Nos az eset nem is rég történt meg velem, vagyis inkább velünk. Szép napnak indult az egész. A madarak csicsergése ébresztett reggeli kómámbol, miközben gyermekkorom kicsiny falujába, Szirmabesenyőbe utaztam a nagy sárga vas-szörnnyel, a Volán busszal. A falu közel 5000 lakosú, tehát nyugodt szívvel mondhatjuk nagyközségnek is, mégis a falu jobban a nyelvünkre perdül. Nos miközben zakatolt a gép, falta a kilométereket, mérhetetlen nagy lelkesedés keritett hatalmába, mégpedig, hogy ma horgászni kell menni.

Minden rendben ment, annak rendje-módja szerint, megérkeztem nagyihoz. Gyors köszönés és átöltözés után rohanás a botokhoz. Szerintem ha fel lehetett volna venni azt a pillanatot, ahogy a szerszámos-házban a szekrényt kinyitottam, és a féltve őrzött felszerelésemre tekintettem, akkor az biztosan közröhelyt váltott volna ki.

Valószínűleg régen vettem elő a pálcákat, mivel botjaim közelebb álltak a mumifikálódáshoz, mint a horgászathoz. Szerintem az a pókháló mennyiség amit én leszedtem róluk körülbelül a földet oda vissza bebugyolálta volna. Gyors tisztogatás után szegmügyre vettem még egyszer dolgaimat. Minden készen állt a nagy kalandra, vagy mégse?! Nos én híve vagyok a mondásnak, hogy "Ökör iszik magába!" tehát horgászni sem fogok elindulni egyedül.

Ekkor estem aznap először igazán gondolkodóba. Vajon ki jön velem februárban a Sajóra horgászni? Hosszas töprengés és energiát nem kímélő gondolkodás után beugrott (mivel a nagyi mondta), hogy unokatestvérem Peti éppen lejött a hétvégére. Nekem se kellett több, bicikli ki, felpattanás tekerés kérdezés, és lám, már van kivel megosztani az élményt. Petinek is elkészitettük a felszerelést és már minden készen állt egy jó pecázáshoz.

Mire nagynehezen leértünk a folyóhoz, szörnyű látvány fogadott bennünket, ez nem az a folyó volt amit egy éve láttam. Mind az álláson, mind a vízben szemét, csontis doboztol a papírzsebkendőig, barátom szavaival élve, "van itt minden, szartól helikopterig...". Sajnálatos dolog ez, hogy egyes horgászok milyen figyelmetlenek, mert ha nem is szedik fel a más szemetét, legalább sajátjukat elvihetnék ezálltal is csökkenteni a kosz mértékét.

{KEP::4402::201::center::}

Mivel a hátizsákba mindig hordok magammal egy tekercs szemeteszsákot, így gyors pakolás után már pik-pak kis helyet készítettünk. Mint mindig ilyenkor is pont az ágasokat hagytuk otthon, nálam ez már valamiféle hagyománnyá nőtte ki magát. Peti keresett néhány letört ágat, én meg az én az etetőanyagot kevertem. Mivel eléggé jól ismerjük a folyó ezen szakaszát, hamar megtaláltuk golyócskáink mefelelő helyeit. Kényelmesen berendezkedtünk az álláson, amíg csalijaink valamint az etetőanyag elkezdett hatni. Mivel a Sajón én még nem hallottam, hogy valaha is bojlizott volna valaki, ezért rengeteg sok kukoricával is etettünk, hátha becsúszik valami nagyobbacska kárász is.

{KEP::4400::201::center::}
{KEP::4398::201::center::}

Hát be is csúszott, alig hogy leültünk, és kicsit társalogni kezdtünk volna, máris jelentkezett első vendégünk. Peti a precíz fárasztást követően egy szép élénk zöldes olyan feles karcsit vonszolt a meritőbe. Gyors horogszabadítás után, már ment is vissza a vízbe, amin Peti igen csak húzta a száját, ugyanis ő szereti a halhúst, ám nem volt mérges miután elmagyaráztam neki, hogy azzal hogy visszaengedjük a halat, akkor még jövőre is lesz hal a vízben, ami fontosabb, mint egy kis sülthal.

Egy óra elteltével is még mozdulatlanok voltak a botok, tehát kiszedtünk bojlis szerelékeket, és csak kukoricával valamint Peti szorgalmának köszönhetően gilisztával horgásztunk. A Sajó általunk látogatott szakasza tele van apró márnával, és ezen apró (max 30 deka) halak ellenálhatatlanul csábulnak a gilisztára, de aznap nem csábultak és ezért a nap hátralevő részében már csak egyetlen egy értelmesnek nevezhető kapásunk volt, az is Petinek. A tettes hasonlóan kárász volt, hasonló méretű, mint az előző talán kicsivel kisebb.

{KEP::4399::201::center::}

Ekkor lepődtem meg nagyon: unokaöcsém kérés nélkül a part szélére ment, és a fertőtlenítés után szó nélkül visszaengedte a halat. Nagyot nőtt a szememben hiszen eddig ő húshorgász volt, de úgy tűnik, hogy megindult a C&R irányába. Kis idő múlva Peti bejelenette, hogy mennie kell, így hát félbeszakadt a nap. Összepakoltunk hát és elindultunk hazafelé.

Nagyon jó nap volt, összegezve az élményeket, bár halat nem fogtam, de talán elindítottam egy embert a C&R útján. Reméljük Peti követi majd ezt az utat és azt is, hogy legközelebb már a bojlit is megkívánják a folyóvízi halak.

{KEP::4401::201::center::}
teteje | vissza