Hosszú hétvége Adácson

Már nem bírtuk tovább elnyomni a belülről érkező érzést, mely azt sugallta: irány horgászni! Bár már voltunk kint az idén pecázni többször is és ráadásul nem is rossz eredménnyel, de az ilyen egy-egy napos pecák nem tudták velünk feledtetni a kínt. A hosszabb, többnapos pecák az igaziak a bojlis horgászok számára! A semmihez sem fogható érzés, ahogy a mindennapi gondoktól elhatárolódva, csak egymásra számíthatunk és a székben ülve köszönthetjük,vagy éppen búcsúztathatjuk a vörös fényben ragyogó napot. Ilyenkor, talán nem felelőtlen vagy nagyképű dolog kijelenteni azt,hogy a halfogás már csak ráadás!

Így aztán felbátorodva arra az elhatározásra jutottunk,hogy a hosszú hétvégét március 15-18. között Adácson töltjük el. Már két héttel a horgászat kezdete előtt szorgalmasan készülődtünk, forgattuk az agytekervényeinket, hogy hová menjünk a tavon és milyen bojlit vigyünk készítsünk, hogy esetleg még halat is lássunk! :]

A tavon lévő félszigetre esett a választás, bár jobban örültünk volna a szigetnek, azonban ezt már előttünk mások lefoglalták. Így maradt a földnyelv, illetve a kíméleti rész. Sajnos az utóbbi hónapok nedvesség hiánya a tavat is megviselte, mivel jó 80 centivel lentebb volt a víz a szokásosnál és a kíméleti részen lévő vizet nagyon kicsinek találtuk. Maradt a földnyelv! Ez előtt a földnyelv előtt húzódik a bokorsor, mely általában sok halat szokott magtartani. Sajnos most ez nem így volt!

Az indulás előtti hétvégén csináltunk egy kevés bojlit is, amit fűszeres és gyümölcsös ízesítéssel láttunk el. A fűszeres indián spice+nutrabaits hagyma ízesítést kapott,míg a gyümölcsös szilva+feketeribizli ízű lett. Sokan felhívták a figyelmünket a tóban található sok kispontyra és, hogy nagy szemű bojlit csináljunk! Félig meddig meg is fogadtuk ez,de azért csináltunk néhány 18-as bogyót is.úgy gondoltuk a hideg vízben a halak szívesebben fogadják a kisebb, puha falatokat. Viszont ha most mennék csak is nagy golyókat csinálnék és kizárólag erős halas, vérlisztes jelleggel.

Végre eljött a csütörtök és fél hatkor már robogtunk is a tó felé. A halőrháznál megálltunk, hogy megváltsuk a napijegyet, de a tógazda elhajtott minket,hogy ne foglalkozzunk most ezzel, azonnal menjünk horgászni! Ez egy kicsit meglepett, de egyben nagyon tetszett is.

Irány a földnyelv, csónak felfúj, motor fel, radar fel, irány a bójákat lerakni. Mivel a víz nagyon lent volt ezért az előttünk lévő bokorsor kilátszott és könnyű volt kiválasztani a helyeket. Viszont a mederalakulaton nagyon meglepődtünk! Se egy törés, se egy domb, semmi különleges valami. A helyünk egy egyszerű teknő volt, mely 30 centiről fokozatosan, nagyon lassan mélyült 2-2,1 méterig.

Így aztán véletszerűen szétpakoltuk a bójákat a bokorsor mellett és a mederben kb 50 centitől a legmélyebb pontig. Az etetés két marék csl pellett 5 és 16 mm-es kivitelben megöntözve csl likőrrel, valamint egy marék bojli volt bójánként. Kilenc bója bent,kezdjük a behordást. Ez nem is volt olyan egyszerű,mert időközben elfogyott egy fél üveg jégermaci. Na, minden bot a helyén, irány sátrat állítani, rendet rakni.

{KEP::4423::202::center::A tábor}

Minden a helyén végre lehetett egy kicsit szusszanni! Nagy volt a csend, csak a szél fújdogált néha. Gondoltam alszok egy kicsit! Bementem a sátramba és lassan elszundítottam. A szokásos bojlis menet játszódott le. Éppen álomba szenderülök és megszólal a kapásjelzőm. Rohanok ki, bevágok de nincs meg a hal az egy szem 18-as golyóra egy darab tigrismogyoróra. Újra csalizok, behord, irány vissza aludni! Nem telik el fél óra, megint csipog a jelzőm. Ismét rohanok, de már látom, hogy a barátom, Dénes piszkálja a swingert! Megszívatott!!!

