem bojlit. Gyerünk ki, jöhet a következő. Épp kifelé tartottunk a második bottal, amikor a már bent lévő zsinóromon furcsa rángatózást vettem észre, kikiáltottam segítőnknek, aki már észlelte a kapást, és kontrolálta is a dolgokat. Botcsere gyerünk a halra. Megvan, nem nagy, de megvan.

Épp csalizok mikor furcsa füttyögést hallunk, kinézünk és látjuk segítőnk egy következő ellenféllel küzd. Le a csalit, utána a bojlit és már mentünk is. Botcsere gyerünk vissza, megvan, mondom Ricsinek. Odaértünk kis fárasztás matracon a következő is. Csalizok, rakom le a csalit bojli utána, gyerünk ki. Kiérve gyorsan fejlámpáért mentünk, mert közbe besötétedett és vártuk a további kapásokat.

Volt egy kis szusszanásnyi szünet, közbe felhívtuk a mérlegelőket, hogy jöjjenek, mert az egyik hal igen gyanús, ha lehet minél gyorsabban mérlegeljük. Még a mérlegelők odaértek volt még egy kapásom, de az, sajnos annyira lefűzte magát a gyökerek közé, hogy nem tudtuk egyszerűen felszedni, elment. A másik két hal szerencsére mindkettő mérlegelhető volt egyik tükör, 5,90 kg, másik pikkelyes, 7,10 kg. Szép, mondtuk, ha nem fognak halat a többiek 10-ben vagyunk.

{KEP::4700::205::center::}
{KEP::4701::205::center::}

Ezután, előkekötés következett mindhárom botomra újat kötöttem és egy helyre próbáltuk koncentrálni mindhárom botot, amennyire csak lehet. Meglett az eredménye igaz az előkekötést még jó párszor meg kellett ismételni, de éjszaka rengeteg kapásunk volt ezen a három boton, és nagy részét sikerült is megfogni, de sajnos volt 4-5 halunk, amit a növények miatt nem tudtunk megfogni. Ez akkor abban a pillanatban nem szegte kedvünket, de amikor reggel szembesültünk a verseny végeredményével, elég bánatosak lettünk.

Tudom, ez most cinikusan hangzik, nagyon szép eredménnyel zártuk a Háromfai Challange Week-et, de HA és ott az a ha, megfogjuk az összes halat vagy legalább még egyet, akkor elnyerhettük volna a Zöld Pokol Mesterhorgásza címet és az ezzel járó főnyereményt is. Ugyanis az éjszakai sikeres horgászattal feljöttünk a második helyre és &#8222;csak&#8221; 10 kg-al kaptunk ki a győztes csapattól!

A nyerő éjszaka fogott halak egy része:

{KEP::4702::205::center::}
{KEP::4703::205::center::}
{KEP::4704::205::center::}
{KEP::4705::205::center::}
{KEP::4706::205::center::}
{KEP::4707::205::center::}
{KEP::4708::205::center::}
{KEP::4709::205::center::}

Pedig, még egy olyan szerencsének is részesei lehettünk, ami nem tudom mikor fog velünk legközelebb megtörténni! A verseny vége előtt 10 perccel kimentem a stégre és viccelődtem Ricsivel, jöjjön ki, mert mindjárt viszi valamelyik botomat a hal. És mit ad Háromfa, 3 perccel a lövés előtt, a jobb botom spicce visszalazul, gyere Ricsi, tényleg itt van!!! Bevágás, indulás, és félúton jártunk mikor eldördült a lövés, nem baj mondom, ez még beleszámít, menjünk. 10 perces kemény fárasztás után, sikerült egy nagyon harcias tükörpontyot fognom, ami beleszámított még a versenybe, de egy szemközti oldalon horgászó nagyon szimpatikus úriember, aki megjegyzem mindent látott, megjegyezte még a mérlegelőknek, hogy az bizony lövés után volt, és ne mérjék be nekünk a halat! Na de mindegy, ez már megint egy másik történet, végül lemérték nekünk a halat, és beleszámított így is a versenybe, de sajnos ez sem, segített, ez sem volt elég.

{KEP::4710::205::center::}

De mindent összegezve, egy nagyon fárasztó, nagyon jó versenyt zártunk Háromfán, nagyon sok új ismerőssel ismerkedtünk meg, a régiekkel tovább erősítettük a barátságot és mindenképpen szeretnénk jövőre újra próbálkozni, ezen a nem mindennapi megmérettetésen, reményeink szerint hasonló sikerrel!

{KEP::4711::205::center::}

Gratulálunk a győzteseknek!!!

Szili Gábor
Spike Baits Carp Team II.
teteje | vissza