Már nagyon vártam,hogy egy kicsit felmelegedjen az időjárás és vele együt a tavak hőmérséklete is, mert már nagyon hiányzott egy kis horgászat. Igaz a tél idén nagyon kegyes volt hozzánk, mert a kemény fagyok elmaradtak, így nem kellett a felszerelést hosszú hónapokra elspájzolni.

Ahogy egyre jobb lett az idő, már terveztem az első bojlizás helyszínét. Sajnos időhiányom miatt csak egynapos "túrák" férnek bele ilyenkor nekem, úgyhogy a halfogás esélyét is szem előtt tartva Tereskére esett a választásom. Többször próbáltam már szerencsét ezen a tavon, amit azért is szeretek, mert relatív rövid idő alatt is lehet eredményt elérni.

Sok időt most sem tudtam összehozni, szombat délutántól vasárnap reggelig, kb. 15 órám volt a pecára. A szombati kötelezettségek letudtával gyorsan haza, pakolás, és már indultam is. Szerencsére az utakon nem volt nagy forgalom, így egész gyorsan a helyszínre értem. Az időjárás egész héten gyönyörű volt, persze hogy szombatra romlott el. A tóparton orkánszerű szél fogadott és érezhetően a hőmérő higanyszála is lejebb kúszott.

Gyorsan elintéztem a formaságokat a halőrháznál és már mentem is a szokásos túloldalra, hogy az előre eltervezett helyemet elfoglaljam. Hiába hogy itt a tavasz, mivel bíztam az éjszakai fogásban, így a tó mélyebb részét jelöltem ki célul. Az óriási szél miatt lemondtam a csónakkal történő bójaberakásról, nem volt kedvem komikus jelenetekhez a tó közepén, gondoltam elég lesz a pva háló is.

Közben az eső is eleredt, úgyhogy az állvány összerakása után gyorsan felállítottam a félsátramat,hogy a legalább a cuccaim ne ázzanak. Felcsaliztam a botjaimat és végre kezdődhetett az igazi horgászat. Kétféle bojlival készültem, az egyik szerelékre ananászost, míg a másikra csirkés bojlit kötöttem. A csali mellé a már említett pva hálóba kisméretű pelletet helyeztem és bedobás után még rá is szórtam egy pár marék bojlit és pelletet a gátról. A botok beélesítése után elrendeztem minden cuccom és nekiláttam a kissé megcsúszott ebédemnek.

Az eléggé rossz időjárás miatt a legtöbb horgász hazaindult, így csak a szembelévő társaság volt a tavon rajtam kívül, akik azért elég szép mennyiségű etetőanyaggal szórták meg a terepet. Kis idő elteltével, hogy ott magamban elmerengtem kisebb meglepetésemre megszólalt az egyik jelzőm. Bevágtam és egy gyors fárasztás után meg is szákoltam egy 4-5 kiló körüli pontyot. Azért is csak tippelek, mert milyen az élet, a nemrég névnapomra kapott digitális mérlegem egyszerűen nem mutatott semmit, így nem tudtam a halat lemérni

Ettől függetlenül nagyon örültem az év első bajuszosának és fertőtlenítés után gyorsan vissza is helyeztem a vízbe. Gyors újracsalizás után már dobtam is vissza a szereléket újabb -a rossz időjárástól függetlenül -remélhetőleg éhes pontyoknak. Várakozásom meg is hozta a gyümölcsét, mert kb.másfél óra múlva ismét megszólalt ugyanaz a jelzőm. A tettes egy újabb 5 kilós pikkelyes volt (hála a halőrtől kölcsönkapott mérlegnek ezt már le tudtam mérni), aki szintén az ananászos bojlira éhezett meg. Közben besötétedett de bíztam benne, hogy a sötétség leple alatt azért meglátogat egy két komolyabb vendég is.

A nagy szél ellen behúzodtam a félsátor védelmébe és a fejlámpám fénye mellett olvasgattam. Fél nyolc körül járhatott az idő, amikor egy süvítős kapás ugrasztott ki a nyugalmamból. Az erőteljes kapásra gyors bevágással válaszoltam, de fárasztás közben már éreztem, hogy ő se lesz álmaim hala. Jól sejtettem, mert a mérleg 3,7 kilót mutatott.

A halacska visszaengedése után megpróbáltam változtatni, az egy szem 15 mm-es ananászos bojli helyett kettőt fűztem fel, hátha ezzel elérem a nagyobb pontyokat. A másik botomon továbbra is a 20 mm-es csirkés bojli volt fenn, ami eddig teljesen néma maradt. Ám nem sokáig kellett gondolkodnom a miértjén, mert kis idő múlva erőteljes húzásra vágtam be ezen a boton. A fárasztás elején már érezhető volt, hogy ez valamivel jobb hal lesz, mert több kirohanása is volt, métereket lopva az dobon lévő damilból.

Megszákolás után örömmel láttam a szép tükörpontyot a matracomon. A kölcsönmérleg 11 kilót jelzett, ami után készítettem róla egy fotót (nem volt könnyű,mert elég virgonc volt a parton is) és vissza is engedtem éltető elemébe,a vízbe.

{KEP::4442::203::center::Szép tereskei tükörponty}

Boldogan dobtam vissza a szereléket, miközben még az előző hal volt a fejemben. Visszabújtam a kis menedékembe az újra és újra feltámadó szél elől és megpróbáltam pihenni. Valamenyit tudtam is aludni, mert a következő jelentkező csak hajnal egy körül érkezett. Az elég könnyű fárasztás után nem is igazán lepődtem meg, hogy egy kb.1,5-2 kilós kis tükrös volt a tettes.

Ő is visszanyerte szabadságát majd tettem fel friss bojlit és gyorsan visszadobtam a szereléket. Picit morcosan gondoltam vissza, hogy egy ilyen ponty ugrasztott fel álmomból,de végülis nem sokat elmélkedtem ezen. Az éjszaka további része nyugodtan telt,nem mozdultak a kapásjelzők. Ennek egy kicsit azért örültem is, legalább pihentem egy keveset a reggeli pakolásig.

Öt körül ébredtem, már kezdett világosodni úgyhogy lassan belekezdtem a csomagolásba. Az idő persze kitisztult, nyoma sem volt az éjszakai szélviharnak. Amire mindent összepakoltam fél hat is elmúlt, indulnom kellett. A halőrnek megköszöntem a mérleget és elköszöntem tőle. Nagy nehezen elindultam hazafelé, kigurultam a keskeny földúton, át a falun majd meg sem álltam Pestig. Az autóban ücsörögve boldogan gondoltam vissza a tóparton töltött időszakra és a kifogott halakra, de főleg a tíz fölötti tükrösre.

Fehér Zoltán (Weisman2)
teteje | vissza