A délután hátralévő része eseménytelenül telt, így napnyugta előtt újrahúztunk és vártuk az éjszakát. Közben megérkezett negyedik barátunk István, aki a konyha vezetésért volt felelős.

{KEP::4424::202::center::István a konyhafőnök}

Besötétedett és újra elaludtunk. Éjfél volt amikor az első kapás jött Laci barátomnak,de sajnos elrontotta,illetve nem jól akadt! Hát ez egyenlőre nem túl jó eredmény. Kettő órakor Dénes jelzője folyamatosan szólt, de csak nem akar felébredni. Kimásztam, bevágtam, meg is lett a hal, de már jön is Dénes és veszi át a botot. A tettes egy szép kerek nyolc kilós töves. Szép, de nem igazán rá vágyunk, ezért kap pár puszit és már a farkával int búcsút nekünk.

{KEP::4425::202::center::Dénes a mókamester, bezzeg felkelni nem akart}

Négy órakor újra kapásom lett, de már a bevágásnál érzem, hogy kicsi, olyan hármas forma. Gyorsan ő is visszanyeri szabadságát. Reggelig már alvás következett.

Péntek reggel fél hatkor nem tudtam rendesen aludni, ezért kiültem a sátram elé. A többiek még aludtak. Hideg volt, de a felkelő nap szépsége átmelegítette a testemet. Egy kapásért fohászkodtam. Hát nem jött! :]

Felkeltek a többiek is, újrahúztunk, reggeliztünk, majd elkezdtünk tanakodni, hogy mit is kellen e tenni?! Variáltunk, de nem akartak jönni a kapások! Viszont nagyon szép idő volt, már rövidnadrágban ültem a pontyozó fotelben. Jót beszélgettünk,de említésre méltó dolog nem történt estig.

{KEP::4426::202::center::Kapás nem volt, de azért jól elütöttük az időt}

Kora este újrahúztunk,majd várakozó állásba helyezkedtünk .Megvacsoráztunk még egy kicsit beszélgettünk,majd elaludtunk. Éjszaka fogtunk pár darab kisebb halat, illetve nekem volt egy szép húzós kapásom. Bevágtam és éreztem,hogy jó hallal van dolgom. Csak lassan távoldott tőlem, de mire a csónakba akartam szállni a bot megkönnyebbül a szerelék. Sajnáltam, mert biztos jó hal volt.

Szombat reggel nyakamba vettem a tavat és próbáltam valami kicsinyke törést,vagy gödröt találni. Kb két órát voltam a vizen, de semmit nem találtam. 11 óra körül elkezdett felerősödni a szél. Dél felé olyan erős lett, hogy a széken ülve elkapott egy érzés:menekülj! Áh,gondoltam magamban most vettem új erős sátrat, kibírja ezt a kis szelet. Igazam is volt, de a csónakot a szél motorostól, aksistól felkapta és eldobta.

Na ekkor döntöttünk a pakolás mellett! Négyen alig bírtuk lefogni a sátrakat, csónakot olyan szél volt! A kövezésen átcsaptak a hullámok.! Amennyire tudtuk valamennyire összeraktuk a cuccot, be a kocsiba, aztán tekerés. Úgy szaladtunk, mint a pockok amikor kiöntik őket, úgy iszkoltunk el a földnyelvről. Kifizettük a napijegyeket és indultunk haza.

Nem fogtunk sok halat,sőt azok sem tartoztak a nagyok közé,de azért nagyon jól éreztük magunkat. Jókat ettünk, beszélgettünk, piszkáltuk egymást. Élveztük, ahogy felkelt és lenyugodott a nap és végre volt ereje. Azt hiszem az ilyen dolgokért érdemes a mindennapokat végigrobotolni, majd eljönni a természetbe és kipihenni magunkat

{KEP::4427::202::center::Ez a szívmelengető látvány!}

Igen,ezért és nem csak a halakért!!!

{KEP::4431::202::center::}
teteje | vissza